Keresés

Bejelentkezés

Keres-kínál

Rizspinty (Padda oryzivora)

Padda oryzivora

Magyar név : Rizspinty
Latin név : Padda oryzivora (Linnaeus, 1758)
Német név : Reisfink, Rotkopfamadine
Angol név : Java Finch, Java Sparrow, Paradise Sparrow, Ricebird
Alfajok : nincs

További képek a nagyvilágban...

A Rizspintyrõl általában

A Rizspinty legrégebben tartott, tenyésztett és Európába importált díszpintyfaj. Kínában már 400 évvel ezelõtt kitenyésztették a vad színezettõl eltérõ fehér színváltozatát. Rendkívüli madár. Szép, intelligens és rendkívül szívós. Tetszetõs külseje, mindig acélszerûen fényes és egységes tollazata az egyik legkedveltebb díszmadárrá tette, Magyarországon azonban manapság kevesen tartják, és tenyésztõktõl sem kapja meg az õt megilletõ figyelmet.
Megnevezését illetõen tudni kell, hogy latin neve Lonchura Oryzivora vagy Padda Oryzivora, magyarul Rizspintynek nevezik. A magyar megnevezés a német név tükörfordítása, a németek ugyanis Reisfink-nek hívják. Ezen a három nyelven viszonylag egységes a megnevezés, az angol szakirodalomban azonban számtalan megszólítás létezik, így például: Java Temple Bird, Java Rice Finch, Java Rice Sparrow, Rice Munia, Rice Bird, Paddy Bird, Java Sparrow stb.. Talán ez utóbbi tekinthetõ a legelterjedtebbnek a tenyésztõk között, illetve a szakirodalomban, de a köznyelv a magyarnak is megfelelõ jelentésû megnevezést, a Rice Bird-öt használja. Latin és angol neve (Padda, Paddy) rizst, hántolatlan rizst jelent. Eredeti élohelyén a jávai emberek „glathik”-nak nevezik.

Rizspinty élõhelye, származása

Nem szívesen használom az igénytelen szót, de abban az értelemben, hogy a Rizspinty rendkívüli strapabírásának köszönhetõen, meglehetõsen nagy területen elterjedt, mégis helytálló kifejezés. Eredeti élõhelye Indonézia szigetvilága, ezen belül is elsõsorban Jáva, Bali, Szumátra és Borneó szigetén terjedt el. Véleményem szerint az ember régen tett akkora szívességet a természetnek, mint mikor az eredeti élõhelyérõl akarva, akaratlanul, de a világ különbözõ pontjaira hurcolta ezt a kedves és szép madarat. Eredeti élõhelyén kívül megtalálható, az elõbb említett okból, még Kínában, Japánban, a Fülöp-szigeteken, Délkelet-Ázsia más országaiban, Kelet-Afrikában, az USA több államában, így például Floridában és Miamiban, de olyan helyeken is élnek kolóniái, mint például Szent Ilona szigete, a Hawaii-szigetek vagy a Karácsony-sziget.
A Kis-Szunda-szigeteken él a rizspintynek egy rokon faja, a barna rizspinty (Padda Fuscata). Ez a madár azonban hazájában is ritka, így fogságban is a legnagyobb ritkaságok közé tartozik. Németországban és Angliában egyre több tenyésztõ kísérletezik a szaporításával, illetve egyre több rizspinty-tenyésztõ tekinti kihívásnak a barna rizspinty elterjesztését. Az elmúlt pár évben jelentõsen felszaporodott a fogságban tartott egyedek száma.

Rizspinty életmódja

Életmódja tekintetében gyakran hasonlítják a Rizspintyet Európában, így hazánkban is elterjedt mezei verébhez azon tulajdonsága miatt, hogy az emberlakta, vagy az ember által mûvelt területeket választja lakóhelyéül. Az angolok, ahogy azt már említettem, Java Sparrow-nak szabadfordításban, jávai verébnek is nevezik. Hatalmas csapatokba verõdve tölti az év nagy részét, csak a párzás, fészekrakás és fiókanevelés idején él párosával. Táplálékának jelentõs részét teszi ki a rizs, a gazdálkodó emberek legnagyobb sajnálatára, ugyanis aratás elõtt, érésekor hatalmas seregeik támadják meg a rizsföldeket, ahol tetemes károkat okoznak. Ebben az idõszakban szinte egyetlen táplálékuk a rizs.

Rizspinty külsõ leírása

A Rizspinty nagyobb, zömök testû pintyfélék közé tartozik. Testhossza, csõrétõl a farokig 14cm, 5,5 inch. Természetesen ezen faj példányai között is nagy eltérések lehetnek. Vannak olyanok, melyek nem sokkal nagyobbak a Zebrapintyeknél, de ugyanakkor vannak 15-16cm-t is elérõ példányok, melyek szerény véleményem szerint sokkal szebbek. Egészen más az állásuk is a nagyobb példányoknak, és ez legtöbbször csak a helyes szelekción, tenyésztõi munkán múlik.
Ahogy azt a bevezetésben írtam a Rizspinty tollazata mindig fényes, fémesen csillogó, páncélszerû. Én személy szerint ezért sem szeretem a fehér-tarka színváltozatokat, mert ezen különleges tulajdonsága, tollának fénye és csillogása, a fehér tollak kuszaságával elveszik.
A különbözõ színváltozatok mindegyikére jellemzõ, hogy tollának mintázata mindenhol élesen elválik. Az eredeti vad színezetû madarak fejét csuklyához hasonló formában, koromfekete, fényes tollsipka borítja, melyen kontrasztot jelent a kétoldali hófehér pofafolt. A viszonylag nagy méretû fehér foltok alakja, ha nagyon akarjuk és kellõ asszociációs képességekkel vagyunk megáldva, rizsszemekre is emlékeztethet minket, sot némelyek a madár nevét is ezen fehér folt, valóban éles vonalú alakjának tulajdonítják. Véleményem szerint a rizsszemekre emlékeztetõ foltoknak semmi köze a madár nevéhez, de meg kell vallani, hogy aranyos kis történet.
A Rizspinty testének nagy részét, így a hátát, a szárnyait és a mellkasát a fentiekben említett egységes fényes szürke tollruha fedi, mely normális esetben mindig rendezett, így könnyen felfedezhetjük, ha madarunk beteg, vagy rossz a közérzete. Ellentétben például az Ezüstcsõrû pinttyel (Lonchura Cantans), mely tollazatát napközben is állandóan felfújva tartja, amint egy percre is megpihen, a Rizspinty fényes páncélja csak ritkán bomlik meg, esetleg, ha a madár nagyon elbóbiskolna a délutáni melegben.
Hasának alsó tájéka a mellkastól, a farktollakig, barnásból a fehérbe vált. A tollak itt is mindig rendezettek.  A faroktollak feketék, a Rizspinty általában zárva tartja oket. Megfigyelhetõ, hogy mikor a kalitka rácsán kapaszkodik, gyakran széttárva farktollait, támasztékul használja õket. A dolog praktikumát nem vonom kétségben, de kellõ mennyiségû ülõrúddal próbáljuk ezt a pozíciót megvonni tole, mert teljesen szálkásra töri a tollait.
Rizspinty testének egyéb, szaruval borított részei is nagyon jellegzetesek. Erõteljes, mondhatnám durva és vaskos csõre a hegyétõl a tövéig fehérbõl az élénk pirosba vált. Erõs, testének méretéhez képest is nagyra nõtt csõrével a keményebb magvakat is meghántja. Azt hiszem ez a madárkánk egyik legmeghatározóbb karaktere, de nem szabad figyelmen kívül hagynunk a vaskos lábakat és a szemét körülvevõ piros gyûrût sem, mely a hímeknél sötétebb és pozsgásabb.

Rizspinty színváltozatok

Magyarországon ez ügyben elég rosszul állunk. Ha azt írom, hogy 5-6 színben ismeri a madarászok egy része a rizspintyet, akkor már meg lehet vádolni, hogy szolidaritásból felfelé kerekítettem. Máshol Európában, vagy Ázsia egyes fejlettebb országaiban, így például Kínában, több mint tízféle alapszínt ismernek és akkor még nem tettünk említést az egyes keresztezésekbõl létrejött szín-mutációkról. A színváltozatok magyar megnevezése nem egyszerû dolog. A német és holland tenyésztok az angol megnevezéseket használják, különösen az egyes színkombinációk meghatározásakor. A következõkben csak az alapvetõ színekrõl írok. Ezek kombinációi szinte végtelenek.

Normál, vad színezetü rizspinty.

A legelterjedtebb Rizspinty mutáció mind a mai napig. A fentebb hosszasan leírtam küllemét ezért erre most nem térnék ki, de akad itt más fontos dolog is. Genetikai szempontból, mint általában a vad színezet, domináns, tehát amennyiben egy ezüst vagy egy izabella (ezek mind receszív színek) színû madárkával keresztezzük, elsõ körben csupa vadszínu Rizspintyre számíthatunk. Ezen vadszínû madaraink azonban már 50%-ban hordozzák magukban az ezüst vagy izabella színezetet. A bennük rejtve maradt színeket úgy tudjuk a következõ generációban újra megjeleníteni, ha ezen feles rizspintyeinket ismételten ezüst vagy izabella színu madarakkal pároztatjuk. Ebben az esetben a kikelt fiókát 50%-ban már ezüst vagy izabella színûek lesznek. A fiókák másik fele vad színû marad ugyan, de az elõzõekben leírthoz hasonlóan hordozza a színkódot. Sok esetben használják ezt a hosszas (legalább két év) folyamatot, ugyanis azt állítják, hogy a keresztezés következtében ismét felbukkanó színváltozat erõsebb, élénkebb, szebb tollazatú.
A kezdetekben, Kínában, mikor még korlátozott számban tenyészették és jellemzõbb volt a befogás, nagyon nehezen szaporodott fogságban a Rizspinty. A hófehér színváltozat (nem albínó) viszont könnyen szaporodott ezért az õsi kínai tenyésztõk keresztezni kezdték a vad színnel, így könnyítve meg a fogságban történõ tenyésztést. Ennek következménye az volt, hogy nagyon megszaporodtak a tarka madarak. Igyekeztek visszatérni a vad színhez, hiszen a cél csak a tenyésztés megkönnyítése volt, de ez nem ment olyan könnyen. A ma Európában megtalálható vadszínû egyedeknek, gyakorlatilag mindegyike, ezen tarka madaraktól származik, így nem kell meglepõdni, azon, hogy ritkán találkozik az ember, kifogástalan tollazatú vadszínû madárral. Jellemzõen a csõr alatt, a szárny evezõtollaiban, illetve a fej fekete tollai között jelentkeznek ezen fehér foltok. A tiszta vérû, vad színû Rizspintyeket nagy becsben kell tartani.

Vadszínu Rizspinty

Pasztell normál színezetű rizspinty.

Tulajdonképpen nagyon hasonlít a vadszínre, annyiban tér csak el, hogy a rizspinty teljes tollazatának tónusa valamivel fakóbb. Olyan, mint egy fekete ing, amit már legalább tízszer kimostak. Európában ritkán fordul elõ. Nem azért tartják nagy becsben, mert annyira különleges, hanem, mert remekül alkalmas újabb színváltozatok kitenyésztéséhez. Egy ezüst vagy izabella színû madárral keresztezve, pasztell ezüst, illetve pasztell izabella színû rizspinty fiókáink születnek, melyeknek némelyikén már alig-alig rajzolódik ki a mintázat. Nagyon különleges utódokat nevelhetnek megfelelõ színû egyedekkel párosítva.

Hófehér rizspinty, sötét szemekkel.

Ez az a bizonyos sokat emlegetett réges-régen kitenyésztett színváltozat. Nem albínó, és ez nagyon lényeges, mert tollai nem a pigmentek hiánya miatt fehérek, ezt mutatja sötét szeme is.

Hófehér (albínó) rizspinty.

Ez a madárka az albínó változat, ezért is a piros szemek. Mint általában az albínó állatok, ez is gyengébb immunrendszerrel rendelkezik, illetve gyakoribbak a szervi rendellenességek is.

Szíves, palástos rizspinty.

Ez a tarka rizspinty egyedeknek egy igen különleges változata. Ha a hófehér, fekete szemû madarat, egy 100 százalékig fehér, tarka színváltozatnak tekintjük, akkor ez a madár egy  90 százalékig fehér, tarka színváltozat. A legtöbb hófehér madár egyébként fiókaként szürkés, vagy a hátán ezen madárkához hasonlóan, palástszerû szürke folt van, s ez az elsõ vedléskor tunik csak el.

Izabella színezetû, fahéj és krém színû rizspinty.

Ezt a két Rizspinty változatot azért tárgyalom együtt, mert a színük nem szorul különösebb magyarázatra, inkább csak a pontos megnevezés miatt tartom fontosnak, hogy írjak róluk. Tehát, mindkét szín, Izabella szín. A sötétebb, melynek szeme sötét színû a fahéjnak, angolul fawn-nak nevezett, a világosabb pedig, melynek szeme piros, a krémnek, azaz cream-nek nevezett színváltozat. A legtöbben elintézik egy „barna” megnevezéssel, pedig a tenyésztés szempontjából nem mindegy, ugyanis a krémszínû madár a már említett világos színkódot hordozza. Angol és nyugat-európai tenyésztõk a krémszínû madarat adják a legdrágábban. A vad színezethez képest körülbelül kétszer, a többi színváltozathoz képes körülbelül másfélszer annyiba kerül.

Izabell Rizspinty mutációk

Izabell Rizspinty mutációk

Izabell Rizspinty mutációk

Ezüst vagy kék színezetû rizspinty.

Pár évvel ezelõtt Magyarországon még ritkaságnak számított ez a rizspinty mutáció, manapság azonban egyre gyakoribb vendég a börzéken. A külföldi weboldalak és írások ezüstnek, azaz silver-nek hívják és szerintem is ez a megfelelõ megnevezés, amely a legjobban leírja ennek a madárkának a színét. A tenyésztõ, akitõl az elsõ ilyen madaraimat vettem, kéknek hívta õket, nálunk talán ez a megnevezés terjedt el jobban.

Ezüst Rizspinty mutáció

Ezüst Rizspinty mutáció

Achát színezetû rizspinty.

Az egyik legújabb Rizspinty színváltozat, melynek angol neve agate. Az agate, illetve magyarul az achát, egy különleges kõzet, melyen jellegzetesen három színárnyalat rajzolódik ki. Ezen három szín állítólag a mi kismadarunk színeire emlékeztet, mely az eddig említettek egyikére sem hasonlít. Ami a testet illeti a vadszínre, a fej pedig a fahéjszínû madárka fejének színére emlékeztet. Hasának világosabb tollai egyik színváltozatéhoz sem hasonlítanak. Talán azt lehetne mondani, hogy sárgás. Nem mondanám, hogy különösebben szép, inkább különlegesnek nevezném, bár ez szubjektív.

Feketefejû rizspinty színváltozat.

Magyarországon szinte képtelenség ezt a Rizspinty színváltozatot felfedezi, ám szerencsére egyre többen ismerik meg és próbálják külföldrõl beszerezni. Ezeknek az egyedeknek hiányzik a fehér pofafoltja, fejüket egységesen a fekete csuklya fedi. Ezen egyedek és a vad színváltozatok keresztezõdésébõl származó fiókák pofafoltja szürkés vagy cirombás.

Fehér-tarka Rizspinty, mely az összes eddig említett színben lehetséges

Ahogy azt már fent említettem, én nem igazán kedvelem a tirke-tarka madarakat, ugyanis a rizspintyre annyira jellemzõ páncélszerû, fényes és egységes tollazat, ebben az esetben nem tud hangsúlyos lenni. Minden esetre ezek között is akadnak szép, vagy különleges minták, rajzolatok.

Rizspinty viselkedése

Említettem már, hogy a Rizspinty, akárcsak a Magyarországon oly elterjedt Mezei veréb, az ember közelségét keresi és fõképpen a városok, lakott települések körül található. Egyrészt ezért, másrészt, hogy az ember már évszázadok óta tenyészti, tartása és szaporítása nem okoz gondot, hasonlóan a Zebrapintyhez, a Rizspinty is domesztikálódott. Kezdõ díszmadár-tartóknak szokták javasolni, én mindenkinek ajánlom figyelmébe. Tény, hogy a kezdõknek is sok örömet okoz, hiszen könnyen szaporítható, a komolyabb tenyésztés azonban még a tapasztaltabbaknak is fejtörést okozhat.
A természetben hatalmas csapatokba verõdve tölti az év nagy részét, csak a párzás, fészekrakás és fiókanevelés idején él párosával. Ez a jellemvonást madárházi körülmények között is meg lehet figyelni. Magyarországon a nyári idõszakban, a szaporodási idõszakban a rizspinty párok, ha nem együtt üldögélnek egy ágon, akkor az csak annyit jelenthet, hogy valamelyikük épp a tojásokon ül. Ebben az esetben is az a jellemzõ, hogy a fészkelõ madárka párja folyamatosan a fészek körül tüsténkedik, ha el is hagyja azt, csak úgy, hogy az jól látható maradjon számára, ha meg kellene védenie a párját vagy a fészket. Ezzel ellentétben a téli idõszakban, bár ekkor is felfedezhetõek a párok, finoman szólva, nem jellemzõ a nyárihoz hasonló ragaszkodás.
Maradva továbbra is a madárházban, sokat hallottam arról, hogy félve tartják kisebb madarakkal együtt a rizspintyet és amennyiben társas-volierben gondolkodunk, inkább szövõmadarakkal vagy például szalagpintyekkel érdemes együtt tartanunk. Hangsúlyozom, hogy az én tapasztalatom homlokegyenest más. Volt olyan eset, mikor költõ Rizspinty párok között volt 12 db Ezüstcsõrû pintyem, amelyek néha még a 11cm-t sem érik el, mégsem volt példa torzsalkodásra. A Zebrapintyeket sem bántották soha, sot volt hogy összebújva üldögéltek. Természetesen a fészeknek közelébe sem engedik az idegen madarakat, legyen az a fajtársuk vagy sem. A békés együttélés feltétele természetesen, hogy madárházunk kellõen nagy legyen, amennyiben ez nincs meg, nagyon kell figyelnünk a helyes létszámra, ugyanis négy-öt pár esetében, ha nincs elég helyük, már kialakulhat egy olyan felállás, hogy csak a legerõsebb pár rak fészket. Ezt a gondot úgy is elkerülhetjük, hogy azonos magasságban, de más-más irányban helyezzük el a fészkeket. Ettõl függetlenül a létszámra is figyeljünk.
A kalitkában tartott rizspintyek viselkedését gyakorlatilag olyannyira befolyásolja az ember, hogy nem minden jellegzetes karakter figyelhetõ meg. Nagyon jól alkalmazkodik a kisebb kalitkákhoz is, de felhívom a figyelmet, hogyha egészséges madarakat akarunk, amik még szaporodni is képesek, akkor legalább egy 65cm hosszú, 50cm magas és 45cm széles kalitkára lesz szükség. Azok a tenyésztõk, akik kizárólag kalitkában tenyésztik a Rizspintyet, sohasem használnak 85x50x50-nél kisebbet. Ez a legmegfelelõbb méret a tenyésztéshez. Az elõbb említett kisebb kalit, inkább csak azoknak ajánlott, akik lakásban, hobbiállatként tartják.
Sokan nem is tudják, hogy a papagájokhoz hasonlóan a Rizspintyeket is nevelik kézzel és tartják játékos háziállatként. Nem állítom, hogy elterjedt, de mindenképpen érdekes. Az Interneten keresztül szereztem róla tudomást. Egy angol és egy hawaii házaspár is részletesen leírta, hogyan kell pár napos korától kézzel etetni és nevelni a rizspinty fiókákat, hogy azok teljesen kézhez szokjanak. Leírásaik alapján kétóránként kell etetni õket, pontosabban kétóránként kell ellenorizni, hogy mennyi eleség van még a begyükben és, ha szükséges megetetni. Amíg a tollaik nem kezdik elfedni a testüket, ami körülbelül a kelést követõ második hét végén következik be, feltétlenül szükséges fûteni a fészket.

Rizspinty tápláléka

Rizspintyeknek táplálékul a hagyományos pintyeleséget adom, tehát sárgaköles, vörösköles, fénymag, muharmag, ezen kívül, pedig az elmaradhatatlan rizs. Én személy szerint a magkeveréket úgy állítom össze, hogy abban 3rész sárgaköles, 1rész vörösköles, 1rész fény- és 1rész muharmag legyen. Rizsbõl nem egészen egy részt teszek hozzá. Van, aki rizst csak a szaporodási idoszakban és akkor is csak fõve ad neki. Én egész évben adom neki, de a szaporodási idoszakban én is megfõzöm a fiókák miatt. Csemegeként fürtöskölest szoktam nekik adni, de én még nem hallottam olyan díszmadárról, amelyiknek ne ez lenne a kedvence.
A magokon kívül a rizspinty nagyon szereti a zöldségeket, gyümölcsöket, így például a répát apróra reszelve, az almát felkockázva, vagy a salátalevelet, amit én személy szerint egyben adok be nekik. Azért egyben, mert jó elfoglaltságot jelent a madár számára, hogy a lábával kell lefognia a leveleket és felaprítani oket. Remekül feltalálja magát, nincs lehetetlen számára. Szeretik még a tyúkhúrt, a gyermekláncfüvet, és a különbözõ vadon nõtt füvek kalászait, még zöld állapotban.
A szaporodási idõszakban nélkülözhetetlen a lágyeleség adása, aminek összetételére csak a szaporodásnál térek ki. Egyébként a fõtt rizst leszámítva megegyezik a többi madárnál használatos keverékkel. Inkább egy számomra új ötletet írnék le, ami nagyon praktikus és akár kalitkában, akár madárházakban kivitelezhetõ. Én is csak most próbálom ki, de nagyon jókat hallottam róla. Kalitka esetében kis tálat használjunk, a volier esetében, pedig nyugodtan vessük be a szabad földet búzával. A Rizspintyek különösen szeretik a csírázó búzát, ami ráadásul rendkívül egészséges is a számukra. Vannak tenyésztõk akik szerint, ha a szaporodási idõszak elejétõl elkezdjük velük etetni, a tojásadagot felére is lecsökkenthetjük és a zöldtáplálékot is fedezi.
Fontos kiegészítõje táplálékuknak, a különbözõ mésztartalmú eledelek, így az apróra tört tojáshéj vagy a sephia csont. Ezeket a lágyeleséggel, vagy külön is lehet adni.

Rizspinty nemének megkülönböztetése

Nem egyszerû feladat. Vannak biztosnak mondott elméletek a nemek megkülönböztetésére, de ezek ellenére sem egyszerû. A csõr, a szemgyûrûk, a hang, a pofafolt, a fej- és testforma mind árulkodó lehet. Az esetek többségében ezen jegyek együttese adja a pontos végeredményt.
A szemgyûrû a hímeknél sokkal erõteljesebb, pozsgásabb, élénkebb színû. A csõre a hímnek szintén vaskosabb, pirosabb és, ami a legfontosabb, hogy kicsit rövidebb, tömzsibb, mint a tojóé. A tojó csõre inkább hosszúkás és a csõr alsó részének V-alakja kevésbé erõteljes.
Továbbra is madarunk fején maradva el kell mondani, hogy egyesek a madár nagy, fehér pofafoltja alapján tudják megállapítani a madár nemét, mégpedig az alapján, hogy a tojónak vékonyabb, hosszúkásabb, míg a hímnek teltebb a foltja. Szerintem nem igazán alkalmas ez a módszer a nemek megkülönböztetésére, de van aki erre esküszik.
Fontosabb ennél a fejforma. Ezt a módszert csak akkor tudjuk igazán jól alkalmazni, ha több madár van az adott helyiségben vagy a kalitban, ugyanis összehasonlítva, a két madarat együtt látva fedezhetjük fel a különbségeket, vagy azonosságokat. A hímek feje laposabb, mint a tojóké.
Egy pár szó erejéig, a hangról annyit, hogy jól megszokott módon a hím énekel, de: A Rizspintyeknek nem túl szép az éneke, nem nevezném csicsergésnek, pontosabban nem a hangjáért tartjuk. Ezért, bár továbbra is igaz, hogy csak a hímek énekelnek, de vannak olyan példányok, melyeknek ének-tehetsége még az átlagosnál is kevesebb, így nem különül el túlságosan a tojók pittyegésétõl. Akkor lehet a hím énekhangját kézpénznek venni, ha látjuk az énekkel együtt lüktetõ, ringatózó udvarlását is.

A lágyeleség elkészítése rizspintynek

A szaporodási hajlam erõsítésére, a tojások rendes fejlõdéséhez és a fiókák egészséges fejlõdéséhez nélkülözhetetlen a lágyeleség folyamatos biztosítása, a mesterséges körülmények között. Ezen eleség azokat az alapvetõ ásványi anyagokat, vitaminokat, fehérjéket pótolja, melyek az állat természetes élõhelyén önállóan is megszerez. A lágyeleséget a szaporodási idoszakot körülbelül 1 hónappal megelõzõen kezdjük el adni napjában egyszer. A lágyeleség legfontosabb összetevõje a fehérje, ezért az eleséget mindig frissen kell elkészítenünk.
Összetevoi:
2 tyúktojás.
1 közepes méretû sárgarépa fele.
1 evokanál csukamájolaj (helyette napraforgóolaj).
4-5 evokanál zsemlemorzsa (finomra reszelt). (A zsemlemorzsa helyett a kereskedésekben kapható, félkész lágyeleség is megfelelõ, sõt ez a jobb.)
1 közepes sephia csont.

A sárgarépa-reszelõvel lereszeljük a két lehéjazott tojást, a sárgarépát és a sephia csontot. A két tojás héját mozsárral összetörjük és szintén a reszelékekhez adjuk. A tojáshéjat úgy tudjuk könnyebben összemorzsolni, ha elõtte pár percre mikrohullámú sütõbe tesszük. A sephia csontot azért szoktam belereszelni, mert, ha egyben adjuk, nekem az volt a tapasztalatom, akkor az erõsebb madarak ellopkodják és kisajátítják. Az evõkanál olajat is adjuk hozzá, mert ez nagyon fontos a könnyebb tojásrakás elõsegítésére. Végül az egészhez adjuk hozzá a zsemlemorzsát, vagy a elõre gyártott lágyeleséget és ezt az egészet jól keverjük össze. A Rizspintyek esetében én ehhez adom hozzá a puhára fõzött rizst is, de ez külön is adhatjuk nekik.

Rizspinty szaporodása, költésa, fiókanevelése

A Rizspinty laza szerkezetû fészket épít. Én a hullámos papagájoknak gyártott 18cm x 18cm x 20cm –es fából készült fészekdobozt használom, de alkalmas a hasonló méretû elõl félig nyitott fészkelodoboz is. Durva fuszálakat, illetve szénaszálakat használnak, de sokan adnak nekik kókuszrostot, illetve körülbelül fél centiméteres szélességûre vágott újságpapírcsíkokat. Ezekbõl tudja megépíteni belülrõl gömb alakú zárt fészkét, mely minden pár esetében egy kicsit eltér. Minden párra jellemzõ egyfajta építkezési mód.
A fiókák vedlése körülbelül 3-6 hónapos korukig eltarthat. Ekkorra válnak madaraink ivaréretté, ha azonban egészséges és szép madarakat akarunk, mind a szülõk, mind a fiókák tekintetében, akkor 11 hónapos koruk elõtt nem fogjuk az egyedeket tenyésztésbe. A kifejlett és ivarérett madarainkat a közös helyiségben elhelyezve, legyen az kalitka, vagy röpde, körülbelül 3 hét után számíthatunk eredményre, ami 6-7 hófehér tojás szokott lenni. (Elõfordul, hogy a tojások száma eléri a 8-at, és az sem ritkaság, ha csak 5 tojást tojnak.) Természetesen ehhez minden körülményt és minden szükséges élelmet biztosítanunk kell. A tojásokon a tojó és a hím 15 napig kotlik, majd a kikelt fiókákat 4 hétig közösen etetik a fészekben. 4 hét után a kicsik teljesen kitollasodva hagyják el a fészket, de oda még hetekig vissza-vissza térnek esténként. Ekkor a szülõk még körülbelül 2 hétig etetik õket.
Fontos, hogy a fiókák ne kerüljenek egybõl elkülönítésre a szülõktõl, mert nagyon fontos a kirepülés utáni tanuló-folyamat. Fontos, hogy a fiókák lássák szüleiket, illetve madárház esetén a kolónia többi tagját táplálkozni, mert így alakul ki bennük az, hogy hogyan és, hogy mit egyenek, ehetnek meg. Ezen tanulási folyamat nélkül, a túl hamar elválasztott madarak nem fognak kielégítõen táplálkozni, lesoványodnak és hamar elpusztulnak.
A kirepült fiókák tollazata egészen más, mint szüleiké. A vad színezetû madarak fiatalon barnás-szürkések és a hasuk valamivel világosabb. A mellkasukon halovány harántcsíkok vannak, de nem meghatározóak. A lábak világosak, a csõr fekete. A fiatal Rizspinty faroktollai sokkal rövidebbek, mint a kifejlett egyedeké.
Ahogy azt már említettem, a fiatalok kiszínezõdése, a többi pintyféléhez képest sokáig tart. Azt hiszem a tenyésztõk talán ezért nem részesítik elõnyben. (Sokáig kell etetni.) Volt olyan példányom, amelyik másfél hónapos korára már fekete sisakot viselt, viszont a késõnyári vagy õszi fiókák általában csak március-április környékén fejezik be a vedlést.

Rizspinty szinmutációk öröklõdése.

Véleményem szerint – túl azon, hogy a rizspinty egy igazán szép madár – a színek öröklõdésének próbálgatása, az ezzel való kísérletezés jelenti tenyésztésének savát, borsát. A zebrapintyek esetében végeláthatatlan színváltozat létezik, melyeknek számát nyomon követni is nehéz, a rizspintyek esetében ez a játék csak a közelmúltban kezdõdött el és a már létezõ színváltozatok is csak kevés helyen és ritkán bukkannak fel.
Természetesen az alap színváltozatokat, így a már említett fehér vagy izabella színt, régen kitenyésztették, azonban az egyes színek keresztezésérõl, azok öröklõdésérõl csak igen keveset tudunk és ezen információk is ellentmondásosak. A már bizonyított és egyszerûbbnek mondható szín-öröklõdéseken túl azokról is igyekeztem gyûjteni, illetve azokat is össze kívánom foglalni, melyeknek genetikai háttere kevésbé egyértelmû. Az alább leírt fejtegetésekhez szükséges az öröklõdéssel kapcsolatos alapfogalmak ismerete, ezért pár szót errõl is írok.
Az adott tulajdonság kialakulásáért, így a tollazat színéért is az egyes kromoszómapárok által hordozott gének a felelõsek. Az ivaros szaporodásból következõen minden tulajdonság génje kétszeresen van meg az egyedekben, egy az anyától és egy az apától. A tulajdonságok öröklõdhetnek testi- és nemi kromoszómákon. A testi kromoszómapárokat mindkét nem esetében XX-szel, a nemi kromoszómákat a hím esetében XX-szel, tojó esetében XY-nal jelöljük. Amennyiben az adott egyed színért felelõs kromoszómái ugyanazt a gént hordozzák homozigóta (XVADSZÍNXVADSZÍN) kromoszómapárról beszélünk, ha kromoszómapár tagjai eltérõ géneket hordoznak heterozigóta(XVADSZÍNXEZÜST) a kromoszómapár.
A kromoszómapárok által hordozott színek egymással találkozva különbözõ módon öröklõdnek, többféle törvényszerûség szerint keresztezve egymást. Az egyik legegyszerûbb módja a színek öröklõdésének a domináns-recesszív öröklõdés.

Vadszín: (domináns)
Ezüst színû: (recesszív)
Izabella színû: (recesszív)
Ezüst izabella színû: (ecesszív)
Achát színû: (recesszív )

A vadszín domináns a többi színváltozattal szemben, így például az ezüst színnel szemben, mely recesszíven öröklõdik. Egy vadszínû homozigóta egyed (XVADSZÍNXVADSZÍN) és egy ezüst színû homozigóta egyed (XEZÜSTXEZÜST) párosításából létrejövõ egyedek, mind heterozigóták lesznek (XVADSZÍNXEZÜST). A vadszín domináns jellege miatt a fiókák látszatra, külsõ megjelenésre, azaz fenotípusuk alapján mind vadszínûek, azonban az e színért felelõs kromoszómapárjuk egyik fele hordozza a recesszív ezüst gént, tehát genotípusuk, génjeik összessége alapján ezüst hordozó vadszínû egyedek. Az alábbi táblázat igaz a többi recesszíven öröklõdõ szín esetében is. A táblázatban C-vel jelöltem a domináns gént hordozó XVADSZÍN kromoszómát és c-vel a recesszív gént hordozó XEZÜST kromoszómát. CC azt jelenti a hím szülõnél, hogy apai és anyai ágon is vadszínt örökölt, tehát homozigóta domináns egyed. cc azt jelenti az anyánál, hogy a madár mindkét szülõtõl recesszív színt, ezüstöt örökölt, tehát õ egy homozigóta recesszív egyed. Ezektõl a szülõktõl az F1 nemzedékben csak heterozigóta Cc egyedeket kapunk, melyeknek fenotípusa vadszínû, genotípusát tekintve ezüst hordozó vadszínû. Az F2 nemzedékben az F1 nemzedék egyedeit párosítva, ismét felbukkan 25%-ban cc homozigóta ezüst egyed. F3 nemzedékben pedig, az F2 nemzedék egyedeit párosítva már 50%-ban ismét ezüst színû madarakat kapunk. Ezen öröklõdési formánál lényegtelen,  hogy a hím vagy a tojó egyed a dominánstól eltérõ recesszív színváltozat.

Rizspinty domináns öröklõdés

A fenti táblázatban foglaltak több szempontból is fontosak lehetnek. Fontos, mert egy újonnan vásárolt madárról kideríthetjük, hogy hordoz-e valamilyen recesszív színt, illetve fontos, mert a ritkán felbukkanó recesszív színeket a beltenyészet elkerülése végett, idõnként frissíthetjük egy ilyen keresztezéssel. Nagy szükségünk lehet a fenti folyamat ismeretére, ha adott esetben egy különleges színváltozatból csak két hímet vagy csak két tojót sikerül beszereznünk.
Bizonyos színárnyalatok, így a pasztell színek nem a fent említett domonáns-recesszív módon, hanem nemhez kötötten öröklõdnek. A nemi kromoszómák  különbözõek az eltérõ nemeknél. Az emlõs állatokkal ellentétben a madaraknál fordítottan jelentkeznek, így a hím egyed nemi kromoszómája XX, a tojó egyedé, pedig XY.  Az Y kromoszóma csökevényes, kevés tulajdonságot hordoz. Ennek a nemhez kötött öröklõdés esetén jelentõsége van. Nemhez kötötten recesszíven öröklõdnek a vadszínnel szemben:

Pasztell vadszín: nemhez kötött recesszív
Pasztell ezüst: nemhez kötött recesszív
Pasztell izabella: nemhez kötött recesszív
Pasztell ezüst izabella: nemhez kötött recesszív

A következõ táblázatban a domináns gént hordozó kromoszómát X-szel jelöltem, a recesszív gént hordozó kromoszómát, pedig x-szel. Az elsõ szülõpár esetében a tojó hordozza a recesszív színt, a második szülõpár esetében pedig a hím. Megfigyelhetõ, hogy a különbözõ összetételû szülõpárok F1 nemzedékei mennyire eltérõek. A fent említett Y kromoszómának itt van jelentõsége, hiszen ez a csökevényes kromoszóma nem hordoz a színeket meghatározó gént, így a tojó egyed színét egyedül a másik kromoszóma recesszív vagy domináns jellege határozza meg.

Nemhez kötött öröklõdés

A nemhez kötött öröklés menetének ismerete hasonló elõnyökkel jár, mint a domináns-recesszív öröklõdés esetében. A gyakorlati oldaláról megközelítve a dolgot hasonló esetekben érdemes elvégezni az adott színváltozat vadszínnel való keresztezését, mint a domináns-recesszív öröklõdés esetében. A nemhez kötötten öröklõdõ színek esetében, azonban könnyebb dolgunk van, ha a hím egyedünk a vadszíntõl eltérõ színváltozat.
A különlegesebb színváltozatok öröklõdése ennél jóval bonyolultabb, több kromoszómapárhoz egyszerre kapcsolódva is öröklõdhetnek. E-mailben kértem segítséget Steve Nesbitt-tõl, aki több táblázatot is készített már, melyek a különbözõ színek öröklõdését próbálják összefoglalni, de õ sem tudott konkrétumokkal segíteni. A fentiekben leírt alapvetõ színváltozatok öröklõdése kétséget kizárólag bizonyított, azonban a különlegesebb színek öröklõdése ennél összetettebb. Leírom azokat az interneten található tapasztalatokat, melyekre rátaláltam és, amik a linkek között is megtalálhatóak, kiegészítve azokkal, melyeket a saját madaraimnál tapasztaltam.
A különbözõ recesszív színváltozatok, így az izabella, vagy az ezüst színû madarak pasztell színnel keresztezve egészen világos színváltozatokat eredményeznek. Egy ezüst színû és egy pasztell vadszínû madárnak a keresztezõdésébõl pasztell ezüst színû lesz. Egy izabella és egy pasztell vadszínû madár keresztezõdésébõl pedig pasztell izabella. Ezekrõl a színváltozatokról a színváltozatok, illetve a képtár címek alatt találhatóak képek. Az a legszembetûnõbb, hogy a keresztezésben résztvevõ recesszív szín árnyalata fog érvényesülni, de egy annál sokkal világosabb árnyalatban, melyet a pasztell szín eredményez.
Saját tapasztalatom, hogy a fenotípusuk alapján ezüst színû szülõktõl is születhetnek pasztell ezüst madarak úgy, hogy ismerem az én szülõpárom szüleit is, és azok is fenotípusuk alapján ezüst színûek voltak. Sajnos nem tudom felvázolni, hogy milyen öröklési rend szerint fordulhat ez elõ, de  tény, hogy 25%-ban pasztell ezüst fiókák kelnek ettõl a bizonyos pártól. Mikor egy  pasztell ezüst madarat izabella színnel kereszteztem pasztell ezüst izabella fióka született. Sajnos ezt sem tudom tudományosan alátámasztani.
A fekete fejû színváltozatot egy francia oldal recesszíven öröklõdõ színként jellemzi, de a saját tapasztalatom, hogy nem ilyen egyszerû ezen gén öröklõdése. Az utóbbi idõben több olyan egyedet is láttam, melyek alapvetõen fekete fejûek voltak, azonban különbözõ arányban fehér tollak is voltak a pofafoltban, anélkül, hogy a madár egyébként tarka lett volna. A fekete fejû madaraknál ezek a tarka pofafoltú egyedek szintén a több kromoszómán való öröklõdésre utalnak.

Igyekszem még több információt szerezni a különbözõ színekrõl. Addig remélem ezzel is tudtam segíteni a 'rizspintyezni' vágyókat.

Végszó

Remélem tudtam olyan információkkal szolgálni, melyek a már tapasztalt tenyésztõknek is újdonságnak számít. Célom ezzel a részletes leírással nem más, mintsem, hogy felhívjam a figyelmet a Rizspinty nevû madárra, mely már nagyon korán „úgy döntött”, hogy csatlakozik az emberhez, s az elmúlt évszázadokban mindig hû maradt. Ne feledkezzünk meg róla, s legyen ez a madár jelképe annak, hogy az ember sok egyéb õrült hobbija mellett madarakat is tenyészt.

Irodalomjegyzék:
Lányi György – Állatkedvelõk kézikönyve
Siroki Zoltán – Díszmadarak a lakásban
David Alderton – Én és a madaraim

Internetes források (fényképek):
Marco Baumgartner honlapja: http://www.prachtfinken.at/home.htm
Steve Nesbitt honlapja: http://www.snaviaries.co.uk/indexjj.htm
Rob Salem honlapja: http://www.javafinch.co.uk/site/site.html
Henk honlapja: http://www.hccnet.nl/hj.devos/

Folytatása következik...