Mozambiki csicsörke (Serinus mozambicus)

Mozambiki csicsörke (Serinus mozambicus)

Mozambiki csicsörke

Magyar neve: Mozambiki vagy Mozambik csicsörke
Latin: Serinus mozambicus, (Statius Müller, PL, 1776)
Német: Mosambikgirlitz, Mozambique Girlitz
Angol: Yellow-fronted Canary, Yellow-eyed Canary, Green Singing Finch, Green Singer, Yellow-fronted Seedeater, Mozambique Serin
Dán: Mozambiquesisken, Mozambiksisken
Spanyol: Canario de Frente Amarillo, Cantor de Mozambique, Verdón Cantador
Finn: Viiksihemppo
Francia: Serin du Mozambique, Serin a front jaune
Olasz: Canarino del Mozambico, Canarino frontegialla
Lengyel: Kulczyk mozambijski
Cseh: Zvonohlík mozambický, Zvonohlík ¾lutocelý
Portugál: Canario-de-testa-amarela, Canário de Moçambique
Alfajok :
Serinus m. mozambicus
Serinus m. punctigula
(Cameroon Yellow-fronted Canary)
Serinus m. caniceps
(Senegal Yellow-fronted Canary)
Serinus m. santhome
(Sao Tome Yellow-fronted Canary)
Serinus m. tando
(Angola Yellow-fronted Canary)
Serinus m. vansoni
Serinus m. barbatus
(Uganda Yellow-fronted Canary)
Serinus m. samaliyae
Serinus m. grotei
(Sennar Yellow-fronted Canary)
Serinus m. gommaensis
Serinus m. granti

Copyright: Dezsõ Péter
További Mozambiki csicsörke képek a nagyvilágban...
Videók az IBC honlapján.
Mozambiki csicsörke éneke:    {mmp3}angular1.swf|media/hangok/mozcsi_enek.mp3&typ=loop|my title{/mmp3}

Mozambiki csicsörke leírása

Madarunk közeli rokonságban áll a kanárimadárral (Serinus canaria, nevezhetnénk akár kanári-szigeteki csicsörkének is) és a hazánkban is költõ csicsörkével (Serinus serinus, talán helyénvalóbb lenne az európai csicsörke elnevezés).
A törzsalakhoz tartozó (S. m. mozambicus, túlnyomó többségben ezt az alakot importálták Európába) hímeknek élénksárga tollazat díszíti a torkát, mellét, hasát, a homlokát, a szeme fölötti hosszú szemöldöksávját, a pofafoltját és a farcsíkját. Halványan sávozott dolmánya és háta olajzöld színû. A feje tetejét, a tarkóját, a szemsávját és kantárát szûrkés mák-kék színû fedõtollazat borítja. A fejtetõn feketés sötétszürke, szaggatott, vékony csíkozás látható. A fején mindkét oldalt egy-egy feketés sáv húzódik a csõre alsó kávájától lefelé. Ez az úgynevezett bajuszsáv. Mintha harcsabajuszt viselne. Ez egy kissé talán morcosabb külsõt kölcsönöz ennek az alig tizenöt grammos, 12 cm hosszú kismadárnak. A szárny és farkatollai sötétbarnák sárgás szegéllyel. Nyitott szárnyain kitûnik két, keskeny, rövid sárgás színû szárnycsíkja. Az idõsebb hímek testoldalán bohókásan szétállnak a pehelytollak. Az írisze sötétbarna, a csõre és a lába világos barnás hússzínû, a csõr felsõ kávája kissé sötétebb árnyalatú.
Az ivarérett tojók jól megkülönböztethetõek a hímektõl, ugyanis elegáns nyakláncot hordanak, amely egyedülálló nemi bélyegnek tekinthetõ a természetben. A mellükön egy szürkésfekete foltokból álló sáv húzódik keresztül, amely egyfajta arisztokratikus megjelenést nyújt nekik. Összhatásában a tompább sárga színezetû tollazatot viselnek a tojók, nem olyan élénk színûek, mint a hímek.

Hím és Tójó mozambik csicsõrke
Hím és tójó Mozambiki csicsörke

A juvenilis madarak inkább a tojókra hasonlítanak. Tollazatuk sárgája még a tojókénál is fakóbb, mellükön piszkossárga foltok figyelhetõk meg. Nemüket csak az adult tollazatba történõ átvedlés után lehet egyértelmûen meghatározni. A hímek éneke a legbiztosabb ivari bélyege az immatur egyedeknek.

Fiatal mozambiki csicsõrkék
Három juvenilis és egy tojó Mozambiki csicsörke.

Két Immatur
Két immatur

Mozambiki csicsörke élõhelye

A mozambiki csicsörke a Szaharától délre szinte mindenütt elõfordul Afrikában. Kifejezetten a száraz szavannás területeket kedveli, de elõfordul erdõs vidékeken és mezõgazdasági területeken is. Betelepítették a Mauritiusra, Seychelle- és Hawaii szigetekre, valamint Puerto Rico-ba. A BirdLife International szerint a "Legkisebb Törõdés" Vöröslistás Kategóriájába sorolható már 2004 óta (IUCN Red List Category: LC, Least Concern). Globális elõfordulási területe igen nagy, közel 9500000km2. A teljes populáció nagysága nincs felmérve, de feltehetõen igen nagy, mivel az elterjedési területén közönséges fajnak mondható (Fry and Keith 2004). A populáció nagyságának változási tendenciája sincs felmérve, de feltehetõen nem közelíti meg az "IUCN Red List" által definiált csökkenési kritérium küszöbszintjét (a csökkenés több mint 30%, 10 éven vagy 3 generáción belül). Habár 1985 óta több, mint 2600000 vadon befogott madár van bejegyezve a nemzetközi kereskedelemben (UNEP-WCMC CITES Trade Database, 2005 január).

Elterjedési terület

 

Alfajok

S. m. mozambicus:
Alternatív latin nevek: S. m. ictera, Serinus icterus songeae, S. m. madaraszi, Serinus madaraszi, S. m. songeae, S. m. gertrudis, Fringilla mozambica, Fringilla ictera, Ochrospiza mozambica,
Elterjedési területe: Kenya és Mozambik közötti térség
Jellemzõ külsõ jegyek: fejtetõ szürkés mák-kék színû, a bajuszsáv fekete

S. m. barbatus:
Alternatív latin nevek: S. m. pseudobarbatus, Serinus pseudobarbatus, Crithagra barbata
Alternatív angol név: Uganda Yellow-fronted Canary
Elterjedési területe: Szudán és Kenya közötti térség
Jellemzõ külsõ jegyek: a fején nyoma sincs a szürke színnek

S. m. caniceps:
Alternatív latin nevek: S. m. hartlaubii, Linaria caniceps, Crithagra hartlaubii
Alternatív angol név: Senegal Yellow-fronted Canary
Elterjedési területe: Szenegál és Kamerun közötti térség
Jellemzõ külsõ jegyek: a tojó apró foltocskákból álló nyaklánca világos szürke színû, a fejtetõ halványszürke színû

S. m. gommaensis:
Elterjedési területe: Etiópia

S. m. granti:
Elterjedési területe: Mozambik és a Dél Afrikai Köztársaság közötti térség
Jellemzõ külsõ jegyek: a tojónak alig kivehetõ a nyaksávja, a hímnek világosszürke a bajuszsávja

S. m. grotei:
Alternatív latin név: S. m. aurifrons
Alternatív angol név: Sennar Yellow-fronted Canary
Elterjedési területe: Szudán és Etiópia
Jellemzõ külsõ jegyek: a tojónak kettõs nyakszalagja van, hím világossárga rajzolatot visel a fején, a bajuszsáv palaszürke

S. m. punctigula:
Alternatív angol név: Cameroon Yellow-fronted Canary
Elterjedési területe: Kamerun
Jellemzõ külsõ jegyek: fehér áll és torok

S. m. samaliyae:
Alternatív latin név: S. m. intensus
Elterjedési területe: Kongó és Zambia közötti térség

S. m. santhome
Alternatív angol név: Sao Tome Yellow-fronted Canary
Elterjedési területe: Sao Tomé szigete
Jellemzõ külsõ jegyek: a fejtetõ szürkésbarna színû

S. m. tando
Alternatív angol név: Angola Yellow-fronted Canary
Elterjedési területe: Kongó és Angola közötti térség

S. m. vansoni
Elterjedési területe: Angola, Namíbia és Zambia által határolt térség

Mozambiki csicsörke viselkedése

Merész, élénk, energikus, kíváncsi természetû madárkák a mozambiki csicsörkék. Gyors röptük, jó manõverezõ képességûk nagyobb volierben bontakozik ki. Kapcsolattartó hangjuk egy rövid "csip", néha duplán "csip-csip". Életerõs éneke általában magas hangokból álló dallamok füzére, melyet gyakran kanárira emlékeztetõ trillák is tarkítják. Legalább tíz-tizenkét motívumot fedeztem fel madaraim nótájában. Van köztük, például hívogató, válaszoló, területbirtokló és természetesen udvarló motívum is. Általában csak a hím énekesmadarak énekelnek, de a mozambiki csicsörke tojók a beszédesebb fehérnépek közé tartoznak, de a repertoárjuk csak egy-két motívumból áll. Párzási idõszakban sokkal intenzívebben énekelnek az udvarló lovagok, mint az egyedül tartott magányos hímek, akik viszont szinte egész évben folyamatosan énekelgetnek.
Nem javasolt több pár elhelyezése egy légtérben. Esetleg békésebb díszpintyfélékkel (zebrapinty, sirályka stb.) összezárható; pintyfélékkel (kanári, szürke csicsörke stb.) összeférhetetlenség léphet fel, különösképpen költési szezonban. Ez nem csak a hímekre értendõ, a tojók is kifejezetten agresszívakká válhatnak ilyenkor. A természetben költési idõszakban párokban, familiáris csoportokban élnek, téli idõszakban nagyobb, 20-30 egyedbõl álló csapatokban kóborolnak. Fogságban akár 15 évet is megélhetnek.

Tartása

Alapvetõen könnyen, speciális igények nélkül tartható, szívós, nem különösebben kényes madarak ezek a mozambiki csicsörkék. Nagy mozgásigényük miatt az elhelyezésük tágasabb kalitkában, volierben javasolt. Áprilistól novemberig kerti röpdében is tartható.
A mozambiki csicsörkék magevõ madarak, ami azt jelenti, hogy táplálékuk alapját különbözõ magvak jelentik (kölesfélék, fénymag, muharmag). Azonban a madarak igényelnek ezeken kívül olajos magvakat is (négermag, kender). Standard kanári és pinty magkeverék adható nekik egy-egy arányban összekeverve szélesebb etetõtálkában tálalva, hogy jobban tudjanak a magok közt válogatni. Ezt érdemes kiegészíteni még egy kis kendermaggal és négermaggal (ezekkel csínján kell bánni, mert szinte habzsolják és mivel ezek olajos magvak, könnyen elhízhatnak tõle a madaraink), muharmaggal valamint egy kis étkezési mákkal. A fürtös kölest is nagyon szeretik. Kapjanak még alma-, kígyóuborka szeletet, édes paprikacsumát, saláta-, tyúkhúr-, gyermekláncfû levelet. A különbözõ gaznövények bugáiban lévõ félérett magokat is nagyon kedvelik (pl.: útifüvek, disznóparéj stb.). A tojásos lágyeleség is nélkülözhetetlen a változatos táplálásukhoz, amely általában fõtt tojásból és egzótás granulált lágyeleségbõl áll egy kis mézzel és szépiareszelékkel megfûszerezve. A csíráztatott pintymagkeveréket is elõszeretettel fogyasztják.

Tenyésztése

Tenyésztésükhöz elõször is természetesen nélkülözhetetlen egy összehangolt 1-6 éves pár. Ez azt jelenti, hogy azonos évszakban jöttek a világra, így azonos ritmusban ketyeg a biológiai órájuk. Én speciel jobban kedvelem a hazai természetes viszonylatokhoz igazodott csicsörke tenyész-szezont (április-augusztus), de az csak olyan domesztikálódott egyedeknél lehetséges, amelyek már átálltak erre a ciklusra, mert a természetes körülmények között Afrikában a szeptembertõl márciusig terjedõ idõszakban költenek. A természetben nyitott fészekben költenek a mozambiki csicsörkék. A fészket a hím és a tojó egyaránt építik. Általában 3-4 tojásból áll egy fészekalj. Az inkubációs idõ 13-14 nap. A fészket a tojó üli, de a fiókanevelésbe a hím is aktívan kiveszi a részét. A fiókák 17-20 napos korukban hagyják el a fészket. Ezután még körülbelül két hétig etetik a szülõk õket, de ezalatt már rálépnek az önállósodás útjára. Mesterséges körülmények között a kevés fészekanyaggal elõbélelt, nyitott kanári fészekkosarakat elõszeretettel igénybe veszik. Fészekanyagként fûszénát és kis papírvatta- vagy papírzsebkendõ darabkákat kínálhatunk fel nekik és némi lószõrt. A költési idõszak kezdetén gyakrabban kapjanak tojásos lágyeleséget, zöldeleséget és csíráztatott magokat. A tojásrakáshoz elengedhetetlen a szépiaváz, a fiókaneveléshez pedig a lisztkukacok, amelyekbõl naponta több mint egy tucatot is elfogyaszthatnak.

Három hetes fióka
Három hetes fióka

Azok a csodálatos mozambik csicsörkék

2004 nyarán lecsaptam egy hirdetésre, amelyben családi okok miatt új gazdát kerestek egy afrikai énekesmadár hímnek. Sajnos az idáig nem volt lehetõségem díszmadarakat tartani. Kifejezetten érdekesen csengett a magyar neve: mozambiki csicsörke. Azelõtt egyáltalán nem hallottam róla, de még ahogy aznap megpillantottam, eldöntöttem, hogy én mozambiki csicsörkéket, (röviden én csak mozcsiknak becézem azóta õket) fogok tartani és õ lesz az elsõ madaram. Egy színes madár a szürke hétköznapokban, amely énekével megtöri a hétfõ reggelek mogorva csendjét. Madárkának neveztem el az örökbefogadott kis jószágot, nagy M betûvel, Wharton regénye után szabadon. Az elõzõ gazdája ajándékba kapta egy ferences rendi szerzetestõl. Szerinte másfél, két éves lehetett akkor, de a lábán megfigyelhetõ elszarusodások és a csõre felsõ kávájának túlnövése alapján idõsebbnek véltem. A nappalink legvilágosabb sarkába, az egyik tetõtéri ablak alatt helyeztem el a kalitkáját. Hamar megszokta az új otthonát. Jól kijöttünk egymással. A második nap már el is kezdett énekelni. Nagyon szépen dalolt. Egy hét elteltével úgy gondoltam, hogy kinyitom a kalitka ajtaját, ha Madárkának van elég bátorsága hozzá, nyugodtan nézzen körbe a lakásban. Pár perc várakozás után ki is rebbent a kalit tetejére és onnan vette szemügyre a nappalit. Ösztönösen a fény felé repült, leellenõrizte az ablakokat, amelyeket persze már elõtte becsuktam és a reluxát is leengedtem, nehogy nekicsapódjon az üvegnek. Aztán körberepülte a szobát. A nappali kalitkával átellenes sarkában landolási alkalmatosságot helyeztem el a számára, melyet lehántolt fûzfaágakból készítettem. Madárka a tiszteletköre után egybõl igénybe is vette és ott aztán rázendített. A területbirtokló tételt nyomta, teli torokból. Teljes volt a boldogság! Ez volt a legjobb bizonyíték arra, hogy magáénak érezte az otthonunkat. Pár óra múlva, mikor megéhezett, megszomjazott, visszatért az õ kis lakhelyére. Onnantól kezdve folyamatosan nyitva hagytam a kalit ajtaját, hogy bármikor, amikor kedve szottyan, szabadon repkedhessen a lakásban. Érdekes, hogy a nappalit sohasem hagyta el.
Szépen teltek, múltak a hetek, hónapok. Én nyakig beleástam magam a mozambiki csicsörkés szakirodalomba valamint a díszmadártartás rejtelmeibe. Könyveket, folyóiratokat szereztem be. Interneten szörfözgettem, fórumozgattam, levelezgettem a témában. Beléptem az MDOSZ H-01 Rákospalotai Madárbaráti Egyesületbe. Megpróbáltam minél hamarább levetkõzni kezdõ díszmadártartó mivoltomat, eközben Madárka csak repkedett és röpködött, no meg énekelt és dalolt.
Jelenleg három tenyészpár mozambiki csicsörke boldogítja az életemet. Az egyik közülük három év alatt tíz fiókával ajándékozott meg. Alapvetõen könnyen tartható, szívós, nem különösebben kényes madarak ezek a mozambiki csicsörkék. A tenyésztésük sem túl nagy ördöngösség, ha egy jól harmonizáló párral rendelkezik az ember. Kezdõ díszmadarászoknak is nyugodtan merem ajánlani, hiszen három évvel ezelõtt még én is az voltam és lám, fiókákkal hálálták meg a gondoskodásomat. Mi kellhet több egy madárgazdának?

Fordította: Dezsõ Péter alias Csicsörke (Budapest)
2008.04.01 [21:13]

A mozambiki csicsörke leírása a „The Birds of Africa” címû könyv 7. kötetébõl

(The Birds of Africa, Volume VII: Sparrows to Buntings by C. Hilary Fry and Stuart Keith, p. 479-483)
Fordította: Dr. Dezsõ Péter

 

Mozambiki csicsörke öreg hím
Mozambiki csicsörke öreg hím

Serinus mozambicus (S. Müller). Yellow-fronted Canary (sárga-homlokú csicsörke); Yellow-eyed Canary (sárga-szemû csicsörke); Serin du Mozambique (mozambiki csicsörke).
Fringilla mozambica S. Müller, 1776. Natursyst., suppl., p. 163; Mozambique.

Elterjedési területe és gyakorisága: Közönséges endemikus fészkelõ és szezonális kóborló faj Afrikában a Szaharától délre, kivéve az esõerdõket és a sivatagos vidékeket. Betelepítették az elábbi szigetekre: Sao Tomé, Mafia, Mauritius, Reunion, Rodrigues (Showler 2002), Assumption (Seychelle-szigetek), Hawaii-ra valamint Puerto Ricoba. Az Amirante-szigetcsoportokról eltûnt (Seychelle-szigetek). Mauritániában gyakori Boghé dél-keleti részén, a Felsõ Szenegál-völgyben és Guidimaka déli részén; az esõs évszakban elõfordul északon a 16°30’ szélességi fokig. Szenegálban szinte mindenütt gyakori, az Oiseaux du Djoudj Nemzeti Parkban közönségesnek számít, de egyébiránt ritka Nyugat Gambiában, gyakori a partvidéken, közönséges a szárazföldön, különösen az erdõfoltokkal tarkított alsó folyószakaszokon; úgy vélik, hogy 1970 óta terjeszkedik. Guineában elõfordul Gaoual és Koundara területein és keletre Doko felé, közönséges a Haut Niger Nemzeti Parkban, általánosan elterjedt a tengerparti és Kindiai területeken. Sierra Leonéban gyakori Outamba környékén; megfigyelték Tembikunda és Kundewarakaro térségében és valószínûleg kifejezetten közönséges a nyugati területeken mindenfelé (Field 1974); megszokott kalitkamadár Freetownban. Libériában, helyi viszonylatban gyakori a nyugati határ mentén, az 1960-as évek közepétõl gyakorivá vált Nimba megyében; Monrovia környékén is elõfordul. Maliban kifejezetten közönséges a Boucle de Baoulé Biosphere Rezervátumban, elterjedt a Bani-völgyben és a Bamako környéki kertekben, másutt viszonylag gyakorinak mondható az északi szélesség tizenötödik fokától délre. Elefántcsontparton általánosan elterjedt az erdõs övezet északi részén. Burkina Faso északi részén gyakori körülbelül az északi szélesség tizenkettedik fokáig, elterjedt az Ouagadougou vidékén és a Nord-Yatenga régió déli részén. Ghánában általánosan elterjedt kivéve az erdõs övezetet; elõfordul délre Kumasi környékén (szökevények?) és az Accrai-síkságon; megszokott kalitkamadár a falvakban. Togóban általánosan elterjedt a szavanna övezetben délre Notsé felé. Beninben közönséges Beterou vidékén, gyakori a Pendjari Nemzeti Parkban. Nigerben gyakori fészkelõ a ’W’ Nemzeti Parkban; elõfordul északra Gaya és Tapoa felé (é.sz. 12°29’ k.h. 2°25’). Nigériában észak-nyugaton a Száhel-övezetben nem fordul elõ, egyébiránt alkalmi vendég északra Kazaure, Katsina és Kano felé, gyakori Falgore és Bagauda környékén, délebbre Ibadan, Enugu és Afikpo felé helyi viszonylatban is közönséges és elterjedt fészkelõ; népszerû kalitkamadár és sokukat kereskedelmi céllal gyûjtik (Elgood és mtsai. 1994); megfigyelték Ifén és Lagosban, de ezek szökevények is lehettek; gyakori fészkelõ Warri környékén, de talán ezek is szökevények; azonban valószínû, hogy a faj déli irányba terjeszkedik Nyugat-Afrikában, ahogy az erdõk fogyatkoznak. Kamerunban általánosan elterjedt a külsõ erdõs övezetben, északra Csád felé; 350 métertõl (Kupe-hegyen 900 méterig), 550 métertõl (Ntui) 800-950 méterig (Yaounge környékén) és 1400-1550 méteren (Manengouba-hegy). Csádban általánosan elterjedt dél-nyugaton a Csád-tó mellett és a Chari régióban; ritka a szudáni zónában (Salamat, Am Timam, Zakouma) és itt is, ahogy mindenütt az elterjedési területének legnagyobb részén határozottan antropofil vagyis emberkedvelõ (Salvan 1968-1969). Közép-afrikai Köztársaság területén gyakori szinte minden nyílt területen észak felé a Bamingui-Bangoran Nemzeti Park környékén; ritka Észak-Vakaga vidékén és délre a Lobaye Prefektúra felé. Szudánban a barbatus alfaja általánosan elterjedt Jebel Marra vulkánikus hegyen és Dél-Kordofanban (ezek a populációk valószínûleg elszigetelõdtek a délebbre található populációktól), gyakori az északi szélesség kilencedik fokától délre, de látszólag hiányzik Shilluk, Sobat, Sudd és Jonglei vidékérõl; a grotei alfaj megtalálható a Kék-Nílus dél-keleti területein és Boma körzetében, az etiópiai határhoz közel. Eritreában, helyi viszonylatban gyakori 1650-2300 méteren a középfennsíkon és a Mareb-folyó vízgyûjtõ területein (Zinner 2001); kifejezetten lokális elterjedésû Tacazzén és Mareb-folyó völgyében 1500 méter alatt és Chenafena környékén 1675 méteren. Etiópiában az északi szélesség tizenkettedik fokától délre elterjedt, gyakori a nyugati alföldeken és felföldeken körülbelül a keleti hosszúság harminchetedik fokáig Nyugat-Gojam, Welega, Ilubabor, Kefa és Gamo Gafo Providenciákban, hiányzik Shoa és Sidamo Providenciákban valamint a Nechisar Nemzeti Parkból, ritka az Omo-völgyben.
Sao Toméba a XIX. század végén telepítették be, gyakori, általánosan elterjedt északon Ponta Figotól nyugatra, a belsõ területeken Nova Moca felé, délen gyakori az alföldeken. Gabonban Port Gentilben ismert a jelenléte, gyakori Lékoni, Moukalaba és Tchibanga környékén (Sargeant 1993) és a Lope Nemzeti Parkban (Christy és Clarke 1994). Kongóban általánosan elterjedt Dél-Mayombében és a Kongó-folyó alsó szakaszán, másutt ritka, csak három regisztrált megfigyelése van. Zairében megtalálható a Kongó-folyó alsó szakaszán; gyakori és általánosan elterjedt Nyugat-Kasaiban és Kelet-Kasai déli részén, közönséges Katangában és a Kivu Providencia déli részén; elõfordul a keleti határhoz közeli tisztásokon; hiányzik a vulkanikus területekrõl, ritka a Rutshuru-völgyben; észak-keleten gyakori Medje és Bafwabaka környékén és jelentõs számban megtalálható Uele legelõin. Ugandában szinte minden tengerszint feletti magasságban közönségesnek mondható 2300 méterig. Kenyában meglehetõsen gyakori fészkelõ és kóborló 2200 méterig az Elgon-hegytõl és a Saiwa Nemzeti Parktól Busiáig, Mumiasig, Kakamegáig, Nandiig, a Viktória-tó partvidékéig, Sotikig, Lolgorienig és a Mara Game Rezervátumig; továbbá a tengerpart menti alföldeken északra a Tana-folyó alsó szakasza felé (Baomo) valamint Lamu- és Manda-szigetén, délre a Shimba-hegység felé. Szomáliában egyetlen adata ismert a Jubba-folyó torkolatánál (Hall és Moreau 1970). Ruandában közönségesnek mondható kivéve talán észak-keleten. Burundiban kifejezetten gyakori országszerte 2000 méterig. Tanzániában néhol ritka néhol gyakori, a feltérképezett területeken általánosan elterjedt (N. Baker személyes feljegyzései); Tabora (barbatus alfaj), Katavi Nemzeti park (kérdéses fajta), Ufipa-fennsík (samaliyae alfaj); a Mafia-szigetre a XIX. század végén telepítettél be (tando alfaj), északi részén számos régebbi adata van és nyilvánvalóan még ma is megtalálható ott, mivelhogy a helyi népek „ismerik a madarat, befogják és kalitkamadárként tartják is, de megállapítható, hogy csak ritkán fordul elõ eme korallmészkõ-sziget bozótos vidéken, különösképpen ott, ahol köles is terem” (Pakenham 1979).
Angolában közönséges, a tando alfaj elterjedése: Cabinda, Huambótól és Észak-Huílától Uigéig, Cuanza Norte, Malanje, Bié, Lunda Norte és Lunda sul; a samaliyae alfaj elterjedése: Észak- és Kelet-Moxico; a vansoni alfaj elterjedése: Dél- és Közép-Huílától és Kelet-Namibétõl Cunenéig és Cuando Cubangóig. Országszerte elterjedt Zambiában, Malawiban, Mozambikban (a granti alfaj az Inkomati-folyó déli szakaszának árterében, a mozambicus alfaj pedig az északi területeken), Zimbabwében, Dél-afrikai Köztársaság egyes tartományaiban (a nyugati régiókból hiányzik; a leggyakoribb az Escarpment sziklás, szakadékos fennsíkjain) úgymint KwaZulu-Natal és Eastern Cape tartományokban minden tengerszint feletti magasságban körülbelül 1600 méterig, azonban Free State tartományban nem túl gyakori, rendszerint elõfordul Golden Gate és Harrismith között valamint a Vaal-folyó völgyében Parys és Sasolburg között. Botswanában nem túl gyakori, de északon, keleten és dél-keleten helyi viszonylatban gyakorinak mondható; az Okavango-folyó deltájában csak szórványosan fordul elõ. Lesotho alacsonyabb vidékein általánosan elterjedt. A legtöbb alfaj elterjedési területe szinte teljes mértékben határos egymással.

A mozambiki csicsörke elterjedési területe
A mozambiki csicsörke elterjedési területe


Széles körben árusított és tartott kalitkamadár különösképpen az elterjedési területein; a nyugat-mozambiki népek között például „általános házi kedvenc” volt hetven évvel ezelõtt (Vincent 1936) és kétségtelenül ma is az; Dél-Afrikában „a bennszülött falvak szinte mindegyik házának volt egy saját csicsörkéje hevenyészett kalitkában… ahol az útmunkások magukkal vitték a madaraikat a munkába, kalitkasorokkal volt feldíszítve az út széle” (Skead 1960). Befogása egyszerû, akár a városokban is, hívómadarak segítségével történõ csapdás módszerrel vagy lépesvesszõvel (Inhaca I. Mozambik). Évente megközelítõleg 10.000 példány mozambiki csicsörkét exportálnak engedéllyel Dél-Mozambikból (Sul do Save tartomány), ellenben „ismeretlen számú madarat fognak be és adnak el illegálisan… azonban nem valószínû, hogy szignifikáns hatása van a díszmadár-kereskedelemnek a vadon élõ populációra, amely alighanem meghaladja a kétmillió egyedet” (Parker 1999). Botswana is rendelkezik engedélyezett, kereskedelmi céllal történõ madárbefogási kvótákkal. Sul do Save tartományban (Dél-Mozambik) az egyedsûrûségük 10 madár per 100 hektár akáciás bozótosban, 13 madár a „mopane” erdõkben (Colophospermum mopane), 21 madár a „miombo” erdõkben (Brachystegia) és 10 madár egyéb lombhullató erdõkben (Parker 1999). Ugyanez Szváziföld szavannáin 10, 36, 105 és 1280 madár per 100 hektár (Monadjem 2002).

Leírása: S. m. barbatus, beleértve a „pseudobarbatus”-t is (Heuglin): Elõfordul Dél-Csádtól Szudánig, a Nílustól nyugatra és Észak-kelet Zairétól Nyugat-Kenyáig valamint Közép-Tanzániában.
FELNÕTT HÍM: homloka élénk aranysárga, fejtetõtõl a hátig és a vállfedõk sárgás olajzöld színûek, fejtetõtõl a tarkóig vékony sötétebb csíkokkal, a dolmány, a vállfedõk és a felsõ hát rövid szélesebb feketés csíkokkal, a farcsík aranysárga, a felsõ farkfedõk olajzöldek sárgával színezve.

Serinus mozambicus barbatus alfajú hím
Serinus mozambicus barbatus alfajú hím

A farktollak feketésbarna színûek, a külsõ zászlók olajzölddel vannak szegélyezve; a T1 farktoll vége és a T2-T6 farktollak külsõ zászlóinak a vége zöldes fehérrel szélesen szegélyezett. A fejtetõ vékony élénksárga szemöldöksávval van határolva; ezalatt egy sötét olajzöld sáv húzódik a kantáron keresztül és szélesebb olajzöld szalag a fülfedõkön keresztül; a pofacsík élénksárga; a nyak oldalsó része sárgás olajzöld; széles feketés bajuszsáv jellemzi; a mell oldalsó része olajzöld és a testoldal zöld színnel futtatott; a mell legnagyobb része egyébként élénk aranysárga. Az evezõtollak feketés barnák, a kézevezõk és a karevezõk sárgás olajzölddel vannak szegélyezve, a harmadrendû evezõk hegye és szegélye szélesebben van futtatva olajzölddel, a fiókszárny és a kézfedõk feketés barnák olajzölddel finoman szegélyezve, a szárny felsõ részének maradék fedõtollai feketés barnák, a nagyfedõk olajzölddel szélezettek és a középsõ fedõkkel egyetemben zöldessárga a hegyük, ezáltal két keskeny és alig észrevehetõ szárnycsíkot formálnak, a kisfedõk hegye olajzöld. A szárnybélés és a hónaljtollak halvány sárgák. A csõre rövid, kúp alakú, erõteljes, felül sötétbarna, alul szürkés barna; a szeme sötétbarna, a lábai is sötétbarnák.
FELNÕTT TOJÓ: hasonlít az adult hímre, de felül fakóbb olajzöld; a homlok, a pofacsík és az alsó testtájak halvány sárgák; a kantár és a bajuszsáv inkább sötét olajzöld mintsem feketés. TESTMÉRETEI (10 hímet és 10 tojót vizsgálva): szárny: hím: 61-71mm (átlag: 66,5mm), tojó: 64-71mm (átlag: 66,2mm); farok: hím: 36-42mm (átlag: 39,3mm), tojó: 38-43 (átlag: 40,2mm); csõr: hím: 11,5-12-5mm (átlag: 11,8mm), tojó: 11-12mm (átlag: 11,7mm); csüd: hím: 13,5-14,5mm (átlag: 14,1mm), tojó: 13,5-14,5mm (átlag: 14,5mm). Nyugat-Kenyában Burundiban és Tanzániában elõforduló madarak („pseudobarbatus”) átlagmérete: szárny: (n=7, hím) 71-73mm (átlag: 72mm). Testsúlya: Nyugat-Ugandában: (n=16, nem szexált) 11,2-13,2g (átlag: 12,0g); Nyugat-Kenyába: (n=8, hím) 11,5-13,4g (átlag: 12,9g), (n=10, tojó) 12,0-14,0g (átlag: 12,9g), (n=53, nem szexált) 11,0-17,1g (átlag: 13,0g).
FIATAL EGYEDEK (IMMATUR): a fiatalok felül barnábbak, mint a felnõtt egyedek, erõsebben sávozottak; az alsó testtájak színe fakóbb sárga az állától a melléig barnássárgával árnyalva, a testoldal és a mell oldalsó része olajbarnával futtatott, a mell felsõ részén sötétbarna foltok helyezkednek el, a testoldalakon pedig keskeny sávok találhatóak; a farktollak, a másod- és harmadrendû evezõk szegélye, valamint a középsõ- és a karfedõk szegélye és hegye barnássárga színû.

Egy hónapos fiatalok
Egy hónapos fiatalok

FIÓKÁK (mozambicus törzsalak): keléskor a szemük csukva van, rózsaszín a bõrük, szürkésbarna pehelytollak találhatóak a fejtetõn, a tarkó, a szárnyak, a hát, a farktõ, a has és a lábak narancssárgák, a csõr narancssárga, a hegye barna, a tojásfog piszkosfehér, csõr belsõ felülete élénkvörös színû.
S. m. caniceps (d’Orbigny): Elõfordul Szenegáltól Kamerunig délre a Benue-alföldig. A fejtetõ, a fülfedõk és a nyak oldalsó része inkább szürke, mintsem zöld; a dolmány és a vállfedõk színe fakóbb, tompább olajzöld, mint a barbatus alfaj esetében; homlok- és szemöldöksávja keskenyebb és kevésbé intenzív sárga ugyan úgy, mint a pofacsík, az áll és a torok. A tojók nyakfoltjai feketés színûek. Szárnymérete: (n=9, hím) 61-70mm (átlag: 64,3mm). Testsúlya: Ghánában (n=40, hím) átlag: 10,8g, (n=31, tojó) átlag: 10,4g, (n=45, nem szexált) 7,0-13,0g (átlag: 10,2g).
S. m. punctigula (Reichenow): Elõfordul Kamerunban, északra Toukte, Grand Capitaine és Koum térségéig (é.sz. 8°20’-8°35’). Hasonlít a barbatus alfajra, de testének felsõ része, háta sötétebb olajzöld (kevésbé sárgás); a fülfedõi sötétebbek; homlok- és szemöldöksávja keskenyebb; a koronája zöldebb, mint a caniceps alfaj esetében. A tojók nyakfoltjai szintén feketés színûek, mint a caniceps esetében. Kissé nagyobb, mint egy tipikus barbatus: szárny: (n=10 hím) 68-73mm (átlag: 69,9mm). Testsúlya: (n=8, nem szexált) 13,0-15,1g (átlag: 13,5g).
S. m. gommaensis (Mackworth-Praed és Grant): Elõfordul Nyugat-Etiópiában (Tana-tótól Gammáig). Testének felsõ része, háta sötétebb olajzöld, barnásan árnyaltabb, mint a barbatus esetében. Testoldala sötétebb, mint a grotei alfaj esetében; homlok- és szemöldöksávja keskeny. Testsúlya: (n=43, nem szexált) 9,8-12,4g (átlag: 10,9g).
S. m. grotei (Sclater és Mackworth-Praed): Elõfordul Szudánban a Nílustól keletre Eritreáig és Nyugat-Etiópiáig (Baro-folyó). Felül sárgászöld, mint a barbatus, de fakóbb és barnásan árnyaltabb; a szemcsík és a bajuszsáv halványabb, szürkébb; testének alsó része kissé fakóbb. Homlok- és szemöldöksávja széles.
S. m. mozambicus (Müller): Elõfordul Kenya tengerparti térségétõl kiindulva Malawiig és Közép-Mozambikig (Tanzániában nyugatra Moshi, Kilosa és Songea térségéig) és Zambiától Zimbabwéig, Kelet- és Délkelet-Botswanában, Dél-afrikai Köztársaság északi és nyugati területein és Free State tartományban. Felül matt olajzöld sötétbarna sávozással, robosztusabb mint a barbatus, a koronája, nyaka és fülfedõk hátsó része szürkésen színezett; sárga homlok- és szemöldöksávja széles, szemsávja sötét olajbarna, bajuszsávja fekete; testének alsó része aranysárga, a mell oldalsó része olajbarnás (kevésbé zöld). Szárnymérete: (n=8 hím) 66-70mm (átlag: 68,0mm). Testsúlya: (n=11 hím Zimbabwébõl) 9,3-12,8g (átlag: 11,4g), (n=17 tojó Zimbabwébõl) 10,0-13,3g (átlag: 11,6g); havonként változik az adult egyedek átlagtestsúlya 11,2g (február) és 12,0g (április-május) között és az immatur egyedek átlagtestsúlya 11,1g (július-augusztus) és 11,9g (október-december) között (Hanmer 2002).
S. m. granti (Clancey): Elõfordul Dél-Mozambikban (Inkomati-folyótól délre), Dél-afrikai Köztársaság délkeleti területein és Kelet-Szváziföldtõl KwaZulu-Natal és Eastern Cape tartományokig. Hasonlít a törzsalakra, de felül mélyebb zöld színû, fõleg a fejtetõn található csíkozás kissé sötétebb és erõteljesebb; a fülfedõk kifejezetten sötét olajzöld színûek. Testsúlya: (n=97 dél-afrikai hím) 9,3-16,2g (átlag: 11,8g), (n=45 dél-afrikai tojó) 10,0-13,6g (átlag: 11,6g), (n=110 dél-afrikai nem szexált egyed) 8,5-16,2g (átlag: 13,3g) (Maclean 1993).
S. m. vansoni (Roberts): Elõfordul Délkelet-Angola és Namíbia határvidékén Délnyugat-Zambiáig (Barotszeföldtõl északra Balovaléig) és Nyugat-Botswanában. Meglehetõsen fakóbb, mint a törzsalak, szürkészöldebb (kevésbé barnás), a fejtetõn található csíkozás kevésbé kifejezett.
S. m. samaliyae (White): Elõfordul Délkelet-Zairében (Karanga és Lomami térségében), Délnyugat-Tanzániában (Ufipa és Rukwa térségében) és Zambia határvidékén (Mwinilunga térségében és Kabompótól Luapala környékéig valamint a Mweru-tónál). Felül élénk olajzöld, mint a barbatus, de a dolmánya és a vállfedõk erõsen sávozottak ugyan úgy, mint a törzsalaknál; a fülfedõi sötét olajzöld színûek; testének alsó része aranysárga. Szárnymérete: (n=5 hím) 70-71mm (átlag: 70,6mm).
S. m. tando (Sclater és Mackworth-Praed): Elõfordul Gabonban, Kongóban, Nyugat- és Dél-Zairében (Kasai) és Angolában (kivéve a délkeleti határvidéket); betelepítették Sao Tomé-szigetre (ezt a populációt régebben „santhome” alfajnak nevezték) és a Mafia-szigetre. Zairében átmeneti alakot képez a samaliyae alfajjal. Hasonlít a samaliyae alfajra, de sötétebb zöld felül, a mell oldalsó része és a testoldal zöldebb.

Terepi megjelenése: Mérete 10-13 cm. Egy közönséges, átlagos kis csicsörke élénksárga alsó testtájékkal és farcsíkkal, rövid és fehérhegyû farktollakkal; az arcmintázata meghatározó: széles sárga homlok, szemöldöksáv és pofacsík fekete szemsávval és bajuszsávval ellentételezve. A tojók fakóbbak, a szemsávjuk és bajuszsávjuk inkább szürke, mintsem fekete; a juvenilis egyedek tompább színûek és szürkébbek felül, piszkos sárga színûek alul, de arcmintázatuk már meghatározó; a mellük foltos, jól látható a barnássárga szárnycsíkjuk. A nagyobb termetû sárga csicsörke (S. flaviventris) egyes alfajai is rendelkeznek hasonló arcmintázattal, de ezeknél a szemsáv és bajuszsáv szélesebb és olajzöld színû, valamint a farcsík zöld és nem sárga színû. Jól elkülöníthetõ a citrommellû csicsörkétõl (S. citrinipectus) sárga szemöldöksávja, zöld háta és teljesen sárga alsó testtája által. Terepen esetleg összetéveszthetõ még a fehérhasú csicsörke (S. dorsostriatus) törzsalakjával (Zimmermann és mtsai. 1996).

Jellemzõ arcmintázat
Jellemzõ arcmintázat

Jellemzõ arcmintázat a tojóknál nyaklánccal kiegészítve
Jellemzõ arcmintázat a tojóknál nyaklánccal kiegészítve

Hangja: Hívóhangja különféle dallamos füttyentésekbõl áll: „szíí-vúú”, „véj-tszíí-véj”, „véj-tszrrr”, „tyuvéj-tyuvíí”, „tyuvéj-pú-tszííp”, gyakran hangicsálnak megszakítás nélkül, csak úgy komótosan, önálló rövidke énekfoszlányokkal fûszerezve; különbözõ variációkat hallat, de sajátságosan ismételgethet egyetlen motívumot is; például az egyik madár az énekét leggyakrabban egy „szíí-viri-csí-vúú” motívummal vezeti be, majd 3-4 újabb tétellel folytatja azt, míg egy másik pedig többször ismétel egy „szíí-szíí-szuvéjó-tyiuúp, szuvéjó-tyiuúp” dallamot egy hosszabb ének részeként. Egyes dalok harmonikus trillákkal és csicsergésekkel vannak díszítetve, másokból pedig ez hiányzik. Ritkábban énekelnek folytonosan, de énekük hosszabban hallható, mint más csicsörkék esetében. A kapcsolattartó hangja halk, nem túl dallamos „csirip”, „csrup” vagy „szizity”; a fiókák ciripelés szerûen pityegnek a fészekben, etetéskor fátyolos és rekedtes „kizzkizzkizz” vagy „chachacha…” hangot adnak ki (Skead 1960).

Természetes élõhelye: Megtalálható különbözõ nyílt erdõs területeken, fás szavannákon és más nyílt vidékeken: „miombo”- és egyéb sûrû erdõkben, tisztásokon, ligetekben, akácosokban és más tövises cserjésekben, facsoportokkal és bokrokkal tarkított mûveletlen füves vidékeken, folyópartok csalitosában, parkokban, szántóföldeken különös tekintettel az indiai köles (Pennisetum glaucum) mezõkön és a lecsonkolt fákkal tarkított réteken, legelõkön, tanyák környékén és vidéki falvakban, kertekben, sáros ösvények és homokos gyalogutak mentén, mocsaras vidékek gazosaiban, tengerparti bozótosokban és fövenypartokon. Mozambikban Inhaca szigetén elõfordul az erdõben, mocsarakban, mezõkön, zsurlólevelû kazuárfa (Casuarina equisetifolia) ligetekben és a mangrove erdõkben. Elõszeretettel kiül a magasabb kiszögelésekre, mint például telefonvezetékekre, kerítésekre, fákra és a magasabb fûfélékre; bejár az istállókba és gazdasági épületekbe gabonaszemekért, továbbá rájár a madáretetõkre is.
Megfigyelhetõ magányosan is, de többnyire párban vagy hármacskán; gyakran 5-10-es csapatokban, nagyritkán 20-100 példányos seregben. Aktív, attraktív és játékos. Fõleg a talajon táplálkozik, de nem csak kizárólag ott; szökdécselve halad, de lépegetni is tud. Rendszerint együtt táplálkozik más csicsörke fajokkal, vidapintyek és asztrildokkal. A magokat közvetlenül a magas fûszálak hegyérõl szedegeti úgy, hogy rászáll a növény szárára, emiatt az lehajlik a madár súlya alatt, majd oldalazva ellépeget a magokat tartalmazó kalászig, amíg az a földön fekszik szépen felcsipegeti belõle a magokat; azonban a szár olykor kiugrik a fogása alól, ilyenkor elölrõl kezdõdik az egész fûhajlítási procedúra (Skead 1960). A kazuárfák kis tobozából is kiszedegeti a Casuarina magokat. A cirok kalászáról (Sorghum fajok) is elõszeretettel csipeget; lehántolja a maghüvelyt és csak a feltárt gabonaszemeket fogyasztja. Felkapdossa a levéltetveket a gyümölcsfákról; röptükben elkapja a termeszeket, amint visszatért eggyel a kiülõ fájára, ahhoz hozzádörzsöli, hogy eltávolítsa a szárnyait.
Röpte szaggatott és csapongó. Csapataik kifejezetten zajosak, bennük az egyedek gyakran kergetik és támadják egymást, fenyegetõ testtartással és tátott csõrrel; olykor kitérnek ez ilyen atrocitások alól és hamar keresnek maguknak egy üres, nyugodt faágat, de ha harcra kerül a sor, a két fél erõteljes szárnycsapásokkal, mellüket egymásnak vetve pöröl. A madárcsapatok röptében „szví-ít” hangokat hallat. A fákon éjszakáznak legfeljebb tízes csapatokban; rendszerint énekelgetnek és csicseregnek mielõtt elhelyezkednek éjszakára, a csapatok nem használnak reguláris éjszakázó helyeket. Csoportosan isznak és fürdenek a pocsolyákban. Több éneklõ madárból álló kórusaik a nap bármely szakában hallhatóak hónapokon keresztül. Amikor a madár egy magas kiszögelésrõl énekel, hátraveti a fejét, kissé rezegteti a farkát és ide-oda billegteti a testét. Állandó fészkelõ faj, de szezonálisan kóborol és néhány helyen csaknem vonuló madárnak számít, mint például a Nguuni Természetvédelmi Területen (Mombasza, Kenya), ahol rendszeresen elõfordul december és március között, rendszertelenül novemberben és április meg július között, júliustól októberig pedig hiányzik. Némi szezonális ingadozás figyelhetõ meg Dél-Afrikában, de szezonálisan kóborol még Botswanában és rendszertelen kóborlóként megjelenik Kelet-Karoo vidékein.

Tápláléka: Kis magok; ezenfelül virágszirmok, gyümölcsök, kisebb levelek, nektár és rovarok. Kedveli a fészekvirágzatúakat, mint például az Ursinia és Vernonia fajokat (Dél-Afrika); a fügét (Sierra Leone). Fogyasztja az Eucalyptus, Helianthus annuus (napraforgó), Sorghum caffrorum (kafir cirok), Panicum maximum (guineai köles), Casuarina equisetifolia (zsurlólevelû kazuárfa) magját, a Kniphofia (fáklyaliliom) szirmait, a Hibiscus rosasinensis (rózsamályva) leveleit. Felkeresi az Aloe marlothii (aloé faj), A. candelabrum, A. arborescens és Strychnos innocua csõszerû fürtös virágzatát a bennük található nektár miatt. Fogságban elfogadja az Alternanthera pungens (papagájfû faj), Bidens pilosa (farkasfog), Sonchus oleraceus (szelíd csorbóka), Poa trivialis (sovány perje) és Panicum laevifolium (simalevelû köles) magjait; a Senecio tamides (aggófû faj), Alternanthera ficoidea (papagájfû faj) és Flaveria bidentis rügyeit, virágszirmait és leveleit (Brickell és Konigkramer 1997). Elfogyasztja a légy lárvákat, levéltetveket és a kisebb hernyókat. A fiókákat termeszekkel, szöcskékkel valamint tekintélyes mennyiségû maggal etetik.

Fészkelési szokásai: Magányosan vagy úgymond kisebb „kolóniákban” fészkel; monogám; territoriális. Az úgynevezett „kolóniák” két-három fészekbõl állnak, amelyek csak néhány méter távolságra vannak egymástól egyazon vagy szomszédos fákon; ez szokatlannak tûnhet csicsörkék esetében, de számtalanszor megfigyelték. Az udvarló hímekre nem jellemzõ a csicsörkéknél szokásos „pillangószerû” repülés. Ellenben a párok kergetik egymást, de nem repülnek túl gyorsan, röptük kissé szaggatott, kecses, vízszintes vonalú, gyors szárnycsapásokkal tarkított összecsapásokkal és alkalmanként énekkel fûszerezett. Négy-öt madár is részt vehet a lombozat ágai közti kergetõzésben.
FÉSZEK: nagyon kicsi, szabályos csésze alakú, kimondottan tömören épül finomabb fûszálakból és gyomnövények szárából vagy vékonyabb, puhább levélnyelekbõl, lágyabb növényi rostokból (lágyszárú növényekrõl vagy alkalomadtán kötelekrõl leháncsolt szálak), színtelen növényi piheszõrökbõl és állati szõrökbõl, az egész pókhálóval van megerõsítve, vagy a külsõ oldala pókháló és száraz levél keverékével van kitapétázva, amely ezüstös színû benyomást kelt, nagyon finom növényi szálakkal és némi állatszõrrel vékonyan ki van bélelve. MÉRETE: külsõ átmérõ: 60-70mm, belsõ átmérõ: 40-44mm, külsõ magasság: 30-34mm, belsõ mélység: 24-31mm (Nigéria, Serle 1940); belsõ átmérõ: 50mm (n=3, Zaire); átlagos külsõ átmérõ: 68mm, átlagos belsõ átmérõ: 47mm, átlagos külsõ magasság: 50mm, átlagos belsõ mélység: 33mm (n=4, Dél-Afrika). A fészkét bokrokra és fákra 1-4 méter magasan építi (rendszerint 2 méterre), a lombozat takarásában ágvillába vagy az ágak keresztezõdésébe, ahová pókhálóval szilárdan rögzíti; gyakran a kisebb fák oldalágának végére helyezi vagy a csúcs közelébe, általában jól rejtett, de van mikor látható helyre; gyakran építi visszanyesett facsemeték sarjcsúcsába vagy kisebb Eucalyptus fákra vagy Protea bokrokra, Acacia bozótosba, a településeken belül út menti fákra vagy magasabb trópusi fenyõkre; nagyritkán zöld banánfürtökbe, fiatal olajpálmák ferde pálmalevelére, fagyöngy közé. A fészket általában a tojó építi, de a hím is követi õt a fészekanyag gyûjtõ körútjain és harsányan énekel, amíg amaz építkezik. Mindazonáltal három megfigyelt pár esetében a hímek is gyûjtötték a fészekanyagot (egy régi rõtszárnyú fényseregély (Onychognathus morio) fészekbõl, egy öreg, kidobott hajókötélbõl és leháncsolt fakéreg szálakból; Skead 1960).
TOJÁSOK: 2-3, általában 3 (Nigéria); 1-4, átlag: 2,7 (33 fészekalj, Malawi); 2-5, átlag: 3,2 (86 fészekalj, Dél-Afrika). Egymást követõ napokon jelennek meg. Tojásdad alakúak, enyhén fényes felületûek; tiszta fehér, szürkésfehér, kékesfehér vagy halvány krémszínûek, folttalanok vagy apró narancsos barna vagy sötétbarna pöttyökkel enyhén pettyezettek, a tompább végeiken elmosódott, halványlila héjfoltok lehetnek (Serle 1940). MÉRETÜK: (n=8, Nigéria) 15,0-16,9mm x 11,8-12,3mm (átlag: 15,7mm x 12,0mm); (n=9, Zimbabwe) 17,4-18,0mm x 12,1-13,0mm (átlag: 16,5mm x 12,7mm).

Mozambiki csicsörke tojások
Mozambiki csicsörke tojások

KÖLTÉSI IDÕSZAK: Mauritániában: július – október; Gambiában: november; Libériában: hímek áprilisban kezdenek énekelnek; Maliban: július – október; Burkina Faso, Yatenga régió: a fészekanyagot szeptemberben kezdik gyûjteni; Észak-Ghánában: fészeképítés májusban kezdõdik, de még gondoskodásra szoruló fiókákat augusztus és november között is meg lehet figyelni; Nigerben: október; Nigéria, Wukari régió: július – augusztus, Owerri régió: augusztus – október, Kafanchan régió: október – november; Szudánban szeptember; Kelet-Afrika: északi régiók: január, február, április – július, október, december, középsõ régiók: november – június, legfõképp február – április (15 fészekalj a 22 vizsgált fészekaljból), déli régiók: január, április, május, június – augusztus; Zaire, Katanga régió: február, Uele régió: augusztus – október; Angolában: április; Zambiában: december – április, augusztus – szeptember, legfõképpen február és augusztus; Malawiban: december – május, július, legfõképpen február – május; Botswanában: december; Zimbabwében: november – április (n=131 fészekalj: dec. 22%, jan. 30%, febr. 17%, márc. 21%); Észak-Mozambikban: március – május; Dél-afrikai Köztársaságban: október – május, KwaZulu-Natal tartomány: szeptember – április, Eastern Cape tartományban legfõképpen április – május.
KOTLÁS: Csak a tojó kotlik, gondosan üli a tojásokat. A hím gyakran énekel egy közeli kimagasló ágról és eteti a fészken ülõ tojót. Inkubációs idõ: 13-14,5 nap (átlag: 13,4 nap, n=4).
FIÓKÁK FEJLÕDÉSE ÉS GONDOZÁSA: az 5. napon megmutatkoznak az elsõrendû evezõtolltokok; a 6. napon megjelennek a másodrendû evezõk valamint a kéz- és karfedõk tollkezdeményei, a szemek kezdenek felnyílni; a 7. napon a hát és melltollazat kezd kifejlõdni.

Hét napos fiókák
Hét napos fiókák

A 8. napon az összes többi tolltok megjelenik a fióka testén, tollazat mutatkozik a testoldalakon, a combokon, a mellkason és a hason, a szemek félig nyitva vannak; 9-10. napon már látható az egész tollazat kivéve az állon; a 11. napon megjelennek a tollak az állon is. Eleinte a kotló tojót eteti a hím és amaz eteti a fiókákat, de aztán mindkét szülõ etet. Az elsõ néhány napban a szülõk lenyelik a fiókák ürülékét, de késõbb pedig az a fészek peremén rakódik le. A fiókák a fészekben 16-24 napig fejlõdnek (átlag: 19,2 nap, n=7). Még egy darabig mindkét szülõ eteti a fészekbõl kirepült fiókákat és sok idõt tartózkodnak velük; a család mindig együtt mozog szoros egységet alkotva.

Fészket elhagyó fióka
Fészket elhagyó fióka

ÉLETTARTAM: a hat hónapnál idõsebb egyedek túlélési esélye 65% per év, így az átlagos élettartamuk az elsõ hat hónapot követõen 2,3 év, habár néhány madár a 6-7 éves kort is megélheti (Hanmer 2002). A legidõsebb ismert vadonélõ egyed 8,5 évet élt (Oschadleus 2000). Azonban egy nem repatriálható felnõtt mozambiki csicsörke fogságban 16,5 évet is megélt (Liversidge 1971).

Referenciák: Clement, P. és mtsai. (1993), Hanmer, D.B. (2002), Irwin, M.P.S. (1979), Serle, W. (1940), Skead, C.J. (1960), Maclean, G.L. (1993), Vincent, A.W. (1949), Vincent J. (1936).