Kedves Forumozók,
Az itt elhangzottakra reagálva keresett meg Lakó Antal privátban és kért meg hogy némi információkat osszak meg veletek.
Személyesen kértem meg hogy csatlakozzon az eszmecseréhez, első kézből ismerjük meg a dolgokat az Ő szemszögéből.
Elfoglaltságától, idejétől függően nem tudta megígérni, de én mégis biztatni szeretném hogy regisztráljon be ő is a fórumra.
Ezúton is szeretném neki megköszönni a levelét és hogy megosztotta velünk néhány gondolatát:
"Lakó Antal Gondolatok a partvonalon túlról
Tisztelt madarászok! Nagy örömmel tapasztalom és időről-időre figyelem az IDRE internetes jobbító szándékú munkáját. Eszteró Lajos minden bizonnyal a legjobb szándékkal igyekszik a vitákat, ismeretanyagokat moderálni. E téren felvállalt munkáját nagyra értékelem még akkor is, ha néha a teljes ismeret hiányában hiányos információt ad. Egyetértek avval a mondásával is, hogy a partvonalon túlról nem illik a pályára bekiabálni. Mivel én is oda jutottam, ezért az előbbiekhez tartva magam tartózkodtam a nyilvánosságtól. Jelen esetet tekintse mindenki egy rendkívüli kivételnek. Most sem szeretnék bekiabálni, és senkit megbántani. Csak azért írok, hogy néhány olyan téves információt eloszlassak, mely az MDOSZ korábbi munkájával vagy személyemmel kapcsolatos. A korábbi vitákban felvetett kérdésekre igyekszem pontokban összefoglalva tömör válaszokat adni.
1. A politika és érdekvédelem kapcsolata. A madarász szervezetekben vállalt munkám fő célja mindig az egység megteremtése, és a tudás bővítése volt. Meggyőződésem, hogy komoly érdekvédelmet csak egységes szervezet képes biztosítani. Ehhez egy vezetőnek szervezeten belül és kívül jó „ politikusnak” kell lennie. Azt, hogy személyemben, vagy a jelenlegi vezetésben a madarászok jól döntöttek-e, azt a kiállításokon vagy az érdekvédelmi munka színvonalában mérhetik meg. A madarászat hobby, mely kiszolgáltatott a mindenkori hatalomnak. Amennyiben madarász érdekeinknek megfelelnek akkor, törvényalkotásukban támogatjuk, ha az a céljainkkal ellentétes, lekezelő akkor bizony kritizálnunk kell! Ez nem párt szimpátia kérdése. A vezetésnek ezért bizony nagyon sok konfliktust kell felvállalni a nézeteltérések feloldására, sokszor a szervezeten belül is. Ez kompromisszumokat igényel. Őszintén kívánom, hogy a madarász közösség ismét találja meg az MDOSZ vezető szerepéhez a helyes utat. Addig ameddig a vezetés ezt nem érzi, a tagság pedig aktív munkával nem áll mögötte addig maradnak a helyi villongások, széthúzások.
2. A védett hazai fajok tartásának engedélye, a kiválások kérdése. A két kérdés részben összefügg. A hibás szemlélet, az egyéni önző érdekek, valamint a problémák asztalról történő lesöprésének egyenes következménye. Ne szépítsük, ebben hibás mindenki! Addig, amíg e kérdés kitárgyalása tabu, addig új egység megteremtése kilátástalan. E fórum nem alkalmas, de nem is lenne méltó a sérelmek nyaldosására ezért itt én sem folytatom. A VÉDETT fajok engedélyének visszavonása azonban közügy. Erre érdemes szentelni néhány gondolatot. A hibákból tessék tanulni! Jó pár évvel ezelőtt kezdeményezésem találkozott az MDOE vezetésének szándékával. Lengyel Tibornak köszönhetően az akkori vezetés megindította az engedélyeztetési eljárást. Nem voltam vezetőségi tag, mégis megbíztak a lebonyolításával. Összejöveteleken a vezetés e témát kiemelten kezelte. E szokás megmaradt az én vezetésem idejében is. Annak ellenére, hogy többségben voltak az egzótások, kanárisok stb. A tagság megértése, érdeke egybeesett az MDOSZ vezetésének szándékával. A közös munka komoly tenyésztői sikereket hozott. A HOBBY így lett KŐZÉRDEK. Semmi problémánk nem volt a hivatalokkal! A politika változásával a hivatalok felépítése is évente változott. Erre a megváltozott helyzetre az új MDOSZ vezetése nem készült fel megfelelően. Kerek László, és én magam is hiába kongattuk a harangot. Jobb esetben is, az összejöveteleken csak napirend után kaptunk szót, vagy akkor sem. A vezetésnek, de a tagság többségének minden más fontosabb volt. Erről akkor az unott arcok mindent elárultak. Megértettem, hogy az érdekviszonyok megváltoztak. Szeretném mindenki tudomására hozni, hogy az engedély visszavonásában más események is szerepet játszottak. A nagy szervezeti szabadságon felbuzdulva néhány madarász azt hitte, hogy mindent szabad. Külön utakat járva egyesek igaztalan információkat juttattak el a hivatalokhoz, de voltak olyanok is, akik sajnos illegális tevékenységükkel ürügyet adtak az engedély visszavonásához. Ennek ellenére felelősségem tudatában állítom, hogy az általam nyilvántartott engedéllyel rendelkező társaink, a vállalásaikat betartották. Az engedély visszavonása ily módon egyetlen jogállamban sem történhetne meg. Az MDOSZ-nek, akkor a jog eszközével módja volt sikereink megvédésére, ezt azonban nem vállalta fel. Magyarországgal ellentétben, Európában e fajok tartása-tenyésztése ismételten virágkorát éli.
3. Az MDOSZ múltja, nyilvántartásai. Tapasztalatom szerint e téren is több érdeklődő keresi a választ. A hiányosságok ellenére kötetnyi információval rendelkezem. Rövidebb információ megtalálható a Díszmadár magazinban írt cikkemben a „Nem értek a kanárihoz” címen.
4. A magyar elsők kérdése. A felvetett kérdésről az a véleményem, hogy tiszteletre méltó szándék, de múltunk ismeretében, még ötven év távlatában is bármit igazolni szinte lehetetlen. Az is ellenőrizhetetlen, hogy mikor milyen faj került az országba, mi számit sikernek, mivel lehet igazolni? Nem volt sem kötelező gyűrű, sem kötelező tenyésztői nyilvántartás. Ma van? Engedjenek meg, hogy felsoroljak néhány általam ismert és elismert olyan tenyésztőt, akikhez nagy biztonsággal köthető legalább egy-egy faj tenyésztésének elsősége. Jelen felsorolásból hiányoznak a papagájosok és kanárisok tagjai, mivel ők végképp kiestek a közelmúlt ismeretéből. Névsorom, a teljesség igénye nélkül, a következő: Siroki Zoltán, Gere Géza, Diószeghi Sándor, Schmidt Egon, Ádám István, Lengyel Tíbor, Ballagó Emánuel, Makai Pál, Sárvári József, Péter Géza, Kakuja Antal, Porga Béla, Káni György, Palotás János, Laskai Sándor, Varga Alajos, Bábosik Antal, …..stb. Magamról csak annyit, hogy több mint 90 fajt „szaporítottam”,ennek ellenére nem bizonyítható elsőségem. Kelt ki nálam koronás és pápa pinty, kina zöldi, kékcsörű pinty, aranyveréb, ezüstfűlű napmadár sok egyéb lágyevő, az európai fajok között igen sok faj. Érdekesebbek számomra: süvőltő, barkós cinege, búbos pacsirta, csonttollú, seregély. Sokat foglalkoztam keresztezésekkel is. Néhány ezekből: zebra p x gyémánt p. ékfarkú x gyémánt p., különféle kanári és különféle eurázsiai hibridek, rigó hibridek stb. A mai nap is legnagyobb kedvencem az indiai sháma rigó. Tenyésztésében csak harmadik vagyok, tenyésztett egyedszámban viszont első. Gratulálok a sáfránypintyet tenyésztőnek. Nekem ez nem sikerült.
5. A bíróképzésről néhány gondolat. A tenyésztői munka alapja, meghatározója. Aktív vezetőként kétszer szerveztem ingyen ilyen célból oktatást alapfokon. Az oktatást elismert tenyésztők, korábban vizsgázott bírok, a bírói testület akkori, majd későbbi elnöke vállalták magukra. E két esetben több mint negyven tenyésztő sikeres vizsgát tett. Belőlük ma húsz-huszonöt aktív bíró lehetne! Hol vannak? Hol vannak a régi bírók? Mi van Péter Gézával, Makai Pállal, Káni Györggyel, Pórga Bélával, Sárvári Józseffel, Pákozdi Károllyal, és az általuk vizsgáztatottakkal? Ez legalább ötven ember. Többségük a fejlődést még ma is követni képes! Nem luxus a tudásukat nélkülözni? Könnyű feltenni azt a kérdést, hogy miből és milyen jogon tanultak, oktattak az előbb említettek akkor, amikor mindannyian ma a pálya szélére kerültek. Kívánom, hogy a mostani szervezők munkája eredményes legyen és ilyen kérdéssel ne szembesüljenek!
6. A bírálati munka következménye a mestertenyésztői cím. A jogelőd MDOE alapszabálya és bírálati szabályzata rögzítette a kiadás feltételeit. Tudomásom szerint azóta új nem készült. Ha ez így van, akkor jogilag ma is érvényes, és lehetnek olyan tenyésztők, akik megfelelő igazolásokkal akár követelhetik is azt. Alapfeltétel a kiállításokon közhiteles bírálattal elért kiváló madár. A csoportok és a bírói testület elnökének kötelessége volt a nyilvántartások elkészítése, a címekre az érdemesek felterjesztése. Irányításom alatt 1992.-ben kiadásra került 11fő arany, 12 fő ezüst, 11 fő bronzkoszorús cím. 1994.-ben a pótlólagosan beérkezett javaslatok részben teljesültek, mivel több eset elutasításra került. A cím tartozéka hiteles oklevél, plakett. Erről a jelenlegi vezetés természetesen tud. Később a címek kiadása elmaradt. Ennek fő oka az volt, hogy az önálló csoportok saját tenyésztői szabályzatukkal köszönő viszonyban sem voltak az MDOSZ ELKÉPZELÉSEIVEL. Voltak olyan, csoportok által mestertenyésztőnek kinevezett madarászok, akik semmilyen országos megmozduláson nem mertek részt venni, pedig madaraik mindig „96” pont felett teljesítettek. Később előfordult az is, hogy a börzéken megjelenő madarász a hozott madarai alapján pontszerző lehetett. Ez sajnos nem vicc. Tehát a nagy önállóság a tenyésztői címek leértékelődéséhez vezetett, melyben nem kívántam részt venni. Nagy lépést jelentene e címek kiadásának felélesztése, de erre érdemben nem látok semmi esélyt. Minden csoport bejegyzett, így azt tesz, amit akar. Mindenki akkor és olyan kiállítást szervez, amilyent tud, azokat hív bírónak, akiket akar. Ebben csak az állategészségügyi törvények vagy az anyagi forrásaik korlátozhatják."
|