Kedves Nyuzi!
Én azt gondolom, hogy mi ketten két különböző szemüvegen keresztül szemléljük ezt a témát

.
Először is én nem szoktatom a kint tartott madarak közelébe a vadon élőket. Azok jönnek saját maguk merő kíváncsiságból vagy éppen egy kis eleség reményében. A parlagi galambok nagy előszeretettel eszik meg a tyúkjaink elől a búzát anyósom nagy bosszúságára... A verebek egész a röpde pereméig merészkedtek a nyáron... igaz, a cica is

Mivelhogy egy rács választja el a belsőket a külsőktől, igencsak kevés az esélye annak, hogy éppen egy nyavalyát hordozó külföldi szóbaálljon egy belföldivel és lefertőzze...
Aztán a csíráztatásra láttam egy nagyon szuper módszert a Waxbill honlapján- érdemes megnézi!- azt könnyűszerrel le tudod fedni valamilyen hálóval, hogy az éhes csibészek ne tudják megenni a kedvenceinknek gondosan előkészített finom kaját.
Az aranyos kis fecskéket meg egyenesen imádom! Itt nálunk a füstifecskék szoktak étkezni járni az öreg almafára. Képzeld, mennyi szúnyogot, legyet és más kártékony rovartól szabadítanak meg!!!
A vadon élő madarakat is pont annyira szeretem, mint a bent kalitban tartott kis kedvenceimet. Hálás vagyok munkájukért amit a környezetünkben tesznek, gyönyörködök énekükben, csodálom ahogyan fiókáikat nevelik! A vándorok iránt pedig különös tiszteletet is érzek!
Nem írom le, hogy egész évben kik látogatják meg kertünket, udvarunkat, mert azt már megtettem itt a vadmadaras topikban:
http://www.idre.hu/forum/viewtopic.php? ... C&start=20
Kukkints be, ha gondolod

.
Bocs, hogy ilyen hosszú voltam, de így is visszafogtam magam
Puszi nektek: Gabesz