A jégmadár (Alküoné és Kéüx)
http://www.ferences-sze.sulinet.hu/Limes/mitoszok/alkyone.html
"Alkonyodott. A nappali forróságtól bágyadt virágok fáradtan viselték sziromkoronájukat. Párafelhő szállt fel a nyirkos fűről, és Héliosz hatalmas szeme is csukódni készült. Pihenni tért a természet, s már a legszorgalmasabb méhecske is szárnyára hajtotta fejét, de a tengerpart lágy homokján egy asszony végtelen fájdalmának könnye zenélt.
- Ó, bárcsak soha véget nem érne ez az éjszaka! Minden olyan nyugodt és csöndes, csak a csillagok dolgoznak odafönt serényen. Bárcsak lennék én is csillag vele együtt! Egymás mellett lehetnénk éjjel-nappal, és senki, de senki el nem szakíthatna tőle. Úgy kérleltem, úgy könyörögtem neki, hogy ne menjen el, hiszen tudom milyen veszélyes néha a tenger. Kislány voltam még, mikor apám, Aiolosz itt vezetett kézen fogva, amíg csak a szem ellát, s elmesélte, hogy tudja Poszeidón égre emelni hatalmas és tajtékzó méregpoharát. Féltem őt, mert szeretem, jobban, mint bárki mást ezen a világon, de holnap ő vízre száll, és nekem nem marad más, csak az aggodalom és a magány.
Hosszú volt az éjszaka, de mégis túl rövid a boldogsághoz. Lassan felkelt a nap, s a tiszta ég hűsítő szelei messzire sodorták Kéüx hajóját. Alküoné még sokáig nézte a távol messzi fényeit, és várt, ahogy csak egy a kedvesét féltő asszony tud várni.
De hirtelen sűrű, sötét felhők telepedtek az égre. Lomhán kúsztak végig a bárányfelhős mennybolton, eltakarva a végtelen kékséget. Zeusz nyilai cikáztak mindenfelé, s a homokos parton hasító szelek söpörtek végig. Alküoné mégsem tért haza. Állt, és már csak egy kis hangra várt, ami megsúgja, hogy Kéüx már hazafelé tart. De a csillapodó tenger még habzó tajtékain egyszer csak meglátott valamit. A hullámok már békésen nyaldosták a partot, s kitették terhüket egy közeli szirtre. Odarohant, de amint közeledett hozzá, szíve egyre jobban elszorult, mert felismerni vélte kedvese vonalait.
- Te Nap, te átkozott Nap! Fölkeltél, és azonnal elvitted őt, s most így kell viszontlátnom? Nem segítettetek, hatalmas istenek, pedig én csak egy egész kis apróságot kértem. Ókeanosz! Nyisd meg utadat előttem, hadd legyek még egyszer és örökre vele...
- Ej, Zeusz! - szólt erre a tengerek ura - Nem lesz ez így jó! Hát nem látod, mennyire szeretik egymást? Vagy irigykedsz, hogy neked mára már csak az a zsémbes Héra maradt? Az istenek nevében kérlek s egyben tolmácsolom közös kérésünket: engedd, hogy boldogok lehessenek!
Nem sokat váratott a jóváhagyásra az istenek bölcs atyja, hisz lehet-e nemet mondani ilyen kérésre?
- Jól van, jól van. Látom már, ti sem tudtok ellenállni ezeknek a "földies érzelmeknek". Legyen, amint akarjátok. Jégmadárrá változtatom őket, hogy ezentúl mindig együtt köszönthessék megbékélve a felkelő Napot, és hirdessék, hogy várni, kérni és együtt örülni sohasem reménytelen."
jégmadár (Alcedo atthis, Alcyone, alküón), jégmadárfélék családja (Alcedinidae)
Belépés
Regisztráció
Madarász térkép
GyIK
Chat
Madaraim
Keresés
...
.
