Pintér Gáborné írta:
Az sem túl jó hogy félelmében támad.
Csak azt nem tudom,hogy én mit csináljak mert nálunk is előfordul,hogy csíp,de én nem tartok tőle ezt ő tudja is egy kis próbálkozás után feladja és enged az én akaratomnak,
De van két kisfia az egyik 10 a másik 6 éves és ők félnek is tőle mert támadja őket.
Ettől függetlenül a kisebbik fiam aki szintén állatbolod mint én nagyon szereti és szeretne szorosabb kapcsolatba a madárral.
A nagyobbik fiam inkább elkerüli a papagájt őt annyira nem érdekli ő inkább olyan mint az apukája és jobban szereti az autókat és ilyesmit.
Tudsz valami tanácsot adni ebben az ügyben
Hát én nem nagyon ismerem a nagysanyit, nálunk ez az első számú szabály, hogy gyereket és az öreg, süket és félvak kutyusunkat nem csípkedjük. A feketesapkásaim és Sámson kifejezetten gyerekszeretőek (bár a sapis tojóm is kettyós kicsit, ő meg válási árva) mégsem bántja a kicsit. Van hogy odarepülnek hozzá, ráülnek a vállára, de nem bántják, elreptetem őket oszt mennek a dolgukra.
Az biztos, hogy amelyik támadná, hát nagyon gyorsan benn találná magát a kalitjában, hogy elgondolkodhasson a dolgon. Szerintem a második alkalommal már vágná is, hogy mit nem kellett volna csinálni, nagyon okosak.Valszeg a gyerekek félnek is tőle, ezt is érzik.
Én sem félek egyiktől sem, ha valamelyik nagyon comboskodik, hát megfogom a csőrét és rászólok, hogy fejezze be. Ha ez sem segít, szépen marokra fogom és betoloncolom a kalitjába egy 10 percre, nem szólok hozzá és hátat fordítok neki, kizárom. A természetben is így viselkednek azzal az egyeddel, amelyikkel gondjuk van.
Talán a kedvenc csemegéiből adhatna neki a kisfiad. Azt gondolom, meg látom is az ismerős papagájoknál, hogy a tojók talán csípkedősebbek, mint a hímek. Sámson alapból nem csípkedős,Merlin viszont jelzi, hogy most hagyjam békén, van egy mély, csattogó hangja, ha azt hallatja békén hagyom hadd üldigéljen magában, nem jancsibohóc, hogy folyton ugrabugráljon. Eltelik pár perc és szépen jön, ha akar.
Valahogyan így látnék hozzá, aztán megvárnám, hogy ő mit lép.
Egyébként meg ezt a barátkozást eröltetni nem nagyon lehet. Nálunk a kisunokám ahogyan a szép színes autóival és a legókkal játszott, elkezdett Sámi érdeklődni iránta. Először csak a közelében üldögélt és figyelte, később ahogyan megtapasztalta, hogy a kisfiú nem akarja bántani egyre közelebb ment és végül már együtt húzták-vonták a játékokat, sőt Sámi felült Lacuska autójára és tologatva lett, azt nagyon szereti. Egyszer a ksifiú odahajolt, megpuszilta a hátát és azt mondta neki: "Szeretlek!". Sámi csak nézte nagy csodálkozó szemekkel, de innen már együtt ettek, játszottak, este ha feküdt Sámi rohant a párnára mellé, de persze nem alhatott vele. Amikor Lacus megszületett bemutattuk a kutyának és a madaraknak, pici kora óta ismerik, rárepülhettek a járóka szélére és nézhették a kicsit, de ilyen szoros barátság csak az utóbbi időben alakult ki, mert Lacus most képes megérteni, hogy nem lehet nyomkodni a szemüket, piszkálni őket, csak finoman simogatni. Viszont úgy tanult meg járni, hogy a kalitokba kapaszkodott és soha egyik sem csípett ki a kisfiú kezére, teljesen megszokták, hogy sokat van nálunk és jön-megy körülöttük. Ha délben lefekszik a szobájukban, akkor kriptai csendben őrzik, onnan tudom, hogy felébredt, hogy elkezdenek beszélgetni hozzá. Ha más is ( a fiam pl. aki nem szereti a madarakat) is be akar menni vele aludni, akkor mind az 5 addig ordít, míg az "idegen" ki nem jön a szobából.
Nincs erre recept, mindig az adott szitu adja, hogy meddig lehet elmenni. Figyeld a testbeszédét, sokat elárul, látod mikor ingerlékeny, mikor jókedvű és ahhoz alakítsd a helyzetet.
Belépés
Regisztráció
Madarász térkép
GyIK
Chat
Madaraim
Keresés
