africz írta:
Egészen fantasztikus amit elértél, csodállak.
ÁÁÁ, hidd el bárki megtette volna aki annyira szereti a papagájokat, mint én. Volt egy barátom, egy nagyon jó nevű tenyésztő, sajnos már meghalt. Ő mondta mindig hogy a sérült madarak rehabjára többnyire azok képesek, akik már neveltek gyereket, képesek önzetlenek lenni és nagggggyon sok türelmük van. Birkatürelmű ember vagyok, 2 gyerekem és 2 unokám is van és imáédom a papagájokat. A kis sapis tojóm is sérült. Válási árva volt, de az egész cirkouszból ő jött ki a legrosszabbul, pontosabban majdnem belehalt. Annál a félnél maradt aki kevésbé volt papagájpárti, gondolom nem nagyon törődött vele, mert mikor visszakerült a barátomhoz, már nagyon úgy nézett ki hogy hamarosan itt hagyja ezt a földi árnyékvilágot. 2 év kellett, hogy valamennyire magához térjen, de még akkor sem lehetett benyúlni a kalitba, mert azonnal kézletépésnek tűnő cselekményeket akart produkálni. Nálam már 15 hónapja él, együtt a megözvegyült hímemmel. Most már sokat javult, be is nyúlhatok a kalitba amikor akarok,megtanult játszani és megtanulta hogy a kéz nem bánt, kedves és bújós lett, mintha a rossz ifjúkorát akarná bepótolni mégis ha olyan szitukba kerül, ami emlékezteti őt a régi életéből valamire akkor megmerevedik, remeg és visít torka szakadtából. A múltkor bemászott a nyakam alá, ott reszketett alig bírtam kiszedni és megnyugtatni. Van egy barátnőm, neki két lelkisérült jákója van, felnőttként kerültek hozzá és már évek óta nála vannak, ők is pont annyira kiakadnak ha olyasféle szituba kerülnek mint az előző életükben. A barátnőm meg van győzödve róla, hogy bizony emlékeznek helyzetekre esetleg tárgyakra.
Tennék fel képeket Mózesről, de ide nem etikus, majd priviben elküldöm hogy milyen volt és most hogyan néz ki.