Közérthetően a mutációkról, hibridekről a Muskátpinty ürügyén. Azt is írhatnám, hogy egy kicsit lefárasztó regényemet csak az olvassa el, aki nagyon unatkozik. Tévedéseimet nézzétek el, vagy cáfoljátok! Az elmúlt időszak hozzászólásai miatt, ismételten kényszerérzetem támadt, hogy leírjam sajátos véleményemet erről a témáról. Bízom benne, hogy még elnézitek nekem, azt a csökönyös megszállottságomat, amivel- a saját tapasztalatom alapján- rendszeresen felhívóm figyelmeteket arra, hogy az irodalmi munkásságokat kritikus szemmel értékeljétek. Én is olvasom mások írásait, és a külhoni szakirodalmat is tanulmányozom. Ismeretlen fajok tartásához komoly segítséget jelentettek, de ma már tudom, hogy sok bennük a pontatlanság. Én sem rendelkezem a bölcsek kövével, de az zavar, ha valaki úgy ír, ad tanácsot, például a sámarigóról, hogy azt talán csak képről ismeri. Sajnos a legtöbb félrevezető megfogalmazás, éppen a színek kialakulása körül tapasztalható. Tiszteletem azoknak, akik magas szakmai tudással, itt az IDRE fórumon is megvitatják az öröklés genetikai összefüggéseit. Sajnos ebből a legtöbb madarász egy kukkot sem ért. Állítom, hogy fontos a szakszerű megfogalmazás, de azt is láttam, hogy madarásztalálkozásokon ettől a legtöbb hallgató néhány perc elteltével EL-ALÉL-T. Nos e szójátékot követően a lényegre térek. Feri írta: „mi értelme van a mutációk rögzítésének? Nekem a 4.-kép /vad szín/ a legszebbek.” Többé-kevésbé egyetértek veled. Ismersz, hogy én is mennyire szorgalmazom az eredeti vad színű madarak megőrzésének fontosságát. Annál a fajnál, AHOL ELEGENDŐ egyeddel rendelkezünk, ott nem baj, ha megkíséreljük az új színek létrehozását. Azt viszont ne felejtse el senki, hogy a mutáció és a keresztezés nem azonos. Mind a kettővel TÖNKRETEHETJÜK az eredeti faj génállományát. A MUSKÁTPINTYNÉL előforduló színváltozatok valószínű, hogy mutációk. Bevallom, nem igazán lelkesít ez a tudat. Azt gyanítom, hogy e fajnál az a néhány egyed, amik bemutatásra kerülhettek, nem tudatos munka, hanem VÉLETLEN és valamilyen károsító tényező következménye. /A mutáció külső hatásra bekövetkező gyors változás. Mutagén lehet, erős besugárzás, vegyszer, növényvédő szer, hő, gáz stb./ Sajnos mutáció létrejöttével csak úgy tudunk új színt létrehozni, rögzíteni, ha több hasonló egyeddel rendelkezünk. Ahol a több egyed adott, ott ezek életképes egyedeinek továbbtenyésztésével megfelelően, mondjuk egy adott színre, szelektálhatunk. Itt az életképességen van a hangsúly, mivel az élőszervezetben bekövetkező mutáció leggyakoribb következménye egyenlő a pusztulással. No de hol van ennyi életképes utód? Németországi adatokat ismerem, de Hollandiában, Belgiumban is kevés a tenyésztett muskátpintyek száma. Németországban az elmúlt HAT év AZ-t nyilvántartása alapján, az összes tenyésztett, és BEJELENTETT muskátpinty 238 egyed volt. Ez éves átlagban 39-40 példány! Evvel új színt előállítani nem lehet! Cáfoljatok meg, mert azt is állítom, hogy ennyi egyedszámmal még keresztezés útján sem lesz új szín! Ilyen egyedszámok ismeretében a muskátpinty mutációk rögzítésének nem csak értelme nincs, de még az ideje sem jött el. WL. írta: „nekem a fehértarka nem annyira tetszik, inkább a szürke és világos barna.” Ár vad szín 15db 1dollár, fehértarka 1db 10dollár. A képen látott fehértarka, szerény véleményem szerint, valóban a muskátpinty természetben megjelent mutációja. Ez nem lehet sem sirályka, sem más Lonchura hibridje. Az árak ismeretében ismételten megjegyzem, hogy sajnálatos, hogy az európai megfontolt beszállítás megszűnt így nagyon hiányzik Dr. Vörös Zéta írásához több észrevételem van. Őt személyes ismeretség hiányában is elismerem olyannak, mint aki a genetikát nálam jobban ismerheti, ismeri. Sajnálom, hogy a földrajzi távolságok miatt csupán itt válaszolhatok bejegyzéseire. Mivel Ő hivatása szerint is az élő szervezet ismerője, így itt most saját eszközeimmel, szeretném további elemzésre serkenteni. Megemlítenék két nevet. Kovács Antalt és feleségét személyesen ismertem. Több alkalommal találkoztam vele. Ő valóban a hazai újabb kori madártartás egyik úttörője. Könyvet is írt, több fajt tenyésztett, de nem volt a szó mai értelmezése szerint egzótás. Ő a madártartást is „racionálisabban” kezelte. Ő nem kísérletezgetett. Legnagyobb érdemének én a magyar kuvasz megmentésében vállalt szerepét tartom. Második kuvaszom, az Ő Gyapjas kennelből származó világgyőztes kutya unokája volt. A másik név, akit meg kell említenem az angliai Sárvári József. Neki hazajöttét követően sokat köszönhetett a magyar madarászat és személy szerint én is. Nagy lökést adott a minőségi madarászat megteremtéséhez, és a keresztezések felelevenítéséhez, újraértelmezéséhez. Semmit nem tudok róla és sajnálom, hogy az élet viszontagságai hajdani barátságomat és a korábbi érdemeit eloszlatta. Amikor neveket említek, ennek egyik oka, hogy a fiatalok emlékezzenek a múltra, a másik, hogy lássátok a nagy öregektől én is tanultam, és így a tenyésztésben bekövetkező változatozások folyamatát is ismerem. Zéta írta: „a tarkaság a természetben is előfordul, veréb feketerigó…, Németországban volt egy tarka muskátpinty, amitől utód nem lett.” Ezen nincs mit vitatkozni, ez tény, ez így igaz. Viszont egy fecske nem csinálhat nyarat elv, itt is igaz. Évekkel ezelőtt sikerült befognom egy erősen tarka verebet. Ez egy hím madár volt. Szerettem volna teljesen fehér verebet kitenyészteni. Abból az elvből indultam ki, hogy minden általam ismert fajnál a vad szín első mutációs színei a kivilágosodás folyamatát mutatja / kanári, hullámos, zebra, sirályka, ékfarkú, gyémántpinty stb./. Sajnos az én verebemhez nem találtam több tarkát, így maradt a vadszínű párja. Nem könnyű verebet tenyészteni, de sikerült. Öt évig próbálkoztam, és az utódokban nem több, hanem egyre kevesebb lett a fehér toll. Győzött a genetika egyik szabálya, hogy a sötét domináns a világossal szemben. Tehát öt év elteltével eredeti verebet kaptam. A tarka x tarka testvérek utódjai sem vezettek sehova, illetve életük lerövidült. Tehát azt gondolom, hogy mutációs stabil új szín, csak olyan nagy egyedszámnál lehetséges, mint mondjuk a kanári, vagy a hullámos tenyésztésénél volt. Zéta írta: „a mutációk kialakításához sokat segíthet más rokonfajok bevonása.” Példa vörösfejű amandína x szalagpinty, szakálas x ékfarkú, sirályka, kanári. Zéta idézetét, ha megengedi, annyiban módosítanám, hogy az új színek, kialakításához segíthet más nagyon közeli rokonfaj bevonása. Ez nem mutáció, hanem keresztezés. Az utód hibrid. A vörösfejű x szalagpinty nagyon közeli rokon, egy család. Kis túlzással a színezet eltérését a földrajzi elterjedésének adottságai határozzák meg. Mind két irány járható, de az utódok hibridek, és termékenyek. A Poephila fajok szintén egy családba tartoznak. Tehát, aki megteheti próbálja meg keresztezéseiket. Itt nem csak a szakállas, ékfarkú, hanem az álarcos, sőt a rácsosszárnyú is szóba jöhet. Ezekkel történő keresztezés hosszú idő elteltével befolyásolhatják az új színt, de szintén hibridek. Az ékfarkút én kereszteztem gyémántpinttyel és zebrapinttyel is. Ez már más család. Utódjai terméketlenek voltak. /Erre a kanárinál visszatérek/ A Japáni sirályka önmagában is külön elemzést érdemelne. Már az eredete is vitatható. Japáninak hívjuk, holott állítólag Kínában tenyésztették ki. Már az is vitatható, hogy a Dél-Kínában is előforduló csíkoshátú bronzpinty, vagy a jávai bronzpinty az őse. Egy tény, hogy minden Lonchurával keresztezhető, sőt erről már írtam, hogy minden lonchura minden lonchurával is. Az utódok többsége termékeny. A muskátpinty keresztezése hasonlóan adott. Szerintem ebből lettek a számomra legszebb sirálykák. A bírók védelmére megemlítem, hogy az ilyen hibridek felismerése nem egyszerű, főleg ha kiállításon a tulajdonosa is rosszul nevezi. Tehát én a sirályka irányában folytatott keresztezéseket elfogadom, sőt jónak is tartom. Itt az új szín a hibridek hosszú távú eredménye. Fordítva itt is értelmetlennek találom, bár megoldható. Ez olyan, mint amikor a feketecsízt keresztezzük a piros csízzel, más néven a tűzpinttyel. Öt-nyolc év elteltével, ha a fekete irányába megyünk, akkor nem piros feketecsíz lesz, hanem nevezzük nevén újra feketecsíz. Fordítva hasonlóan nem fekete piroscsízt, hanem ismét valamilyen tűzcsízt kapunk. Tehát valahol félúton kell megállni. Ez pedig hibrid marad. A logika nyelvén azért lehetnek szép sirálykák, mert eleve mind családon belüli keresztezés eredménye. Tehát minden sirályka eredete is hibrid. Itt a nagy számok is a siker zálogai. A muskáttal szemben csupán Németországban az elmúlt hat évben 12133 sirályka szaporulatot jelentettek, ami évente több mint 2000 egyed. A kanárival kapcsolatos példát, nem tartom jónak. Az itt megjelent színek keresztezéssel történt létrejöttét minden eddigi irodalmi munkásság ellenére feltételezésnek, bizonyíthatatlan mesének tartom. Azt elfogadom, hogy az alakkanárik kialakítása történhetett családon belüli serinus fajok bevonásával, de azt, hogy más család például carduelisek befolyásolják a színeket, ezt nem. Ez pontosan olyan, mint amikor gyémántpintyet keresztezünk ékfarkúval! Nincs termékeny utód, vagy esetleg több ezerből talán egy. Akkor vajon miért hiszi el mindenki fenntartás nélkül a színkanárik történetét? ITT a PIROS CSÍZ, FEKETE CSÍZ mégis a színek „megváltója”. Legalább 30 évet eltöltöttem a legendák bizonyítására, sikertelenül. Ennek részletezése nem a muskátpinty témához tartozik, pedig elhihetitek, mindent elkövettem a történet igazolásáért. Lehetnek véletlen sikerek, de tömegesen ilyen véletlen nincs. Nagyon várom a britek DNS térképét, ami talán új bizonyítást nyer. Addig pedig csak reménykedni tudok abban, hogy néhány kanáris rácáfol állításomra. Azok, akik kételkednek abban, amit a hibridek kapcsán ismereteim alapján, most és korábban leírtam, tegyenek próbát, saját tenyészettel. Szívesen segítek! Néhány fajról szereztem szerény tapasztalatot. Akik, továbbra is kételkednek mondataim hitelességében vagy eredményeim valódiságában, úgy a tamáskodóknak, élőben is bemutathatom tavalyi eredményemet. Olyan fajokat kereszteztem, amiről minden irodalom azt írja, hogy lehetetlen. Ezek a hibridjeim három különböző családhoz tartozó faj szülöttei. A lehetetlen is néha lehetséges, de ebből új szín nem lesz soha. Üdv. Lakó Antal
|