Csak helyeselni tudok kuvik nagypapa hozzászólásához.
Bár esetemben nem volt szülői felügyelet, mivel már nagylányként kezdtem madarászni , nálam az anyaság dominál de naaaaagyoooon!!!!!!!!!! Van 2 gyönyörű kisfiam és egy csomó madárfiam,madár leánykám.
Olyan hihetetlen érzés, imádom a tollas pici testüket, szemem láttára cseperednek fel.
Ahogy a szüleik tömik a csőrüket, óvják, féltik őket,testükkel melengetik a hűvös napokban.
Annyi rossz dolog történik a világban és itt vannak ők, akikről gondoskodhatunk, akikkel törődhetünk.
Van aki bevallja , van aki titkolja , de mindannyian tudjuk hogy félig madárfejjel gondolkodunk.
Most ki fogtok nevetni, de amikor beköszöntött a tavasz, én teljesen más szemmel nézek már a fűszálakra is. Az a sok finom, érett, magokkal teli fűkalász hmmmmm...
Ezért szeretném,hogy Márió is először olvasson hasznos tanulmányokat, cikkeket,alapvető dolgokat, ami nem is nagy kérés, hiszen pici élőlényekről van szó , akik nélkülünk megszűnnének létezni. Ez a mimimum.....
Sajnos, ez az eset megtörtént, nem lehet visszacsinálni, és ha már csak lelkiismeret furdalást okozott ez a történet, már megérte.
Tanulság legyen ez mindenki számára, Máriónak kívánom,hogy sikerüljön bizonyítania hogy felelős madártartó lesz belőle,és találkozhatunk még vele itt a fórumon. Mindannyian tévedhetünk,ez tény,de ....csak mértékkel.