Móni!
Egyébként ezt én is észrevettem, hogy akármilyen "egyszerünek" van beállítva a madár, ember közt is tud különbséget tenni. Mondjuk ezt nem tudom, hogy honnan, de tud, az biztos. Érdekes, azt is tudja, hogy hol van a szemed, meg a szád. A szememhez például sosem nyúlnak, a sirálykák csak a szempilláimat tollásszák, a szemem tabu.
Lehet fura, de például ha valami új dolgot szeretnék megmutatni nekik (kaja), akkor előbb én kezdem el enni, majd utána csak a számból veszik el. Ha így tetszett nekik, akkor eszik maguktól is. Mármint a sirályok. Példa a grízestészta, majd kiesett a szemük, annyira nézték, de nem mertek enni belőle. Aztán elkeztem enni, a vállamon elterültek, aztán a nyelvemről fogadták csak el. Ezek után már nem igazán lehetett elkergetni őket a tányérról...
Valószínű, pár embernek ez sok, de nekem ilyen a viszonyom a madaraimmal. És nem kaptam még el tőlük semmitse. :p
Én is gartulálok a háromszínűdhöz! Télleg! Örülök, hogy sikerült! Viszont ha valami az oldalon nem érthető, vagy túl van bonyolítva, hiányos, vagy a fogalmazással van gond, akkor légyszi írd/írjátok meg, mert épp most (ma, holnap) csinálok nagyobb változtatásokat - több lett a tapasztalat, és úgy szeretném megcsinálni, hogy teljesen érthető legyen.
Petitől meg mégegyszer bocs, tartózkodom a gyémántpintyekhez.
Télleg! a fiókákkal mivan? Megvannak?
Moncsi írta:
Szia Gyuree!
Az az igazság, hogy amíg nem voltam biztos abban, hogy sikerül, addig mélyen hallgattam, aztán meg nemes egyszerűséggel elfelejtettem.
Több szempontból jót tett a kézzel nevelés, azóta nem pánikolok annyit a kicsik miatt, már tudom, hogy nekem is sikerül (szükség esetén) felnevelni őket, és a férjem kedvence lett, ami azért is érdekes, mert inkább csak hagyta, hogy tartsam a madarakat, de nem érdekelte a téma. Most látni kellene, ahogy reggel meglátja a madár és már kiabál érte, együtt reggeliznek meg puszilkodnak. Azóta az allergiája sem zavarja annyira.
Ami még érdekes, hogy én neveltem a háromszínűt és mégis ő a kedvenc!
A szükség hozta a kézzel nevelést, egy hetesen a szülők úgy döntöttek, hogy nem etetik tovább, azért kellett nekem. De sikerült és ezt Neked köszönhetem!
Ezúton szeretnék gratulálni a pirosfejüekhez is!
Az az igazság, hogy amíg nem voltam biztos abban, hogy sikerül, addig mélyen hallgattam, aztán meg nemes egyszerűséggel elfelejtettem.
Több szempontból jót tett a kézzel nevelés, azóta nem pánikolok annyit a kicsik miatt, már tudom, hogy nekem is sikerül (szükség esetén) felnevelni őket, és a férjem kedvence lett, ami azért is érdekes, mert inkább csak hagyta, hogy tartsam a madarakat, de nem érdekelte a téma. Most látni kellene, ahogy reggel meglátja a madár és már kiabál érte, együtt reggeliznek meg puszilkodnak. Azóta az allergiája sem zavarja annyira.
Ami még érdekes, hogy én neveltem a háromszínűt és mégis ő a kedvenc!
A szükség hozta a kézzel nevelést, egy hetesen a szülők úgy döntöttek, hogy nem etetik tovább, azért kellett nekem. De sikerült és ezt Neked köszönhetem!
Ezúton szeretnék gratulálni a pirosfejüekhez is!