Sziasztok, új vagyok itt, üdv Mindenkinek!
Kb. 2 hónapja a monori börzén vettem két, szülők által nevelt bébi pyrrhurát. Lakásban tartom őket, elég nagy, szépen berendezett kalitjuk van, változatos étrendet kapnak, minden nap foglalkozom velük. Szeretik a zenét, ha a tv-ben hallanak valami pezsgő ritmust, akkor ők is elkezdenek "énekelni" (tudnak ám hangosak is lenni, de még mennyire

), nagyon fürgék, fáradhatatlanul másznak, lógnak, himbálóznak, ugrálnak, repkednek

nagyon muris kis lények...
---
... de mindezek ellenére _még mindig_ nagyon félnek tőlem. Őszintén szólva semmi fejlődést nem látok a viselkedésükben a két hónappal ezelőtti állapothoz képest. Pedig én is szeretném őket engedni a szobában repkedni, mert teli vannak energiával, de így nem merem, mert ha csak az ételt cserélem a kalitban (=bedugom a kezem), már akkor is eszeveszett sikítozásba és röpködésbe, "menekülésbe" kezdenek

(pedig semmi hirtelen mozdulatot nem végzek).
Nagyon irigylem azokat, akiknek egy (két) szelíd madárka szerez otthon örömet. Én tudatosan döntöttem a 2 mellett, egyet semmiképp nem akartam. Ezt a részét semmiképp sem bántam meg: tündériek, amikor összebújnak, tisztogatják egymást. Mivel társas madárkák, mindenképp szükségük van egymásra. Azt is olvastam/hallottam, hogy ha foglalkozunk velük, mindegy hogy 1 vagy 2 madárka van, ugyanúgy gyorsan kezessé válnak.
Ezt az utolsó gondolatot kezdem megkérdőjelezni. A kérdésem: szerintetek várhatok-e bármiféle szelídülést, ad abszurdum remélhetem-e, hogy valaha az ujjamra ülnek vagy iderepülnek hozzám stb. stb.?
Eddig eléggé el vagyok keseredve, nagyon nem erre számítottam
Köszönöm a válaszokat!