Üdvözlök mindenkit!
Régóta olvasom a fórumot,de csak most éreztem szükségét,hogy belépjek.
Elsősorban azért,hogy csökkentsem Shama elkeseredését miszerint csak kevesen olvassák. Lágyevőm még nincs,de tervben van egy pár sámarigó.
Főleg Schmidt Egon könyvei és az itt olvasottak miatt.

Mivel elozo hozzaszolasom jol elteritett a kert fajok kommentalasatol, ezert most utolso eszmefuttaasodhoz egyelore inkabb nem szolok hozza, hanem csak azert irok, hogy hozzategyek meg az infokereshez egy madarat, a magyarul (gugliznom kellett, hogy megtudjam - ki talalta ki ezeket a magyar neveket???) "ricsoka" nevre keresztelt broadbillt.
Ritkan kaphatok, de mindig nagyon tetszettek, es miutan ujult erdeklodessel mustraltam vegig a helyi piac rovarevo-kinalatat, ma lattam egy peldanyt az Eurylaimus javanicus fajbol nevetsegesen olcson.
Viszont ezek tartasarol info a neten tenyleg NULLA.

Illetve annyit meg kommentalok, hogy az altalad irt europai arak tenyleg borzasztoak. A tunderkek madar kis szamban itt is rendszeresen kaphato, es nekem is nagyon tetszik (kinek nem?), de merete miatt eddig kizartam es az arat sem kerdeztem meg soha. Na de 2000 Euro egy parert???

Üdvözlök minden kedves olvasót, és tovább mondom a magamét.
Majd a papagájamandinákhoz is írok hamarosan, de a lágyevős kérdések engem jobban lázban tartanak. Itt is nehezen lehet egy-egy kérdésre röviden válaszolni, hiszen WL-nek írásai, kérdései valóban mindenkinek hasznos. Lásd utóbb fotók és lisztkukac. Azt hiszem és remélem, hogy még sok ismeretlen információt tudunk meg, erről a szó nemes értelmében is egzotikus szigetvilágról, a madárvilágával és népének szokásaival egyetemben.
A lisztkukac kapcsán még annyit, hogy a „foszfor-kalcium” információkból hiányolom, hogy a hozzászólók nem tették hozzá, hogy melyik madárnak mikor káros? Természetesen az írt elemzés helyes, ha korpát etetünk! Ez az elemzés az ember esetében is érdekes, mivel ha tudnátok, hogy a közétkeztetésben, a félkész ételekben, konzervekben, édességekben, tápon nevelt vágóállatokon keresztül miket kell megennünk, megdöbbennétek. Erről szakvizsgáim és gyakorlati tapasztalataim alapján kijelentem, hogy Isteni csoda kérdése, hogy ki meddig bírja károsodás nélkül. Tehát elhihetitek, hogy a lisztkukactól a madarak még hosszú életűek lehetnek. Még gazdáikat is túlélhetik! A lisztkukacot persze valóban etetni kell! Ez viszont nem a korpa. A „lisztkukacgyárat” volt szerencsém megismerni, ahol darált répát, almát, céklát, különféle darát, zöldet, sőt állati fehérjét is felkínáltak nekik. A korpát elsősorban a szállításhoz teszik a kukachoz, így az nem „izzad” pörgős lesz. Én a saját termelésű és a vett lisztkukacot is rendszeresen etetem. Ezt a témát én avval zárom, hogy minden kezdő, akinek vágya egy lágyevő énekes, az nyugodtan alapozzon a lisztkukacra. Az első sámám nálam 15 évet élt úgy, hogy lágyeleséget, semmit sem evett Egyéb rovart pedig alkalomszerűen kapott. Akkor is 1-2 szemet. A mostani, legidősebb tenyész hím sámámat, Schrak Lacitól vettem kb. öt éve. Ez nála sem akart enni semmi mást. A tenyésztési időt kivéve, ami júniustól szeptemberig tart, most sem fogad el semmit, csupán lisztkukacot. Még egy érdekesség, vedlésben lévő madaraknál, a szokásos adagtól még közel plusz egyharmaddal több az igény lisztkukacból, és a kirepült fiatalok is előnyben részesítik a tücsökkel-sáskával szemben. Ez saját tapasztalat, ami nem zárja ki, hogy máshogy is lehet. Az alombogár lárvája ott,- ahol beszerezhető- jobb, mint a lisztkukac! Nekem ez nehezen elérhető, és nagytestű madarak etetéséhez drága! Apróbbaknál nagyszerű, tartáshoz, tenyésztéshez egyaránt. Indonéziában, de akár nálunk is, kiváló eleség az aqváriumi méretű apró hal. Ezt csupán azért említem, mivel Indonézia a nálunk is ismert díszhalakból többek hazája. Az apró hal és béka etetését David De Souza írásában olvastam először. Ő tenyésztője a szumátrai hosszúfarkú sámának. Jól bevált nálam is a hal, de a béka védett, így etetése szóba sem jöhet. Ott, ahol sok a hangya, ott bizonyára nem védett, így bőségesen gyűjthető a hangyatojás. Kiváló elesége minden madárnak. Evvel eljutottunk a környezetvédelem kérdéséhez. Nem tudom megállni, hogy az indonéz és a hazai helyzet összehasonlításáról ne írjak.

Megértem, hogy Indonéziában is kétes értékű a piacok madárbősége, és azt is, hogy a befogások szinte kirabolják a természetes élőhelyeket. Ez szomorú tény, viszont az indonéz hagyománynak megfelelő „nemzeti madártartás” engedélyezett. Egy szegény nép, apró öröme mégis adott. Megértem most már azt is, hogy a kalitok az ázsiai viszonyokhoz igazodnak. Csekély helyigény, patkányok, hangyák, valóban indokolják a csúcsos póznára akasztott kalitokat. A napoztatást nálunk is alkalmazza az, aki ezt elfoglaltsága, tartott madárszáma, esetleg kertes-teraszos háza lehetővé teszi. Visszatérve Indonéziára, én ilyen távolról úgy érzem, hogy a helyi hatóságok tudják, hogy egy nép lelkébe beleívódott madártartást, annak szokásait kiírtatni, megszüntetni nem lehet. Ezért inkább elnézik népüknek azt is, ami európai szemmel elfogadhatatlan. Elnézik, engedélyezik a helyi fajok tartását, és inkább a kivitelt szabályozzák. Ezt is a helyi kereskedők és a helyi vevők érdekében. /Lásd két madár/turista/ A tartási igény előbb-utóbb Indonéziában is elvezet a tenyésztéshez.

Sajnos Magyarországon a hatóságok úgy képzelik, hogy a Turul NÉPE leszoktatható arról, ami vérünkbe ívódott. Nem értik, hogy népdalaink, kerámiáink, költészetünk is üvölti feléjük, hogy a madártartásunk hagyománya nemzeti érték. Ez csak úgy maradhat valódi érték, ha az európai fajokra is érvényesül. Nekünk, ma még az afrikai-ázsiai fajok szép hobbink alanyai, de mi lesz holnap? Egyre több a gond velük, egyre több a genetikai sérülés, egyre drágábbak. Mi lesz egy újabb behozatali zárlat esetén? Magyarországon a klíma és a táplálék lehetősége leginkább az európai fajok tartásához alkalmas. Mi nem akarunk befogni semmit. Nálunk furcsa módon e fajok tenyésztését mégis tiltják! Az, aki felvállalja nyíltan, hogy süvöltőt, fülemülét, pintyet vagy zsezsét tenyésztene, amit be is jelentene, Ő nálunk környezetkárosító és megbüntetik. Megbüntetik azt is, aki felvállalja a sérült egyedek ápolását. Ez is engedélyhez kötött. A bürokrácia pénzbe kerül, végigjárva több hét. A SÁRGARIGÓ, GYURGYALAG stb., ha már szerencsétlenségére sérült, akkor titokban ápolgatjuk, vagy elpusztulnak. Bizonyára sokan olvasták a fecskemenő írásait. Több tucat halálra ítélt fecskét nevelt fel, majd azokat szabadon tartva és röptetve visszaadott a természetnek. Ismeritek ki Ő? Én sem ismerem, pedig rendkívül tisztelem. Hol van az a hivatalnok, egyetemi szaktekintély, aki többet tud a fecskékről, mint Ő? A nevét mégis titkolja, mert munkájáért nem kapna dicséretet. Ő is környezetkárosító? Mellesleg, ma melyik városi fiatal ismeri a fecskét? Ezen a héten tágabb családi körben meséltem a sámarigóimról. Véletlenül megjegyeztem, hogy a sárgarigó nem sámarigó. Megdöbbenésemre az egyik vidéken nevelkedett, már nyugdíjas hölgy, aki mellesleg nem buta, megkérdezte: „milyen az a sárgarigó, mert ő csak a feketerigót ismeri!” Már itt tartunk? Igen itt. Mi fiatalon egész nap az erdőket jártuk, horgásztunk, fociztunk. Ezt ma felváltotta, az ülünk a szobában nyomkodva az „okostelefont” amit mi még előnyei ellenére is búnkófonnak hívtuk. Mondjátok meg őszintén, mikor láttatok utoljára csókát? Én talán húsz éve. Pedig ez a madár is madarászmúltunk része. Valamikor minden falu erdészházában, vagy halásztanyáján tartottak legalább egyet. A madár szabadon jöhetett a lakásban, kertben, a gyerekek is etetgették, és nem voltak lecsonkoltak Szabadon elmehettek, ha akartak. A MAI TILTÁSOK EREDMÉNYE a NEM ISMERÜNK SEMMIT! Ez a jó, mert amit nem ismerünk, arról elhisszük, hogy nincs. Ami nincs, annak nincsenek igényei. Aminek nincsenek igényei, annak élettérre sincs szüksége, így az élettér elpusztítása sem jár élettérpusztítással. Ugye milyen egyszerű és máris mehet a fasorirtás a fülemülék fészkelési idejében. Az „más” hivatal, nem környezetkárosító, bezzeg az a regisztrált madarász, aki megment, avagy tenyésztett madaraival szeretné megismertetni a kiállítás látogatóit, iskolásokat, az bizony igen is környezetkárosító!
Ma hazánkban a „vadak” befogása legálisan a vizsgázott gyűrűzőknek engedélyezett, de európai fajokat ők sem tarthatnak. A madarászatunk, más okokból is, de a választék szűkülése okán is egyre törpül. Bendegúz is azt mondta a büdös banyának, hogy a kaját is addig szűkíti, hogy már nem is látszik. Meddig tudunk szűkülni? Maradva a lágyevőknél, ha egy pirosfülű bülbül 150 euró / 1 euró = 300 Ft/ , akkor kettő, ami közel sem biztosan pár 90000 Ft, egy ezüstfülű, Leothrix argentauris pár 1500-1600 euró, több mint 450 000 Ft, sámarigó pár, ami olyan amilyen, 500-600 euró, ami min 150000 Ft, egy pár tündérkék Irena, Irena puella 1800-2000 euró, ami 540 000 Ft-nál kezdődik. Nem sorolom tovább, csupán megkérdezem, hányan engedhetik meg maguknak, hogy kezdőként ilyent megvásároljanak? Nem is tudom, hogy kinek is írok? Kinek is ajánlgatom a lágyevőket, mert ilyen áron én sem vennék! Pedig mindegyikből több párt is tartottam, de akkor áruk kb. 10-15 kanári árán elérhető volt. Kezdeni a hazai lágyevőkkel lehetne. Egy hazai feketerigó, vagy énekesrigó nagyon könnyen tenyészthető, az aprók között a barátka, vörösbegy, stb. könnyen tartható és nyugatabbra tenyésztett egyedei beszerezhető. Mind 100 euró/ pár alatt is. Kell ezektől jobb énekes, ha még a csalogányunkat is idesorolom? Mi is az a csalogány? Hány iskolás tudja, ha már Arany Jánost sem olvassa? Nem akarok semmit reklámozni, csak kérdezem: van szebb madár a sárgarigótól, gyurgyalagtól, búbosbankától, csonttollútól, vagy mondjuk a magevő tengelictől, süvöltőtől? Elhihetitek, hogy tenyészthetőek, nyugaton már meg is teszik! Mi is tudnánk!
Mit teszünk, ha a drágább idegenben honos fajok elfogynak? Elégedjünk meg a hullámossal, vagy a zebrapinttyel? Ezzel nem akarom leértékelni ezeket a madarakat, csupán belőlük van még szerencsére olyan mennyiség, amivel távolabbi jövőjüket is biztosítani képesek. Szeretném megélni én is, aki a sámarigó szerelmese vagyok, hogy hatóságaink megértik végre azt, hogy a tenyésztett egyed nem azonos a befogottal. Pontosan az előbbi az utóbbit védi, és egy madártartás is ősi igényt elégít ki. Itt nincs különbség az ara és a tengelic között! Dr. Balogh János akadémikus írt a megsebzett bolygónkról, és azt mondta: „a legbutább hallgatóm is tudja -legyen középiskolás vagy egyetemi hallgató-, hogy a természet erőforrásainak kirablását a tenyésztett egyedekkel lehet megakadályozni!” Ez azt hiszem érvényes igazság Indonéziában UGYAN ÚGY, mint Magyarországon és bárhol a világon! Vagy csupán én értettem félre az akadémikus mondatait? Remélem, elnézitek nekem ezt a kifakadásomat, és nem törlitek ki. Én kiállok e hitem mellett, még akkor is, ha ezt mások érdekében teszem.
Következő írásomban megígérem, hogy a konkrét fajokról írok. Sajnálom, hogy mostani írásomat is sokan bizonyára értelmetlennek tartják, pedig ha valamin, úgy ezeken el kellene gondolkodnia mindenkinek, hivatalnoknak és „papagájosnak is” egyaránt. CSAK KÖZÖS AKARAT BIZTOSÍTHAT MADARÁSZJÖVŐT! Üdv. Lakó Antal

No vegul egeszen beindult ez a topik, bar kicsit vicces, hogy pont a jo oreg lisztkukac piszkalta fel belole leginkabb a forumozok erdeklodeset!

Ha mar igy vagjatok a kukacok tapertekeit, esetleg tudnatok valaszolni az "Alomkukac" cimmel inditott topikban feltett kerdeseimre is (ott)?



Fuggetlenul attol, hogy hol leirtakra gondoltal, szeretnem megjegyezni, hogy az otthonrol kihozott diszmadaras konyvek kozul a tiedet forgatom legsurubben (masodikkent Sirokiet). Koszonet a benne levo rengeteg info olyan jo osszeszedeseert.
A tobb kulfoldi konyv forditasa kevesbe hasznos, hiszen bar szebbek, gyakran egyaltalan nem magyar viszonyokra irtak oket.



Sajnos az bizony csak egy (a helyiek koreben is elo) tevhit, hogy itt a madarboseg kimerithetetlen lenne.
Szamos nepszerubb faj, pl a samak de akar a diszmadarkent kulfoldon kozonseges rizspinty is mar igencsak megritkult termeszetes elohelyen, es az okok kozt mindenkepp szerepel a kereskedelmi celu befogas is. Az elohelyek egyre szukulnek, es ahogy csokkennek azok, es a bennuk elo madarpopulaciok, ugy novekszik a rajuk nehezedo befogasi nyomas is. Kulonosen a mar alaposan tulnepesedett Javan, ahol az erdok szinte mar csak vedett teruleteken maradtak fennt foltokban, am ahol egyidejuleg ironikus modon megis legnepszerubb a madartartas, a madarak tekintelyes reszet mar termeszetvedelmi teruleteken fogjak be. Persze itt kozep-europai mercevel meg mindig eleg nagy teruletekrol van szo, de azert ezek sem kimerithetetlenek.
Es az olyan fajok mint a samarigo vagy a "straw-headed bulbul" bizony mar a kevesbe surun lakott szigeteken, Szumatran es Borneon is ritkulnak.
Ennek fenyeben meg szomorubb a piacokra jellemzo allapotokat latni, es abban a tudatban elni, hogy a legtobb helyi madarasz a tenyesztest meg sem kiserli mondvan, ugyis lesz mindig boven es olcso(bba)n vadbefogott madar.



Hozd magaddal az asszonyt es a gyerekeket is, es maris tobb parat vihettek haza!
Viccet felreteve ha az anyagiak megengedik es esetleg amugy is erdekel ez a szerintem mind madarsz mind mas szempontbol paratlanul erdekes orszag, es nem csak a samakra kiadott penznek tekintened az utazasra forditott osszeget, akkor szerintem megerheti.



Ennek tobb oka is van, nem csak az, hogy ezeket a kalitkakat tartjak szebbnek (mikent otthon is sokan).

1. Azsiaban ugye jellemzoen nagy a nepsuruseg es az emberek, fokent a varosokban, kis helyen laknak. A kisebb, magasabb kalitkak pedig ugye kisebb helyet foglalnak el, plane ha jopar van beloluk.

2. A magyarorszagi allapotokhoz kepest sokkal inkabb tamadjak le a kalitkakat hangyak es patkanyok, melyek ellen leginkabb felfuggesztesukkel lehet vedekezni.
Ime egyik szomszedom ketrecei:



3. Itt sokan naponta kilogatjak madaraikat napozni, amit szerintem Europaban nem sokan tesznek meg szobai madaraikkal. Ezt megint csak az ilyen ketrecekkel konnyebb megtenni.
Masik szomszedom madarai napozas kozben:



4. Az itteni madartartok tulnyomo tobbsegenek celja nem a szaporitas hanem csak a minel intenzivebb enekeltetes. Es ha arra gondolunk, hogy a hasonlo cellal tartott enekes kanarihimeket odahaza hogyan helyezik el, akkor a kulonbseg mar nem is olyan oriasi. Persze egy vadbefogott madar nem egy kanari, de tulajdonosaik celjai es eszkozeik bizony hasonloak.
Azert van, aki a leheto legkisebbnel meg mindig probal valamivel tagasabb helyet biztositani kedvesebb madarainak - pl ez a sama itteni mercevel egesz tagas kalitkat kapott:



Ezeket most nem azert szedtem ossze, hogy teljesen igazoljam az itteni madartartasi stilust, ami mellesleg nekem sem szimpatikus es nem tervezem atvenni, csak erdemes ra emlekezni, hogy gyakorlati megfontolasok is allnak mogotte.

Mindenestre az en madaraim igy vannak elhelyezve (egyelore):



Ez helyi mercevel roppant helypazarlo, csufitja a teraszt, es mikor ilyen alaku kalitkat veszek, automatikusan azt kerdezik, "Ugye torpepapagaj tenyeszteshez lesz?".
Aki meg latja, hogy apro, olcso, enekkel nem biro pintyek laknak bennuk, az tok hulyenek nez!
(A 2 apro kalitka karantenozasra es egyeb ideiglenes elhelyezesre szolgal)



El ne felejtsd!
Ugye az a "tobbi" fedte le gyakorlatilag az engem erdeklo fajok javat!
Es ha mar ujra errefele jarsz, beneznel az "indiai papagajamandia" topikba is?

Kosz!

Sziasztok!
Én is mindig el olvasom a hozzászólásokat és alig várom,már csak azért is mert más fajoknál is lehet hasznosítani néhány dolgot,mint például most ezt a lisztkukacos témát!

Egy kis infó,hátha érdekel valakit! Nyitrai börzén voltak bülbülök ha jól tévedek ők voltak:oops: Red-vented Bulbul,White-eared Bulbul,150E/db áron.
Ha valakit érdekel tudok elérhetőséget pü-ben.

Csak így tovább ne hagyjátok abba!

_________________
Üdv: Mózsi Attila
0670 430 79 81

A korpában van fitinsav is és ezt bontó enzim is. A fitin nem csak a foszfort köti meg, de a kálciumot is. A fitinsavhoz kötődő kálcium nem szívódik fel. Emberben a korpa enzim tartalma csak a fitinsav 60%-át tudja elbontani, így a maradék 40% csökkenti a kálcium felszívódását.
A fitinsav bomlásának hatására felszabaduló foszfor nem biztos, hogy előnyös. A madarak számára az ideális kálcium:foszfor arány 2:1. Ezzel szemben a legtöbb rovar, így a lisztkukac foszfor szintje is magas. A lisztkukacban a Kálcium:foszfor arány 1:1,25. Van ahol 1: 1,15-öt írnak, de mindenképpen túl sok bennük a foszfor. A túl magas foszfor arány ugyanúgy hipokalcémiát tud okozni, mintha nem kap a madár elég kálciumot.
Szóval valószínűleg nem túl ideális, ha a lisztkukacot túl sok korpával etetjük. Ennek elkerülésére javasolják, hogy olyan gabona termékekkel etessük a lisztkukacot, amiben nincsen benne a gabona héja, vagy csak alacsony arányban.
Több külföldi oldal is ajánlja, hogy ne korpán, hanem egyéb gabona terméken tartsuk a lisztkukacokat: http://www.geckodan.com/
http://www.cliftonfinchaviaries.org/cfa ... alworm.htm
Van aki a lisztkukac belében lévő korpa tartalmát vádolja a kálcium csökkent felszívódásáért, van aki azt állítja, hogy a fitinsav felhalmozódik a lisztkukacban.
Sajnos nem találtam semmiféle összehasonlító tanulmányt arra vonatkozóan, hogy hogyan alakul a lisztkukac fitinsav tartalma korpa etetésére, de olyant sem, hogy a madár által felvett kálcium mennyisége hogyan változik attól, hogy korpával etetett lisztkukacot kapott. De aki ír a témáról az mindenképpen azt hangsúlyozza, hogy nem a korpa az ideális lisztkukac táplálék.

Oké köszi, így valóban tuti, a korpának tényleg magas a fitinsav tartalma, ami Ca felszívódási zavart okozhat, vagy a Ca/P arányt tolja el rossz érték felé.

(és ennek fényében az általam leírtakat is újra meg kell néznem, mert a kettő amúgy üti egymást, mármint a fitáz aktivitás, és a magas fitinsav tartalom)

_________________
Varga Sándor
http://avikultura.blogspot.com/

Röviden : "fitinsav". Hosszabban nem tudom kifejteni, mert én nem értek hozzá és nem is tartom magam szakértőnek. De a búzakorpának igen magas a fitinsav tartalma, szóval ha minden igaz, akkor van ebben valami.

Amikor először hallottam nem volt lehetőségem utánanézni (könyv nemigen volt erről, internet meg sehol). Később a neten annyit találtam, hogy a csontritkulással kezelt betegeknek kerülni kell a búzakorpa és száraz hüvelyesek fogyasztását, mert erősen csökkenti a kalcium felszívódását.

Illetve még ezt tudom idézni:

"A fitinsavas kötéseket a madarak és az emlős állatok saját enzimjeikkel nem tudják bontani. Emiatt a fitin-kötésű foszfor és egyéb ásványi anyagok emészthetősége meglehetősen alacsony. A fitinsav bizonyos fehérjékkel is komplexet tud képezni, ami kihat az emésztőenzimek aktivitására és a táplálóanyagok emészthetőségére."

_________________
“It is not the strongest of the species that survives, nor the most intelligent that survives. It is the one that is the most adaptable to change.”
Charles R. Darwin

Ezt kifejtenéd, mert én nem tudok ilyenről, (attól még lehet). Amúgy valóban nem egy tuti takarmány, de azért nem mondható tápanyagszegénynek (Nyersfehérje: 15-17%, attól függően, milyen részei kerülnek bele a búzaszemnek. Sőt, fitáz aktivitása is van, ami nagyvonalakban azt jelenti, hogy a foszfor ami a gabonákban nagyrészt fitin kötésben van és az állat számára nem bontható fitáz enzim nélkül, a korpában lévő fitázaktivitás miatt mégis bontható, vagyis több foszfor juthat az állat szervezetébe.

_________________
Varga Sándor
http://avikultura.blogspot.com/

A lisztkukac témába egy picit én is beleszólnék (ha nem probléma ). Sok éve amikor pályafutásomat kezdtem, akkor az állatkertben egy entomológus sráccal beszélgettem a rovartenyésztésről és ő mondta, hogy a hazai kereskedésekben kapható lisztkukacok nem megfelelően vannak táplálva. Valami régi dogma miatt kizárólag búzakorpán vegetálnak, ritka az, hogy valaki répát vagy más gyümölcs vagy fehérjeszármazékot adna nekik. És csakugyan így van.

Ahogy Shama is írta, a megfelelően, változatosan táplált lisztkukacokkal nyugodtan etethetjük az állatainkat (madarakat, hüllőket és emlősöket is). A legjobb ha a búzakorpát teljesen elhagyjuk (ami nemcsak tápanyag szegény, hanem egy olyan anyagot is tartalmaz ami gátolja az ásványi anyagok felszívódását). Én pl korpa helyett zabpelyhet használok.

"Az vagy amit eszel" – ha változatosan etetjük az eleségállatokat, akkor azok béltartalmán keresztül a madaraknak is változatos kaját adunk. Persze ha van rá lehetőség az csak jó ha mást is kapnak a lisztkukacon kívül.

_________________
“It is not the strongest of the species that survives, nor the most intelligent that survives. It is the one that is the most adaptable to change.”
Charles R. Darwin

Gondolatok az indonéziai ázsiai lágyevőkről.
Tisztelettel köszöntök minden olvasót és külön WL.-t, aki elhalmozott néhány olyan kérdéssel, amivel serkentőként hat rám is, és hogy a legkedvesebb fajokat másokkal is megismertethessük. Engedjétek meg, hogy most még csupán címszavakban válaszoljak a kérdések sokaságára. Elöljáróban megjegyzem, hogy szomorúan vettem tudomásul, hogy ott, ahol kimeríthetetlen a madárbőség, ráadásul a befogások és tartási körülmények vitathatóak, mégis a bürokrácia erősebb a valós védelemtől. A kapott „ Murai Batú” címen lévő információkat naponta nézem, több videójával együtt. Lenne miből választanom. Nagyon megleptek a teljesen fehérfarkú és a fehér tarka sáma egyedek. Ezekért még én is VÁLLALNÁM AZ UTAZÁST a BÜROKRÁCIÁVAL EGYÜTT. Persze tudom, hogy ez álom, mert a két madár egy turistának lehetősége, valóban aránytalan terheket jelent.
Sámarigó!
Csak evvel kezdhetem, mi mással? Az Interneten látható képeken- legyen az piac, énekverseny, lakás- olyan csúcsos kalitkákban tartják az ázsiaiak a sámákat, ami semmilyen madárnak sem megfelelő. A madár nem helikopter. Sajnos a tarásuk egész Ázsiában erre a tartási hagyományra épült, pedig nem kellene sokat változtatni, hogy a madár komfortosabban élhessen. A jó kalitka egy énekes számára legyen téglalap alapú, olyan hosszú és olyan magas, amiben két ülőrúd úgy van elhelyezve, hogy a madár farka ne érje el se a talajt, se a másik rudat, se a kalit hátsó oldalait. Madaraimat télen így teleltetem, nyáron csak a pár nélküliek maradnak benne, a párok röpdékbe kerülnek. A fürdési lehetőséget minden sámámnak állandóan biztosítom! Tisztaságra IS figyelő, „NEMES MADARAK”.
Skarlet minivet!
Az irodalmak a madarak tartását a legtöbb esetben túldramatizálják. Biztos-ami biztos alapon több az okoskodás, mint a valós igény. Persze a két kezünk sem egyforma, így nem állítom, hogy ne lennének eltérő igények még adott faj tartásán belül is. Nagyon szép a kerti vagy szobai röpde, de ha túl nagy, ebben elveszik a lényeg. Nem látjuk a madarat. Elhiheti bárki, hogy egy méteres hosszú kalitot, vitrint is lehet széppé tenni egy pár minivet számára. Az viszont igaz, hogy ebben más madár ne legyen. Tartása nálam semmi gondot nem jelentett. Érdekes, hogy felvetődött a madár színének kifakulása. A SAJÁT véleményem, hogy nem megfelelő tartás okozhatja, bár számomra ez rovarevők esetében elképzelhetetlen. Én még nem láttam egyetlen seregélyt, rigót, napmadarat, légykapót, de még minivetet sem kifakulni. A magevők között is csupán a pintyféléknél fordulhat elő, ja és még kifakult papagájt sem láttam. Megfelelő elhelyezés, megfelelő takarmány, és megfelelő NAPFÉNY. Az utóbbit azért emelem ki, mert arról meggyőződtem, hogy ez befolyásolja a piros intenzitását. Gouldoknál, tigrispintyeknél, pennantoknál bárki meggyőződhet igazamról, de még a zebrapintyeknél és a színezett piros kanáriknál is befolyásoló a természetes fény.
A lisztkukac etetéséről.
Gyakran hangoztatott vélemény, hogy a lisztkukac tápértéke nem megfelelő, sőt egyesek szerint a túletetése egyenesen káros. Persze ma már a rántott hús evését is károsnak minősítik. No de az legyen a legnagyobb baj, ha majd ez lesz elszegényedő, elfertőzött világunkban a legfőbb halálozási forrás! Félretéve az iróniát, azért abból induljunk ki, hogy a madár etetésénél akkor járunk el a leghelyesebben, ha a táplálék változatos, a madár igényeit kielégíti, és a természetest leginkább megközelíti! A lágyevők etetéséről korábban „litániáztam” eleget, így ezt, talán most nem ismételném meg. Lényegében a lágyeleség a rovarok egy részét képes helyettesíteni, de melegégövön és nálunk nyáron, ennek etetése kockázatos. Én nyáron alapeleségnek tekintem a lisztkukacot. A napon hagyott sárgarépás gyári tápos, kutyatápos eleségből a madarak alig esznek. Nem is nekik szánom, hanem a LISZTKUKACNAK. Egész nap ettől életben maradnak, és amit megesznek, azt rajtuk keresztül madaraim is megeszik. Én még olyan lágyevővel nem találkoztam, ami a lisztkukactól elhízott, avagy egyéb károsodást szenvedett. Tehát nem eszik túl magukat. Ez magevőknél például egyes papagájamandináknál hamarabb előfordulhat.
Lényeg a következő: gyümölcsevőknél lisztkukac mellette évszaknak megfelelő gyümölcs, rovarevőknél 99.9 % lisztkukac a fenti módon. Más a helyzet, ha fiókákat nevelnek. A rigók, egyes általam ismert seregélyek, fiókáikat is felnevelik csupán lisztkukaccal! Ez nem járható út a sámarigók tenyésztésénél. Őket el kell látni töménytelen egyébbel, szöcskével, sáskával, tücsökkel, élőhallal, apró békával, gyászbogár lárvájával, pókokkal, legyekkel, és amivel tudjuk. Ne ijedjetek meg, nem mindegyikkel, csupán ami számunkra is elérhető. A FIOKÁKAT a lisztkukac mellett például csak tücsökkel vagy csak sáskákkal is egészségesen felnevelik. Külön megemlítem, hogy a kirepült fiatalok szinte kizárólag lisztkukacot eszegetnek, és előfordul, hogy még kétévesen sem nyúlnak a lágyeleséghez! A madarak szerencsére nem olvassák a szakkönyveket. Szépen fejlődnek, énekelnek. Tehát a madár méretének megfelelően, adjunk nekik naponta 20-35 szem lisztkukacot, mellette minden egyebet, amit elfogad. Legyen az egyéb néhány szem légy, lárva, rovar, avagy saját elképzelésünk szerinti lágyeleség. Befogott madárnál a lisztkukac életmentő, szállításnál nagyobb távolság esetén is, sőt kiállításokon nélkülözhetetlen. Külön a madaraimat zöldséggel, vitaminokkal nem „háborgatom”. Ez benne van az élőeleségben, túróban, halban, tojásban, kutya-macska eledelben, esetleg a gyári, madaraknak készített tápokban is. Ma Magyarországon „lisztkukacgyár” is létezik, így beszerezhető. Én havonta 10-13 liter lisztkukacot megetetek, az állatkertek több mázsát! A többi kérdéses fajról, hogy ne unjátok, később majd folytatom. Üdv. Lakó Antal

Udv ujra!

Mar napok ota vartam a valaszt.

Nem kommentaltad az eladasra kinalt samarigok linkjet, semmi erdekeset nem lattal rajta?

A turistakent kiviheto madarak kvotajat felreertetted, nem 2 par, hanem 2 peldany viheto ki. Legalabbis anno igy volt, mikor en jartam vegig egyszer ezt a hercehurcat. 3-4 hivatalt kell csak Jakartaban vegigjarni a papirokert (melyek jo resze ingyenes!), plusz ugye elvileg otthon valakinek a behozatali engedelyt intezni. Szoval en ezt magamnak mar inkabb nem csinalom vegig meg egyszer. Ha tobbre is adnanak engedelyt, akkor talan.

Ma a piacon jarva kulonszemugre vettem az eladasra kinalt samakat, de valahogy tovabbra sem ragadtak meg. Mar csak azert sem, mert a meretuket elnezve jokora kalitkara lenne szukseguk - en ugy inkabb nem tartanam oket, mint a helyiek. Amugy a ritkabb fehersapkas eszak-borneoi faj talan jobban erdekelne.

Es akkor a tobbi.

A skarlat minivet leirasod szerint nagyon egyszerunek hangzik, de nemet konyvem szerint csak tagas ropdeben tarthato, fogsagban vedles utan kifakulnak szinei, stb... Tul van dramatizalva a dolog?

Es tenyleg, korabban irtad, hogy nemely faj akar lisztkukacon is elel.
Ezt vegyem szo szerint, csak lisztkukacon, persze zoldeleseggel, asvanyi anyagokkal es vitaminokkal kiegeszitve is egeszsegben tarthato a lagyevok legalabb egy resze?
Az en eziranyu szakkonyvem (Martin Vince: Softbills) kimondottan kiemeli, hogy a lisztkukac nem taplalo eleseg, 2 heten belul szoktassuk at rola a vadbefogott madarakat kevert lagyelesegre.

Bajszikak:
Itt ket kisebb faj kaphato (a nagyobbak mellett), az M. haemacephala es az M. australis. Nem nepszeruek, igy csak alkalomszeruen bukkannak fel de akkor olcsok. Ezekkel a fajokkal van szemelyes tapasztalatod?
Na mocskot ezek is tudnak csinalni!

Bulbulok:
Az itteni fajok jo resze viszonylag nagytestu es jellegtelen fakobarna szinu. Ezeket is enekuk miatt tartjak. Egy fajuk ami kisebb es szinesebb meg tetszik, ez a P. melanictirus. Tapasztalat vele?

Papaszemes madarak:
Akkor ok is elelnenek mondjuk alomkukac es mezes viz meg banan kombinacion? Mert itt ezt adjak nekik, meg esetleg a szarazeleseget, amit vagy megesznek, vagy nem.
Bar otthon ezeket gyakorlatice a "gangeszi" kepviseli egyedul, Indoneziaban rengeteg fajuk el, keleten gyakran minden szigeten vagy szigetcsoporton mas. Javan 5 faj el, ezek kozul nekem leginkabb a kisebb testu, teljesen sargak tetszenek, a Z. flavus es a Z. chloris.
Helyiek ezeket is enekukert tartjak, es azt mondjak, fogsagban idovel szep sarga szinuk kiszurkul.
Esetleg nagyobb ropdeben hasonlo meretu bekes kis szovopintyekkel, mint a tigris es az apacak, jol ellennenek? A nekik betett mezes viz a szovopintyeknek nem arthat (bocs ha idiota kerdes)?

Dajalrigo:
Na ezt emlitettem korabban "magpie robin" neven.
Nagyon nepszeru, es feketehasu pluto alfaja nekem tetszik is, de ez sem lenne nalam prioritas.

Seregelyek:
Tobb fajuk rendszeresen kaphato es nepszeru enekesmadar.
Talan legnepszerubb a Sturnus contra.
Az en fantaziamat a mar korabban emlitett szerintem rendkivuli minon kivul valamennyire az idonkent olcson es nagy tomegben kaphato celebeszi Scissirostrum dubium tudta felpiszkalni, ez viszonylag kistestu es nagyon szivosnak tunik, mar vadbefogottkent a piacokon is falja a szarazeleseget.

Legykapok:
Tobb faj kaphato, de engem inkabb csak a magyrul "lazurkek csaszarlegykapo" neven megtalalt faj erdekelne. Konkretan ezzel tapasztalat?
Egyebkent nagyobb helyen pl a minivettel egytutt vajon jol ellenne?

Csuszkak:
Korabban nem emlegettuk oket, de helyi baratom nagyon beleszeretett a Sitta frontalis fajba, mig nekem inkabb az S. azurea tetszik.
Ezek mennyire jol tarthatok? Kis lagyevok mercejevel eleg strapabironak tunnek, de mi van, ha nem fogadjak el a mesterseges eleseget?
Ropdeben, szovopintyekkel vajon hogy viselkednenek?

Es akkor meg kovancsisagbol megkerdezem, pittakat es trogonokat is tartottal? Konyveim szerint ezeket nyugaton inkabb csak allatkertek tartjak es igen kenyesek.
Trogonok itt csak ritkan kerulnek piacra es gyorsan el is tunnek (szerintem elpusztulnak), de 1 pittafaj rendszeresen, egy masik neha kaphato, es lattam olyanokat, amik mar 1 eve eleldegelnek kis kalitkakban, szarazeleseget (is) fogyasztva!

Az ázsiai lágyevők tartásáról.
Kedves olvasó és Tisztelt WL. A nekem leginkább szívemhez nőtt madarak a lágyevő énekesek. Természetesen ezek között is első a sámarigó. Ezt nézzétek el nekem, mert ez már olyan, mint az ismert vicc, amikor a bolondokházában megkérdezték a gondozottat, hogy mit csinálna, ha kiengednék? Minden esetben a válasz azonos volt:” vennék egy gumit, készítenék egy csúzlit és kilőném az ablakokat. Talán még nem tartok ott, hogy a sámarigó elvonási tünetet okozzon, de az biztos, hogy amikor Schmidt Egonnal beszélgetek, az első kérdés az, „hogy vannak a sámáid?” Hosszú eszmecsere erről, majd néhány másodperc a családról. Bevallom, nagyon szeretném bővíteni a tartói kört, ezért ismételten ajánlani fogom ott, ahol tudom. Szó-ami szó WL-nek is ismételten ajánlom. Ha a szomszéd madarát meghallja a Tied, majd csodálkozni fogsz, hogy milyen koncertben lesz részed. Természetesen jól gondoltad, hogy vágyam a szumátrai hosszúfarkú sáma. Ebből a legbutább és a legfiatalabb párnak is kivételes lelkesedéssel biztosítanám szaporítást követően európai honosítását. A másik a borneóiak közül a fehérfejűek. Nem tudom, hogy milyen gyakran tudsz hazajönni, de az biztos, hogy én a helyedben minden alkalommal kihasználnám azt a két pár szállítási kvótát, amiről írtál. Külön figyelmedbe ajánlom, hogy a legtöbb faj, amiről írtál, nem listás madár. A szállítási feltételeknek lehetnek helyi előírásai, etetés, állategészségügy stb.
Igazán jó választás a Scarlet Minivet. Nyugodtan szerezz be egy párat. A helyi élőeleség, ha beszerezhető, tartásukkal semmi gondod nem lesz. Elegendő egy párnak akkora kalit, mint amiben a papagájamandínákat tartod. Durván 1m hosszú, 60-70 cm magas, 50-60 cm széles. Hazánkban hidegebb van, így itthon nagyon kellemesen hasznosítható erre egy régi szekrényelemből kialakított vitrin. Ezek a madarak növényekkel is betelepített röpdékben a legélénkebbek. Itt is minden szemlélőt elvarázsolnak. Lakásban is tarthatók, semmi szemetelés, könnyű takaríthatóság. Sajnos a hazai madarászok csak képekről ismerhetik, mivel évek óta nem láttam hirdetni egyetlen párat sem Európában. A HÍM és a TÓJÓ egyaránt gyönyörű. Annyit azok kedvéért, akik nem ismerik, hogy méretük durván pacsirta nagyságúak, de sokkal karcsúbb a billegetőkhöz hasonlóan. A hím skarlátvörös és fekete, a tojó hasonló testrészein sárga és szürke.
A légykapók tartása egy kissé nagyobb figyelmet igényel, elsősorban a rovarbeszerzés miatt. Nálunk rászoktathatóak a különböző lágyeleségre, ami belátom nehezen kezelhető a melegégövön. Viszont a pápaszemes madarak cukros mézes itatása a rovarok mellett ott is leegyszerűsíti tartásukat. Egyes fajuk hímje szépen énekel. Azok, amelyek békésebbek csapatban is tarthatóak. Szeretik az érett leveses gyümölcsöket is, hasonlóan a levélmadarakhoz. Ezek között nekem is tetszik a kékszárnyú, de a többi is tetszetős. Ezeket a rigókhoz hasonlóan, lehetőleg egyedileg helyezzük el, kivéve a tenyészidőt. A hímek énekelnek. Sajnos tisztításuk nagyobb figyelmet igényel! A BEÓKAT, MEJNÓKAT és egyes seregélyeket lakásban én nem tartanék. Bármennyire szépek, értelmesek, hangutánzók, a méretükből és az eléggé gyors „anyagcseréjük” következtében, kellemetlen lakótársakká válhatnak. A szajkók, szarkák tartása is egyszerű, de helyigényesek. Az ÁZSIÁBAN ismert sárgarigók szerintem nem kalitba valók. Nem szelídülnek meg. Röpdében nem okoznak gondot, nálam már fészkeltek is. Kalitban összetörik szárny és farktollaikat, ezért sokan ezt „megelőzésként” eleve lenyírják! Így inkább ne! Végezetül, hogy visszatérhessek a sámarigókhoz, megemlítek két közelebbi rokonát, amit tartásra ajánlok. Ezek egyike a dajalrigó Copsychus saularis, a másik a dámarigó Geokichla citrina. Mindkét fajt tartottam. Jól énekelnek, de egyedi elhelyezést igényelnek. Tartásuk, tenyésztésük hasonló a sámarigóhoz. Befejezésül, ne felejtkezzünk el az ázsiai bajszikákról és a bülbülökről se. A bajszikák „jópofa” madarak, de nekem nem nyerték el tetszésemet a nagyobb méretűek. A kisebbeket nyugodtan ajánlom bárkinek a bülbülökkel egyetemben. Bízom abban, hogy még a felsoroláson túl, lesz igény a részletek megismerésére is az olvasók köréből. Üdv. Lakó Antal.

Szoval a pontossag kedveert nem pacsirta(k), hanem hozza(juk) hasonlo, nagy meglepetesemre inkabb a billegetokkel rokon pityerfaj(ok) ami(ke)t itt arulnak.
Na, gondolom ezek sem hoznak sok europai madarkedvelot lazba...

Es akkor csak szemleltetonek egy link ahol a neten kinalnak szerte Indoneziaban samarigokat:

http://m.berniaga.com/li?q=murai+batu+m ... &scg=0&o=1

Elvileg a medan szoval leszukitettem az eszak-szumatraiakra, de mas is bejon. Azert igy is akad par szep hosszufarku.
A lista aljan a brkt linkre kattintva lephetsz a kovetkezo oldalra.

A neten orult arakat irnak, hatha ugyis lesz rajuk vevo. A piacokon sokkal olcsobbak, de az altalam korabban irt $20 koruli ar persze a legalja, meg be nem szoktatott, vadbefogott, eneklotudasat nem bizonyitott, feketefeju borneoi samakra ertendo.

A skarlat minivet egyike annak a 3 minivetfajnak, amik Javan is elofordulnak, igy itt is kaphato. Egyebkent az en lagyevos kivansaglistamon is elokelo helyen allnak a minivetek, es ok eleg olcsok is - gondolom mert nem tul jo enekesek? Ami engem nem izgat, mert inkabb vizualis alkat vagok.

Es ha mar lagyevos kivansaglista, az enyemen ezek allnanak legelol: minivetek, papaszemes madarak, a kisebb bajszikak, a "black-naped monarch" es a kekszarnyu levelmadar. Ezek tunnek a legrealisabbnak elhelyezesi es taplalhatosagi szempontbol. Szerinted ezek mind jol ellennenek szarazeleseg plusz kukac plusz a levelmadarnal gyumolcs, a papaszemesnel mondjuk mezes viz kombinacion?
Szinten nagyon fajna a fogam a gyonyoru bobitas szajkokra es zold szarkakra es a "racket-tailed treepie" fajra, de ezeknek helyem nem lenne, no meg az elkepesztoen gyonyoru kis nektarmadarakra, de azokhoz meg alighanem nyugatrol kene tapot beszerezni, hogy par hetnel tovabb eljenek.
Szinten a helyhiany miatt nem vettem meg azt a sarga arcu minot (Mino dumontii) sem amit nemreg lattam nagy meglepetesemre egy videki kereskedonel, aki azt sem tudta, micsoda. Pedig Papuarol vegkepp nemigen jut ide lagyevo tobbnyire.

A szumatrai samaknak itt 3 fo tipusat kulonboztetik meg, gondolom a te vagyad a hosszufarku eszaki. A 3. tipus a feketefarku "niaszi" ami tobb szigeten el Szumatra nyugati partja menten. De a legtobb a (nem feher feju) borneoiakbol kaphato, ezek a legolcsobbak.
Amugy kb ez az egyetlen lagyevofaj amt paran tenyesztenek is es tenyeszteserol konyv is kaphato, de ez nagyon nem jellemzo, en meg csak vadbefogottakat lattam. Engem valahogy nem erdekelnek, talan pont azert, mert mar annyian tartjak oket (pl szomszedom is).
A korabbi felsorolasbol kihagytam a samahoz nemileg hasonlo es szinten nagyon nepszeru angulol "magpie robin" neven ismert madarat, ez szabadban gyakori, igy talan Europaba is eljutott?

Java faunaja amugy meg inkabb azsiai, igy pl legykapok is vannak itt szep szammal. Engem ezek valahogy kevesbe ragadtak meg.

Ja, irtam neked meg egy kerdest a papagajamandinas topikba is, nagyon erdekelne ra a valaszod!

Tisztelt távoli keletről író WL. Madarászbarátunk!
Nagyon köszönöm a bőséges információt a lágyevőkről. A tegeződés nekem is kellemesebb, de az első írásomat azért fogalmaztam magázásként, hiszen nem ismerlek, azt sem tudtam, hogy ott élsz, vagy valamilyen kiküldetést teljesítesz! Így adtam meg a tiszteletet. Biztos, ami biztos, de az igazi madárbarátokat tegezve is tisztelem. Eddigi írásaid alapján úgy érzem, hogy a hozzáértésed és madárszereteted adott, így Téged is ebbe az „igazi” körbe sorolhatlak.
Most pedig néhány gondolat az általad ismertetett madarakhoz. Több fajt szerencsémre személyesen is ismerek. Ezek között a valaha létező legszebb madaraim egyike volt a Scarlet Minivet madár. Németországban vásároltam, és nálam több évig élt. Sajnos az óta Európában semmi hírt nem hallani róla. Több Minivet faj él Ázsiában és mind gyönyörű. Tartása semmilyen gondot nem jelent. Tenyésztéséről nincs tapasztalatom, mivel abban az időben én is többet foglalkoztam a papagájamandinákkal. A hímet és tojót együtt tartottam. Nagyon sok és szép légykapóim is voltak, de ezek elterjedése Ázsia „SZÁRAZFÖLDI” területeire jellemző. Valódi nektárevőket nem tartottam és cukormadarakat sem. Evvel szemben több levélmadár fajt, ázsiai rigót. A levélmadarak tartása sem okozhat gondot senkinek ott, ahol bőséges a gyümölcs választék. Itt csekély rovar illetve valamilyen mézes nektáros kiegészítőről azonban gondoskodni kell. Ezek hímjei is szépen énekelnek. Sajnos van egy szépséghibájuk, a székletük. Minden fajuk gyakori tisztítást igényel és szerintem lakásba nem való. A rigók tartása tenyésztése semmi gondot nem jelent. Tartásukat egyszerű lisztkukac etetésével is évekig megoldhatjuk. A lágyeleségekről oldalakat írtam. Ezek összeállítása egyetlen országban sem okozhat gondot. Utoljára hagytam a számomra legkedvesebbet a sámarigót. Évek óta tenyésztem saját és családom gyönyörűségére. Bátran ajánlom Neked is és másoknak is. A hím sáma egy elegáns, élénk, magas zenei „műveltséggel” rendelkező gyönyörű madár. Nem szemetel, nálunk 10-15 celzius fokon is teleltethető. Egyes példányok hihetetlenül megszelídülnek. Láttam olyant is, hogy a tenyészpár szabadon kijárt a kertbe rovarokért, majd a fiókáit a szobában lévő fészekben nevelgette. Sajnos Magyarországon nagyon kevesen ismerik, és még kevesebben tartják. Tenyésztésével, tudtommal rajtam kívül nem sokan próbálkoznak. A sámáknak több alfaja ismert. A LEGSZEBBEK a SZUMÁTRAI SÁMÁK. Most jön egy fohász: bár csak megadná az ÚR, hogy egy pár egyszer nekem is lehessen! Mellesleg az enyémek is szépek, tehát így nem vagyok telhetetlen. Az énekre taníthatóak, de a természetes tudásuk is csodálatos. Egyik madaram énekli, helyesebben fütyüli nemzeti imánkat, a Magyar Himnuszt. A borneói fehér fejű sáma méretre kisebb, ő is szép, de Európában elérhetetlen. Még egy információ: a rigók, így a sámarigó is könnyen szállítható. Napi 30-35 lisztkukac mellett víz nélkül is! Elhullásról nem is hallottam, de ahol előfordul ott tényleg nagyon barbárnak kell lennie a szállítónak esetleg kereskedőnek. Ennek ellenére a kereskedők nem foglalkoznak behozatalukkal. Nekik jobb a több ezer apró egzóta, mint 20-30 lágyevő eladásával bajlódni. Mégegyszer köszönöm a tájékoztatót és bántás nélkül ajánlom, szerezz be magadnak az „aprók” mellé néhány lágyevőt, köztük a szumátrai sámát, nem bánod meg! Üdv. Lakó Antal

Eszembe jutott meg par lagyevofaj vagy csoport ami rendszeresen kaphato.

Eloszor is a nekem nagyon tetszo angolul minivet neven futok (magyar nevuk?), a legyezofarkuak (? - fantails), gebicsek (nagyon nepszeruek enekeskent), pacsirtak (vagy azokhoz nagyon hasonlo faj) es drongok.
2-3 jegmadarfaj is fel-felbukkan. Meg kakukkok es az angolul coucal es malkoha neven futo fajok. Utobbiak nagyon csabitoak!

Es bar gondolom kivul esnek az erdeklodesi teruleteden de asszem meg lagyevoknek szamitanak a gyumolcsgalambok es a guvatfelek, amik szinten kaphatok neha, bar nem tul nepszeruek.

Helo Antal,

Akkor ahogy kerted, a kerdeseidre itt valaszolok.
Es ha kerhetem, inkabb tegezodjunk, mint szinte mindenki mas a forumon... egszerubb ugy irni!

Es eloszor is hadd fejezzem ki elismeresem a rengeteg infoert amit itt a lathatoan nem eppen elsopro erdeklodes ellenere is lelkesen es oly reszletesen osszeirtal - en is olvasgattam erdeklodessel, mert gyakran kacerkodom a helyi lagyevok nemelyikenek beszerzesevel, bar ettol eddig joreszt visszafogtam magam.

Eloszor is sajnos azt kell mondanom, hogy a nyugati stilusu madartartas Indoneziara nem jellemzo. Tobbnyire inkabb ugy tartjak a madarakat, mint nalunk az enekes kanarikat, kis ketrecekben, egyesevel.
Tenyeszteni inkabb csak itt nem honos fajokat szoktak, amikbol penzt csinalnak, int pl az itt 1-2 eve divatba jott torpepapagajokat.
Talan par egyszerubben szaporithato diszpinttyel is probalkozik par hobbista, de bizony itt meg a siralykakat es ausztral zebrapintyeket is inkabb importaljak, mint tenyesztenek.
Hasznalhato szakkonyvek szinte nem leteznek, en kulfoldrol vettem joparat, koztuk a "Softbills" cimut is.
Na ennyi a rossz hir.

A jo hir (neked, nem a madaraknak!) az az, hogy hazanktol elteroen itt pont a lagyevok a nepszerubbek, azon egyszeru oknal fogva, hogy az itt elo enekes madarak zome ezek koze tartozik.
A kinalat ezekbol oriasi, felsorolhatatalan, de a madarak 99.99%-a termeszetesen vadbefogott.
Mivel a madartartas Java szigeten a legnepszerubb es ott van a legtobb piac, tobbnyire az ott honos fajok kaphatok, mas szigetekrol ritkabban erkeznek ide madarak, es akkor is inkabb csak par nepszerubb es szivosabb faj.
Nyiss ki egy konyvet Java madarairol, es ami benne van, az szinte mind kaphato!
Jopar itteni fajnak en nem tudom magyar nevet, de csak izelitoul a legnepszerubbek koze tartoznak a bulbulok, a rigofelek, a sargarigo, a szencinke, a levelmadarak, a seregelyfelek, a papaszemes madarak, a varromadarak (? - taylorbirds).
Ezeken tul rendszerek kaphatok nektarmadarak (pedig nem tudjak eletben tartani oket par hetnel tovabb), viragevok (? - flowerpeckers), csuszkak, legykapok, poszatak, gyonyoru helyi szarka es szajkofajok, bajszikak es orvos pittak.
Sama mindig van, nagyon nepszeru, kulon tartjak szamon eszak es del-szumatrai, meg borneoi valtozatait, illetve neha latom a "fehersapkas" fajat/valtozatat is.
Hebe-hoba felbukkan 1-1 olyan nehezen tarthato igy nyilvan alapbol gyors halra itelt madar is a piacokon ami nem is enekel, mint pl a trogonok vagy tengeri madarak.
Mas fajokat eleve "hagyomanyos orvossagkent" arulnak, pl varjakat, harkalyokat es fecskeket.
A madarpiacok szerintem ehhez nem szokott europai madarbarat szamara sokkolo kepet mutatnak, tobbnyire rengeteg madar osszezsufolva egy koszos ketrecben, amibol gyakran az elhullottakat sem igen szedik ki. Errol par kepet mar tettem fel mas topikokba.

Ha itt vasarol az ember, arra mindig fel kell keszulni, hogy a frissen megvett madar gyakran meg az elso nap elpusztul, vagy par napon belul, meg akkor is, ha a vetelkor egeszsegesnek tunt.

Azert hogy ne fikazzuk oket a magasbol tulzottan, megjegyzem, hogy nyilvan a nyugati gyujtok altal vett egzotikus madarak meg tobb viszontagsagon kell, hogy atmenjenek (az itteniek, plusz a kulfoldre szallitas) es meg nagyobb reszuk elhullik mielott kikotne remelhetoleg hozzaerto kezekben.

Mivel gyakoriak a lagyevok, ezert ezeknek rengeteg szarazeleseget kapni por vagy granulatum formajaban. En azt hiszem, ezek alapja joreszt orolt garnelarak, bar az osszetevok legtobbjukon nincsenek feltuntetve.
Tobbnyire probaljak ezt etetni a lagyevokkel, de adnak melle elo eleseget is, elsosorban a madar meretetol fuggoen liszt- vagy alomkukacot, tucskot es hangyababot. Ezek itt mind rendszeresen es megfizethetoen beszerezhetok.
Hazai ertelemben vett lagy- vagy tojasos eleseget itt sosem lattam, nem lenne praktikus, hiszen az itteni allando paras melegben gyorsan megromlana.
Mindenestre ugy tunik, a nepszerubb fajok jo resze jol elel az emlitett koszton.

Ami az importalast illeti, remelem a hazai oldalrol ismered a macerakat.
Innen sincs jo hirem, mert tudtommal turistakent csak 2 peldanyra kapsz engedelyt. Az exportkvotakat gyakorlatilag kereskedok kozt osztjak szet, veluk lehetne tobbet kikuldetni. En exportort nem ismerek, neten sem konnyu talalni, a fovarosban (nem ott elek es ritkan jarok arra) kene kinyomozni a hatosagokon keresztul szemelyesen.

A vasarlas amugy egyszeru lenne es az arak alacsonyak.
1-1 erdekesebb kis enekes ara $5-10 korul van, a samak asszem $20 korul kezdodnek, de pl egy beo is csak $60.
Azt mindenkepp fejben kell tartani, hogy itt nem lenne tanacsos "kicentizve" 1-1 part venni kivant fajokbol, inkabb legalabb 3-3-at, ha azt akarod, hogy vegul 1 par meg is maradjon. Persze ez fajfuggo, nyilvan pl egy beo szivosabb mint egy nektarmadar.

Na egyelore ennyi jutott eszembe, ha van meg konkretabb kerdesed vagy konkret faj ami erdekelne, ird meg.

Talan foglak majd en is nyaggatni meg, ha egyszer tenyleg sor kerul reszemrol is lagyevok beszerzesere.

Nyári fűhálózás.
Talán még nem késő, hogy írjak néhány gondolatot arról, hogy rovarevő madaraimnak az étlapját hogyan egészítem ki a tenyészidőszak alatt élőeleséggel. Elmondom, hogy a remény hal meg utoljára, így talán néhány fiatal madarászt sikerül még megfertőznöm a lágyevő madarak szépségével és szeretetével. Külön köszönetet mondok azért, hogy két fórúmon, és az újságban többen elolvasták a korábbi írásaimat, ahol néhány faj bemutatása eredményeként hazánkba is kezd beszivárogni néhány ázsiai, afrikai rigó és seregély. Lehet, hogy ebben is tévedek, mármint abban, hogy ezekhez a beszerzésekhez én is ösztönzőként hatottam, de jó hinni benne, hogy okoskodásaim nem hiábavalóak. Az pedig már álmaim álma lenne, ha még életemben sámarigó énekversenyt is rendezhetnénk! Sajnos ettől még fényévre vagyunk, hiszen az általam ismert hazai sámarigók száma még a húszat sem éri el. No de maradjunk a címnél. A tartáshoz és a tenyésztéshez egyaránt nélkülözhetetlen a megfelelő gondozás, táplálás. A táplálás lehetséges legegyszerűbb és leggazdaságosabb megoldásainak sorába illik a rovarok begyűjtésének fűhálózási módszere. A tőlünk nyugatabbra élő madarászok kétkezi munkájuk béréből is minden gond nélkül megvásárolhatnak madaraiknak bármilyen ínyencséget, így nekik nem létkérdés a természetes begyűjtése. Evvel a tenyésztés terén is behozhatatlan előnyük van velünk szemben. Hollandiában például már akkor hirdetnek tárgyévi sámarigót eladásra, amikor én még madaraimat párba sem állítottam. Vásárolt élőeleséggel nálunk felnevelni egy fészeknyi rigót, avagy seregély az majdnem egyenlő egy „devizahitellel.” Ismételten hangsúlyozom, TENYÉSZTÉS ESETÉN.
Egy-két nagyszerű énekes tartása a korábbi írásaimnak is megfelelően, gond nélkül megoldható. / a jelenlegi magárak mellett,- a rovarevők tartása,- már-már a többi fajjal szemben is, gazdaságossági szempontok szerint versenyképes!/ Az egykéket tartóknak is ajánlom a különféle rovarok begyűjtését, hiszen kiváló ingyenes eleség.
A fűhálózás optimális kezdete általában június első hete. Nálam ez jelenti a tenyésztés kezdetét is. A réteken az ugrólábú és egyenesszárnyú élelemforrás ebben az időben már másfél, két cm is lehet. Felderítésük nem okozhat gondot senkinek. A szöcskék sáskák hadát a hangjuk alapján is megtaláljuk, de a rétek szélén haladva szemmel is felfedezzük, hogy hol ugrálnak fel előttünk tömegesen. Ez egy kicsit olyan, mint a horgászat. Nem minden füvet szeretnek ők sem, így ki kell tapasztalnunk, hogy hol van jobb „kapás.” Nem véletlenül írom a rétek szélét. A sáskák jobban szeretik az útszéleket, a ritkásabb alacsonyabb füveket. A lombszöcskék, imádkozó sáskák inkább a magasabb növények, lucernás és csalános foltokat kedvelik. Az apróbb csigás területeket is érdemes kihagyni. Talán mondanom sem kell, hogy a rovarok begyűjtését a nagy meleg előtt a reggeli órákban végezzük. Eszközeim házilag készültek. Ennek fő részei: egy db elhasznált seprűnyél, egy db. 30-35 cm átmérőjű gömbvasból készített keret, amire ráhegesztettem egy 10 cm-es tartó csövet. A keretet ráhúztam a nyélre, majd szákként, „műszaki cérnával” erre varok egy teljes pp zsákot. / a drót és takarmányos zsák a közismert nevek./ Ezzel az eszközzel kaszálom a rétet, majd tartalmát, úgy ahogy van, belerázom egy másik hasonló méretű zsákba. Zárás egyszerű spárga. A tároló-szállító zsákba előzetesen beteszek néhány marék tépett füvet, erősebb gyomot, vagy akác gallyat. Ebben a zsákban így a zsákmány 2-3 napig élve tartható. Jó területen, módszeremmel fél óra alatt összegyűjtök madaraimnak annyi sáskát, amennyi egy esős időszakot is áthidalva biztosítani tudja a következő begyűjtésig a fiókák növekedését. A zsákmányt a helyszínen, csupán szemrevételezem, és az etetésre alkalmatlan, avagy felismerhetően védett egyedeket kiengedem. Otthon a tárolás maga a zsák, de kiszedhetünk belőle, és lefagyaszthatunk a feleslegből télire is. Etetni élve adom a sáskákat. Nem roppantom meg a fejüket, csupán az ugrásukat „korlátozom”. Egyedüli madárnak naponta beadok 3-6 db-ot, de fiókát nevelő pároknak akár 300 db-ot is! A zsákból közvetlenül etetek addig, amíg bőséges a könnyen kifogható mennyiség, majd a végén a maradékot beöntöm a fiókás röbdébe. Itt az igazi csemege. A kézzel nem adagolható apró pókok és szárnyas rovarok teljes izgalomba hozzák madaraimat, ahogy a megszáradt fűmaradványból kivadásszák azokat. A rovarevők zömének nem csak a légykapóknak, rigóknak a kedvencei a pókok, legyek, és egyéb apróságok. Ezek a réti rovarok a vedlés átsegítésében is fontosak. Ennek megfelelően, kedvező időjárás esetén és igény szerint a fűhálózást az „esős évszak” kezdetéig egészen szeptember végéig folytathatjuk. Apropó esős évszak! Sajnos a trópusi lágyevők zöme igényli a párás meleg környezetet. A költés is így lehet sikeres. Lassan a hazai nyaraink miatt madaraink szaporításához is új megoldásokat kell keresni, de ez egy újabb téma. Még egy javaslat a fűhálózáshoz. Zárt cipó és nadrág, a nyakunkat, lábfejünket, karunkat pedig kenjük be valamilyen szúnyog és kullancsriasztóval! Üdv. Lakó Antal