Szia WL. üdv mindenkinek! A tündérkék irena kalitban nem hiszem, hogy hosszú életet élhet. Az ázsiai sárgarigóval együtt tágas teret igényel, szépsége is így maradhat meg. Ennek ellenére én is láttam csonkított szárnnyal kalitba kényszerített ilyen madarakat felvételeken. Még itthon is hallottam, olyan véleményt, hogy ezek a madarak hozzászoktathatóak az általad írt kalitmérethez. Az, aki ilyent mond bizonyára nem tudja mit beszél. Egy szóval a szűk tér egyenlő az állatkínzással. Az énekükről csupán annyít, hogy ezért ne tartson ilyen madarakat senki. Ettől még némelyik papagáj is kellemesebben "csicsereg". A lágy és rovarevők elterjedésével illetve eltünésének okával csupán részben osztom véleményedet. Talán csupán a tenyésztésükkel lehet több gond, de a tartásukkal nem. Remélem az olvasó is belátja, és az is aki csupán magevőt tart, hogy ott sem minden faj adja meg magát könnyedén. Emlékezzetek csupán a legismertebb gouldokra, gyémántpintyekre, kákákra, papagáj amandínákra, stb. Sokaknál még a zebrapinty is okozott meglepetést. Nem hiszem, hogy könnyen tenyészthetőek a ma divatosabb vágyú festett asztrildok, csízfélék, aranymellűek sem. Külön emléket állítok a hazai énekesek tartóinak is. Nem hiszem, hogy a tengelic, vagy a süvőltő a hetvenes évek elött nagy tenyésztési sikerekről lettek volna ismertek. Sajnos minden madár tenyésztése, a megismeréssel, sok könyv átolvasásával, saját tenyésztési tapasztalattal kezdődhet. Most hol tart Európa? Minden ilyen madarat, AHOL KOMOLYAK A MADARÁSZAT ÉRDEKEIT VÉDŐK és FOGADÓKÉPES A POLITIKAI VEZETÉS, ott minden most felsorolt fajt sikeresen tartanak, tenyésztenek. Ez igaz a zebrapinty-től a süvőltőig. Tehát a lágyevők tartását is a megismeréssel kellene kezdeni. Az ár valóban magas, de minek az ára nem? Ma EURÓPÁBAN az árak az indonéziaival összehasonlíthatatlanúl magasabb! Aztán mi a magas? Hazánkban egy jóbb kanári 30-50 euró, egy pár mozambiki csicsőrke 80-100 euró, az aprókat nem is írom, mert számomra felháborítóak. /asztrildok, amandínák stb/ Európában egy tengelic vagy süvöltő egyszerübb mutációja 100-200 euró körüli. Ehhez hasonlításként egy napmadár 100-150 euró, sámarigó 200-350 euró. Nos mi a drága? Befejezésként még egy rövid gondolat: a magyar madarászatról ismert, hogy az európai fajokból emelkedett fel az európai élvonalba. Ezt ajánlanám mindenkinek, hogy egy picsit olvasson utána. /Herman OTTÓ, CHERNEL ISTVÁN, Schmidt Egon/ A kiemelkedő kanáris világbajnoki erdményeink, háborúk elötti időkben is erre épültek /Fodor, Naphegyi/, de még a késöbbi papagájos felemelkedésünk is. Magyarországon minden európai fajt tartó, tartott egy-egy rovarevőt is. Igaz, hogy csupán egyet-egyet, akár barátkából, vörösbegyből, fülemüléből, stb., de ezeket profi módon. Náluk hosszú éveket megélhettek, mert a jó énekes értékes volt. Érdekük volt, hogy minden igényeiket kielégítsék, kivéve a szabadságukat! Ez szerintem minden faj esetében igaz! Sajnos a hazai madarászat kálváriája az ötvenes évekkel kezdődik. Egy rosszul értelmezett és mégrosszabbul végrehajtott természetvédelmi szabályozás a magyar madarászat kálváriáját megindította. Egy magyar embernek illene annyíra ismerni a tengelicet, mint a zebrapintyet, vagy a barátkát úgy mint a napmadarat! Ez a folytonosság az ismeretekből eltünt. A 2006.-BAN VISSZAVONT EURÓPAI FAJOK TARTÁSI ENGEDÉLYE, MA SZÁMOMRA EGYÉRTELMŰ, HOGY A KERESZTREFESZÍTÉS KEZDETÉT JELENTETTE. Ettől kezdve a hazai szervezeti élet is a szétesés felé sodródott. Mára a hivatalok teljes győzelmet arattak! Eltüntek a képviselőink, eltünnek azok is akiket képviselni kellene! Talán, ha tudja valaki, csáfolja állításomat. Erre jó példa igazolásként, hogy még a COM eredményeit, csupán Varga Sándor kérdését követően ismerhettűk meg. Szóval WL. NÁLUNK ITT TARUNK! Se tenyésztés, se tartás! Kedves madarászok bocsássátok meg hivatali és a szervezeti élet vezetőinek, hogy "nem tudták, mit cselekedtek". Üdv. LA.
|