|
A dél-ázsiai lágyevőkről.
Elöljáróban engedjetek meg néhány „szolgálati közleményt” azokhoz, akik érdeklődők, és azokhoz, akik nem merik elmondani kritikus észrevételeiket! Az IDRE és a mi „süvöltős” fórumunk elsődleges célja a hasznos eszmecsere. Bátran kérdezzetek, és írjatok! Senki sem tökéletes, és mindenkinek lehetnek téves nézetei is, amiket a madaraink érdekében közösen terelhetjük a helyesebb útra. Amiről írok, azt a saját tapasztalatom alapján teszem. Nem írok olyanról, amit élőben nem ismerek. Hálás vagyok azért, hogy megadta az ÉG, hogy olyan fajokat is megismertem, amilyeneket sokan csak könyvekben láttak, mégsem „szentírás” amit tapasztaltam. Ez is csupán egyfajta útmutató lehet másoknak. Kaptam megjegyzéseket azért, hogy a könyveket és a tudományosan összeállított takarmányokat miért bírálom. Én nem bírálok senkit és semmit, csupán szeretném a kezdők félelmét csökkenteni, mert más a madár valós igénye, és megint más a marketing érdek. Befejezésül, a sámarigót sem azért dicsérem, hogy az én madaraimnak piacot teremtsek. NEM ADOK EL. A feleslegből eddig elajándékoztam, arra érdemeseknek, vagy korlátozottan közös tenyésztésből juttatok a madarát kölcsönadónak.
A Tündérkék Irena.
Európában az ázsiai behozatal korlátozását követően többszörösére drágult. Ezen a héten is olvastam értékesítésre ajánlott madarat 1700 euróért. Nekem két pár volt belőlük. Nyáron kerti röpdében, /5-7 köbméter/ páronként helyeztem el. Télen 10-15 celziuson teleltettem. Páronként, 1.5-2 köbméteres elöl rácsos „szekrényben”. A madár viselkedésére jellemző, hogy szelídebb a sárgarigóktól. Táplálkozásában viszont nagyon hasonlít hozzájuk. Gyenge vékony lábai mutatják, hogy nem földön táplálkozó madár. Nálam az etető edények ennek megfelelően magasra voltak felerősítve. Vizet kaptak, de sem inni, sem fürdeni nem láttam őket. Etetésük Magyarországon könnyen megoldható. Gyümölcs, darabosabb lágyeleség, gyengén áztatott apró kutyatáp, lisztkukac, gyászbogár lárvája. Fürdésüket kissé drasztikusan oldottam meg, egyszerűen slaggal lelocsoltam, lepermeteztem őket. A tojók nekem nem tetszettek varjús megjelenésük miatt. A HÍMEK GYÖNYÖRŰEK. Felejthetetlen élményem volt dürgésük, látványa. A napfényben kék szárnyai ragyogtak, és a paradicsommadarakhoz hasonlóan kifordították, rezegtették. Fészket hordtak, de utód nem lett. Kalitban nagy méretük miatt sem tartanám. Kiállításon, madaraim a látogatókat védett röpdében elviselték. Sikertelen kísérletem volt az ázsiai sárgarigóval történő keresztezése. Szerintem, lenne rá reális esély nagyobb egyedszám mellett.
Sárgarigók, levélmadarak
Csupán az előbbiek miatt, egyfajta rendszerbe állítva mutatom be a madarakat, hogy a gyümölcsöt is evőktől eljussunk a kizárólag rovarevőkig.
Talán mondhatnám azt is, hogy az Irenák-sárgarigók-levélmadarak közel azonos táplálkozási, fészkelési, lombjáró voltuk miatt, a törzsfejlődésük is közeli lehetett. A genetika feladata a rokonsági fok megállapítása. Én csupán a külső jegyeik hasonlatosságára alapján feltételeztem rokonságukat, így ezért tettem kísérletet keresztezésükre. Táplálásuk egyszerű, szeretik a trópusi és európai édes érett gyümölcsöket, a különféle lárvákat, lágyeleséget. Én a levélmadaraimnak nem adtam cukros-mézes-nektáros keveréket, mégis évekig jó egészségben megvoltak. A hímek között vannak elfogadható énekesek. A sárgarigók hangja a mienk gyenge utánzata. Több fajukat tartottam, így ha valaki hozzájut bármelyikhez, és nem tudja, mit tegyen, az bátran kérdezzen! Kalitkában nem tartanám egyiket sem, bár tudom Ázsiában ez a gyakorlat.
Bajszikák.
Magyarországon többen is vásárolhattak ilyen madarakat. Konkrétan én Szegfű Jánosnál és Kertész Ferencnél láttam ilyeneket. Különböző fajok voltak, így méretben, színben is jelentős eltérést mutattak. Elhiszem, hogy bohócos, kissé komikus megjelenésük miatt, többeknek tetszhet, de én inkább a karcsúbb, élénkebb madarakat szeretem. Ezért sem tartottam bajszikát. Azon a német börzén, ahol Kertész Feri nem egy, hanem kétpárat is megvett, én ott bajszika helyett megvettem a skarlát madaraimat. A bajszikák tartásáról csupán annyit tudok, amit Ferinél láttam. Ő nagy röpdében tartotta páronként madarait. Etetéshez gyümölcsöt, lágyeleséget, lisztkukacot használt. Hihetőnek tűnik, hogy nem egy közöttük a gébicsek módjára vadásznak, apró gerincesekre, így kisebb gyíkokra, egerekre, fészekből fiókákra. Elmondása szerint más madarakkal összeférhetetlen, és nála, odúban költött. Ferinek az afrikai nagytestű szakállas bajszikája volt, míg János kisebb ázsiai fajokat árult. Nem tudom mi lett ezeknek a sorsa, de, talán akik vásároltak belőlük, azok írnak néhány sort.
„Napmadarak”
Azért használtam az idézőjelet, mivel nekem ez az elnevezés nem nagyon tetszik, de tudom, hogy sokan ezt használják, vagy azt, hogy ázsiai fülemülék. Azért nem tetszik, amit máshol már elmondtam, hogy egyrészt a napmadár angol elnevezés más fajokat takar, másrészt, aki nem tudná, ismét elmondom, hogy magyarban a fény madara a kerecsen. A fülemüle elnevezést sem szeretem, mert énekük a mi fülemüléink énekétől fényévnyire van. Én inkább a timáliákhoz hasonló nevet használnám, az ezüstfülű napmadár, vagy fülemüle, a kínai napmadár, vagy fülemüle, vagy a kékfejű napmadár helyett. / Leiothrix argentauris, L. lutea, Siva cyanouroptera/ Ezeket a madarakat együtt ajánlanám mindenkinek, és együtt ismertetem őket, bár van egy közös hibájuk a beszerezhetőségi ÁRUK. Sajnos én 1000 euróért sem láttam párként ezüstfülűt hirdetni, a kéket pedig évek óta egyáltalán nem hirdetik. A KÍNAI lehetne az, akit még elérhetünk, de nálunk ez is drága. Ez érdekes módón nyugatabbra tőlünk olcsóbb, már 100-150 euró/egyed áron, kis alkuval talán kevesebbért is megszerezhető. Mind három madár nagyon tetszetős. A legkényesebb a kék Siva, kevésbé az ezüstfülű, legkönnyebben kezelhető a kínai. Nagyon vidám, kellemes madarak. Csak az tartson ilyent, aki párokat tud beszerezni, és képes nagy mozgásterű helyet biztosítani számukra. Aki nem tudja tenyészteni, vagy nem vállalja az evvel járó vesződséget, az is párt tartson! A negatív tapasztalatok ellenére legsikeresebben számíthatunk utódra a kínainál. Az ezüstfülű szaporítása sem jelenthetne gondot ott, ahol az apróbb rovar, alombogár lárva, friss hangyatojás, apró tücsök, egész évben biztosítható. Lisztkukaccal egyik faj sem nevel. Nekem az ezüstfülűvel abból adódott a gondom, hogy minden pár télen fészkelt. Nem tudtam átállítani családalapítási szokásaikat a nyári időszakra. Szép ajándék lehetne a karácsonyfán nevelkedő apró fióka, de mivel? A karácsonyfát is értsétek szó szerint. A fészkét a röpdébe betett kidobott karácsonyfára építette. Kézi nevelésre nem vállalkoztam, ma már bánom. A madarak a kedvenceim lennének még ma is, de ma már csak a kínait tartom. Énekükre utaltam, engem ércességük zavar, nem tartom egyiket sem nagy tehetségnek, bár sokak szeretik. Táplálásuk egyszerű, de itt kihangsúlyozom, ha valaki a magyarnyelvű könyvek alapján szeretné madarait etetni, azok számíthatnak arra, hogy „nem eszik meg a jövő évi káposztát!” Kölest, fénymagot, egyéb magvakat a nálam lévő madarak aligha ettek, pedig én is adtam nekik, követve a tanácsokat. Fő táplálék az időszaknak megfelelő gyümölcs, télen déli gyümölcs, alma, kompót, élő eleségként, főleg lisztkukac, nyáron vadásznak legyekre, szúnyogokra, lepkékre. Jó segítő nyáron a röpdébe bedobott haltetem, halfej, csupán arra figyeljünk, hogy a széljárás ne felénk irányuljon. A lágyeleséget úgy készíthetjük, ahogy és abból, ami nekünk bevált, vagy ismerünk. A gyümölcsről még annyit, hogy nem kell azt a madár helyett nekünk megrágni, lereszelni. Elegendő az érett gyümölcsöt félbevágva adni, majd ők elszórakoznak vele. Szépen kipucolják, csupán a héjat kell kidobnunk.
Ma címszavakban eddig jutottam, folytatom a többit. Üdv. Lakó Antal
|
Belépés
Regisztráció
Madarász térkép
GyIK
Chat
Madaraim
Keresés
