Támogassa egyesületünket adójának 1%-ával






Hozzászólás a témához  [ 245 hozzászólás ] 
Keresés ebben a témában:
Oldal Előző  1 ... 9, 10, 11, 12, 13  Következő
Szerző Üzenet
Offline
Avatar
Csatlakozott: 2008 jan. 9, 19:15
Hozzászólások: 149
   
Hozzászólás 2011 dec. 14, 20:31 
Kép


 
Offline
Regionális Ezüstkoszorús Mestertenyésztő
Avatar
Csatlakozott: 2009 júl. 5, 22:01
Hozzászólások: 551
Tartózkodási hely: Kóka(Pest megye)
Valódi név: Laczkó Tamás
   
Hozzászólás 2011 dec. 9, 14:48 
Kedves Shama!

Köszönjük a gyúrgyalagokról szóló írásod!
Ahogy az imént olvastam soraidat, majdnem megkönnyeztem!
Volt hasonló élményem nekem is, igaz az egy ragadozó madár volt, de a lényeg ugyanaz!
Hoztam képeket Reggio Emilia-ból, de azt hiszem, hogy ebbe a topikba fogom csak szerepeltetni, igazából ide tartozik :D !
Úton Olaszországba a nagy öregekkel beszélgettem, ittam minden tanító szavukat! Kiváncsian kérdeztem őket sok mindenről. Lipták Józsi mondta nekem, hogy rengeteg, érdekes eu faunás madarunknak számos tenyésztett színmutációját fogok majd látni! Én meg azt is kérdeztem tőle, hogy talán a mi gyúrgyalagunknak(Merops apiaster) is van színmutációja? A választ nem tudta.
Mikor a szemem elé kerültek a gyúrgyalagok, egy pillantra földbe gyökerezett a lábam és majdnem lepistiltem a bokámat, aztán elkezdtem kattogtatni a fényképezőgéppel és csak álltam és csodáltam, alig akartam hinni a szememnek!
Én tévesen a mi gyúrgyalagunk mutációjának gondoltam, nem tudtam, hogy több rokon faja is van, nem ismertem eddig őket.
Nemsokára hozom ide a képeimet róluk!

Mégegyszer köszönöm a hasznos információkat, ezekről a csodálatos madarakról!
Remélem a 2012-es költésidényben is segíthetem, védhetem a "saját" gyúrgyalagtelepemet, ami 2km-re van a lakásomtól! Idén tavasszal sokat melóztam a tavalyi csapadékos év miatti bemosódásokon, a partfalakat egyenesre kellett igazítani, de minen évben megéri az izzadást :D !

_________________
Laczkó Tamás

www.gportal.hu/laczkotomi


 
Offline
Csatlakozott: 2008 jún. 19, 17:01
Hozzászólások: 249
   
Hozzászólás 2011 dec. 9, 10:57 
Gyurgyalagok
Újabb állomáshoz jutottunk a lágyevők általánosságban hasznosítható megismerésében.
A sorozatunk az állatorvosoknak rendezett Vajdahunyad Várban elhangzott előadásomat követi. Csupán azért hivatkozom ismételten erre, mivel ott a madarak védettségének kérdését másodlagos kérdésként kezeltem. Most is kerülöm a fajok ismertetésénél e szempontot, hiszen nem tudhatja egyetlen jó szándékú madarász sem, hogy mikor mely faj képviselője szorulhat az ember segítségére. Az élővilág védelme az is, sőt meggyőződésem szerint a legfontosabb közérdekként kezelendő, ha megismerjük legfontosabb életszükségleteiket, tenyészthetőségüket, avagy csupán egyszerűen életben tartásuk feltételeit. Számomra kiemelten fontos magának az életnek a védelme. Tehát így minden madár védett, legyen az listás vagy nem listás faj képviselője! A H40 többek között ezért nem fogadja el, az európai fajok esetében sem a „mindent tiltok”, hivatalos szemléletét.
A legismertebb európai fajokat szándékosan állítottam „párba” egy-egy külhonból beszerezhető ugyanakkor hasonló igényű madarakkal. A mi madaraink is legalább annyira szépek, mint az ázsiai, afrikai, rokonok. Az általános ismeret, velük együtt, így érvényesülhetne a konkrét helyzetekben. Emlékeztetőül, eddig bemutattam, a házi rozsdafarkút, a niltava légykapót, a barát poszátát, a rubinbegyet, az európai seregélyt, a viola seregélyt, a feketerigót, a fekete mellű rigót, a sárgarigókat, az irenákkal. A fokozatosság elvét követve most érkeztünk el oda, akiknek tartását sokan képtelenségnek tartanak, a gyurgyalagokhoz. Pedig nem az. Ennek bizonyítékával találkozhattak mindazok, akik az olaszországi börzére ellátogattak. Persze hasonló a helyzet a többi déli országban. Hollandiában is láttam hirdetni gyurgyalagot, szalakótát.
A GYURGYALAGOK a világ legszebb, legragyogóbb tollazattal rendelkező madarai. A napfényben csillogó gyönyörű színösszeállítás szinte már giccses. Persze a természet gyermeke soha nem giccses, és megalkotójának, teremtőjének mesteri munkáját dicséri. Nagyon sok gyurgyalag él az öregebb kontinenseken, ezekből választottam ki kettőt. A képen levő európai és a kármin gyurgyalag talán az összes között a legszebb. Nézzétek és fogadjátok el, hogy a tollak színéről többet nem írok.
A gyurgyalagokra kivétel nélkül hasonló táplálkozási, fészkelési szokás, életmód, jellemző. Elsősorban a nyílt szavannák, ligetes fás legelők madarai. Igazi légi akrobaták. A táplálékukat fecske módon a repülő rovarokból, darazsakból, méhekből, szitakötőkből, termeszekből, sáskákból fogdossák össze. Hosszú csőrük védi őket a mérges rovarok csípésétől. Ezeket addig nem nyelik le, míg a fullánkot nem sikerült kicsépelniük. Lábuk nagyon vékony és gyenge, ezért a földön ritkán látni gyurgyalagot. Pihenni azért leszállnak egy-egy száraz ágra, elektromos vezetékre. Érdekes, hogy ezek a gyenge lábú madarak fészküket mégis a szakadt partfalakba, bányafalakba ássák, rakják. Egy ilyen fészeküreg akár másfél méterre is benyúlik a földbe. Valószínű, hogy ennek megvan a logikus magyarázata. Én arra gondolok, hogy ilyen mélyen a nyári meleget a talaj már kiegyenlíti, a tojásban az embrió közel állandó hőmérsékleten fejlődhet. A hosszú bejárat megvédi a fészket a beverő esőtől, az omlástól, esetleg egyéb fiókát veszélyeztető ellenségtől. Minden gyurgyalag társaságkedvelő. Csapatokban repülnek, csapatokban vadásznak, és kolóniákban fészkelnek. Vannak olyan afrikai fajok, melyek még a fiatalok felnevelésében is közösséget vállalnak. Szépségük mellett nekem nagyon kedves az állandó gurgulázó gügyögésük. Nyári napokon a gyurgyalag csapat evvel a csevegésükkel kifejezetten kellemes hangulatot teremtenek. Kicsit bennem olyam mélabús érzelmeket kelt, mint amilyent estéken a citromsármány éneke.
A gyurgyalagok melegigényesek, valódi trópusi szépségek. Az esős, hűvös időt nyáron sem szívlelik. Ebből adódóan Európa, Ázsia északi részén, nyáron se keressétek. Az ősz kezdetén a nálunk élő egyedek Afrikába vonulnak.
A gyurgyalagokkal még egyetemi éveim alatt, eléggé lehangoló körülmények között ismerkedtem meg. Mezőőr hozott be néhány méhészek által lelőtt egyedet, avval a céllal, hogy kitömeti. Később, már állami vállalat vezetőjeként szembesültem hasonló esettel. Meggondolatlanul számon kértem az illető méhészt, aki mellesleg beosztottam volt, hogy miért tette? A válasz rövid volt. Közölte, hogy ne firtassam, és legközelebb is megteszi. Ekkor döbbentem rá először, hogy a környezetvédelemért nem jár köszönet. Az illető, a megyei pártbizottság aktív harcosa volt! Vajon, azóta mi változott? Ugorjunk, mint ahogy Pósalaki mondta. A 2000-es éveket tapostuk, mikor telefonon felhívott egy papagájokkal foglalkozó madarász. Elmondta, hogy az autópálya építéshez szállítottak töltéshez földet. A földet a környezetvédelmi törvények „betartásával” olyan helyről termelték ki, ahol csupa véletlen folytán gyurgyalag kolónia fészkelt. A még életben lévő fiókákat megsajnálva hazavitt hármat. A felesége segítségével, kézzel nevelte őket, de fél hogy valaki bejelenti. Az általam nagy tisztelettel szeretett atyai barátomtól kapta meg a címemet, és kérte segítsek neki, a madarakkal járó gondviselő feladatok átvállalásával. Nem tudtam nemet mondani. Abban az időben engedéllyel tarthattunk európai fajokat, így rendszeres vendége voltam a hivataloknak. Mivel néhányan engem is ismernek, így a három madár nem maradt titokban. Evvel nagyobb terhet vállaltam magamra, mint amit a madarak gondozása jelentett. Az engedélyeztetési eljárás valódi vesszőfutássá vált. Kezdetben virágnyelven általánosságban próbálkoztam, néhány más fajjal egyetemben engedélyt kérni, majd egy idő után a tények ismertetésével élesben. A hatalom urai összevonták szemöldöküket és meghozták bölcs döntésüket. NEM. Evvel a madarak sorsa megpecsételődött. Vagy leadom valamelyik állatkertbe, vagy elengedem. Az életben maradásukra nagyobb esélyt láttam, ha valamilyen gyurgyalagos helyen elengedem őket. Háromévi gondozást követően, a Délpesti Korház melletti réten madaraimat szabadon engedtem. Bevallom, ez a szabadon engedés nem tartozik életem örömteli pillanataiba. A három fiatal madár nagyon szelíddé vált. Szabadon repülhettek, az élelemért kézre szálltak. A háromból kettő szorosabban együtt mozgott, úgy tűnt párba álltak. Sajnos ettől kezdve a harmadik kissé háttérbe szorult, a táplálékból is bizonyára kevesebbet evett, egy éves korában elpusztult. A két megmaradt madár, maga volt a gyönyörű életerő. Reggeltől estig gügyögtek, egymást kurkászták. Megkapták legnagyobb röpdémet, és beszereztem olyan farostlemezt, amit zsalunak akartam használni, egy mesterséges löszfal kialakításához. Nem tudhattam meg, hogy a fajfenntartási ösztön vajon hogyan érvényesülhetett volna mesterséges körülmények között, mivel a NYET döntött. Az elengedett madarak nehezen értették meg, hogy menni kell. Az egyik nem tágított mellőlem. Nagy sebességgel körözött körülöttem, hol magasan, hol alig egy méterrel a föld felett. Bizonyára abban reménykedett, hogy visszahívom egy jó falat kíséretében. Csalódnia kellett, én pedig nyirkos szemmel becsaptam a kocsim ajtaját és elhajtottam.
Tapasztalatom alapján mondhatom, hogy a gyurgyalagok tarthatóságának egyetlen kritikus pontja a szabad mozgás biztosításához szükséges tágas tér. Nagyon fontos, hogy a mozgást télen is tudjuk számukra biztosítani. Magas hőfokot télen nem igényelnek. Nálam 16-18 fokon teleltek. Táplálásuk sem okozhat különösebb gondot, ha megfelelő szorgalommal megtermeljük, beszerezzük, nyáron begyűjtjük az elegendő mennyiségű rovart, darazsat, sáskát, lisztkukacot stb. Ne ijedjetek meg, a táplálékuk 85-90 %-a nálam is lisztkukac volt, amit mindenki beszerezhet. Nyáron ez az arány az éppen fészkelő sámarigóim igénye szerint alakult. Így több, kevesebb sáskát ehettek. Télen a sáskákat tücsökkel lehet helyettesíteni. Gyümölcs érés idején tömegesen és könnyen fogható cukros üveggel légy, darázs. A darázsfészkekkel már óvatosabban kell bánni. /Megjegyzem a méhekkel illetlenség etetni./ A gyurgyalag lágyeleséget csak a panírozott rovarokból eszik, de ott is minimális mennyiségben. Etetésükre legegyszerűbb megoldás a kedvenc ülőrúdjuk mellé rögzített kimászás biztos edényben történhet. Röptetéskor kézből is etethető. Erre legkönnyebben a lakásban, vagy madárszobában szabadon tartott gyurgyalag tanítható. A széklettel sem okoz nagy gondot. Általában egy adott ülőrúd a megszokott WC. A rácsos röpde hibája, hogy a rákapaszkodó madár a szép villás farkát összetöri. A szelíd madár macskamentes helyen, szabadon is röptethető. A gyurgyalagok gyönyörű madarak, de kezdőknek, zaklatott munkakörben dolgozóknak egyetlen fajukat sem ajánlom. Azokat sem, akik szabadon megvásárolhatóak.
Számomra a személyes élményeim alapján a legkedvesebb a Merops apiaster. Népi neve gyurgyóka, gyurgyalag, földi rigó, török fecske, méhmadár, méhész, piripió. Lásd Herman Ottó. Őt követi a képen látható legnagyobb méretű afrikai gyurgyalag, a Merops nubicus. A jól gondozott madár csodaszép. A KÁRMIN gyurgyalag vörös színe a napfényben izzó igazán. Színtáplálást nem igényel. A többi afrikai gyurgyalag kisebb méretre, és szerényebb színezetű, de így is szép. A fehértorkú a Merops albicolis, a madagaszkári Merops superciliosus, más néven zöld gyurgyalag, szintén zöld a smaragd gyurgyalag Merops orientalis. További afrikai faj a Merops boehmi, Merops oreobates, a kéknyakú Merops variegatus, a kicsi Merops pusillus, a kékfejű Merops mulleri. Csodaszép a vörös torkú fekete-kék gyurgyalag Merops gularis. Egyszerűbb, de így is szép a vörös torkú zöld Merops bulocki, a szürkés fehér torkú szomáli Merops revoilii, a fecskefarkú Merops hirundineus, a fehér arccsíkú vörös torkú Merops bullockoides.
Ázsiai fajok, a kéktorkú Merops viridis, a kékfarkú Merops phílippinus, a barnás fejű Merops leschenaulti, és a valószínűen Ázsiában fészkelő nyári vendég az afrikai Merops orientalis.
Mindenkiről a képét szívesen bemutatnám, hogy lássátok, lenne miből válogatni! Üdv. Lakó Antal


 
Offline
Regionális Ezüstkoszorús Mestertenyésztő
Avatar
Csatlakozott: 2009 júl. 5, 22:01
Hozzászólások: 551
Tartózkodási hely: Kóka(Pest megye)
Valódi név: Laczkó Tamás
   
Hozzászólás 2011 dec. 7, 11:43 
Hú srácok! Eddig még ebben a topikban sem jártam, de végig kell olvasnom az tuti fix :D !

Köszi Ottó a képeket!

_________________
Laczkó Tamás

www.gportal.hu/laczkotomi


 
Offline
Avatar
Csatlakozott: 2008 jan. 9, 19:15
Hozzászólások: 149
   
Hozzászólás 2011 dec. 7, 8:37 
Kép


 
Offline
Csatlakozott: 2008 jún. 19, 17:01
Hozzászólások: 249
   
Hozzászólás 2011 nov. 30, 15:53 
Mi közös a sárgarigókban és az irenákban?

Tulajdonképpen minden különösebb ismertetés nélkül egyszerű a válasz. A sárgarigók, az irenák, és a levélmadarak nagyon hasonló életmódot folytatnak. Nem véletlen, hogy rendszertani besorolásuk alapján is a könyvek szerkesztői egymást követően, egymás mellett említi e fajok képviselőit. A tartásukkal kapcsolatban érvényes mind az, amit korábban megfogalmaztam. Nagyon szép madarak. Sajnos röpdét igényelnek, így kiállításuk, bemutatásuk, igen kockázatos. /Megjegyzem, sokan megkifogásolják, hogy lágyevőimmel miért nem nevezek? Nem nevezek, mert nincs, aki hasonló madarait kockáztatná. Ennek ellenére bemutatásra vittem már korábban, több vidéki rendezvényre is, sárgarigót, irenákat, és levélmadarakat, a többi ritka énekesekről nem is beszélve. Úgy tűnik már negyven felett a madarászok között is sokan feledékenyek./
Táplálásukban csupán a rovar gyümölcs aránya a különböző. A nektár, virágpor adagolását néhány levélmadár igényli a beszoktatás idejére, de később ez is helyettesíthető. Minden irodalmi adat külön említi a melegigényüket. Evvel ellentétben saját több éves tapasztalatom alapján a levélmadarak is gond nélkül teleltethetőek 20 fok alatt. A 16-18 fokot a sárgarigóknak, irenáknak pedig szinte ideálisnak nevezem. Minden lágyevő ismertetésénél próbálom érzékeltetni a hideg teleltetés, és a kevesebb fény szerepét, a madarak tenyészidejének programozhatósága érdekében! A télen csak ott számíthatunk eredményes szaporításra, ahol a rovareleség biztosítása mellett a legnagyobb szobánkat is a madaraknak adjuk. Sárgarigók, irenák szaporítása sajnos kerti röpdékben is a helyigény miatt a legnehezebb. Évekig próbálkoztam szaporításukkal, de a tudományom a tojásrakással befejeződött. A madarak teljes nyugalmat és fészekszövéshez nekik tetsző faágat, növényszálakat igényelnek. A sárgarigók tenyésztésénél a sikertelenségem már ott kezdődött, hogy nem tudtam tojót szerezni. A TOJÓNAK vélelmezett fiatal madárról két év múlva derült ki, hogy hím. Testvérei az első évben gyönyörűen átvedlettek, a tojónak vélt, hasonló táplálás és tartás mellett két év elteltével is bizonytalanságban hagyott. A fészekszövés előtt a párnak gondolt madaraim nagyon jól megvoltak. Amikor az ágvillában elkezdett növekedni a fészek, kitört a harmadik világháború. Sajnos a másik pár kínai sárgarigóm mind két tagja szintén hímnek bizonyult. Itt a tojónak hitt madaram előbb kivedlett, mint ahogy a fészekrakás elkezdődött. A további meglepetésként kiderült róla az is, hogy más faj hímje.
A két pár irenámnál viszont a nemekkel nem volt gond. El is jutottam a tojásrakásig. Sajnos a látogatók, még ha madarászok is, nehezen értik meg, hogy tenyészidőszak nem a nézelődés ideje. Kísérletet tettem irena tojó sárgarigó hím keresztezésével is. Abból a megfontolásból, hogy a madarak vékony lába testfelépítése, tápláléka, életformája, nagyon hasonló. A rendszertanilag is közel álló madaraknak, más területen már kifejtettem, a genetikai adottságai is alkalmassá tehetik a keresztezésre. Az összeszoktatott madarak minden háború nélkül elfogadták egymást. A tojó egy kisebb, varjúfészekszerű ágas bogas fészkében elkotlott. A fészekben két hét elteltével két terméketlen tojást találtam. Évekig tartottam irenákat, de fiókát nem neveltek, ugyanakkor fészekrakáskor minden alkalommal olyan látványban részesítettek, amit életem végéig sem felejtem el. A hím a paradicsommadarak dürgéséhez hasonló násztáncot mutatott be. Szárnyát kifordította, rezegtette, olyan volt, mint egy hatalmas pillangó. A kék és fekete tolla a napfényben ragyogott. Aki lát ilyent az, elhiheti, hogy tündérszép madár, a tündér kék irena.
A sárgarigókról, irenákról részletes színleírását olvashattok szakkönyvekben, evvel nem szaporítom a szót. A képek Ottó jóvoltából szépségükből sokat elárulnak.
A sárgarigók között számomra a legkedvesebb a mi aranymálinkónk. A HUNCUT a BÍRÓT is ö mondja a legszebben. Legismertebb ázsiai őshazánkban maradt rokona, a kínai sárgarigó hasonlóan szép, de töri a magyart. Kínai akcentussal de azért érthetően mondja a huncut a bírót. Tudtommal Indonézia körzetében és Ausztráliában is él egy rokon a zöld málinkó. Kelet és Nyugat Afrikában él az afrikai arany sárgarigó. Oriolus auratus. Nagyban hasonlít a mienkhez, de szárnyában kevesebb a fekete. Érdekes, az afrikai fekete fejű sárgarigónak nevezett madár. Szemmel láthatóan nem azonos a Kelet afrikai a Nyugat afrikaival. A keleti csak abban tér el az arany sárgarigótól, hogy feje, nyaka fekete. Oriolus larvatus. A nyugati hím csőre piros, feje nyaka szintén fekete, de szárnya háta inkább zöld, mint sárga.
Ne feledkezzünk meg az ázsiai többi rokonról se. Ebből lehet még esélyünk, közelebbi ismeretséget szereznünk. Az Oriolus xanthornus, csupán méretben és csekély színelosztásban különbözik az Oriolus xanthonotustól. Már a latin név is nagyon hasonló. /magyar fordítok könnyen, hasonlóan tévedhetnek, mint ahogy a papagáj amandináknál történt./ Színben leginkább a feketefejű sárgarigóhoz hasonlítanak. A kínai sárgarigó képét láthattátok, Oriolus chinensis. Hozzá nagyon hasonlít az Oriolus tenuirostris. Vékonyabb a csőre, kisebb a szemtől a tarkóra áthúzódó fekete sáv. Még ma is van egy-egy ilyen madaram. Ismert még az Oriolus cruentus. Létezik olyan „sárgarigó is”, ami nem sárga. Az Oriolus traillii ritka szép ázsiai madár, sajnálhatjuk, hogy egyetlen kínai kereskedőnek nem jut eszébe Magyarországon madárkereskedést nyitni. A madár nyaka, feje, szárny éle az evezőkkel, fekete, a többi testrésze bordó piros. Ennek ellentéte, az egyszerűbb színű ezüst sárgarigó, az Oriolus mellianus. Meggyőződésem, hogy a Tündérkék irenát is nevezhetnénk oriolusnak. Ez csupán az én véleményem. A hím képét szintén láthattátok. Hivatalos latin megnevezése Irena puella.
A latin elnevezésekkel is csupán azért fárasztottam a tisztelt olvasót, hogy aki több információra vágyik, könnyebben talál ez alapján máshol olvasnivalót. Üdv. Lakó Antal


 
Offline
Avatar
Csatlakozott: 2008 jan. 9, 19:15
Hozzászólások: 149
   
Hozzászólás 2011 nov. 24, 8:49 
Kép

_________________
http://bullfinch.info/


 
Offline
Csatlakozott: 2008 jún. 19, 17:01
Hozzászólások: 249
   
Hozzászólás 2011 nov. 14, 16:34 
A Sárgarigó nem Sámarigó!
Evvel az egyszerű szókapcsolással találkozhattok még sorozatom folytatásakor, csupán akkor majd fordított sorrendben. A lágyevők tartásának ismertetése során megpróbálok egyfajta fokozatosságra törekedni. A kalitkás kistestűtől, a röpdét igénylőkön át, vagy az egyszerűbbektől a ritkábban tartottakon keresztül eljutni oda, ami majd minden jót és szépet egyesít. A rovarevők tartásához, hasonlóan a diploma eléréséhez, nagyon sok munka, kitartás, elszántság, szorgalom, tanulás szükséges. Mindkettőnek előbb vagy utóbb meg lesz az eredménye. Nagyon fontos az alapok megléte. Kellő rátermettség esetén, ha jól választottunk a munka nem munka, hanem egyfajta sikerélmény felé vezető út. Az ÖREGEK régebben azt mondták, amit megtanulsz, azt nem vehetik el tőled! Vagy ahány nyelv, annyi ember. Tanulj tinó… Kitérőmet nem folytatom, mert tudom, hogy a madártartáshoz, hasonlóan a diploma megszerzéséhez a pénz is, és egyfajta anyagi, családi biztonság nélkülözhetetlen. Mindkettőhöz „a pénz a legkevesebb”. Ezért ÍRTAM a KISEMBEREK KUTYÁJÁRÓL, a Seregélyről. Az Ő BESZERZÉSÜK, TARTÁSUK, igazán senkinek nem okozhat anyagi megterhelést. Tenyésztésükkel pedig megismerhető minden, ami alapot jelenthet, egy drágább, érdekesebb, igényesebb faj tartásához.
Az ORIOLIDAE család, már IGÉNYESEBB egy fokkal, mint a seregély. Egyetlen tagját sem tudom kalitkás tartásra ajánlani. Ugyanakkor azoknak, akik télen-nyáron képesek számukra röpdét biztosítani, azoknak sok örömet nyújtanak. Az Oriolusok 22-28 cm, erős, és a madarászok ismertebb kalitkás madaraihoz viszonyítva nagyok. Ezen túl, nem olyan szelídek, mint a nagypapagájok, akik szűkebb hellyel is beérik. Ennyi a negatív tulajdonságuk, ami jól kialakított röpdében feloldódik. A beszoktatott madár gondozóját felismeri, elfogadja, sőt a fiatalok kézre szállnak csemegéjükért. Az idegenekkel szemben bizalmatlanok maradnak, így a hazai kiállításokra alkalmatlanok. Etetésük nagyon egyszerű, mivel nem csak rovarevők, hanem minden érett lágy gyümölcsöt elfogyasztanak. Szerencsére hazánkban a különféle gyümölcs egész évben beszerezhető, így ezeket a szezonális lehetőségekhez igazítva etethetjük. A gyümölcs mellé, naponta kapjanak 30-35 db lisztkukacot, vagy ha ezt valamilyen rovaregységnek tekintjük, akkor ehhez arányosítsunk! Figyeljünk arra, hogy a rovarok az edényből ne tudjanak szétmászni, szétugrálni, elrepülni! Az elrepülni, a cserebogárnak szólt, mert bizony az én madaraim nagyon szeretik. A rovarokat, vagy a gyümölcsöt, szerényen panírozhatjuk különféle vitaminokkal, vödrös lágyeleséggel, csonterősítőkkel. A külön adagolt vitaminokkal én nem sokat foglalkozom, nem is szeretem ezt a gyakorlatot felemlegetni. Sokaknak ez az első kérdésük, hogy milyen vitamint használok? Eléggé hitetlenül fogadják, amikor azt mondom, hogy én az etetést a lehető legegyszerűbben oldom meg, és olyant használok, amit a táplálék tartalmaz. A természetes táplálék a legjobb vitaminadagoló. Persze a beszerezhető, begyűjthető eleség legyen változatos és azért közelítsen a vadon élő madár igényéhez. A gyümölcsöt adhatjuk egyben vagy nyelési méretre aprítva. Ezt csak annyira szórjuk meg lágyeleséggel, hogy ne legyen ragacsos, és az továbbra is gyümölcsnek látszódjon! A sárgarigók nagyon szeretik a málnát, szedret, cseresznyét, az eperfa vagy egyes vidékeken „sederfának” a termését, őszi és sárgabarackot, érett körtét, almát, fügét, banánt. Adhatunk nekik nyáron összevágott dinnyét, télen mindenféle kompótot. Persze az utóbbi levét igyuk meg mi, mert madarunk a gyümölcs mellett folyadékot nem igényel! Bevallom, ennek ellenére nekik is adok naponta, egy nagyobb edényben, friss vizet. Biztos, ami biztos alapon. Több éve tartok kínai sárgarigót de még inni egyetlen egyet sem láttam. Fürdeni sem láttam őket soha. Nálam akkor lesznek vizesek, ha nyáron slaggal röpdéjükkel együtt lelocsolom őket. Székletük a gyümölcs ellenére sem olyan lágy, mint a seregélyeké, így a takarítás is egyszerűbb. Röpképes madaraknál a volierük ne legyen két-három köbméternél kisebb. A madár szépsége 4-5 köbméteres növényekkel berendezett környezetben mutatkozik meg igazán. Nagyon jó, ha az arányoknál a magasságot és a hosszúságot tekintjük fontosabbnak a szélességgel szemben. Ez hasonlatos a papagájoknál ismert jónak tartott röpdékkel. Nagyon jó, ha az oldalak zártak, és csupán az eleje rács. A rácsos röpdéknél, idegenek jelenlétében a menekülő sárgarigók összetörik farkukat, szárnytollaikat. Nekem is sajnos van egy ilyen kínai sárgarigóm, amit viszont nem szabad röpdébe kiengedni. Az összetört tollazatú madarat vedlésig olyan kalitban szabad elhelyezni, ahol ágról ágra átugorhat ugyan, de nem tudja a repülést megkísérelni. Ez a méteres kalitka megvédi a további sérülésektől. Általánosságban jó tudni, hogy a sárgarigókban erős a vonulási ösztön! Tavasszal, ősszel, a helyváltoztatássukkal, másik röpdével, vagy ha a meglévő mobil, akkor annak elforgatásával megnyugtathatóak. Teleltetésükhöz 13-15 fok elegendő. Nagyon szép tollazatú, állandóan flótázó madarak. Itt folytatom. Üdv. Lakó Antal


 
Offline
Csatlakozott: 2011 jan. 26, 16:00
Hozzászólások: 101
Tartózkodási hely: Balatonszabadi
Valódi név: Kálmán Zoltán
   
Hozzászólás 2011 nov. 14, 11:42 
Hőerőmü az van, de nem gondolom, hogy az okozná. Beszéltünk pár helyi kutatóval, de ők se tudják. Genetikai vizsgálatot kéne végezni. Új állatot nem találtak 15-20 éve a preparált jószágok mind 40 évnél idősebbek így a bőrben vagy akár a tolltüszőkben levő DNS károsodott, persze nem csak az idő hanem a preparáláshoz használt arzén miatt is. Az érdekes az, hogy nem mind albínó hanem elég sok a "fakó" változat ami lehet akár egyedi jelenség is. Szerintem inkább modifikácóról beszélhetünk. Aztán hogy azt mi okozza :scratch: .
Eléggé északon vannak, a sarkkör kb. 150-200km így mezőgazdasági művelés alatt álló terület nincs, növényvédő szereket nem használnak. Azt se tartom kizártnak, hogy télhez alkalmazkodnak ilyen módon, mint a hófajd vagy a sarki róka, majdnem mindegyik téli gyűjtés. Na közbe már meg is cáfolom mert ugye egy ráknak, vagy halnak mi előnye származna ha fehér, max. előbb elkapja a ragadozó az meg nem igazán előnyös.
Érdekes téma, el lehet rajta gondolkodni, főleg úgy, hogy akik itt vagyunk tenyésztéssel foglalkozunk és szerintem mindenkinek van egy rejtett álma, hogy új színváltozat jelenjen meg saját tenyésztése által a madárházában :D .

Üdv: Zoli


 
Offline
Csatlakozott: 2011 jan. 26, 16:00
Hozzászólások: 101
Tartózkodási hely: Balatonszabadi
Valódi név: Kálmán Zoltán
   
Hozzászólás 2011 nov. 14, 9:59 
Sziasztok.

A fehér változatok előfordulása elég érdekes dolog, sok mindennel próbálják magyarázni. Az albínók megjelenése "viszonylag gyakori".
2008-ban Finnországban voltam az Oului egyetemen. Az állattárukba egy egész gyűjteményük van a fehér változatokból.
Ha megengeditek megosztok veletek pár képet. (elnézést a kitömött jószágokért :? )
Az érdekessége még az, hogy az összes állatot Oulu 100-150km-es körzetéből gyüjtötték.

Héja
Kép

Szarka
Kép

Dolmányos varjú
Kép

Széncinege
Kép

Sarlós fecske
Kép

Vadkacsák
Kép

Emlősők:

Mókus
Kép

Csalitjáró pocok
Kép

Északi pocok
Kép

Pézsmapocok
Kép

Erdei cickány
Kép

A teljesség igénye nélkül: Halak, rákok

Sügér
Kép

Kép


Üdv: Zoli


 
Offline
Avatar
Csatlakozott: 2008 jan. 9, 19:15
Hozzászólások: 149
   
Hozzászólás 2011 nov. 11, 8:40 
Kép


 
Offline
Csatlakozott: 2008 jún. 19, 17:01
Hozzászólások: 249
   
Hozzászólás 2011 nov. 10, 11:38 
Szeretettel köszöntöm az IDRE olvasóit, és a kérdezőket!
A fekete rigó fehér és tarka változata egyre gyakrabban megjelenik. Érdekes lenne az okokat megkeresni. Hollandiában hírdettek már fehér és világos barna tenyésztett egyedeket is. Meglepett az ára 40-50 Euróért. KB. ennyibe kerülnek az énekesrigók is. Erről több helyen is olvastam, így valószinű, hogy nem elírás. A kertben etetett rigók valóban hamar megtanulják, hogy kitől ne féljenek, és a hímek inkább bizalmatlanabbak.
A feketerigó, énekesrigó, fenyőrigó, eu. seregély, feketemellű rigó gyűrűinek mérete 4.5 mm.
A fiatal lágyevők felneveléséhez valóban nélkülözhetetlen a kálcium. András tanácsát fogadjátok el. Sajnálom, amikor a napmadarak elfelejtik a biológiai órájuk átállítását. Elképzelhetetlennek tartom, hogy kalitban, /akármekkora/, télen, sikeresen lehet-e a szaporításukat megkisérelni.
Csabinak mondom, hogy a diploma megszerzése, a lágyevők tartása, nem elérhetetlen. Mind kettő akarat és elszántsák kérdése. Persze tudom, hogy kell azért még sok más is! Üdv. Lakó A.


 
Offline
Csatlakozott: 2008 jún. 19, 17:01
Hozzászólások: 249
   
Hozzászólás 2011 nov. 8, 20:26 
Ismerkedjünk meg a rigókkal is közelebbről!
Írásomat, ezúttal is általános ismérvekkel és saját tapasztalatomból merítve, folytatom. Ígérem, hogy igyekszem rövidebben fogalmazni, hiszen sokan megjegyezték, hogy mi célom evvel, és mit akarok eladni! Semmit! Ennyit az értékrendről!
Nos lényegtelen ki mit feltételez a megkezdett sorozatomról, de végigvezetem az ÁLLATORVOSI KONFERENCIA anyagát. Talán visszatér a madarászatban egy olyan időszak, ahol a madarak ismerete ismételten fontos lehet azoknak, akik madarászoknak, sőt mestertenyésztőknek nevezik magukat.
Madarász múltamban a valódi rigók közül is sikerült legalább 8-10 fajt közelebbről, azaz kalit közelből megismernem. Ezek között vannak olyanok, melyek a védettségi szempontok figyelembevételének mellőzése ellenére sem alkalmasak kalitkás elhelyezésre. Ezek csak röpdében helyezhetőek el. Többségük azonban egy nagyobb, legalább 1m hosszú kalitban gond nélkül tartható. A hím rigó kevés kivétellel kiváló énekes, táplálása, a kalit tisztítása egyszerű. Etetésükre minden elérhető rovar, féreg, háztartásból megmaradt, vagy külön nekik készített főtt hús, répa, gyümölcs, rizs, főtt burgonya, főtt tojás, hal, száraz vagy nedvesített kutya, macska tápból készített lágyeleség megfelel. Azok, akik nem akarnak bajlódni a házi készítgetésekkel, azoknak ajánlom a legegyszerűbb etetést. Napi egy-két evőkanál junior apróbb száraz kutyatáp, 30 szem lisztkukaccal. Ennyi, és tiszta ivóvíz. A rigók is szeretnek fürdeni, de nem fröcskölnek annyira, mint az európai seregély. Az alom könnyen tisztítható. Tenyésztésükre a kerti röpde a használhatóbb, mivel a lakásban ez a nagyobb helyigény általában nem biztosítható. Nagyon könnyű a tenyésztésük. Egyfajta madarásziskolaként is hasznosítható mindazoknak, akik később szeretnének napmadarat, sámarigót tartani, tenyészteni. A rigók bemutatásához, ismételten két olyan fajt választottam, ami a leggyakoribb vagy legkönnyebben beszerezhető. E két faj, a feketerigó Európából és a fekete mellű rigó Ázsiából.
A Fekete Rigó /Turdus merula/
Azt hiszem, hogy megengedi a kedves olvasó, hogy a madár színleírását mellőzzem, hiszen azok, akik veszik a fáradságot és beleolvasnak írásaimba, azok ezt a madarat nagyon jól ismerik. Mérete 24-25 cm, és az öreg kontinensen mindenhol terjeszkedik. Iskolás koromban még úgy tanultuk, hogy élőhelye az erdők és ligetek, de mára a kertek, városok legismertebb madara. A vonulásukról sem beszélek, mert e szokásuk is átalakulóban van. Az egyszerűség kedvéért állandó madarunknak is tekinthetjük. Nem veszélyeztetett faj. Terjeszkedik Észak Afrikába és Ázsia felé. Több helyen „faunaszennyező”. Betelepítették, irodalmi források alapján, Ausztráliába, Új-Zélandra. A természetben táplálékát a talajon gyűjti. Nagyon ügyesen rovarászik. Hihetetlen képességgel rendelkezik a földigiliszta megtalálásában, kihúzásában. Ősszel bogyókat érett gyümölcsöket is elfogyaszt. Házaknál rájár a rosszul nevelt kutyák edényére, ahonnan ügyesen, szarka módjára lopkod. Néha felkap a baromfik kukoricájából is néhány szemet. Télen áttelelését megkönnyíthetjük almával, főtt rizzsel, répával, néhány lisztkukaccal. Tavasszal a hímek nagyon korán elkezdik éneküket. Ezzel jelzik, hogy területük foglalt. Jöhet a párom, én várom. Néha kora hajnaltól énekelnek, ami újabban a „tápos” városiakat zavarja! Hihetetlen számomra, hogy ez a gyönyörű ének süket fülekre talál. Arról is tudok, hogy zavarják, mondván nem hagy aludni. Az összeállt pár, fészkét gondosan és takarosan építi meg. Lehet ez fa koronája, bokor sűrűje, vagy erkély virágcserepe. Kotlási idő két hét. A kikelt fiókákat a szülők folyamatosan etetik. A tenyészröpdében is megépítik fészküket, csupán megfelelő mennyiségű fészekanyagot szórjunk nekik. Fészekalappal irányíthatjuk, segíthetjük a fészek elkészítését, helyét. Ez lehet összekötözött örökzöld, nagyobb cserép, drótkosár, lécből, deszkából készített doboz stb. A röpdét betelepíthetjük bokrokkal, alacsony növésű örökzöldekkel. A fiókákat a szülők kizárólag élő eleséggel nevelik. Erre a lisztkukac önmagában is elegendő! Ezért is nagyon leegyszerűsíthető a tenyésztése. A gyűrűzést a 4-6 napos fiatalokon gond nélkül
elvégezhetjük. Később ne háborgassuk a fészket, mert a fiatalok idő előtt szétugrálnak. A vadon élő madaraknál is az ilyen nézegetés okozhat gondot, illetve az, hogy a négy fióka túlságosan hamar kinövi a fészket. A kiugrált városi fiókák zöme, a mi utcánkban közel 90 %, a macskák áldozata lesz. A megmaradó 10% az én macskamentes udvaromnak és a felügyeletet biztosító kuvasznak, pulinak köszönheti életét. A legtöbb feketerigó tudatlanságból, szánalomból, ilyen fiókaként kerül gyerekek, felnőttek gondozásába. Megmentésükre ELEGENDŐ a MACSKÁK távoltartását megoldani. Különösen tragikus, hogy a macskák a rigókat csupán szórakozásból, ösztönüktől vezérelt vadászszenvedélyük miatt ölik meg. A megrágott madarakat nem eszik meg, mert húsuk számukra „büdös.” Az első feketerigóimat én is gyerekkoromban szedtem össze. Ezeket édesanyám vagy édesapám nyomatékos nyaklevesét követően vittem vissza arra a helyre, ahol megtaláltam. Nem érdekelt a dolog, és amikor tehettem begyűjtöttem egy másikat, amit vagy a nyulak között vagy a padláson nevelgettem. A vége mindig hasonló módón egy újabb fülessel, a madár elengedésével zárult, de megtanultam a rovarevő madarak kézi nevelését és azt, hogy az élő madár nem játék.
A FEKETE Rigó tenyésztését felnőttként, a véletlennek köszönhetően ismerhettem meg. Hozzám került egy sérült szárnyú tojó, mely felépülését követően elengedése előtt, a röpdében fészket rakott. Mivel a tojások hím hiányában terméketlenek voltak, azokat kicseréltem az ázsiai feketemellű, vagy általam vöröshasú rigónak nevezett madaraim tojásaival. A meggyógyult tojó elfogadta a cserét, és a kikelt két fiókát egyedül szépen felnevelte. Ettől kezdődően a madár nálam maradt élete végéig, és jó pár költés kísérleti alanyává vált. A saját fajú fiókákat hasonlóan nevelte, mint a mostohát, sőt tőle származtak az első rigó hibridjeim is. Nagyos sok saját gyűrűmmel ellátott fiókát engedtem szabadon. 2010-töl, a kertemben szabadon „tenyésztem” a feketerigókat. A természetben begyűjtött giliszták mellett naponta kapnak egy marék lisztkukacot több részletben. Ezek a madarak, szüleikkel együtt nagyon szelídek. A két év alatt legyűrűztem egy tucat fiatalt, akiket örömmel ismerem fel a szomszédos utcákban is. A „lakóféle” rigók énekükben is kissé különböznek vadonélő más társaiktól. Nagyon sokat kölcsönösen átvettek a sámarigók énekéből, és fordítva.
Ennek, az egyszerűségében is szép és kedves eleven madárnak a tartása, nemzeti madarász hagyományunk része. Nem kellene megfeledkezni erről, akkor sem, ha Herman Ottó 1908.-ban még így írt a gyakorlatról: „Ezt a fajt szedik ki leginkább fészkéből, felnevelik és a hímeket jó áron, adogatják el, mert szépen tanulja meg még a sípláda után is a dalt, de mert könnyen tanul, bizony a legszebb nótába is beléreccsent egy kis taliganyikorgást. Ám ez is kedves, mert nagyon mulattató.” Tanulság: a sípládáról már azt sem tudjuk mi az, a taligát sem sokan ismerik, de ne feledjük, hogy az énekre madarainkat taníthatjuk, és a madárvédelem legegyszerűbb és leghasznosabb módszere a tenyésztés!

Feketemellű Rigó /Turdus dissimilis/
Korábbi írásaimban önkényesen vöröshasú rigónak neveztem, és a sámarigók mellett a leggyakrabban tenyésztettem. Ma már fogytán a türelmem, a környezetszennyezés következtében nehézkessé vált rovargyűjtés miatt. Így a rovarevők tenyésztését, nagyon visszafogtam. A hím a feketerigóhoz hasonló sárga csőrrel, fekete háttal, szárnyakkal, fekete fejjel, mellel, farokkal rendelkezik. A hasa téglavörös. A tojó világosabb szürkés barna, hasa is tompább halványabb. Méretben viselkedésben, étkezési és fészkelési szokásaival is hasonlít a feketerigóhoz. A természetes élőhelye Ázsia dél keleti része, Kelet Pakisztántól Kínáig, továbbá Burma és Tájföld. Nagyon könnyen összetéveszthető az észak amerikai Vándorrigóval. A vándorrigó melle is vörös és nem fekete. Nagyon egyszerű a feketemellű tartása tenyésztése. Hangja lágy és dallamos. A feketerigó és énekesrigó valamiféle kellemes keverékére emlékeztet. Tartottam, de tenyésztenem nem sikerült a legközelebbi rokonát, a Halványrigót is. Az első hím FEKETE MELLŰ madaramat Németországban vettem, és hozzá szerencsémre Schmidt Egon nekem ajándékozta a magában tartott és nem éneklő tojóját. Ennek a párnak az első tojásait nevelte fel a feketerigó tojóm. A következő időszakban ennek az egyik fiatalnak a hímje a nevelő anyjával maradt. Nagyon nagy örömömre a négy tojásból két tojás termékenynek bizonyult és kikelt. Sikeresen felnőttek. A hibridek hímeknek bizonyultak. Tollazatukban a fekete, mint sötét szín, az öröklés törvényei alapján dominánsan jelentkezett. A genetika kitárgyalására nem vállalkozom, de ez a sikerem is bebizonyította számomra, hogy a feketerigóhoz hasonló lehetett a vándor rigó, örvös rigó, feketemellű rigó, halvány rigó őse. Tollazatuk minden bizonnyal az élőhely, a táplálék, a hőmérséklet behatásaihoz idomult, adaptálódott. A keresztezhető fajok rokonok. Nem folytatom. Talán Magyarországon elsőként nekem sikerült rigókat keresztezni, és a vöröshasú rigót tenyészteni. Az eredeti pártól több fióka is felnőtt, amiből egy hím nálam még ma is él. Külföldön ma is kapható. Üdv. Lakó Antal. Megint hosszúra sikeredett, pedig lenne még bőven.


 
Offline
Csatlakozott: 2009 nov. 15, 18:41
Hozzászólások: 46
Tartózkodási hely: Szeged/Derekegyház
   
Hozzászólás 2011 nov. 8, 11:18 
Köszönöm az ismertetőket! Nagyon várom már, hogy újabb fajokról készült leírásokat olvashassak. Főiskolai tanulmányaim sajnos lehetetlenné teszik, hogy nagy helyigényű vagy különleges ápolást kívánó madarakat tartsak, de olvasni mindég szívesen olvasok ezekről; és majdcsak lesz már egyszer diplomám no meg kertes házunk is :) ... Addig azonban szívesen találkoznék ezekkel a fajokkal, ha máshol nem, hát a monitoron.

(zárójelben pedig csak annyit jegyeznék meg, hogy a gangeszi pápaszemes madár éneke itt ott emlékeztet a kerti poszátáéra :wink: )

_________________
Üdvözlettel: Csabi


 
Offline
Avatar
Csatlakozott: 2008 jan. 9, 19:15
Hozzászólások: 149
   
Hozzászólás 2011 nov. 7, 8:29 
Kép


 
Offline
Csatlakozott: 2008 jún. 19, 17:01
Hozzászólások: 249
   
Hozzászólás 2011 nov. 4, 15:53 
A seregélyek nagy családja
A rovar és lágyevő madarak bemutatását a seregélyek, azaz a Sturnidae család két olyan fajával folytatom, az európai és a viola seregélyekkel, melyek minden madarász kedvencei lehetnek. A nemek felismerhetőek, és ami igen fontos, hogy egy „közeli”, turistaúton, elérhető áron beszerezhetőek. A család fajai igen elterjedtek, és életmódjuk alapján ide sorolják mindazokat, melyek a kutatók megítélése alapján rokonságban vannak. Ez utóbbi bennem mégis egyfajta kételyeket ébreszt. Én már csak ilyen kételkedő vagyok, voltam és maradok. Ennek oka, hogy a legtöbbjüket sok esetben csak mi nevezzük seregélyeknek, pedig latin nevük igencsak eltérőek. Fogadjuk el, hogy MADARÁSZ elődeink jobban tudják, és a hazai seregély valóban rokona a fényseregélyeknek, a királycsőricsének, a különböző pásztormadaraknak, mejnóknak, majnáknak, beóknak, nyűvágóknak. Többféle seregélyt tartottam, és volt olyan, amit sikerült szaporítanom. Most is szokásomhoz híven bemutatok egy hazai és egy más kontinensről származó fajt, melyeket testközelből ismerek. A RÓLUK szerzett jó és rossz tapasztalatomat, a tisztelt olvasó hasznára egyfajta sűrített formában ez úton átadom. Általánosságban a seregélyekről is elmondható, hogy tartásuk különösebb gondot nem okoz. Étrendjüket könnyen változatossá tehetjük, mivel szinte mindent elfogyasztanak. Alapvetően gyümölcs és rovarevők, amiből jöhet minden, ami szem szájnak ingere. A házilag elkészített lágyeleségbe bekeverhetjük a saját konyhánkból felesleges főtt rizst, reszelt sajtót, megmaradt túrót, főtt és nyers leveszöldséget, keménytojást, darált főtt vagy sült húst, főtt burgonyát, halat, kutya és macskatáp valamennyi apróbb konzerv vagy granulált változatát. Gyári seregély és beó eleségek is beszerezhetőek. A nagyobb seregélyek elkapják a kisebb gyíkokat, apró szopós egereket is. Tehát az etetésüket mindenki saját lehetősége és kényelme alapján könnyedén megoldhatja. A madarak többsége nagyon szép tollazatú, könnyen megszelídül. Hangjuk, énekük a legtöbb fajnál jelentéktelen, de az európai seregély kitűnő hangutánzó, a beóval együtt emberi szavakra is megtanítható. Lakásban méretüknek megfelelően nagyméretű kalitot igényelnek gyakori alomcserével. Ez utóbbit a gyorsabb és lágy anyagcsere és a kacsaként fürdőzései indokolják. Szaporításukra csak röpdében, megfelelő és biztos párral, napi több marék élőeleség biztosítása mellett vállalkozzunk!
A mi seregélyünk Sturnus vulgaris, aki a „kisember kutyája”
Madarunk 20-21 cm nagyságú és a nemek az átlagos, vagy csekély madár ismeretekkel rendelkező nézelődő számára azonosak. Tollazatuk leírható igen egyszerű módon, hogy fekete, apró fehér pöttyökkel, mint egy kicsinyített kendermagos tyúk. A valóságos színe azonban a napfényen ragyogóvá válik. A fekete azonnal megváltozik, nem a gyász színe többé, hanem a fénytörés hatására szinte a szivárvány minden színében pompázik. Tehát tollazata valóban zöldes, bronzos, bíborban játszó. Szerezzetek be egyet, és tapasztalni fogjátok. A mi seregélyünk kifejezés arra utal, hogy hazánkban igen elterjedt, mindenki könnyedén találkozhat vele, különösen gyümölcs és szőlő érés idején. Ezeken a helyeken hatalmas csapatok is összegyűlhetnek, és ott bizony kő-kövön, akarom mondani gyümölcs nem marad. Vidéki telephelyünkön néhány éve ültettem egy cseresznyefát, de bevallom barátaink jóvoltából még egyetlen érett szemet sem kóstoltam belőle. A seregélyek állományát hazánkban is több millióra becsülik, nem veszélyeztetett faj. Európa szerte elterjedt, Ázsia nyugati felén is előfordul, betelepítették Amerikába, Ausztráliába, és Dél Afrikába. Mindenhol állománya stabil, sőt terjeszkedik. Nem is értem, hogy ezeken a területeken nem ismerik a faunaszennyezés fogalmát? Természetes állománya megtalálható Észak Afrikában is. A seregély elterjedési területenként méretben, tollazatban változó. Irodalmi adatok alapján, több helyen alfajoknak tekintik a brit, a görög, vagy mediterrán, ázsiai stb. seregélyeket. Én evvel nem foglalkozom, hiszen a seregélyek kevésbé vonulók, inkább a táplálék függvényében kóborlók. Tehát ezek az alfajok állandóan találkoznak, keverednek, életterűk ennek megfelelően, átfedésben van. Különösen látványos a seregélyek őszi, hatalmas csapatokba verődőt állományának örvénylő, kavargó mozgása, amikor egy-egy kiválasztott éjszakázó helyre lecsapnak. Ezt nem lehet leszállásnak, megpihenésnek nevezni. A milliónyi madár, mint egy felbolygatott méhraj teljesen kiszámíthatatlan irányba, de mégis összevisszaság helyett, valamilyen megmagyarázhatatlan rendben egyszerre mozog, és mondja a magáét. Az kórus éneke egyfajta morajlás, majd hirtelen csend. A látvány a természet felejthetetlen és megfejthetetlen csodája.
A kisember kutyája kifejezést Konrád Lorenz könyvében olvastam először. Szelídíthetőségére utal. Gondozójához, felnevelőjéhez nagyon ragaszkodik. Brehm Az állatok világa című művében írja: „Fogságban ritkábban találkozunk vele, mint ahogyan ajánlatos tulajdonságait tekintve megérdemelné. Kevés madarunk van, amely annyira igénytelen volna fogságban, mint a seregély. Ezen túl fölötte tanulékony, víg, játékra és incselkedésre mindig kapható. Igen gyorsan megtanulja a nótákat, sőt szavakat is. Gazdájához igen ragaszkodik, majdnem egy emberöltőn át bírja a fogságot, úgyhogy alig van még olyan madár, amely annyi előnyös tulajdonságot egyesítene magában, mint a seregély.” Talán kedvcsinálóként ez elég is lehetne, csupán a fogság szót kell kicserélnünk, elfelejtenünk. A kézzel nevelt, vagy tenyésztett fióka nem rab. Ő gondozójának barátja. A szobában, sőt időnként ragadozómentes környezetben a szabad repülésre is megtaníthatjuk. Ebben egy kicsit a csókára hasonlít. Első féltucatnyi seregély állományomat, amit egy pestközeli városban lakó barátomtól, tagtársamtól kaptam, közös röpdében helyeztem el. Itt szintén tapasztaltam a csókáknál megfigyelt viselkedési módot, a rangsor kialakulását. A behelyezett odúk elfoglalása is ennek sorrendjében történt. A tartásról itt térek át a tenyésztésre. Tenyésztéshez a röpde nélkülözhetetlen. Gazdaságossági szempontok alaposan bebizonyították, hogy a tenyésztésre szánt párt célszerű különválasztva elhelyezni. A nemek egy kis gyakorlattal meghatározhatóak. Tavasszal a hímek alsó csőrkávája sötétebb, a tojóé világos. A hím szeme egyöntetű barna, a tojóén egy sárgás fehéres szemgyűrű látható. A röpdét nem kell semmilyen növénnyel eltakarni, így szinte mindent könnyen megfigyelhetünk. A SEREGÉLYEK a fészkeiket a természetben is valamilyen odúba, hasadékba építik fel, így nekünk is erről kell gondoskodnunk. Én a madaraimnak 2-3 nagyobb nimfa papagájnak megfelelő odút helyezek be, elérhető, ellenőrizhető magasságban. A talajon szétszórok egy fél zsák, különböző méretű szénát és kerti ásásból összeszedett vékony gyökereket. Ebből válogathatnak kedvük szerint. Igen komikusak, amikor egy-egy erősebb gyökeret, gallyat próbálnak az odú nyílásán betuszkolni sikertelenül. Szinte emberi módon begurulnak! Az udvarlás látványos. A hím szárnyát lebegtetve énekel. A tojásokon csak a tojó kotlik, a hím néha bemegy és valószínű, hogy csupán ellenőrzi, megeteti párját. A kelési idő két hét, a tojások száma nálam minden alkalommal 4 db volt, amiből gyérítettem kettőre. Ennek előnye, hogy kevesebb fiatalt kellett etetni. Hátránya, hogy bizonytalan a kikelt fiókák neme. A szülők nagyon gondosan és megállás nélkül etetik fiaikat. Az ürüléket minden alkalommal kihordják. Kevés élő eleség hiányában a fiókákat ők is szelektálják, a gyengébbeket kidobják! Kizárólag élő eleséggel etetnek. Ez lehet bármi, a mennyiségre nagyon figyeljünk! Reggel délben este, két fióka esetében is, igényük legalább egy-egy marék lisztkukac. Számomra elképzelhetetlen, hogy városi környezetben egy platánfa üregében nevelkedő négy fiókának hol képesek naponta a szülők ennyi eleséget begyűjteni. A gyűrűzés a szülőket nem zavarja, a kikelt fiatalokat nem szükséges szüleiktől elválasztani. Teleltetéshez meleget nem igényelnek és az egész csapatot együtt tarthatjuk. Nekem állandó gondot a vízigényük jelenti. Naponta képesek annyiszor csatakossá fürödni, ahányszor friss vizet kapnak. Még egy kedves tulajdonság a hangutánzás. Nálam énekük része, a sámák néhány strófája, a sárgarigó flótázása, a fürj pitypalattyolása. Mai ismereteim szerint, hazánkban a tartott egyedek száma alig több 2-3 tucatnál. Ezek többsége is kézzel nevelt egyedien tartott madár. Tenyésztésük nagyon egyszerű, színváltozatuk külhonban megjelentek, sőt kaphatóak.

Viola seregély Cinnyricinclus leucogaster
A seregélyek között számomra a legkedvesebbek egyike. Tartottam fényseregélyeket, király seregélyeket, akiknek tollazata sokkal díszesebb, pénzbeli értékük is meghaladja a viola értékét, mégis a mai napig mellette tartottam ki. Erre magamnak is keresnem kell a magyarázatot, mert aki egyszer belekóstolt e színpompás madarak tartásába, az nehezen tud lemondani róluk, gátat szabva vágyainak. Nálam a lemondás elsősorban a téli teleltetés gondjaival indokolható, hiszen az afrikai fajok nem jégmadarak. Méretük is jóval nagyobb a viola seregélytől, és mindig mérges, kígyószerű nézésüket nem szerettem. Persze ezekkel csak magamat nyugtatgatom. Nektek kedves olvasó, mindegyiket tartásra ajánlom, és remélem írásomat követően, lesznek olyan tenyésztők, akik bővebben megindokolják érdemeiket. A viola seregély a seregélyek között az egyik legkisebb méretű. Nagyon érdekes, hogy az irodalmi adatok a méretükben eltérő 16-18 cm-t jelöl meg. Senkit ne tévessze meg, hogy külföldön egyszer viola, máskor ametiszt néven mutatják be, értékesítik. Az angol nyelvű irodalom az előbbi, míg a német nyelvű inkább az utóbbi elnevezést használja gyakrabban, bár sokszor ez is keveredik. Vannak olyanok, akik meggyőződéssel állítják, hogy két külön fajról van szó. Ez a bizonytalanság egyes asztrildok esetében is előfordul. Ilyenkor nézzétek meg a latin nevet! A történetnek annak ellenére, hogy azonos a latin nevük, mégiscsak van egy csekély magyarázata. Ez pedig az elterjedési területek különbözőségéből, továbbá az ott meghonosodott angol elnevezéséből adódik. Így Kelet Afrikai neve VIOLET-BACKED STARLING, míg Nyugat Afrikai neve AMETHYST STARLING. Érdekességként megemlítem, hogy azonos időben azonos kiadásban egy londoni kiadó is különböző névvel illette, de ettől a madár továbbra is egy és ugyanaz. A hím madarat ábrázoló fotó is érzékelteti a madár szépségét. A viszonylag egyszerű színezetű madár a napfényben ragyogó igazán. A viola vagy ametiszt szín briliáns fémes csillogása a szemlélőt azonnal magával ragadja. Hasa egyszínű szép fehér. A tojó különbözik a hím madaraktól, tollazata sokkal egyszerűbb. Feje, háta barna, hasa pöttyözötten fehér.
A seregélyek közül szobai tartásra őket ajánlom leginkább. Belső kis röpdében a pár is együtt tartható és a legcsekélyebb szemetelésüktől sem kell tartanunk. Táplálásuk egyszerű. Kevés házilag készített lágyeleség, napi 20-25 lisztkukac kevés puha érett gyümölcs egy madárnak elegendő. Kisebb mérete alapján, a seregély vagy beó táp is nélkülözhető. A kutya-macska tápot ledarálom, és ezt keverem lágyeleségébe. Ez nálam szintén nagyon egyszerű. Tojásos kanári vagy más vödrös táp, reszelt sárgarépával. Erre teszem a lisztkukacot olyan tégelybe, amiből nem tud kimászni. Télen naponta egyszer etetek. Időnként, nem rendszeresen, a lágyeleségbe adok kevés maradék reszelt sajtot, túrót, főtt darált marhaszívet, vagy azt ami éppen kéznél van. A kalit alja olyan legyen, hogy lakásban a betett macskaalom, vagy kerti föld ne szóródjon ki. Fürdése szerényebb intenzitású, mint az európai seregély fürdése, így nagy pocsolásától is mentesülhetünk. Tenyésztésükre, hazai példa alapján elmondhatom, hogy megfelelő mennyiségű rovartáplálék mellett, tágas térben, szobában szabadon, télen is vállalkozhatunk. A fő és biztonságosabb tenyészidőszak mégiscsak a nyár, és egy külső röpde. Odúban fészkel, és költése nevelése hasonló a többi seregélyével. A fióka gyűrűzhető, de abban az esetben, ha szülőt túlságosan zavarjuk, akkor előfordulhat, hogy a tollasodó fiókákat is magukra hagyják. Erre legyünk figyelmesek, mert a kézi neveléssel életet mentünk. A kézzel nevelt fióka olyan, mintha saját gyerekünk lenne! Ritkán énekel, az viszont halk és kellemes. Üdv. Lakó Antal


 
Offline
Avatar
Csatlakozott: 2008 jan. 9, 19:15
Hozzászólások: 149
   
Hozzászólás 2011 nov. 1, 9:05 
Kép


 
Offline
Csatlakozott: 2008 jún. 19, 17:01
Hozzászólások: 249
   
Hozzászólás 2011 okt. 29, 19:45 
Egy szeretnivaló madár a Barátposzáta /Sylvia atricapilla/ és a Kalliopé /Luscinia calliope/

A rovarevő madarak bemutatását két olyan újabb fajjal folytatom, melyek szintén alkalmasak lehetnének arra, hogy velük, és énekükkel, a téli borongós esték komorságát lakásunkból elűzzük. Ezek a kanáritól egyszerűbb színezetű madarak megfelelő gondoskodás mellett nagyon szelídek, és a vedlési időszak kivételével, szobahőmérsékleten egész évben énekelnek. Mindkét madár nagyszerű énekes. A barátka talán egy kicsit hangos, de hangja változatos. Sokan jobban kedvelik, mint a kalliópe rokonát, a mi „csalogányunkat”, a fülemülét. Egy szó, mint száz, akinek szerencséje van ezeket a madarakat otthonába befogadni, ott biztos, hogy egész évben tavasz lesz.
A barátposzáta, nevéhez méltóan, igen egyszerű tollazatú, 14 cm-es, szürke madárka.
A hím és a tojó könnyen felismerhető a szem vonala feletti sapka különböző színe alapján. A hím sapkája fekete, a tojóé barna. Nevét nem barátságos tulajdonságáról kapta, hanem arról, hogy ruházata hasonlatos a remetei életet választó barátok ruházatával. Egyszerűsége ellenére, üde vidám lénye, és kecsessége mégis széppé teszi minden madárbarát szemében. A barátka egész Európában elterjedt, gyakori madár. Hazánkban az MME felmérései alapján nem veszélyeztetett faj. Több irodalmi adat alapján a fészkelő párok számát 4-5százezerre becsülik. Korábbi felméréseim alapján, a hazai tenyésztői igény nem éri el a 100 egyedet sem! A természetben egyaránt találkozhatunk vele ligetes erdőkben, parkokban, kertekben. Fészkét sűrű bokrokba, szedresekbe, vadrózsa bozótjába jól elrejtve építi. A kelés ideje hasonlatos a hozzájuk hasonló méretű más madarak kelési idejéhez, azaz 14 nap. A magyar hagyományok alapján korábban kalitkában sokan tartották. Az egyik olyan faj, mely egyetlen lágyevőkkel foglalkozó madarász gyűjteményéből sem hiányozhatott. Herman Ottó 1908-ban megjelent írásában már túlzottnak is találta ezt a népszerűséget, és egyfajta tiltakozásának is hangot adott. „Vidám dala miatt ezt is üldözi a madárfogók és kereskedők kapzsisága. Kalitkáját rendesen zöld portékával vonják be, hogy bokorban higgye magát, és ilyen csalódásban élve énekel, sőt eltanulja a nótát és rabtársainak énekét is.” Napjaink igénye nem ilyen, és mi a tenyésztés hívei vagyunk. Németországban több börzén láttam eladásra kínált tenyésztett barátkát. Kísérleti célból is tenyésztették őket, vonulási kutatással foglalkozó szakemberek.
A barátkák a táplálék csökkenése miatt ősszel kénytelenek Afrika északi területére vonulni. A vonulást nem csupán az ösztön vezérli. A barátkák a vonulási útvonalat az öregektől tanulják. Ennek igazolására végezték el kísérleteiket a német kutatók. Ennek lényege, hogy a madármegfigyelések szerint a Nyugat Európában fészkelő barátkák Gibraltár felé, a Kelet Európában fészkelők Szuez felől közelítenek Afrikához. A németek keletről és nyugatról befogott barátkákat egymással párba állították, és nagy tömegben tenyésztették ezeket a madarakat. A tenyésztett fiatalokat szüleik nélkül egyszerre engedték szabadon és figyelték vonulásukat. Az eredmény lehangoló és tragikus! A fiatalokat nem tanította senki, így csak az ösztönükre hagyatkozhattak. Nem mentek sem Keletre, sem Nyugatra, hanem egyenesen Délre! A teljes állomány a Földközi tengerbe veszett! Az eseményből tanulság, hogy a barátka csak a kisebb távolságú szorosokon képes átrepülni, továbbá, hogy bizony könnyen tenyészthetőek. Minekünk ez jelenti a kihívást és a jövőt. A barátka tartása egyszerű. Az egyedül tartott hím madár megelégszik egy 60-70 cm-es hosszú kalittal. Nem igényel takarást, „lehúzást”. Táplálásával igyekezzünk a természeteshez közelíteni napi 8-15 apró rovarral, lisztkukaccal, amit házi-gyári lágyeleséggel kell kiegészítenünk. Ősszel adhatunk madarunknak apró bogyókat, bodzát, szedret, málnát. Tenyésztésük megfelelő apró rovarral nem okoz különösebb megterhelést. Ehhez elegendő, egy köbméteres kalit, vagy kis röpde. Az összeszoktatott párnak kanárifészket helyezzünk be, csekély mű zöld takarással. Szobában is szaporítható, de jobb a kerti röpde. Itt önállóan is épít fészket. A fiókáknál az első 3-5 nap a veszélyeztetett időszak, a rovartáplálék miatt. A tenyésztett madaraknál a fészek módjával ellenőrizhető, a fiókák gyűrűzését a szülők éles tiltakozása mellett elvégezhetjük. A fiatalok a következő kelésig a szülőknél maradhatnak. Persze nem árt a figyelem, mert a tojó is agresszívvé válhat, nem csak a fiatalokkal, hanem a hímmel szemben is. Kifejezetten gondos szülők. Elképzelhető, hogy ázsiai fajok dajkáltatására ők is alkalmasak. Európában több rokonfajuk ismert. Láttam tenyésztett barátkák világos mutációját, ami a tenyésztések magas számát igazolja. Bízom abban, hogy jövőben hazai tenyésztési eredményeinket engedéllyel velük is gyarapíthatjuk. Végezetül egy kis múltidéző Dr. Pásztor Lajos munkásságából. A barátposzáták és hozzájuk hasonló rovarevők lágyeleségének recepttúrája 1950 előtt: főtt szív v. hús darálva 35%, hangyatojás v. giliszta 8%, főtt rizs v. kukorica 4%, főtt burgonya 10%, sárgarépa reszelve 5%, morzsa 3%, túró 3%, hagyma 2%, búzakorpa 5%, zöldnövény 6%, darált hal 5%, főtt tojás 2%, kenyér 3%, lisztkukac 2%, gyümölcs reszelve 5%, konyhasó 2%.
Kalliopé, vagy rubinbegy.
Családom után a szívem csücskében két egzotikus madárnak szorítottam dobogós helyet. Az egyik az énekesmadarak királynője a sámarigó, a második helyezett a Kalliopé. E két madár alakra, méretre teljesen különböző, így külön külön mutatom be mindkettőt. Azok a madarászok, akik olvassák írásomat, joggal kérdezhetnék, hogy oly sok madár között miért ez a kettő a dobogós nálam? Erre van egy rövid válaszom. Szerezzetek be egy-egy hímet, aztán többet nem is kell magyaráznom.
A Kalliopé 15-16 cm, nem hivalkodó színezetű madár. A legtöbb írásos anyagban megjelenésében a vörösbegyhez hasonlónak mutatják be. Szerintem egyáltalán nem hasonlít a vörösbegyre, sem alakra, sem mozgásában. A latin neve egyértelműen elárulja, hogy a hazai fülemülénk rokona. Alakra, testének mozgása, élettere, táplálkozása, fészkelése is hasonló. Eltérést a fej és a torok színében találunk. A hím Kalliopé arca a csőrétől feketés barna. Szeme fölött húzódik egy fehér szemöldök, a sötét arc alatt pedig egy hasonló fehér csík. Partedlije vagy érthetőbben torokfoltja rubinvörös. Többen ezért is nevezik rubinbegynek. Ez a torokfolt jó köröm nagyságú, így kiterjedésében a vörösbegyét meg sem közelíti. A tojó torokfoltja fehér, szemöldöke halvány szürkés barna. Tehát a felnőtt madarak ivar-meghatározása egyszerű. Ez az egyszerűségében szép ázsiai madár a legkiválóbb kalitkás madarunk lehetne, ha jobban és többen megismerhetnék. Elterjedését EGYETLEN egy jelentős probléma gátolja, ez pedig a még mindig érvényben lévő- madárinfluenza- miatti behozatali tilalom. Korábbi években a nyugati börzéken, kereskedésekben elérhető áron bárki beszerezhette. Én a madaramat a cseheknél vettem. A Kalliopé szerintem a legszelídebb madarak egyike. Kalitban, röpdében egyaránt tarható. Nem szemetel, hangja lakásban nagyon kellemes, lágy, dallamos. Leginkább valamilyen pacsírtás-fülemülés-vörösbegyes énekre hasonlít. Táplálása egyszerű. A gyári lágyeleséghez NAPONTA elfogyasztott 15-20 apróbb lisztkukacot, tavasztól őszig csemegeként kapott néhány legyet, pókot, tücsköt, szöcskét, kisebb bogarat. Ezeket a kézből is elfogadja, semmi félelmet nem mutat. A kalit alján a talajt is szerette átválogatni. Egy hím madaramat korábban több kiállításra is elvittem, ahol a vitrinben a látogatóktól és fényképezőgépektől sem zavartatta magát. Az üveg mellett felült a behelyezett szőlőtőkére és vidáman énekelt nyitástól zárásig. Szeret sokat fürödni, így a lakásban a fröcskölése okozhat gondot. Érdekes, hogy egyes hímek torka kifakul, így egy kicsit gyöngyházszerűnek látszik. Rovarevő madaraknál saját véleményem szerint ez a napfény hiányából adódhat, hiszen itt a piros szín kialakulása másként történik, mint a kanáriknál, pirókoknál stb. Vedléskor a kifakult madarak lágyeleségébe, vagy vizébe adagolt színezők ugyanakkor hatásosak! /Megjegyzés saját madaramat nem tudtam rábeszélni semmilyen gyümölcsre, bogyóra./ Tenyésztésükre nyugaton többen sikeresen vállalkoztak, nekem ez elmaradt. Őszintén sajnálom, hogy e kedves madarat kevesen ismerik, és hazánkban a lágyevősök tábora igencsak kicsi. Aki teheti külföldi utazásairól, hozzon haza egy-egy párat, nem bánja meg. Aki ilyen madárról tud, de neki nem kell, akkor legalább mások segítségére kérjen tenyésztőtől-árustól elérhetőségi címet. Üdv. Lakó Antal


 
Offline
Avatar
Csatlakozott: 2008 jan. 9, 19:15
Hozzászólások: 149
   
Hozzászólás 2011 okt. 23, 20:45 
Kép


 
Offline
Csatlakozott: 2008 jún. 19, 17:01
Hozzászólások: 249
   
Hozzászólás 2011 okt. 21, 16:26 
A Házi Rozsdafarkú és a Niltava Légykapó!
Európa és Ázsia egy-egy kedves veréb méretű, de attól karcsúbb madara. A teremtő megadta számomra azt a kegyet, hogy mindkét fajt közelről, saját otthonomban is tanulmányozhattam. Őszintén mondom, hogy tartásuk minden madárbarátnak maradandó élményt nyújthatna. Közös tulajdonságukra jellemző, hogy szépségük mellett, hamar megszelídülnek. A hímek éneke lágy, kellemes hangzású csicsergés. A téli időszakot, külön fűtés nélkül 12-15 fokon egészségben átvészelik, tehát nagy energiaköltség tartásukat nem terheli. A rovarevő madarakat fajtól függetlenül nemenként, egyedenként teleltessük! A teleltetés során táplálásuk is rendkívül egyszerű. A legegyszerűbb házi készítésű lágyeleséggel és madaranként napi 15-20 db lisztkukaccal az egészségi állapotukat évekig megtartják. Fürdő és tiszta ivóvízről naponta gondoskodjunk. Teleltetéshez túl nagy kalit nem szükséges, de valódi szépségüket a tavaszi-nyári időszakban szobai, vagy kerti röpdében ismerhetjük meg igazán. A két fajt rendszertanilag is összeköthetnénk, ha ismernénk keresztezhetőségüket. Mivel a kevés egyedszám miatt erre nem volt lehetőségem, így csak arra hívom fel a figyelmet, hogy a házi rozsdafarkú a niltava légykapó fiókáknak is szükség esetén, hasznosítható dajka madara.

A Házi Rozsdafarkú az európai rovarevők egyik legismertebb képviselője. Minden országban költ, de a téli táplálékhiányos időszakot Európa déli és Afrika északi körzetében tölti. Hazánkból is nagyon későn október végén, november elején vonul délebbre, és februárban már ismét megjelenik megszokott területén. Külön érdekessége, hogy még ebben az időszakban is a hímek énekelnek. A nászruhás idős hím tollazata igen szép, melyet a fénykép tökéletesen érzékelteti. A tojók és a fiatal hímek egyszerűbbek, tollazatuk szűrkés fekete. Méretűk 14-15 cm. Hazánkban védett. Ennek ellenére elmondom, hogy megváltozott életkörülményei miatt várhatóan egyre több madár szorulhat gondozásunkra. Eredeti élőterületüket, a sziklás környezetet feladták, és bekerültek a falvak és városok épület dzsungelébe. Ezért látjuk énekelni kéményeken, istállók és magtárak környezetében. A leglehetetlenebb, és a legkülönfélébb helyeken fészkelnek, de fákon, bokrokban soha. Ezért röpdéjükben tenyésztés esetén is ezt vegyük figyelembe! Nem igényelnek növényesítést. Fészkelnek padláson, kémény kiesett téglájánál, gerendákon, lámpaburán, félig nyitott odúban. Sajnos a magtárak magtisztító gépeiben, sőt használaton kívüli íróasztal nyitva hagyott fiókjában is találtam fiókáit nevelő rozsdafarkúakat. Ezekből jönnek a gondok. Nagyüzemi magtáraknál, aratás előtti zsizsiktelenítésnél, de egyéb kisebb konfliktus esetében sincs idő megvárni a fiókák kirepülését. Az aratást nem lehet két héttel elhalasztani, a gázosítás nem kíméli sem az egeret, sem a madarat, de a magtisztító is kirázza a fészket. Jobb érzésű dolgozók összeszedik a fiókákat és megkísérlik madarászokhoz elhelyezni. Több tucat fióka került így hozzám, amit nem csekély munkával lehetett kézzel felnevelni. Mivel mindez évente ismétlődik, és országos jelenség, azt gondoltam, hogy a hivatalokkal egyszerűen megállapodhatunk a nevelésük és tartásuk érdekében. Tévedtem. Nem értem, hogy kérelmeinket miért nem értik. Évi tíz-tizenöt madár felnevelésével, nagy munkával, így lehetünk környezetkárosítók. Nem mindegy, de a rosszból is lehet eredmény. A sok kézi nevelésre nincs mindig szabadidő, így meg kellett kockáztatni a fiókák madarakkal való nevelését. Ez pedig tenyésztési ismeret nélkül nem megy. Bevallom erre a célra megtartottam két olyan „silányabb” madarat, melyeknek nem jósoltam nagy jövőt a szabad életben. A sámarigóknál alkalmazott gyakorlattal kialakított pár, kapott egy kerti röpdét, több elől nyitott rizspintynek alkalmas méretű odúval. Láss csodát, a dolog működött. Az emberi környezethez szokott madár elfogadta az idegen, alig tokos fiatalokat. Egy-egy alkalommal 4-6 fiatalt is felneveltek. Szerencsémre, így feladatom leszűkült arra, hogy a madarakat ellássam állandó élő rovarokkal. Tehát tenyésztésük sem okoz semmi rendkívüli megterhelést. A kelést követő néhány nap a krízis. Itt fontos az apró rovar. Apró tücsök, apró lisztkukac, alombogár, ha beszerezhető, molyok, legyek, levéltetvek, hangyabáb stb. Érdekes, hogy a tollasodó fiatalokat simán lisztkukaccal is képesek felnevelni!
A házi rozsdafarkú legismertebb rokona az igencsak tetszetős kerti rozsdafarkú. Mindkettőt a jobb sorsú nyugati országokban a „lágyevősök” tenyésztik. A szaporulatot hirdetik, szabadon adják, veszik. További rokonaikat kevesen ismerik, időnként börzéken előfordulhatnak. Ezek a gyémánt rozsdafarkú, a hegyi rozsdafarkú és a vöröshátú rozsdafarkú. A hímek gyönyörűek, a tojók kis eltéréssel hasonlítanak a házi rozsdafarkú tojójára. Elképzelhető, hogy az életterűk átfedésében kereszteződhetnek is egymással.

A Niltava Légykapó, vagy más néven Rőt niltava
Az Ázsiában honos légykapók zöme, a madárinfluenza jogos, vagy ki tudja, indokolatlan okán, szinte elérhetetlenné váltak az európai madarászok számára. Pedig, ha megnézitek fotóját, nem kell sokat magyaráznom, hogy a niltava légykapó a világ egyik legszebb madara. Madarász múltamban rajta kívül, talán a skarlát minivet madaraim voltak hozzá fogható szépségűek. Ne sértődjenek meg a papagájosok, se a gouldosok, de ezeknek a madaraknak a legszebbjeik is csak a nyomúkat távolról követhetik. A papagáj szép, de rikácsol, a gould gyönyörű, de savanyú. A NILTAVA olyan, mintha a természet a legszebb orhideát, a legszebb pillangóval gyúrta volna egybe. Mozgása kecses, színei ragyognak, szemei élénken csillogóak, éneke lágy és dallamos. Rajongásomat irántuk, csak az értheti igazán, aki élőben is látta, és legalább alapszinten foglalkozott valamilyen rovarevő énekessel. A niltava légykapó a rozsdafarkúval közel azonos méretű, 14,5-15 cm. A tojó színe egyszerű tejeskávészerűen barna. Madaraimat Németországban vásároltam Etlingenben, egy helyi galambászok által rendezett börzén. Mind ezt azért említem meg, hogy beszerzése nem okozott különösebb nehézséget, kereskedők is árulták. Sajnos, azóta eltelt 15 év, és fellelhetőségük a jelenlegi behozatali tilalmak következtében megnehezült. Áruk, ebből adódóan magyar szemmel, a csillagokban jár. Ezért hazánkban elterjedésükre igen kevés az esély. Helyettesítőik a rozsdafarkúak lehetnének! Tartásuk, ha mégis sikerül beszerezni, nem okozhat gondot senkinek. Az elöljáróban leírtaknak megfelelő táplálás mellett 10-12 évig elélhetnek. Elvben, írásos anyagok szerint bogyókat is fogyaszt. Nálam hozzá sem szagoltak. Persze tőlem bőven kaptak minden elképzelhető apró rovart. Lehet, hogy evvel ők is úgy vannak, hogy minek egyek tökfőzeléket, ha rántott csirke is illatozik az asztalon. A tehetősebb polgárok Európa számos országában ma is tenyésztik, Ázsiában a védelmi intézkedések ellenére inkább befogják. A behozatali tilalmak előtt Thaiföldön többféle rovarevő madár exportálására tenyésztelepeket létesítettek. Nem tudom, ma kinek szállíthatnak, vagy bezártak, pedig a madarászok igényének kiszolgálására a tenyésztés a járható út! A niltava tenyésztése sajnos nem egyszerű. Megfelelő, sűrű növényekkel betelepített, zaklatástól mentes röpdét igényel. Semmilyen madár ne legyen a pár látókörnyezetében! A legjobb az olyan röpde, mely nem túl magas, inkább hosszú alapterületű, oldalai zártak, csupán elől legyen rácsos. Semmi belső etetés, bejárás. Az alapterület ne legyen 2-3 négyzetméternél kisebb, persze nagyobb sem kell. A pár a fészket a sűrű bozótos bokor tövébe „kaparja” építi. Nem egyszerű észrevenni, pedig nagyon fontos ismerni a kelés idejét. Erre az időre kell igazán odafigyelni, hogy a szülők minden apró rovart, friss hangyabábot azonnal etethessenek. Ezek hiányában biztos a pusztulás. Sajnos élő szaporulattal én sem dicsekedhetek. Talán nektek sikerül! Ne felejtsétek a rozsdafarkú kitűnő dajka. Sikeres szaporulat felnevelésénél még egy alapszabály, hogy az önállóan táplálkozó fiatalokat a szüleiktől mielőbb el kell választani! Ez igaz valamennyi rovarevő esetében is. Üdv. Lakó Antal


 
Hozzászólások megjelenítése:  Rendezés  
Hozzászólás a témához  [ 245 hozzászólás ]  Oldal Előző  1 ... 9, 10, 11, 12, 13  Következő



Ki van itt

Jelenlévő fórumozók: nincs regisztrált felhasználó valamint 1 vendég


Nem nyithatsz témákat ebben a fórumban.
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Nem szerkesztheted a hozzászólásaidat ebben a fórumban.
Nem törölheted a hozzászólásaidat ebben a fórumban.
Nem küldhetsz csatolmányokat ebben a fórumban.

Keresés ebben a témában:
Ugrás:  
cron

Pontos idő: 2024 márc. 28, 12:46
Powered by phpBB® Forum Software © phpBB Group
Magyar fordítás © Magyar phpBB Közösség
phpBB SEO