Úgy döntöttem nem aprózom el kezdésnek ez is jó lesz...

Az első röpde lesz az övé...

Shama, tényleg nem kell Neked aztán állandóan szándékaid tisztaságát bizonygatni, ha van aki kételkedik bennük, az idióta, és nem érdemes rá egy szót sem pazarolni!

Sajnos azt nem mondhatom el, hogy én is túl lennék az általad felsorolt lista akár felén is, bárcsak módomban állt volna annyi mindenfélét tartani...

Érdekes egybeesésként pont pár napja leltem a neten egy eladó példányt Pásztor könyvéből, gondolkodtam is, hogy "történelmi értéke" miatt megvegyem-e, aztán most leírásod után meg is tettem. Bár én igyekszem követni a legújabb infókat is, én még Siroki könyvét is igen hasznosnak találom úgyis, sok tekintetben hasznosabb az én körülményeim között (jórészt vadbefogott madarak tartása) mint az újabb irományok.

A madárdalt susogó erdőben, pláne egy hajnali kórusban szólva, én valóban jobban értékelem mint kalitkából hallgatva.
Utóbbival kint úgyis bőven ellátnak szomszédaim!
Előbbihez meg szerencsére munkám során is gyakran van szerencsém.

Az én apácáim is "csapatban" vannak: 5+5+2 pédány 3 apácafajból, +2 muskát. Nagyobb helyen kerülhet majd melléjük több is.

A vastagcsőrű seregélyt ránézésre én is mindig egy szívós túlélőnek saccoltam, de aztán egy kereskedővel társalogva megtudtam, hogy a frissen beszállítottak közt azért van bőven elhullás. Na ebből is képzelheted a tartási körülményeket...

Az alatta feltett képen látható sisakoshoz nem volt szerencséd?
Elég sok az info a neten és irodalomban a tartásáról, tehát valaha rendszeresen kapható lehetett.
A vastagcsőrűvel szemben ritka összeférhetetlen madárnak írják le.

Csak ülök és mesélek!
Kedves, drága madarász barátaim! Az egész lágyevős témát csupán azért kezdtem el e fórumon is irkálni, hogy eloszlassam a velük kapcsolatos tévhiteket. Nem tudtam megállni, hogy ne írjak arról, hogy a feketerigót ne párizsival, a fecskét pedig ne áztatott kenyérrel próbálják „megmenteni”. Megismétlem mindenki azt tart, amit tud, és olyan élőlényt, ami neki tetszik. Megismétlem azt is, hogy nekem a madár nem üzlet. Soha nem termeltem piacra, ezután sem szándékozom értékesíteni semmit. Tehát ajánlásaimat nem egyéni érdekem vezérli. Az életrajzom mellőzésével csupán annyit, hogy én is úgy kezdtem, mint Ti. Mindent kipróbáltam, amit lehetett. Európai fajok, papagájok a hullámostól a Nagysándorig, galambok, fürjek, fácánok, récék, kanárik, majd egzóták a Siroki Zoltán könyv szerint A-tól Z-ig. A végére hagytam a lágyevők említését. Pontosan azért, mivel én is nehezen mertem belevágni a közelebbi megismerésükbe. Nagyon tetszettek mindig, de féltem a beszerzésüktől, féltem, hogy nem tudom etetni őket, féltem, hogy elpusztulnak, azaz féltem tőlük. Semmi ismeret, nulla segítség, na így kezdj bele valamibe. Az első támpontot Dr. Pásztor Lajos 1959.-ben kiadott könyvéből merítettem. Nem most volt, de hasznosnak bizonyult. Ez az igazi hagyományainknak megfelelő tartást és etetést mutatta be. Ez volt a valódi pepecselési korszak. Nem voltak gyári készítmények, sem élő táplálék eleséget árusító kereskedők. Ma mind adott. Akkor az élő eleséget is nekünk magunknak kellett begyűjteni, vagy később megtermelni. Igazán aktívan dolgoztam, szabad szombat és még gyakran szabad vasárnap nélkül is. Ahhoz, hogy teljesen képben legyetek volt még két ismeretlen tényező. Az egyik, hogy az általam behozott fajokat itthon szinte senki sem ismerte, a másik pedig a határok zárva voltak. Ennek ellenére mégis belevágtam. Mindenkinek kell valami lökés az ismeretlenhez. Nekem ezt a vidéki élet adta. Munkaterületem a Mátra és a Cserhát környezetében azt is biztosította, hogy a természet körforgását láttam tavasztól tavaszig. Sokan nem is gondolják, hogy az őszi téli természet miért okoz bennünk olyan komor hangulatot, míg a tavasz ennek ellenkezője. Ha jól meggondoljátok ezt a madárdal hiánya, vagy megléte okozza. Az első lágyevőimet dolgozók hozták be sérülten. A NÁLUNK maradt vörösbegynél kedvesebb madarat keveset ismerek. Felépülve a melegben már januárban énekelt. Egyik mátraaljai ismerősöm mondatát, azóta is idézem. „Azért jó hozzátok jönni, mert nálatok, egész évben tavasz van.” Szóval nekem ez a „tavasz” adta az ösztönzést a további lágyevő énekes megismeréséhez. Megértem WL-t, mert ahova az élete köti, ott nem néma az erdő, ott minden más madár is kellemes látványt biztosít. Kívánom, hogy munkád mellett sok örömöd legyen Indonézia madárvilágának megismerésében! Természetesen másoknak is hasonlókat saját kedvenceikhez.

A nádipintyek, apácák, de még a gouldok is kis helyen bizony számomra unalmasaknak tűnnek. Ezzel senkit nem akartam megsérteni, sem a madarakat leértékelni. Nekem is voltak, vannak, lesznek. Csupán azt akartam érzékeltetni, hogy aki teheti, tartsa Őket csapatban. Legalább egy kb. két méter hosszú röpdében! Na ott nézzétek meg milyenek!

Bali seregély. Változatlanul kizárt dolognak tartom, hogy Magyarországon bárki árult volna ilyen madarakat. Mint hajdani aktív madarászvezető tudtam volna erről, továbbá a mai napig kénytelen vagyok a környezetvédelemért felelős hivatalokkal is kapcsolatot tartani, de ezt Ők sem jelezték. A bali seregély CITES köteles. E nélkül behozni, eladni, megvenni tilos!

A téli teleltetés kérdése: nem kell megijedni a trópusi fajoknál sem. Akár hiszitek akár nem, de a nálunk teleltetett papagájok is többségében melegigényesek. Mégis a legtöbbjüket fűtetlen helyen teleltetik Én is ezt tettem, kivéve a Neophemákat. A tenyésztett egyedek már megszokták az európai klímát. Az egzótáimat áprilistől októberig kerti röpdékben tartom. A HIDEG frontbetöréseket is elviselik. Nem egy gouldom októberben fiókát nevelt a kertben. A hajnali ködök ellenére! Télen rájuk sem fűtök külön. Zebrapintyek, mozambiki és szürke csicsörkék néhány télen kint is maradtak. A gyémántgalamb igazi forróság kedvelő, mégis több helyen fűtetlen helyen teleltetik. Az egyik pár sámarigóm 2013 októberében négy tojáson kotlott, és ebből felnevelt 3 fiatalt. Nekem a lágyevőknél és más fajoknál is a nyári száraz hőség több gondot okozott, mint a téli 10-15 fokos teleltetés!
Az ITTENI magyarázat az esetleges befogott szállítmányokra nem alkalmazható! Náluk MELEG és Nyugalom!

A vastagcsőrű seregélyről néhány szó. Csapatban érzik jól magukat. Nagyon ellenálló, érdekes madarak. Viselkedésükben egy kicsit hasonlítanak a mi csókáink, seregélyeink viselkedésére. A kialakult rangsort komolyan veszik. Érdekes társalgási szokásaik vannak, és nem is csúnyák. Szinte mindent megesznek. „Tücsköt – bogarat”, gyümölcsöt, főtt rizst, kompótot stb. A behelyezett nimfapapagáj méretű odú előtt órákig bohóckodnak, de belül mit tesznek, azt nem tudom. Sajnos a nemeket képtelen voltam felismerni. Hosszú életűek. Télen a 10 fok alatti hőmérsékletet is a beszoktatott madarak gond nélkül elviselték. Ajánlani tudom mindenkinek, különösen kezdő lágyevősöknek! Egyetlen hátránya, hogy sokat eszik olyant, ami miatt lakásba nem való! Szeretnek fürdeni. Áruk 50-150 euró/egyed, ha van. Szerettem Őket, pedig nem énekelnek. Befejezésül a nyári időben várlak benneteket egy kis hangversenyre. Belépődíj nincs. Telefonom nem titkos 284-3201. „Aki ismeri a madarak énekét, az megtanulja látni a zenét.” Szeressétek az énekeseket, AZÉRT IS, mert ezek szeretete, nemzeti madarászhagyományunk részének kell maradnia. Üdv Lakó Antal

Köszönöm a linket, majd a webfordító, v. a translate, vagy a fiam "értelmezi " nekem.

Amúgy nem vagyok nagy tenyésztő, nem anyagi haszonszerzés miatt vannak a madarak, csak a kert díszeinek szánom, eleinte nem is volt célom a szaporítás, és nem is szeretem a fiókákat, de minden madaram szaporodik magától. Nagyon kicsit örülök neki már nem annyira ódzkodom a fiókáktól, de a lágyevőknél úgy érzem már lenne kedvem, de ez a napi 150 pók, meg hangyabáb valamelyik madárnál ahogy olvastam....ez rémálom.De valamit valamiért..Nyilván.

Esetleg próbáld meg a hazai seregélyünket tartani (elvileg még lehetséges). Tapasztalatszerzésre sem utolsó és garantált élmény (lásd pl. Konrád Lorenz ide vonatkozó írásait).

_________________
“It is not the strongest of the species that survives, nor the most intelligent that survives. It is the one that is the most adaptable to change.”
Charles R. Darwin

A részletek ismerte nélkül leírásodból nekem úgy hangzik, hogy a papagájaidnak naponta elkészített lágyeleség és gyümölcs kombináción már seregélyek is jól ellehetnének.
Esetleg fiókaneveléshez lehet szükségük a rettegett rovareleségre.

A neten nézelődve találtam egy kisebb könyvre való, szuper részletes angol nyelvű leírást pont a seregélyfélék tartásáról. Ha ezt valahogy lefordítod és elolvasod, szerintem szinte minden elképzelhető kérdésre választ ad, és találtam benne olyan részeket, amik szerintem kimondottan segítenének aggályaidat eloszlatni:

http://www.aszk.org.au/docs/sturnids.pdf

Hali!

Tényleg bali seregélyek voltak kaphatók az üzletekben persze nem azt mondom, hogy tömegével, és, hogy mindegyikben, de pár üzletben volt.
Az állatkertben akkor volt egy nagyobb csapat és tetszett a látogatóknak (ez nagyon rég volt talán 15-20 éve, már az ilyen dolgok összemosódnak, mert rengeteget jártam oda) és gondolom azon felbuzdulva valamely importőr behozott egy jó párat.

Most megnéztem a mandarinseregélyt -- -nem azok voltak kaphatóak.Most látok először ilyet.
Köszönöm a képeket, azok közül is tudnék választani.Egyébként a fekete örvös (Gracupica nigricollis vagy Sturnus nigricollis) teljesen megfelelne.De nem vágyom tényleg meleg égövi madárra jó nekem bárhonnan pl a kék szajkó észak-Amerikából, vagy bárhonnan.Az sem kell, egyenlőre hogy drága ritkaság legyen csak el szeretném kezdeni a tartásukat./de nem szeretnék a hazai madarakkal kezdeni, értem ez alatt a seregélyt, (nekem ez nem tetszik) a szarkát meg a szajkót a termetük miatt nem akarom..Más meg nemigen van.



Egyébként igazad van ahogy megfogalmaztad : "Szerintem egyébként a lisztkukaccal való táplálás szinte az elképzelhető legegyszerűbb, aki még azt is nehezményezi, annak talán tényleg nem valók rovarevők."

Lehet, hogy én is ilyen vagyok, ezért ez a kulcsmondat:Bár a készen vett "száraz lágyeleség" talán megoldás lehet, HA a madár ezt elfogadja."

Ezért szeretnék olyat amelyiknek valamivel pótolni tudom, vagy inkább nagyrészt gyümölcs evő.

De most túrom a netet, és tanulok, és válogatok.
A fiam nem zárkózik el a tartásától, már ez is valami.

Továbbá ezt írod: "Hogy miért minimális az érdeklődés a lágyevők iránt ebben a topikban is?
Egyrészt mert amit nem ismernek, az sokak számára nem is létezik."

Ezt én kiegészíteném azzal, hogy én hiába vagyok a szerelmesei (elméletben) a lágyevőknek de a macerás etetésük visszatart.A fenti pár sor utáni folytatásodban leírod a lényeget.

Nem véletlen, hogy én sem tartottam soha, gyakorlatilag sok mindent tartottam a madárpóktól, a varánusztól ás az óriás és (gyenge) mérgeskígyóig, meg még mittudomén még miken át a a papagájokig de a lágyevők mindig elmaradtak.

Én, sok pár évvel ezelőtt amikor nagyrészt csak magevők voltak,reggel megetettem csak, eléjük szórtam a kaját, megitattam, oszt kalap kabát.

Amikor megvettem, a Pyrrhurákat közölték, hogy a fele kajájuk gyümölcs és zöld eleség de nem vetik meg a lágyeleséget sem..Nem örültem neki, de első látásra beléjük szerettem.

De 1 órával előbb kelek miattuk, hajnalok hajnalán.Nincsenek sokan asszem. 12 madaram van, de fél óra mire összevágom a gyümölcsöket, és elkészítem a lágykaját, megetetem őket és elmosogatok.

Napközben én nem tudok rájuk figyelni csak du. vagy este, tehát a napközbeni friss lágykaját nem tudom megoldani, bár Shama írt a "gyorsbüféről is, talán az lehetséges.
Mindegy egyenlőre tájékozódom.

És ha már a seregélyeknél kötöttünk ki...
Indonéziában talán Sulawesi (Celebesz) szigetén alakultak ki a család legkülönösebb fajai, melyekből az alábbi 3 több-kevesebb rendszerességgel ott piacra is kerül.

A legközönségesebb faj, amit többnyire százával zúdítanak piacra kb $5-ért:

A talán legfurcsább, ami már ritkábban és drágábban kapható, de 1-2 hónapja jó tucatnyi bukkant fel szűk $40-ért:


És a harmadik, legritkábban és legdrágábban kapható faj, amiből eddig csak néhányat láttam:


Az első kettővel én is koketáltam, pláne mert ezek már a piacokon frissen befogottként is falják a mesterséges tápokat, de mint mindig, a helyhiány...

Apropó, ez komoly?
És a vevők nem veszik észre a különbséget???
Esetleg ezért írhatta jojo, hogy "beszerezhető volt anno a baliseregély (egy időben kapható volt, és nem is volt drága)"?
Mert a bali seregély azért nem egy igazán olcsó faj, annak ellenére, hogy tenyésztett van belőle szép számmal - szerencsére, hiszen a szabadban gyakorlatilag már kihalt.





Akkor a balit már inkább a mellesleg szintén Balin (és a szomszédos Jáván) honos, és sajnos szintén egyre ritkább feketeszárnyú seregéllyel lehetne könnyebben összetéveszteni:



De ha már szóba került a mandarin, akkor jojonak még talán ezt a seregélyfajt ajánlanám megfontolásra:



Ez utobbi a legtöbb seregélynél impozánsabb méretű, és rendszeresen exportálják Kínából - legalábbis Indonéziába biztosan, arról hogy Európában mennyire szerezhető be, fogalmam sincs.

Shama,

Én hónapokig láttam és hallgattam szomszédom sámáját a kerítésünk felett lógni minden délelőtt, plusz biztos láttam pár száz egyedet piacokon is, de még mindig nem ragadtak meg.
Mint már írtam, engem a madarak hangja eléggé hidegen hagy (vagy zavar), és inkább az érdekes testforma, gyönyörű színek, vagy különösen érdekes VISELKEDÉS fog meg. Egyelőre az apácapintyeket sem tartom unalmasnak, több faj békésen együtt tartva érdekes kavalkádot mutat.
A csuszkát én nemigen tartom (hangját illetőleg) énekesnek, az enyém reggelente többnyire max egyszer ereszt el egy rövid cserregést - ő is megjelenésével és viselkedésével nyert meg. Egyelőre a 6 pápaszemesem is kussol, pedig amíg csak egy sárgafejűm volt, csicsergett!
A kívánságlistámat ábrázoló (egyébként jó minőségű saját fotók helyett a netről leszedett) legutóbbi fotókból is asszem lejön, hogy nem a hangjukra lettek összeválogatva! Egyébként egy bajszika és minivet még lemaradt róla...
Amennyiben információm van róla, úgy azonban a tartás könnyű vagy nehéz mivolta határozottan tényező, ezért is került le az a gyönyörű kék császárlégykapó a listámról.

Ja és kösz a meghívást (küldj egy elérhetőséget!) és az ápolási segítség felajánlását. Utóbbira azonban inkább kinnt lenne szükségem, mert átlagban évi 1 hónapot töltve hazánkban, itt nekem állatom már nincs.


Hogy miért minimális az érdeklődés a lágyevők iránt ebben a topikban is?
Egyrészt mert amit nem ismernek, az sokak számára nem is létezik.
Másrészt azért beszerzésük csak nehézkesebb hazánkban, mint az egzótáké és papagájoké.
Harmadrészt szerintem a még megmaradó és róluk könyveket elolvasó érdeklődők közül tényleg sokakat elrémiszt a gyakran kb 10 felsorolt összetevő, amellyel táplálékuk összeállítását ajánlják. Meg persze a frissen elkészített, nedves lágyeleség romlandósága.
Még ha táplálásukat mondjuk csak lisztkukacra egyszerűsítjük is le, akkor is mondhatnák, hogy azért élőeleség lévén azt is sűrűbben (és drágábban) kell frissen beszerezni, mint mondjuk egy hónapokig elálló magkeveréket.
Mivel én spec a megevőimnek is naponta kínálok fel alomkukacot és apróra vágott salátát a mageleség mellett, nálam a csak rovarevő csuszka etetése tulajdonképp egyszerűbb mint a magevőké, attól eltekintve, hogy olyan falánk, hogy összes madaram közül egyedül őt naponta kétszer kell kajával ellátni. A vegyes (rovar+gyümölcs) koszton élő pápaszemesmadarak etetése kicsivel macerásabb, mert naponta legalább 4 féle táplálékot kapnak: gyümölcs (néha kétféle is), cukros víz, alomkukac, szárított gyári lágyeleség. Bár miután az utóbbira egyre jobban rákapnak (gyárilag édesített is), a kukac végül talán el is maradhatna. Amíg megvoltak, talán a gyümölcsgerlék ellátása volt a legmacerásabb, és kajájuk a legromlandóbb. De ők testesebb madár lévén jól megvoltak napi egyszeri etetéssel is.
Szerintem egyébként a lisztkukaccal való táplálás szinte az elképzelhető legegyszerűbb, aki még azt is nehezményezi, annak talán tényleg nem valók rovarevők. Bár a készen vett "száraz lágyeleség" talán megoldás lehet, HA a madár ezt elfogadja.
A teleltetés számomra nem téma de szerintem az inkább a madár származási helyétől és szívósságától függ, mint táplálékától. Egy kínai származású (lágyevő) seregély szerintem biztos hidegtűrőbb mint egy egyenlítői vidékről származó apró (magevő) asztrild vagy éppen egy közkedvelt (szintén magevő) gould amandina.

Üdv!

Nos nem is titkolom, hogy a választ vagyis inkább a reakciót szerettem volna kiprovokálni. No meg a látogatást.....
De pofátlanság lett volna nyíltan kuncsorogni..
Tény hogy csak az állatkertben láttam sámát, ráadásul tetszik is.

A korlátaimat már leírtam, de még most utólag felvetődött a kérdés a szabadság ideje alatti gondozásról, persze olvastam a leírást, hogy hogy is kell megoldani.Ez főleg akkor jelent gondot ha éppen fiókanevelés lenne.

Némileg változott a kép mert a fiam többé nem jön velünk nyaralni külön megy, ezért átveszi a gondozást tehát már talán ez se probléma.

Persze azért nem iszunk előre a medve bőrére hisz még madár sincs nemhogy a költési időszak.
Az még egy külön dolog, hogy szeretem vele megosztani a gondolataimat, hisz övé is a madarak, és együtt döntünk arról, hogy milyen madár legyen a következő pár.Még erről a kalózakciómról még nem is tud..

A hazai madarak tartása neki az egyik álma, támogatnám is de ez a hülye bagázs gátat szab ennek.Pedig rohadt nagy röpdét terveztünk sziklás hegyoldallal, fenyvessel, de ez odébb lesz..

De azért azt ne felejtsük el, hogy ami másnak egyszerű az másnak nem biztos, hogy az pedig tudom, hogy eme madarak etetése nem egy kvantumfizika de mégis fázom tőle.Pl. soha nem mertem diszkoszhalakat tartani mert féltem a gondozástól, inkább csináltam egy korallos tengeri akváriumot, sztem. nem nehéz--persze így utólag.

Úgy érzem ehhez feltétel nélküli odaadás kell, amolyan fanatizmus.Ebben az irányban még egy kis bátorítás nem ártana.

Gyanítom, hogy nem csak én vagyok ezzel így mert azok nagy része akik sokkal több pénzel rendelkezne azok is inkább pl. egy arafarmot rendeznek be, mintsem létrehozzon egy lóriátriumot, rovarevőkből álló tenyészetet.

Én az antwerpeni állatkertekben láttam természethű dioráma röpdéket vagy inkább vitrineket, tehát csak a hasonló fogadható el részemről.

Azért látom, hogy itt se tolonganak a hozzászólásokkal, gyanítom azért nincs sok embernek ilyen madarai mert macerás az etetésük, teleltetésük.
Ha annak idején másképp építkezek és fűtött helységem lenne már rég lórik, gyümölcsevő galambok és más lágyevők lennének.

Az ár persze számít de a kinti röpdéim árából lazán meg tudtam volna venni jó pár ilyen madarat.

Ja majd elfelejtettem, hogy nem tudna valaki nyárra kölcsön adni egy sámát, vagy valami hasonló madarat.....? Ígérem jó helye lesz...

Az utolsó mondattal NEM ÉRTEK EGYET!
Üdv nektek! Sikeresen kiprovokáltátok, hogy hozzászóljak párbeszédetekhez. Mentségetekre elfogadok annyit, hogy nem ismeritek a sámarigót. Az, hogy láttam ilyent, ez nem elég. Ne ijedjetek meg, nem akarlak rábeszélni benneteket, de az, hogy az énekesmadarak királynője a sámarigó, nem véletlen. Igazi értékét, szépségét, hangját felületes szemléléssel nem is lehet megismerni sem itthon, sem az indonéziai kalitkás tartásnál. Azt kívánom, hogy CSUPÁN egy szezonban legyen módotok EGY jó hím gondozására, majd ezt követően írjátok le véleményeteket! Mellesleg nyáron szívesen látlak benneteket egy kis személyes eszmecserére.
Szóval, kinek a Pap, kinek a Papné, kinek pedig a lánya kérdésre a válasz közel sem egyszerű. Az, hogy ki milyen fajokat választ, az nem csupán ízlés kérdése. A madár szépségén, kedvességén, hangján túl meghatározó lehet a tartási hellyel kapcsolatos lehetőségünk, az anyagi hátterünk, a táplálék beszerezhetősége, a madár esetleges eladhatósága, a család hozzáállása, szabadidő, meg még sok egyéb után a szomszédok tűrőképessége is.
A tartási hely kérdése: Nyílván erre is ezer válasz lehet. Lakásban én sem, tartok egyetlen madarat sem, mégis azt mondom, hogy azok is, akiknek más lehetőségük nincs, bátran keressenek kedvencet. Lakásba, nagytestű madarat, még státusként tartóknak sem ajánlok semmit. Sem papagájt, sem seregélyt, sem beót. Viszont tartható minden olyan apróság, amikről WL. rendszeresen ír az egzóták között, vagy kanári, vagy kis testű papagáj, neophéma stb. Elhihetitek, hogy azoknak, akik nem tenyésztenek, nyugodtan ajánlom én is az apróbb lágyevőket, így a pápaszemes madarakat, afrikai bozótjárókat, a csendesebb bülbülöket, kisebb kardinálisokat, elérhető tangarákat. Sajnos a napmadarak és a tőlük nagyobbak már lakásban túlságosan hangosak. Ideális apróbb lágyevők lehetnének lakáson belül és kívül egyaránt a fülemüle és rokona a rubinbegy, vörösbegy, több poszáta és rozsdafarkú. A lehetnének, de nem lehetnek kategória az európai fajokra értendő. Hasonló lehetnének, de nem lehetnek a kerti tartásra alkalmas összes hazai énekes. Ezek közül példaként a feketerigó, énekesrigó, európai seregély. Több színváltozatuk ismert. Nálunk tilos! Pedig gond nélkül tenyészthetőek, és velük megismerhetné minden kezdő a lágyevők tartását. Elhihetitek semmivel sem bonyolultabb, mint egy rozella tartása!
Még mielőtt ismét belelendülök, megjegyezném, hogy azoknak, akiknek lehetőségük adott a kerti röpdére, jó, ha tudják, hogy „kisebb helyen több jó lágyevő elfér”, mint amekkora helyet a papagájok igényelnek! Egyes kardinálisok, napmadarak a telet is bírják. Az tény, hogy a többséget fedél alá kell vinni. Viszont én ezeket is „hidegen” teleltetem. / 10-15 celziusnál nincs melegebb/ A hideg teleltetés a szaporodási időszak ütemezését biztosítja.
Etetésről rengeteget írtam. Alapelvem itt is, hogy az eleség könnyen beszerezhető, ne legyen drága, és az etetéssel ne kelljen sokat pepecselni. Ezt nem részletezem, a korábban írtakat olvassátok el. Egyetlen megjegyzés, egy kis hűtőszekrényben több havi előkészített lágyeleség eláll. Ebben lehet fagyasztott rovar is és bármi.
WL- nek és minden olvasónak ajánlom, hogy legalább gondolatban kacérkodjatok avval, hogy melyik énekest tartanátok szívesen. WL. a csuszkával már jó úton haladsz! Elhiheted, hogy mással is szerencsés leszel, és majd megtapasztalod, hogy közel sem olyan unalmasak, mint egyes nádipintyek-apácapintyek. A képeken nagyon szép madarakat mutatsz be. Egyre azért figyelmeztetlek. Nekünk idősödő madarászoknak már árt az izgalom, az izgatás pedig büntetendő! Nos ez csak vicc, de azt komolyan ajánlom neked, hogy a helyedben akármilyen körülményes, én minden utamon kihasználnám a szállítási lehetőséget. Hidd el én is, átvállalnák tőled néhány csúnya szumátrai sámát, de bizonyára más mást is. Mellesleg a saját madaraid itthoni gondozásában is igény esetén szívesen segítek. Üdv. Lakó Antal

Köszönöm, ez a mejnó bíztató.
Belegondolva, így is úgy is hallom a szarkák hangját, legfeljebb egy ilyen hanggal több lesz, csak a röpdében és ez nekem színre kinézetre jobban is tetszik. De ez még csak elméleti beszélgetés, a téma képlékeny.Idén egy Nappapagáj pár lett betervezve, de most megingtam.

Az se érdekel, ha nem beszél--ez is furcsa-- de nekem idegen a mai napig egy beszélő madár.Sokan el vannak halva ettől, én meg nem tartom természetesnek.Pedig sok ilyet hallottam.Egyszer történt az állatkertben, hogy egy holló amit közelről bambultunk, hirtelen ránk szólt : Hol a kulcs? Annyira megijedtünk, hogy felugrottunk..
Pár szót beszél az egyik madaram, de nem örülök neki.

Köszönöm a linket, egyébként az utolsó mondatoddal egyetértek.

Az az indiai mejnó (a Wikipédián elég szerencsétlen nevet adtak neki, mert a "pásztor-" nevet már egy másik seregélyféle is viseli magyarul) alighanem az egyik legszívósabb a "trópusi" seregélyek közül, a fél világra behurcolták majd kiirtani sem tudják, természetes elterjedési területe pedig Üzbegisztánig is felnyúlik, tehát szerintem simán kibírná a telet a madárházadban is.
Mondjuk szerintem viselkedése és hangja elég hasonló az általad nem komált szarkához és szajkóhoz, ilyen szépen beszélni alighanem csak kézzel nevelt fióka fog.

Hidegtűrést szempontként kijelölve talán a kínai fajok között nézz szét, onnan exportálnak jópár fajt, köztük több seregélyfajt, még Indonéziába is, kb $100 körüli árakon. Persze azok mind felnőtt madarak.

Ha többet szeretnél olvasgatni a lágyevők tartásáról, ez a könyv szerintem elég átfogó és nem túl drága, bár számíts benne az általam már felvázolt hátulütőkre:
http://www.amazon.co.uk/Softbills-Breed ... =softbills

Egyébként a sámarigó engem sem ragadott meg, és általában véve engem nem igazán izgat a madarak éneke. Ha már énekelniük kell, én is jobban értékelek valami lágy fuvolázást vagy csicsergést.

Hali!
Soha nem volt szarkám se szajkóm úgyhogy nem ismerem a szokásaikat, a szarka nem szimptatikus, a szajkó az szép de valahogy kimaradt az életemből.Kertes házban lakom pár méterre közel egy öreg temetőhöz ahol van szarka és szajkó is, a mi kertünkbe is szoktak piknikezni sajnos.

Nos elolvastam Shama írásait de nagyon „nemszívesen „ kezdtem neki mert azt hittem, hogy unni fogom.

Hát nem.. !

Annyira jól és érthetően és emberközeli stílusban ír, hogy hamar végeztem vele, és bizony azt tapasztaltam a végén, hogy ezek számomra igen rövidek.Tudom, hogy soha nem lesz 2000 €-s pittám vagy mittomén mim, de akkor is érdekel mert szeretnék tudni róluk mindent. Csakhogy bővebben! Mondjuk írhatna még…please..

Nem is értem miért nem ír egy könyvet…
De ezzel az etetéssel nem vagyok megbarátkozva, ez a a lisztkukacos téma „nemgyerebe”
Olvastam Brimston, Shama, és Warhawk irásait a Díszmadármagazinban, meg a Magyar madarászban, meg ugye Brimston könyvében a lisztkukacról, ami ugye valamely madárnál fő eleség lehet.
Csakhogy olvastam a lisztkukac táplálásáról is a véleményeket.
Az szinte biztos, hogy az életben nem fogom tenyészteni őket (bár soha ne mond, hogy soha) mert nincs helyem, se időm se kedvem.Tehát ez kilőve.Venni ugyan tudnék, van a kerületben 2 üzlet is de nem tudom, hogy mivel vannak etetve.Még a gyászbogárlárva is megoldható meg a kis tücsök is.Csakhogy ezeket én nem tudom tárolni télen több napig tehát ez se jó.Bár a pince 4-5 fokos, de nem hinném, hogy ez elég lenne.
A fűhálózást meg nem szégyellem, az életmód rendszertelensége miatt és időhiányában kilőve.
Egyébként nem vagyok fura alak aki ismer az tanúsíthatja de lehet, hogy most furának fog tűnni amit írok.
A hangok…Tény, hogy a papagájaim NÉHA ricsajoznak de csak 2-3 alkalommal, reggel és du. egy kis ideig.Ha olyan lenne amelyik egész nap óbégatna azt eladnám. Alapjába véve szeretem a csendet./tudom, vegyek plüssmadarat../ Volt kanárim egész nap énekelt akkor még fiatal voltam és tetszett. Sztem, bajnok lehetett volna mert napi 12 órát lazán átnótázott.

Későbbiekben volt Mozambik csicsörkém az is egész nap üvöltött, na azt már nem sokáig bírtam.Itt már kicsit idősödtem…
Aztán vettem a kínai fülemülémet, (ahogy Shama szereti hallani :Napmadarat) de valószinüleg tojó volt mert az soha nem énekelt. Na ez abszolút nem zavart.

Megragadt bennem Shama egy írása mely szerint ahol sámarigó van ott szinte mindig tavasz van..
Nos meghallgattam YouTube-on, pár versenyénekest, és úgy érzem nekem ilyen madár nem kell.Lehet, hogy másnak ez mennyei ének, sőt a világ legszebb flótája, de ez nekem túl lármás.
A Kínai fülemüle hím éneke se jön be, túl monoton. Sőt semmi se jön be ami ilyen harsányan és folyamatosan énekel.
Eszem ágában sincs megbántani Shamat és más csodálóját , érthetően más az ízlésünk.
Sok madaramtól szabadultam meg meg, amelyek egész nap folyamatosan csicseregtek, fütyültek, pl, a két „lélekgyilkostól” a hullámosoktól, a nimfáktól, ezek hangjától mai napig gyomorgörcsöm van, aztán a Barátoktól a az Énekesektől, Polytelisektől, a Rozelláktól, a Kis és Nagysándoroktól szóval ezek egész nap elláttak hanggal. No more..


Végig kellett járnom a ranglétrát, hogy mi az amit elviselek és mit nem.

Még volt egy kijelentés a városi elfinomodott emberekről…
Persze nem vettem magamra, mert félig falun nőttem fel és nagy rajongója vagyok sok állatfajnak de néha megértem azokat akiket zavar a zaj.
Már ugyan régen leírtam de még egyszer leírom bocs a kitérőért.

Jó pár éve volt egy nagyon meleg tavasz éjjel csak nyitott ablaknál lehetett megmaradni.
A ház környéki fákon megjelent egy gyöngybagoly és este 10-től ott rikoltozott, hogy idegbetegek lettünk tőle.Alvásról szó se lehetett éjfélig..Említettem, hogy egy öreg elvadult temető van mellettünk, és ebben lakott egy pár FÜLEMÜLE. A hím éjfél után kezdte koncertjét, és torkaszakadtából üvöltött úgy fél háromig, hogy nem tudtunk aludni, igen de hetekig ám!! Nos amikor abbahagyta, akkor jött elő a szajkópár és ők kezdtek el srékelni persze az ablakunk melletti diófán.Persze a temetőben na meg a kertünkben lévő pár száz feketerigó is akkor kezdte koncertjét jó hangosan.Bekapcsolódott a szarkapárunk is akiknek évek óta területvitáik vannak szajkóékkal, és remekül elveszekedtek óriási hangzavarral. Hajnali ötkor már az öngyilkosság gondolatával foglalkoztunk a nejemmel.
Pár hétig ment ez így, a végkimerülés határán voltunk, reggel fáradtabbak voltunk mint este.. Ezek jutnak eszembe, mikor mondják, hogy „milyen jó nektek mert kertes házban laktok…” Ha tudnák mit gondolok ilyenkor…
Amúgy a temetői erdő "ellát" bennünket kakukkal, poszátafélékkel, az etetőnél meg előfordul szén és kék-és barátcinege, még őszapó is van, stigó, zöldike, Kenderike,Erdei pitnty, süvöltő, Megyvágó, sőt még csuszkapár, és királyka is megjelenik.Füzikét is megfigyeltem már, sőt még egy Fisher törpepapagájt is befogtunk, úgyhogy el vagyunk látva madárdalokkal csicsergéssel, szittegéssel.Ezek a kisebb madarak hangja szimpatikus, aranyos -halk.

De visszatérve a lágyevőkhöz a videón szereplő pásztormejnó tetszik de még meg kell néznem melegigényességét.
Tudom, így úgy tűnik mintha lökött lennék de valami hidegtűrők kellenének,mert egyenlőre kint tartható madarakban gondolkodom, aránylag csendes és szép madár kellene, és az sem baj ha túlnyomó részben inkább gyümölcsöt fogyasztana..
Az ürülék szétszórása a kinti röpdében nem gond, a benti röpde meg csempézett, és a Pyrrhura családot sztem disznóságban kevesen múlják felül.

Annyira nem vonz, hogy kéz szelídek legyenek elég ha a kezemből elfogadja a kaját.Annyira nem zavar, ha szeret egy helyben ücsörögni , nem mindig szeretem a mozgalmas madarakat, néha jó a röpde előtt ücsörögni a padon csendben elmélázni, és nézni az ülő madarat.Nem mindig van az embernek kedve ilyen idegbeteg, ide-oda csapongó madarakkal teli röpde előtt ücsörögni.
A gyümölcsevő galamboknál meg megint ott van a melegigényesség.
Tény, hogy nehéz eset vagyok, de már 35 éve szemezek valami lágyevővel, előbb utóbb csak lesz…Persze jó lenne valakihez elmenni és élőben beszélgetni.
Remélem nem fárasztottam senkit..

jojo,

Én továbbra is úgy gondolom, hogy intelligencia, játékosság és bohóckodás tekintetében azért pár lágyevő sem marad el a papagájok mögött. Hogy ne kelljen túl messzire menni példákért, ilyennek tartom pl a hazai szajkót (anno nekem is volt) és szarkát, legalábbis kézzel nevelt, szelíd példányaikat.

Ha a lakásban elhelyezve csendesek kellenének, akkor még mindig jók pl az apró pápaszemesmadarak, azok igazán nem zajosak. Ha esetleg sikerül vadbefogott importpéldányokhoz jutni (mondjuk Szerbiában?) akkor pedig áruk sem kéne, hogy túl magas legyen akár egy 5-6 fős csapat beszerzéséhez sem, bár ezt te alighanem jobban tudhatod nálam.

Tukánokról tapasztalatom nincs, lévén ezeket Indonéziában az orrszarvúmadarak helyettesítik. Én utóbbiak szelíd példányait néha láttam falvakban szabadon repkedni vagy ugrálni, úgy igen mókásak, de lakásba alighanem tényleg túl nagyok.

A gyümölcsevő galambokkal van már némi személyes tapasztalatom, mint azt a nekik szentelt topikban olvashattad is. Szépek, csendesek, békések, de szerintem viselkedésüket tekintve elég unalmasak, félénkek maradnak és tiszta gyümölcsevő lévén a lórikhoz hasonlóan elég sokat piszkítanak.

Sajnos a lágyevők tartásának a legtöbb általános díszmadaras könyv viszonylag csekély népszerűségüknek megfelelően ma már csak minimális teret szentel. A speciálisan róluk szóló könyveket pedig gyakran tapasztalataikat állatkertekben szerzett szerzők írják, mert ugye ott tartanak ezekből inkább sok fajt. Így aztán hajlamosak azt leírni, hogy tarthatók ezek a madarak óriási, növényekkel dúsan beültetett röpdékben, és leírják hogy kb tízféle rendelkezésre álló alapanyagból hogyan keverik ki számukra a legkedvezőbb összetételű eledelt. Ez a madarakat nem főállásban, kisebb helyen és minél egyszerűbben táplálva tartó hobbistáknak nem mindig igazi segítség. Én ezért igyekeztem itt Shamaból minél több személyes tapasztalatot kihúzni, és összesítőit szerintem mindenképp érdemes elolvasgatni.
Mindenesetre az szerintem biztos, hogy mondjuk a lóriknál sok "lágyevő" semmivel nem nehezebben tartható és talán nem is drágább.

Warhawk,

Na ez is egy széles elterjedési területén roppant közönséges faj, sok helyütt kb annyira, mint nálunk a verebek! És ugye mi kihozható belőle - gondolom jó sok foglalkozással.

És egy kis "kedvcsináló" a papagájokat megszégyenítő beszédkészséggel megáldott madárkához (Acridotheres tristis - ha jól tévedek).

_________________
“It is not the strongest of the species that survives, nor the most intelligent that survives. It is the one that is the most adaptable to change.”
Charles R. Darwin

Látod ez az amiről beszélek: Azt írod vannak érdekes fajok.

Igen, csakhogy én nem ismerem ezeket.Olvasok rengeteget, csakhogy több hobbi is érdekel, a papagájok, a óriáskígyók, a mérgeskígyók, a madárpókok, az akváriumok, mind édesvízi és tengeri na meg a díszkertek.(mindegyik volt de már csak a madarak vannak meg ugye a kert)

Szóval a fenti állatokról minél több infót szerettem volna beszerezni és egy kis lexikális tudásra szert tenni, de ugyebár "egy nadrággal csak egy lovon lehet ülni" azaz a figyelem eloszlott.Biztos van érdekes lágyevő-rovarevő, csak hogy ezeket nem ismerem.

De aki látott már egy csapat szivárványos lórit avagy Pyrrhurákat egy csapatban bohóckodni az tudja miről beszélek.

A varjú és seregélyfélékből beszerezhető volt anno a baliseregély (egy időben kapható volt, és nem is volt drága) és a beo. Tudom milyenek de a termete a beónak igencsak nagy, a másik két alfaja (amiről akkor tudtam) azok meg nem voltak kaphatóak. Ami meg kapható volt azt meg nem tudtam elhelyezni helyszűkében.

Amit a kajáról írsz azt meg nem tudtam, még nem olvastam Shama (meg másét sem) írását.


A hely: Mint írtam a madarak ki lettek ebrudalva a lakásból, tény hogy engem is zavart a hangjuk sokszor.De kint ezerszer jobb helyük van még akkor is ha fűtetlen.

Viszont azokat a madarakat amiket írogatsz én nemigen tudnám a kinti házban tartani mert anyagilag a fűtést nem tudnám biztosítani olyan meleg igénynél.A benti elhelyezés még vita tárgya lenne... egyenlőre.Bár egy wellnes hétvégével biztos le tudnám venni a lábáról a szívemet...vagy kettővel, ez alku tárgya lenne...


A létszám: Ez érdekes dolog mert én is legalább olyan szívesen néznék sok kicsi madarat össze vissza csapongva, de a költés -kolóniában nem biztos, hogy jó ötlet lenne.

Arról már nem is beszélve, hogy teszem fel pl. 3 pár ilyen madárnak mi ára lenne??

1 pár madár meg elveszik a röpdében.Én úgy gondolom, hogy az általam elfogadott röpdeméret minimálisan 4 m3.Tehát 2 széles x 2 magas x 1 m. mély.(bár a benti az csak 3 m3-es lenne.)

Tehát 1 pár nagyobb termetű madár jobban érvényesül a röpdében.
Anno szenegáli papagájt akartunk, de aztán a nagy röpdében szerintünk elvesztek volna, így 3x akkora madarat választottunk, de még így is keresni kell őket néha.

A turákók... megint itt a fűtött hely kérdése, sztem ők is kilőve, nálam ez miatt csak "fagyállók "jöhetnének szóba.

Egyébként láttad már? :http://www.youtube.com/watch?v=65USqkMxZ4E

Bár a tukánok se rosszak csak kissé nagyok, de a gyümölcsevő galambok se "kutyák".Szóval tudnék csemegézni.

Nem tudom Shama mennyire néz még be ide, úgyhogy pár gondolattal én is reagálnék.

Azt, hogy a papagájokat érdekesebbnek találod, meg tudom érteni.
De a "lágyevők" annyira tág fogalom, hogy azért közöttük is akad jó pár érdekes és szórakoztató viselkedésű, vagy egyenesen intelligens faj vagy egész család.

Nekem pl a csuszka nagyon bejött, kíváncsi, vizsgálódó természetével és fel-le kúszó mozgásával. A varjú- és seregélyfélék pedig intelligencia tekintetében lehetnek versenyképesek a papagájokkal is.

Táplálásuk sokáig engem is visszatartott, főként az irodalmat olvasgatva, mert naponta lágyeleséget keverni, majd azt a trópusi hőségben romlás miatt cserélgetni nemigen lenne módom.
De itt Shama írta, hogy több fajt szinte csak lisztkukacon is jól eltartott, míg Indonéziában az látom, hogy sokat tartanak szárazeleségre átszoktatva.
Az utóbbin tartott madarak széklete szerintem nem sokkal rosszabb a magevőkénél, de még a tisztán rovarevők sem vészesek.
A gyömolcsevők már más káposzta, de ez ügyben ugye sok papagáj sem különb.

Helyigény?

Ez nálam is az egyik fő probléma, és ezért lettek első lágyevőim a kistestű pápaszemesmadarak, melyek egyébként nálam 2 fajból álló békés csapatban érdekes, örökmozgó, a legtöbb hasonló méretű szövőpintynél kevésbé félénk és változatosabb viselkedésű társaságot alkottak. Én ugyanakkora helyen inkább tartok egy csapat kisebb, mint 1-2 nagyobb madarat.

Mondjuk ha neked pont a nagyobbak jönnek be, akkor pl a turákók lehetnek egy logikus választás.
Nekem két, kinnt időnként kapható, és látszólag nem is túl kényes faj nagyon tetszik, de pont nagyobb méretük és helyigényük miatt nem kerültek fel még reális kívánságlistámra sem: