Támogassa egyesületünket adójának 1%-ával






Hozzászólás a témához  [ 245 hozzászólás ] 
Keresés ebben a témában:
Oldal Előző  1 ... 8, 9, 10, 11, 12, 13  Következő
Szerző Üzenet
Offline
Csatlakozott: 2009 feb. 25, 20:45
Hozzászólások: 4
   
Hozzászólás 2013 aug. 9, 7:02 
Üdvözlet Mindenkinek!

Ha valakit érdekel van 6 db Királyseregélyem(Cosmopsarus regius más néven Lamprotornis regius) eladó vagy elcserélem.
Érdeklődni: antalfalvi@-online.hu vagy 06/30-913-3742

Üdv:Sturnus


 
Offline
Csatlakozott: 2008 jún. 19, 17:01
Hozzászólások: 249
   
Hozzászólás 2013 júl. 5, 16:40 
Lágyevők élőelesége.
A szakácskodást követően, ahol elmeséltem néhány egyszerű lágyeleség elkészítését, mesélek egy kicsit „bogaras” élményeimről. Remélem, olvasóim között még akadnak olyanok, akik emlékeznek Ballagó Emánuelre. Ö volt az egzótások hajdani TIT stúdiós vezetője. Talán egy kicsit eltúlzom, de nem tévedek sokat, ha azt mondom, hogy ez az időszak volt az egzótások egyik fénykora. Nem írom azt, hogy az utolsó, mert a reményem egy újabb feléledésre még megmaradt. Emánuel nem tartott lágyevőket, de annál több ma már alig látott asztrildot, amandínát. Nekik is fűhálózott rendszeresen. Elmesélte, hogy az élőeleség milyen jó hatással van madarai termékenységének fokozására. Egy alkalommal elmosolyogva megjegyezte, „hogy már neki sem ártana egy-egy lisztkukacot bekapnia.” Öt nevezték el pajkos gyerekek BOGARAS EMBERNEK. Nem haragudott érte. E rövid megemlékezést azért írtam le, hogy azok, akik városok közelében gyűjtik be énekeseik kedvenc csemegéit, számíthatnak arra, hogy találkoznak furcsálló, már-már szánalmas tekintetekkel. Sámarigóim tenyészidőszakában, én is lakott területek mellett kényszerülök összefogdosni napi több száz ugrólábút, így faarccal hallgatom a kérdéseket, megjegyzéseket. Gyermeklányaim kezdetben még elkísértek „szöcskézni”, de hamar elmaradtak. Szégyellték apjukat. Ezen ne csodálkozzatok, hiszen valóban „fura flúgos” de elszánt figura az, aki a tarhonyapirító melegben, izzadt homlokkal, egy rúdra szerelt zsákkal kaszálja a levegőt. Szó, ami szó, egy lágyevősnek ezt is vállalni kell akkor, ha a tenyésztéssel kacérkodik. Egy-egy madár tartása ettől kényelmesebben is megoldható. A legolcsóbb takarmányt a természet adja.
Hangyák futtatása! Ezt a kifejezést is Schmidt Egontól hallottam. Büszke vagyok arra, hogy személyesen ismerhetem, most azonban kissé óvatosabban emlegetem. Tudni illik a hangyák többsége védett. Egon írásai és egész élete a természet szeretetéről szól. A természetet szerető a legjobb környezetvédő! Akár tetszik egyeseknek, akár nem, akár hiszik, akár nem, mi madarászok is ilyenek vagyunk. Védjük a természetet még azoktól is jobban, akik ilyen címen kapják a fizetésüket. Van úgy, hogy az „alma arrább gurul a fájától”, de a madárnak enni kell. Sajnos vagy nem, de vannak olyan fajok az ismertebb madaraink között is, amelyek hangyatojás nélkül a fiókáikat képtelenek felnevelni. A FRISS hangyatojás minden madár számára kiváló csemege. Tehát ha találok egy bolyt bizony én is, megdézsmálom. Törvényi érdekesség „a hangyaboly is védett”! Csak így. Faj megnevezése nélkül. Nem tudom, hogy a törvényalkotó mit tesz, ha a lakásában feltűnik egy csapat hangya? Tehát, nehéz dolog a helyes utat követni, az igazságot megtalálni, főleg ha azt köd borítja. A szárított hangyatojást én nem értékelem, így nem is etetem. A hangyatojás begyűjtésében is amatőrnek számítok. A profik a „régi” időkben naponta több litert is összeszedtek. Én egy doboznyinak is örülök. A HANGYAFUTTATÁS lényege, hogy a bolyból kiásott földes tojásokat magukkal a hangyákkal előtisztíttatjuk, egybehordatjuk. Általában hangyatojást reggel szedjünk! Ilyenkor a tojásokat a boly felsőbb részében találjuk. A szedéskor, így magában a hangyavárban sem okozunk nagyobb kárt, mintha napközben a közepébe kellene beletúrni. Ez az egész a hangyák hőszabályozását követi. Tehát, ha találunk egy reménykeltő bolyt, akkor a közelében tisztítsuk meg a terepet. Én erre terítek egy rossz lepedőt olyan hajdani pelenka méretben. A sarkait felhajtom, majd a kiásott bábos, földes, hangyás keveréket a lepedő közepére öntöm. A hangyák a Nap elől tojásaikat védett helyre, a sarkok alá hordják. A boly többi része marad, tovább élheti életét. Szerény zsákmányomat innen a sarkokból egy szállító dobozba töltöm. Otthon nem tisztítgatom tovább, hanem, úgy ahogy van, feletetem. A profik a nagy mennyiséget tovább kezelik, tisztítják-pörkölik, különféle módon, lefagyasztva, esetleg szárítva tárolják. A bábszedést mások másként, saját egyéni módszereik szerint végzik, de a lényeg mindenhol azonos. Legyen egy tiszta terület és valami rejtekhely. A hangya a fényről tojásait behordja egy árnyékos helyre. Ez lehet üreg, gödröcske, cserép alja, deszka alja, de akár csak egy lapú levele. Hangyatojást kertes házak udvarán is kereshetünk. Farakások alatt, korhadékos gallyak között, sőt egyes virágok töveinél is találhatunk egy-egy napra elegendő mennyiséget. Itt én lelkiismeret furdalás nélkül „felhasználom” mindet. Miért is? Mert ezek tenyésztettek, nem vadbefogottak! Ugye értitek az iróniát, de nem értitek félre! Folytatom, üdv Lakó Antal.


 
Offline
Csatlakozott: 2009 nov. 15, 18:41
Hozzászólások: 46
Tartózkodási hely: Szeged/Derekegyház
   
Hozzászólás 2013 jún. 26, 19:49 
Kedves Shama!

Nagy örültem, amikor észrevettem, hogy végre új hozzászólások érkeztek a "Lágyevők tartása tenyésztése" topikba. Remélem akad még leírnivaló, mert azt ezek miatt az írások miatt újra figyelni fogom. :)

_________________
Üdvözlettel: Csabi


 
Offline
Csatlakozott: 2008 jún. 19, 17:01
Hozzászólások: 249
   
Hozzászólás 2013 jún. 20, 14:18 
Lágyevőink etetése kánikula idejében.
Tetszik nekünk, avagy nem, de tudomásul kell vennünk, hogy az időjárás egyre inkább kiszámíthatatlan. Az emberi szervezet is nehezen viseli el a szélsőségeket, pedig mi „szabadon” saját akaratunknak megfelelően igyekszünk elviselhetőbbé tenni azt, míg a kaliba zárt madaraink gazdáik kiszolgáltatottjai. Madaraink is szenvednek a nagy hőségben. A természetben élők, ilyenkor felkeresik a víz közelében lévő erdős ligetes területeket. Általában kora reggel, vagy késő este mozognak-táplálkoznak. Az ének és a fióka nevelése is a legtöbb faj esetében lassan elmarad. Még a trópusi fajokra is jellemző, hogy a fiókáikat a nedvesebb időben és nem a száraz évszakban nevelik. Ez igen komoly gondot jelent mindazoknak, akik az európai éghajlaton szeretnének lágyevőket tenyészteni. Most azonban maradjunk még egy kicsit az alapoknál, azaz a tartásnál. Mit tegyünk? Először is biztosítsunk madarainknak friss ivó és fürdővizet! Lehetőleg reggel, de ha tehetjük este is, cseréljük ki a vizeiket. A kalitot soha ne tegyük napra. A KÖZVETLEN ERŐS NAP a kalitba zárt madárnak PÁR ÓRA ALATT a BIZTOS HALÁLÁT okozhatja. A kalit inkább maradjon a lakásban, de ha mégis kitesszük a kertbe, keressünk árnyékot! A kerti röpde árnyékolása is fontos. Erre már az építés előtt gondoljunk! A jó tájolás mellett a lágyevők röpdéjét kívül-belül növényesítve, öntözve árnyékolhatjuk, hűsíthetjük. Hőségben madaraink etetése az átlagostól nagyobb figyelmet követel. A lágyeleség ROMLANDÓ! Kora reggel etessünk, a maradékot dobjuk ki! A nyögdíjasok és ráérősök késő délután, vagy kora este megismételhetik az etetést. Tehát ilyenkor a megszokott lágyeleséget elosztva adjuk ki! Kezdőknek és munkába járóknak ajánlom a gyorsbüfés etetési módszeremet. Itt az élőeleségen van a hangsúly. A répás száraz tápos alap elsősorban a madaraknak szánt lisztkukac életben tartását, itatását szolgálja. A napon, hőségben, a lisztkukac is elpusztul, ezért az etető edény is legyen árnyékban. Én kettős etető edényt használok. A nagyobb alsó edény jégkrémes műanyag doboz, vagy vajtartó. Ebbe teszek egy kisebb üveg vagy műanyag tégelyt. Nagyon jól bevált a korábban még gyógyszertárakban használt üveg vazelines tégely. A tégelybe teszem a lágyeleség legegyszerűbb változatát, majd rátöltöm a lisztkukacot. A lisztkukac szépen belekeveredik, belemászik a nedves répás alapba, ahonnan a madarak egész nap folyamatosan kivadásszák. A hő persze napközben emelkedik, a lisztkukac evvel arányosan egyre „idegesebben” izeg-mozog. A legmozgékonyabbak kimásznak a tégelyből, de nem vesznek kárba, mert beleesnek az alsóbb, azaz a második edénybe. A RIGÓFÉLÉK ebből is kiszedik, ha megéheznek és a felső edényben már elfogyott a kukac. A répás eleség nem romlik meg, inkább kiszárad, tehát a madárra semmilyen veszélyt nem jelent. A maradékot nem dobom ki, hanem beleöntöm az alsó edénybe. Az egész úgy működik, mintha egy etető edényt kombinálnánk egy kisebb lisztkukac teleppel. Tehát a felső edénybe naponta frissen etetek, az alsóból pedig 3-4 naponta kidobom a fekete elpusztult lisztkukacot, a többit visszaöntöm a normál telepre. A gyümölcsöt igénylő madaraimnál hasonlóan etetek. Itt a répát helyettesíti a dúrvára reszelt vödrös táppal „megsózott” alma. Az alsó edény itt nagyobb. Ebbe közvetlenül teszek mindenféle idénynek megfelelő gyümölcsöt. Ezeket mérettől függően maximum félbevágom. A gyümölcsevőket sem kell elkényeztetni mindenféle aprítással. Nagyon jól megtanulják, mit és hogyan aprítsanak fel maguknak, nyelhető méretre! Üdv. Lakó Antal


 
Offline
Csatlakozott: 2008 jún. 19, 17:01
Hozzászólások: 249
   
Hozzászólás 2013 jún. 7, 10:11 
Lágyeleségek ünnepnapon.
A megszokott menüt, időnként érdemes módosítani, mert a jól bevált módszert is lehet jobbá tenni. Ezt úgy hívják változatosság. A sárgarépás- száraztojásos- kutyatápos- tojásos- túros keveréknek az arányait adtam meg előző írásomban. Annyiban kiegészítem, hogy az egy keverés mennyiségét, a konzerv kutyatáp esetében, ez utóbbi határozza meg. Az elkészítéshez a kezdőknek ajánlom, hogy a zsírtalanított, lé nélküli, krumplinyomóval, vagy villával átdolgozott táphoz, először a száraz tojásos lágyeleséget keverjük! Ezt úgy használhatjuk, mint a háziasszonyok a lisztet. „Annyit adjunk, amennyit felvesz!” Evvel szép porhanyóssá tudjuk keverni a további arányos mennyiségű összetevővel együtt. A LÁGYELESÉG akkor megfelelő, ha homogén, nem ragad, nem száraz.
Az ünnepi étlap akkor és avval változik, amikor valamilyen egyéb összetevővel az arányokat megváltoztatom. Első helyen említem a különféle rovareleséggel összeállított gyári keverékeket. Ezeket korábban külföldi utamon, börzék helyszínén vásároltam meg. Ma már a hazai kereskedőinknél is kaphatóak, illetve megrendelhetőek. Sajnos a csekély hazai igény miatt a választék szegényes, árarányuk pedig nem a hazai béreket tükrözik. Tehát állandó etetését kevesek pénztárcája engedheti meg. Egy biztos, ha erre kellene alapoznunk lágyevőink etetését, akkor még annyi madarász sem tartaná őket, mint most. Most sem vagyunk túl sokan! Pontos megnevezésüket e készítményeknek nem említem, de a közismert tápgyártók mindegyike forgalmazza. Nagyon jó holland, német, belga, olasz eleségekkel találkoztam. Az őrlemény vagy granulált kivitel egyaránt megfelelő. A nyelveket kellően nem ismerőket is eligazítja a vödrös, dobozos, zacskós, zsákos kiszereléseken szereplő madarak fényképe. Megjegyzem: bármelyiket megvásárolhatjuk, a „lényeg” bennük közel azonos. Tehát ezek a tápok alkalmi bekeverése változatosabbá teszi a megszokott keveréket. Alkalmazásakor arányosan csökkentem a tojásos táp és a kutyatáp mennyiségét.
A változatosabb látvány érdekében gyakran használom a nyers céklát. Evvel a sárgarépa arányát csökkentem. Egy kicsit megfogja reszeléskor a kezünket, de a színdinamika mellett a tápértéke is hasznos. Megfigyeltem, hogy a pirosas színhatású lágyeleségből madaraim többet fogyasztanak. A céklás keveréket magevők is szeretik.
Lakásunk közelében lévő vásárcsarnokban sajnos csak ritkán, de azért kapható a marhaszív. Amikor van, feleségem vásárol is madaraimnak. Nem drága, így amikor tehetem, kiegészítem vele madaraim étlapját. Nyersen nem használom. Mosást és tisztítást követően a vastag érfalakat kivágom belőle, majd kisebb darabokra vágva só nélküli vízben megfőzőm. A főtt marhaszívet kislyukú húsdarálón ledarálom, vagy késsel apróra vágom. Ebből durván annyit teszek a hétköznapi keverékhez, mint a keményre főzött tojásból.
Az előttünk járó százévesek nagyon jól ismerik a halhús, halliszt felhasználási módját. A halliszt nehezen beszerezhető, de aki hozzájut, egyszerűen bekeverheti a lágyeleségbe. Az apró halakat, ha hozzájutok, élve adom a sámarigóknak. Sekély vízből kihalásszák, sőt a fiókáknak is hordják. A lágyeleségbe egyébként bekeverhető bármilyen friss hal apróra darálva. Figyelem a hal hamar megromlik! Ennél egyszerűbb a nem füstölt, nem olajos, nem túlzottan fűszerezett halkonzerv. Nagyon jól használható, majdnem teljesen „száraz” makréla készítmények kaphatóak. Ezt a lé nélküli halat villával könnyen felaprítom, majd mehet a keverékbe. Nagyon sok megoldással próbálkoztam a változatosságot biztosítani, de az élő eleséget soha nem hagyom ki. Még a legváltozatosabb legértékesebb tápértékű lágyeleség etetésekor sem. Apróbb és szerényebb kiegészítő lehet madarainknál a különféle teknős és akváriumi haltáp. Szárított „vízibolha”, szúnyoglárva, szárított rák ledarálva stb. A halaknak is alkalmas planktonokat, lárvákat magunk is begyűjthetjük. Végül óvatosabban említem a hangyatojást. Ennek etetése minden változatban hasznos. A védettségükre legyünk tekintettel. Persze az utóbb említett kiegészítők már átvezetnek az élőeleség etetéséhez. Folytatom. Üdv. Lakó Antal


 
Offline
Csatlakozott: 2008 jún. 19, 17:01
Hozzászólások: 249
   
Hozzászólás 2013 jún. 5, 18:07 
Lágyevőim etetése a hétköznapjaimban.

A hétköznapok kifejezés helyett azt is írhatnám, hogy lágyevők etetése általánosságban. Ez egy normál etetési mód. Számomra a madár szeretetem „tárgya”, a lágyevők pedig ezen túl a szépérzékünk javítója. Énekük több faj esetében valódi zenei élmény. Egy-egy jó énekest minden természetet szerető embertársunk befogadhatna otthonába. A napi robotolás kipihenéséhez, szellemi és lelki felüdülést biztosít. A madaraim ellátását kezdettől, úgy szerveztem, hogy számomra ez szórakozás, és nem szabad, hogy újabb teherként jelentkezzen. Ez különösen igaz a napi gondozásukra, etetésükre. A lágyevők etetése, elhihetitek, nem igényel több időt, egyetlen magevő etetésétől sem. Tehát a feladatunk a következő. A LÁGYELESÉG legyen gyorsan elkészíthető, az összetevők legyenek könnyen beszerezhetőek, és természetesen a madár igényeit teljesítse. Az én hétköznapi receptem minden összetevője vidéken és városban is egyaránt beszerezhető, sőt még áruk is elérhető, megfizethető. Minden lágyeleség alapja a sárgarépa. Ajánlatos felhasználás előtt megmosni, a felületét lekaparni. / vegyszermaradvány, kereskedelmi felületi tartósítási szer, penészgomba stb./ Egy közepes sárgarépát lereszelek. Ehhez reszelek héjjal együtt, egy db keményre főzött tyúktojást. / Évekig a tojást is kihagytam/ A tojást, a sokszor említett, előre gyártott, valamilyen száraz tojásos lágyeleséggel helyettesítettem. Ezt most is használom csökkentett mennyiségben. Vidéken a saját tyúkkal rendelkezők el is hagyhatják! Nekem a valódi tojással takarékoskodnom kell, mert a vett tojást több okból most sem használom! Lágyeleségem további összetevője a kutya vagy macskatáp. Rigófélék és seregélyek enyhén beáztatva egyben kapják a borsó méretű junior tápot, míg a sámarigóknak, légykapóknak, kisebb méretű madaraknak ledarálom. Bármely méretű tápot HASZNÁLHATUNK daráláshoz, csak a kávéőrlővel vigyázzunk, kukoricadarálóval több hétre előre is dolgozhatunk. A kávéőrlővel én is megjártam, mert a túlságosan keményre készített táp helyett egy alkalommal a lapátokat darálta le. Tehát a darálás is jó, de van helyette egy veszélytelenebb megoldás is. Ezt egyes madaraim „KERESZTAPJÁTÓL” tanultam. Lényegében ez is kutya-macska táp, csupán ez konzerv. A felnyitott konzerv tartalmát megfelelő edénybe kiöntjük, majd vagy mikróban, vagy tűzhelyen felmelegítjük annyira, hogy a kocsonyás-zsíros lé feloldódjon. Ne, főzzük szét a kis hurkácskákat! A levet leszűrjük, leöntjük, lecsepegtetjük, kutyának kiönthetjük. A LÉNYEGET, krumplinyomóval vagy villával kinyomjuk-felaprítjuk. Tehát a kutya-macska táp így előkészítve szintén megy a lágyeleséghez. Még van egy összetevőm, ez a hetente egy alkalommal túrított túró. Arányaiban a hétköznapok lágyelesége nálam összefoglalva a következő: 1 reszelt répa + 1 kemény tojás + tojásnyi tojásos száraz eleség + tojásnyi darált vagy kinyomott kutya-macska táp + féltojásnyi túró. Ennyi és semmi több. Zöldséget, vitamint az átlagos etetésnél nem használok. Ezeket a gyári tápok többé- kevésbé tartalmazzák. Az összetevők előkészítése sem időigényes, a teljes keverés pedig néhány perc. Egy madárnak ebből a keverékből elegendő naponta egy nagyobb diónyi méret. A többit hűtőben tárolhatjuk. A madaraim ezt a keveréket ismerik, megszokták. Ezt időnként, alkalmanként kiegészítem különféle dolgokkal, csemegékkel majd erről is írok. Ez viszont már csupán ünnepi torta. Ismételt figyelmeztetés: Egyetlen lágyevő sem tartható élő eleség, LEGALÁBB LISZTKUKAC NÉLKÜL. Madaraink pontos igényét nekünk kell felismerni, de én minden irodalmi tanács ellenére a lisztkukaccal nem spórolok. A 35 szemet csökkenthetjük ott, ahol jobban fogy a lágyeleség, de 20 szem alá én soha sem megyek. Következik eltérés az etetésben a rovarevők és a gyümölcsöt is igénylők között, kiegészítők. Üdv. Lakó Antal


 
Offline
Csatlakozott: 2008 jún. 19, 17:01
Hozzászólások: 249
   
Hozzászólás 2013 máj. 31, 5:35 
Lágyevők etetése szabadság alatt.

A madártartók legtöbbször a nyári szabadságolás időszakában kerülnek konfliktushelyzetbe családjukkal. A CSALÁD menne, mi MARADNÁNK. Ilyen helyzetben jobb a békesség és keressünk megoldást madarunk elhelyezésére, ellátásukra. Kezdők a legelső madár beszerzésekor mérlegeljék ezt is, és mérjék fel meddig feszíthető a hozzátartozóink megértő szolidaritása. Könnyebb helyzetben vannak azok, akiknél a családon belül is akad olyan madarászattal fertőzött személy, -nagyszülő, rokon, esetleg barát,- akikre rábízhatjuk madarunkat néhány napra. Persze ehhez az is kell, hogy a közelünkben lakjon, és vállalja is e kényes és kockázatokkal is járó feladatot. A legkisebb elhelyezési és takarmányozási eltérés is okozhat kellemetlen eseményt, így jobb, ha a madár a megszokott helyén marad, és a takarmánya is számára megismert, megszokott. Magevő madaraknál néhány napos távollét megoldható önetető, önitató rendszerrel, de itt is jobb, ha van kontrol. A mag felakadhat, a víz kifogy, beposhad. Lágyevőknél a napi ellátás,- lehetőleg azonos időben- elengedhetetlen. Egy-egy esetben megoldás a „gyorsbüfés” etetés. Ezt se tegyük gyakorivá. Azaz sürgős munka, családi összejövetel, egy napos kirándulás, ami esetleg a hajnali induláskor nem hagy időt pepecselésre, nyugodtan alkalmazhatjuk. Tehát 35 szem lisztkukac, aminél a répás táp csupán mellékes kiegészítő. Elsősorban a kukacok elhelyezkedését, folyadék igényét biztosítja, valamint egy nap alatt nem romlik meg. Más a helyzetünk, ha távollétünk több napos. Lágyevők etetését még madarászok sem szívesen vállalják, nem beszélve olyanokról, akik nem ilyenek. A legtöbb ember úgy irtózik a lisztkukactól, hogy azt még kesztyűben és csipesszel sem fogja meg. Tehát el kell oszlatni minden ellenérzésüket, és olyan megoldást kell keresnünk, hogy teendőjük a táplálék beöntésére korlátozódjon. Erre az én javaslatom, módszerem a következő. Minden estben az etetendő madár kalitját, röpdéjét lássuk el egy rövid emlékeztető-figyelmeztető cédulácskával. Ahány madár és ahány nap, ennek megfelelően zárható, de levegőt biztosító tégelyben, orvosságos üvegben bekészítem a madarankénti többször elmondott 35 szem lisztkukacot. /a biztonság kedvéért rászámítok + 2-3 napra./ Hűvös helyen vagy egyes fokozaton „elkülönített” hűtőben tárolom. Több napról beszélünk, így a megszokott, napi lágyeleséget is biztosítani kell. Ezt előre elkészítem, dió nagyságú méretekre egyedileg kicsomagolom, és mélyhűtőbe teszem. Az etetésre felkért személynek a feladata arra korlátozódik, hogy csupán egy adagot a lágyeleségből és a kukacból naponta kitölt a madár etetőjébe. A LÁGYELESÉGET fagyottan is kiteheti, mert a madár előbb minden esetben a kukacot eszi, tehát az etetőben majd kiolvad. A megmaradt lágyeleséget minden nap ki kell önteni. Ez mehet a lisztkukac tenyészetre, vagy a kukába. Friss ivóvíz cserével együtt, így madarunk biztonságos etetése, a szomszédunknak sem okoz több elfoglaltságot néhány percnél. Megismétlem a lágyeleség a madarunk által ismert, megszokott összetevőket tartalmazza! Módszeremben nincs semmi rendkívüli. Ez is bizonyíték arra, hogy lágyevőt is bátran tarthatunk, ha tudjuk hogyan. Aki nem talál segítséget madara etetésére, az ne is kezdjen bele. Szükségből rövid időre én is vállalni tudok néhány egyedet, ha elhozzák. Még két megjegyzés. A madár elhullása a legjobb ellátás mellett is bekövetkezhet, ezért erre számítani kell! Másik, hogy nagyobb állomány idegenre bízva, több kockázattal jár, illetve tenyésztésre távollétünkben ne is gondoljunk. Folytatom üdv. Lakó Antal Utóirat: Kedves Olvasók! Kérlek benneteket, kérdéseiteket ne privátban írjátok, mert nem vagyok megszállott számítógép használó, így azok megválaszolására nem jut időm. Ráadásul a kérdések zöme másokat is érdekel, sőt azonosságuk miatt többször kellene ismételten leírnom ugyanazt. Az általam ismert fajokkal kapcsolatban szívesen válaszolok minden értelmes kérdésre itt az IDRE fórumon. Fecskementés-madármentés témában keressétek a H-40 „Süvöltősöket.” Pontos elérhetőséget nem írok, ezzel is tiszteletben tartom az IDRE értékeit.


 
Offline
Csatlakozott: 2008 jún. 19, 17:01
Hozzászólások: 249
   
Hozzászólás 2013 máj. 28, 8:42 
A lágyevők gyorsbüfés etetése! Elterjedt városi szleng, hogy a „lustaság fél egészség”. Sajnos a mai rohanó világgal mindent igyekszünk megmagyarázni, így azt is miért esznek oly sokan jó házi tejfeles csirkepörkölt helyett gyorsbüfében pizzát vagy hamburgert. Vidéki munkavégzésem időszakában „baráti” beszélgetés közben több ismerősnek feltettem a kérdést, hogy jól van ez így? A válasz: ne sírjanak a vidékiek, mert könnyű nekik. Kimennek a kertbe, összeszedik a zöldséget, megfognak egy tyúkot, és eszik a jó ételeket. Egyről ezek az emberek elfelejtenek beszélni, hogy vállalnák-e a neveléssel járó gondokat az év 365 napján. Mert az állattartás ezzel jár. Bevezetőm lényege, hogy hamburgeren is lehet élni egy rövid ideig, de számítani kell a következményekkel. Sajnos vidéken is egyre kevesebben vállalják az állattartást, és ehhez hasonlóan fogyunk mi madarászok is. Egyre kevesebb a kiránduló a természetben, és közöttük is egyre több az olyan, aki nem látja a fától az erdőt. A madárdal számukra csupán mellékes hanghatás. A madaraim éneke betölti a kicsi kertünket, mégis alig akad olyan városi látogatónk, aki felfigyelne rá. Nos belőlük nem lesz madarász. Ezért minden eszközzel segítenünk kell azokat, akik ismeretek nélkül megkísérelnek valamilyen madarat befogadni, felnevelni, gondozni. Különösen igaz ez a lágyevők esetében. Átmeneti életbenntartásukhoz, beetetéshez, valamint alkalmanként madarainknál is alkalmazhatjuk a gyorsbüfés etetési megoldást. Ez a módszer fiókamentéshez alkalmatlan! Mindenkinek tudnia kellene, akár lesz belőle madarász, akár nem, hogy madarat koplaltatni nem lehet! Vannak fajok, amelyek víz nélkül több napot kibírnak,- mert a táplálékból képesek biztosítani a minimális szükségletüket- de élelem nélkül néhány órán belül elpusztulnak. Ilyenek például a zebrapintyek, hullámosok, egyes rigófélék stb. Vannak olyan fajok, amelyek a folyamatos táplálék felvételük mellett, nagyon nagy a folyadékigényük is. Ilyenek például a japáni sirályka, vagy a csonttollú. Csupán néhány fajjal szemléltettem, hogy valóban sürgős elfoglaltságunk esetén mire figyeljünk, ha az etetést kényszerből leegyszerűsítjük. Azt viszont lágyevőkkel nem tehetjük meg, mint a magevőkkel, hogy több napra etetünk. A magevők elé kitehetünk egy nagy tál vizet, egy nagy lapát magkeverékkel- önitató, önetető- és a dolog letudva, azaz madarunk tovább él, de a gyors etetési mód lágyevőknél csupán egy-egy napra korlátozható. Tehát a poszáták, légykapók, rigófélék, így a sámarigó is életben tartható több napon keresztül egy leegyszerűsített élelmezéssel minden károsító hatás nélkül, amennyiben az elhelyezésük is megfelelő, és naponta „frissítjük” élelmüket. Egy-egy madár napi gyorsbüfés élelmiszer receptje a következő: reszelt sárgarépa bármilyen készen kapható DOBOZOS-VÖDRÖS tojásos eleséggel 1:1 arányban összekeverve + 35 szem életerős közép méretű lisztkukac. A lisztkukac ne legyen bábozás előtti mozgásnélküli állapotban, vagy fekete hulla, sem báb. Lehet, hogy egyes madarak nem eszik meg az összes kukacot, mert ők tudják mennyi az igényük, de az biztos olyant nem láttam, hogy károsan túlennék magukat. Gyümölcsöt is igénylő fajoknál, így napmadarak, levélmadarak, seregélyek, sárgarigók, csonttollúak esetében a menüjük hasonló, csupán kiegészítem egy-egy fél édes almával, körtével, kompóttal, vagy evvel sem! Tehát az én gyorsbüfés etetésem lényege a 35 szem lisztkukac! Megismétlem ez elegendő egy felnőtt madárnak, de fiókának kevés! A napi etetésre minden elfoglaltságunk mellett is SZAKÍTSUNK IDŐT, VAGY FELEJTSÜK EL a LÁGYEVŐK TARTÁSÁT! A legfontosabb indoka, hogy melegben a legegyszerűbb lágyeleség is megromlik, a lisztkukac pedig, ha közvetlenül NAP éri, befeketedik, elpusztul. Itt jön a képbe a madár elhelyezése. Lágyevőknél mindig legyen árnyékos hűvös hely a kerti röpdében. Itt a hűvös helyen etessünk olyan edényben, amiből a kukac nem tud kimászni! /Kalit se legyen a napon./ Még egy tanács kezdőknek: rovarevő madár beszerzését előzze meg a lisztkukac beszerzése! Következik: etetés szabadság alatt. Üdv. Lakó Antal


 
Offline
Csatlakozott: 2012 dec. 30, 12:32
Hozzászólások: 1
   
Hozzászólás 2012 dec. 30, 12:38 
A lágyevők viszonylatában szeretnék tartani sámarigót. Hol lehet beszerezni?


 
Offline
Csatlakozott: 2008 jún. 19, 17:01
Hozzászólások: 249
   
Hozzászólás 2012 jan. 24, 17:41 
Kedves érdeklődők!
A rovarevő madarak beszerzésével kapcsolatban sok jót mondani nem tudok. Magyarországon sajnos nagyon kevesen vannak olyanok, akik egyáltalán a tartásukkal is foglalkoznak. A tenyésztéssel próbálkozok számát egy kezemen, megszámolhatnám. Nagy kár, mert ezek a madarak sem igényelnek nagyobb gondoskodást, mint a magevők. Énekük, szépségük, mozgásuk, ugyanakkor felülmúlja valamennyit. Legalábbis szerintem. Az ázsiai fajok behozatali tilalma előtt nagyon sok fajt lehetett viszonylag olcsón beszerezni. Persze elsősorban a nyugati országokban. Nálunk is voltak szállítások egy-két kereskedő jóvoltából. Jelenleg a beszerzési lehetőség a külföldi börzékre, tenyésztőkre szűkült. Ezt kell figyelni! Sajnos a sámarigóval kapcsolatban hasonló a helyzet. 2011-BEN hazánkban is hirdettek sáma hímet is és párt is eladásra. Áruk hazai fizetésekhez képest magas, bár én néha azon is meglepődőm, hogy egy három-négy évet jó, ha elélő apró aranymellű, tigrispinty stb. is mennyibe kerül, mégis keresett. A sámarigó 15-18 évet simán szórakoztathatja gazdáját. Még egy megjegyzés. Tenyésztett fiatalokat az őszi börzéken érdemes keresni. Ilyenkor valamivel olcsóbbak, mert a tenyésztők is spórolósabbak, a teleltetést kevesebb madárral kezdik. Én évek óta foglalkozom a tenyésztéssel is, de nem szoktam piacolni a madaraimmal. Inkább kevesebb madár, de az nálam öregszik meg. 2011-év különösen szerencsétlenül alakult, valamilyen külső mérgezés következtében. A 2012. év remélem, nem hoz hasonló kellemetlen meglepetéseket, de erről majd szeptemberben tudok beszámolni. Üdv. Lakó Antal


 
Offline
Csatlakozott: 2012 jan. 23, 14:48
Hozzászólások: 3
Valódi név: Kiss Ágnes
   
Hozzászólás 2012 jan. 23, 17:37 
Helló!
Az előző elírásomért elnézést kérek!
Konkrétan SÁMARIGÓT keresek!
Köszönettel: Ági


 
Offline
Csatlakozott: 2012 jan. 23, 14:48
Hozzászólások: 3
Valódi név: Kiss Ágnes
   
Hozzászólás 2012 jan. 23, 14:56 
Tisztelt Lakó úr!
Segítséget szertenék kérni abban ,hogy hol tudnék Sámánrigót vásárolni.
Tudom, hogy nem mindennapi madár nem lesz egyszerű de én nagyon szeretném.
Előre is köszi!


 
Offline
Csatlakozott: 2008 jún. 19, 17:01
Hozzászólások: 249
   
Hozzászólás 2012 jan. 3, 18:42 
Szia András, és üdvözletem mindenkinek!
Konkrét észrevételekre, kérdésekre, néhány konkrét válasz. Ebből legfontosabb a sámarigó.
A sámarigó magányosan él a természetben. Tehát minden évben új párok alakulnak ki. Én néhány seregély, és timália /napmadár/ kivételével minden rovarevőt, sőt jó néhány magevő fajt is kizárólag nemenként és egyedenként elkülönítve teleltetek. Ettől függetlenül találkoztam már párban tartott sámarigóval is. Azt a pár sámát is együtt tartotta tulajdonosa, amelyiket eladásra hirdettek. Ez ritka, mint a fehér holló, és különben is életveszélyes. A tojó kisebb és gyengébb a hímtől, amit a goromba hím halálra üldözhet! Én a saját madaraimat kanárihoz hasonlóan teszem párba. Azt az egy-két napot kell figyelni, amikor összeengedjük őket. Tehát nem kell problémázni azon, hogy ki a párválasztó. Vásárlásnál legjobb a gyűrűtlen és vadbefogott madár! Ez egy kicsit ellentmond elveimmel, de sajnos ezekből a „friss” madarakból lehetnek a legsikeresebb tenyészpárok. Ezt azért kell elmondanom, mivel Európában sok sáma nincs. A tenyészetek között sok a rokon madár, illetve a kézzel nevelt utód. Ajánlom, hogy aki „teheti”, az mondjuk Saciléban vegyen tojót, Zwóléban hímet, vagy fordítva. Egészséges madárral baj nem lehet. Tehát egy hím,+ egy tojó figyelmesen összeengedve = egy pár. Két éves kor előtt ne kíséreljük meg a tenyésztést. A fiatal hím, vagy fiatal tojó idősebb ellenneművel sem tenyészpár!
Azt tudom, hogy az énekes kanárikat COM szerint elvben lehet nevezni, de még valójában sehol nem olvastam arról, hogy ez mi módon történik. Egyáltalán a világversenyek tömegrendezvényén ez hogyan érvényesül? Hazánkban is, a létező lelkes maroknyi csapat sem nevez soha a közös országos rendezvényekre. A saját versenyüket sajnos csak szűk kör ismeri.
Az írásommal kapcsolatban, én már sikernek tartom, ha négyen-öten végigolvassák. Sajnos a számlálót én is figyeltem, így nem tévedtem nagyot. Remélem, hogy az olvasókból követők is lehetnek. Ezt a sorozatot saját lelkiismeretem megnyugtatására is írtam. Ez egyfajta hiánypótlás azoknak, akik a Pannónián az állatorvosok konferenciáján nem vettek részt. Jó lenne András, ha Ti fiatalok megszerkesztenétek valamilyen új működő szervezeti egységeket, ahol mondjuk én is, megtudhatnám, hogy az országban ki a külhoni kapcsolatokkal rendelkező „kereskedő”, ki mit tenyészt, kinek van, mondjuk sámarigója, ki tenyészt turákót, esetleg zebrapintyet. Azt sem ártana ismerni, hogy kik utaznak, neveznek bárhova. Erre nem várok választ, ez már csevegés. A százéves prédikátoroknak illene, hogy tudják, hogy itt az idő félreállni! Én is észrevettem, hogy már egy ideje nem vesznek észre. Írtam a kanárikról, az egzótákról, a színtáplálásról, a bírálatokról, a genetikáról, de mindenhol elcsúszott az eredeti szándékom. Tervem volt, az európai fajok tenyésztésének, a keresztezéseknek a buktatóit, tévhiteit egyfajta irány szerint végiggondolni, de ez is félreértést szült. A mostani sorozatom során is voltak, akik üzleti reklámnak tekintették lágyevős mondandómat. Úgy érzem, egyre többen vannak, akikkel nem egy nyelvet beszélünk. Ezért egyre kevesebb írásomat olvashatjátok az elkövetkező időben. Külön megköszönöm az IDRE vezetésének, hogy ők még ellentétben a hangzatos szövetségekkel, komolyan veszik fórumuk szakmaiságát, és a szegedi madarász hagyományok ápolását. Írjanak már végtére azok, akik a madarász társadalmat vezetik! Nekik kellene irányt mutatni. Az igazság az, hogy a mai madarász szemlélet egyre távolodik az ízlésemtől. Az ajtóm, viszont minden tisztes madarász előtt, nyitva áll. Üdv. Lakó Antal


 
Offline
Csatlakozott: 2008 jún. 19, 17:01
Hozzászólások: 249
   
Hozzászólás 2011 dec. 31, 15:01 
A sámarigó bírálata, énekverseny.
Kedves Madarász Barátaim!
ISMÉTELTEN MEGKÖSZÖNÖM ANNAK A NÉGY-ÖT OLVASÓNAK, AKIK FOLYAMATOSAN VÉGIGKÍSÉRTÉK ELMÉLKEDÉSEMET, EGYESEK SZERINT OKOSKODÁSOMAT A LÁGYEVŐKKEL KAPCSOLATBAN. Külön köszönöm a hozzászólásokat, és Ottónak a segítségét a képekkel. Nem találtam fel a spanyolviaszt, de igyekeztem kerülni a könyvekben található általános sablonokat. Az, amit leírtam, csupán saját tapasztalatom, én így csináltam, de lehet máshogy is. Mindenki annyit hasznosít belőle, amennyit jónak lát. Bízom benne, hogy lesznek követőim. Remélem sikerült eloszlatnom azt a félelmet, hogy a rovarevők tartása macerás, illetve felfigyeltetek szépségükre. A rovarevő fajok tartása madarász hagyományunk része. Az öregek tudják, hogy a fülemülék, poszáták, gezék, vörösbegyek, rigók tartása a madarász zsigerekben benne van, csak sajnos a tiltások miatt hosszú álomra szenderült. Ne engedjük, hogy ez a hagyomány a feledés homályába vesszen. Azoknak, akik valóban kacérkodnak a sámarigó beszerzésével, külön szurkolok, hogy mielőbb hozzák meg pozitív döntésüket! Ebben a madárban nem csalódhatnak! Bíztatásul még egy kis adalék.
Kezdeném a COM szerinti bírálattal. Az az igazság, hogy versenyeikre nem sok sámát neveznek. Ennek alapos oka, hogy ez az úgynevezett világszervezet az ázsiai szokásokat figyelmen kívül hagyta a szabványok megalkotásakor. A gyűrű méretről tettem már említést, amit eleve hibásan határoztak meg. Hím lábán a gyűrű ne legyen 3.8 mm-től szűkebb. A madár méretére megadott 23-26 cm-t az ázsiaiak egyenesen megmosolyogják. Eleve ők a madarak farokhosszát tekintik egyfajta szépségmérőnek. Indonéziában élnek a legrövidebb farkú sámák, ezek jó énekesek, de farokméretük alapján a COM standardból kiesnének. Indonéziában él egy másik alfaj, aminek csupán a farok mérete már 25-27 cm. A COM valószínűen a thaiföldi-malajziai behozatalokból indult ki. Az Ő farokméretük 15-18 cm. A Borneó szigeten élő alfaj szintén rövidebb farkú, de neki még a fején is van egy fehér sapka, így a COM ezt sem ismeri. A COM, bírálatában csupán a madár külalakjára összpontosít, így aki Európából benevezi egészséges madarát, az minden bizonnyal „világbajnoknak” tekintheti magát! Az egészséges, kivedlett madár szervezete annyira stabil, hogy bíró legyen a talpán, aki hibát talál benne! Ezért vásárláskor is a madáron hibát, csak a gazdája trehánysága miatt találhatunk. Ilyen azért előfordulhat, de mind korrigálható! Kalitban lehet törött farok, majd kinő, túlnőtt karom, keresztezett csőr, ezt pedig levághatjuk. Beteg madarat viszont ingyen se vigyünk haza! Érdekességként elmondom, hogy Szingapúrban kifejezetten tenyésztői cél az ének mellett a minél hosszabb farok. A TOJÓ is rendelkezzen 20-23 cm-es farokkal, a HÍM pedig 30-35cm farokkal!!! Magam is elfogadnám ezeket, pedig ami van az is szép.
Nagyszerű dolog a világháló. Olyan, mint a mesében. Egy kattintás és máris heted-hét országon túl nézhetjük a sámarigókat. Az amatőr felvételek is ízelítőt adnak a madarak énekéről, bár ez sem az igazi! Ezeken a madarakat az éneklésre felbosszantják, így tele van a gondozó vagy más madár hangjával, csattogásával. Ettől függetlenül minden ilyen felvételnek van olyan részlete, ahol a madár bemutatja, hogy mire képes.
Az ázsiaiak bírálati rendszere igen tanulságos. Őszintén, azt sem tudom, hogy a COM egyáltalán az énekre tanított kanárikat lebírálja-e, de Ázsiában az énektudás a fő értékmérő. Alapelvük, hogy egy „rút kiskacsa” is érték, így bírálatnál a madár alakjára, méretére, megjelenésére adható összes pontszám max.10. A madár alakja majd a győztesek között jelenik meg újra értékmérőként! A madár minél több strófát, dallamot ismer ez alapján, kaphat 20 pontot. A hangerő, az érthetőség miatt nagyon fontos. Az idősebbeknek, a „százéveseknek” is kell élményt nyújtaniuk. Ezért már 40 pont jár. Az éneknek folyamatosnak kell lennie, nem szabad gyakori és hosszú szüneteket tartani. Ezért jár 20 pont. Az egyéni és érdekes dallamokat, azaz a madár egyéniségét kihangsúlyozó előadást külön 10 ponttal jutalmazhatják. Ebből jöhet össze az elméletileg elérhető 100 pont. Nagyon érdekes, hogy a bírák milyen szigorúak. Náluk a 75 pont körüli madár már csillagászati értéket képvisel, és kategória győztes is lehet. Maga a verseny négy fő kategóriában zajlik. Kiemelt első kategóriába tartozik a sámarigó. Másodikba a különböző kínai rigókat, gezerigókat vagy álszajkókat sorolják. Harmadik csoportban a Zosteropsok, míg a negyedikben a bülbülök versenyeznek. Egy-egy verseny győztesének kihirdetéséhez, kategóriánként 90-120 madár nevezése szükséges. A madarakat szabvány kalitokban egymástól azonos távolságra felállított oszlopokra függesztik fel. A verseny ideje két óra. A madarakat több bírói csapat bírálja. Egy csapat négy bíróból áll. Érdekes körforgás szerint figyelik a csapatok a madarakat maximum 30 madarat félóránkénti cserével. Az összesítést a négy csapat pontozásából a tulajdonosok hihetetlen feszültséggel várják. A madár és a tenyészet ára egy győzelemmel megsokszorozódik. Több mint érdekes árak. Egy fogott sáma 17-18 cm-es farokig 40 USA dollár körüli árkategóriába tartozik. Ha a farka 22 cm feletti már 300 USA dollár, ha tenyésztett és már szelíd, valamint elfogadhatóan énekel 500 USA dollár, vagy több. NYERTES MADÁRÉRT a 10000, azaz tízezer USA dollárt is gazdag gyűjtők beígérik, és lehet, hogy ennyiért sem eladó. A legmegdöbbentőbb összeg a hihetetlenség kategóriájába tartozik. Ezt az Interneten találtam, de írója a német AZ-ben is írt a sámarigókról, azt írja, hogy „egy szingapúri tenyésztő, aki bérelt majd megvásárolt egy győztes madarat, a teljes kifizetés megközelítette a 80000 US dollárt.” Vagy igaz, vagy nem, de ha igaz, akkor vagy a madár volt valóban rendkívüli, vagy a vásárló milliárdos, esetleg flúgos! Akár igaz, akár nem, ÁZSIÁBAN komolyan értékelik a sámarigót. Igazán kitalálhatna egy hazánkban kereskedő kínai valamilyen madarászokhoz közelebbi tevékenységet is.
Még egy gondolat. Az énekversenyre komoly munkával készülnek, és a legszegényebbek körében is a verseny népünnepély. Lenne még miről írni, de ezt jobb lenne élőben megismerni. Minden esetben a versenyek megrendezésének ideje optimálisan ütemezett. Ekkor a madár kirobbanó formában van. Ennek, a hangon túl, vannak a madáron belső jelzéseik is. A csúcsformában lévő madár szájpadlása a halvány vörösből sötét vörössé, majdnem feketére vált. Ennek ideje tenyésztett madár esetében Európában így nálam is augusztus második fele, szeptember eleje. Ezt követően a vedlésig az ének intenzitása fokozatosan csökken, majd megszűnik. A vedlést befolyásolja a hőmérséklet, majd ezt követően a madár elkezdi újra csendes nyugodt énekét, ami átmenet nélkül egyre határozottabb. Remélem, hogy még életemben rendezhetünk Magyarországon énekversenyt. Azt sem bánnám, ha sámarigóból csak 20-30 madár versenyez. Helyettük lehetnének énekesrigók, barátkák, fülemülék, és szükségből egye-csuda, jöhet néhány száz erdei pinty is. Minden esetben, én már készítem a saját fiatal madaramat, ami a megnyitón elénekli a Magyar Himnuszt! Már tudja! Ki rendezi a versenyt, és vajon mikor?
Mindenkinek eredményes és békés újesztendőt kívánok! Üdv. Lakó Antal


 
Offline
IDRE tag
Avatar
Csatlakozott: 2009 dec. 15, 12:44
Hozzászólások: 6198
Tartózkodási hely: Érd
Valódi név: Malmarits Tamás
   
Hozzászólás 2011 dec. 30, 18:21 
Bár korántsem képesek tökéletesen visszaadni a sámarigó énekét ezek a hangfelvételek, de azoknak akik nem ismerik, kicsit segíthet képbe kerülni...





... és itt egy videó is:



_________________
It is not the strongest of the species that survives, nor the most intelligent that survives. It is the one that is the most adaptable to change.
Charles R. Darwin


 
Offline
Csatlakozott: 2008 jún. 19, 17:01
Hozzászólások: 249
   
Hozzászólás 2011 dec. 30, 17:54 
A sámarigó éneke.

A bevezetőben írtam, hogy a sámarigó az énekesmadarak királynője, és ez bizony igaz. Többféle énekesmadaram volt, de bizton állítom, hogy a gyengébb énekű is versenyre kel valamennyi fülemülével, rigóval, poszátával. A tojó is énekel, és nem is rosszul. Néhányszor már leírtam, „hogy aki ismeri a madarak énekét, az megtanulja látni a zenét”. Evvel nem azt akarom mondani, hogy én látom a zenét, de azt igen, hogy a sámarigó énekét nagyra értékelem, és megtanított különbséget tenni zene és zene között. Ízlések és pofonok különbözőek, így a fiatalok ízlése is eltérő. Vannak, akiknek megfelelő egy rappelő, míg másoknál a zenei élvezet minimum Led Zeppelinnel, Deep Purple-el, Pink Floydal kezdődik. Elnézést, de a mai életben a legjobbak sem érnek az említettek nyomába. Más hasonlattal élve a legrosszabb sámarigó is az iskolázott operaénekesek katagóriájába tartozik. A kritikátlan fül is így tekintsen az átlag sámarigó dalára! Az viszont, aki megízleli a jó bór zamatát, a jó asszony szerelmét, az tudja, hogy a sámarigók között is vannak kiválóbbak a kiválók között.
A fiatal hímek nagyon korán elkezdenek hangicsálni. Volt olyan kismadaram, amit kirepülése előtt magammal vittem egy hajdan volt országos kiállításra. Velem utazott az Esztergomiak néhai elnöke Dogossy Károly, aki majdnem kiugrott a kocsimból, amikor az autórádió zenéjére a kismadár halk, de folyamatos nótázásba kezdett. Ez a madár nem volt még két hetes! Ezt az esetet is csupán azért említettem meg, hogy aki sámát szeretne venni, az kérdezzen rá, vagy ha teheti, figyelje ki, hogy az eladásra szánt madarak között ki, és hogyan énekelget. A korai ének még nem minőség, de azzá tehető! A példában említett fiatal madaram, az eddig tartott hímeim között a legjobb énekesnek bizonyult. Nagyon hamar átvett minden számára érdekes dallamot, és magnóról tanulta a madáréneket. Nagyszerű érzés volt számomra, amikor a Csíli kiállításon, a nézők megdöbbenésére tele torokkal fülemüle szólamokat adott elő folyamatosan, minden zajt túlharsogva. Ez a madár volt az, aki a gyereklányaim akkori kedvenc zenéjét a New Kids on the Block Step by step számát is megtanulta. Szégyen vagy nem, de amikor elpusztult megkönnyeztem.
Másik végletről is vannak tapasztalataim. Ezt az egyik legszebb hím madaram produkálta. Igazi gazfickó volt, és 17 évet élt. Egyedül tartottam, akkor még tojóm nem volt. Közel lakom a Dél-pesti Korházhoz, így madaram gyakran hallotta a mentők szirénáját. Neki ez tetszett, hát megtanulta. Az utcánkban sok a macskarajongó, így sok a macska. Aki ismeri a kan macskák tavaszi zsongását, annak nem kell bemutatnom, hogy az milyen elviselhetetlen. Madaramnak ez is tetszett, és megpróbált csúfságos hangon, azokon is túltenni. Szó, ami szó, mindent tudott. Az ajtónyikorgástól, a nyávogáson, a kotkodáláson keresztül a szirénázásig, de nem énekelt. Ádám István abban az időben komoly sámatenyésztői tapasztalatokkal rendelkezett, így amikor kölcsön kérte madaramat a pár nélküli tojójához, gondolkodás nélkül odaadtam. Láss csodát! Az én nyávogó madaram, még ott is egy kis borsot tört az orrom alá, amikor meglátta párnak szánt kedvesét. Azonnal félretette jónak nem nevezett korábbi szókását, és gyönyörű énekbe kezdett. Nem hittem a fülemnek. Szegény apósom velem volt, és csak annyit mondott „ezt teszi a szerelem, és nézd, úgy énekel, hogy mindjárt bereped a feneke.” Következő évben ez a pár már nálam nevelte csemetéit. Az ő gyerekük volt a korábban említett legjobb énekesem is. Tehát meggyőződésem, hogy a képességet a fiatalok öröklik szüleiktől. Ezt a hangutánzó képességet kell kihasználnunk megfelelő tanítással és „Pavarotti” torkú énekeseink lehetnek!
Énekre tanítás.
Ez egy kicsit hasonló a rolleresek tanítási gyakorlatával. A kifigyelt jó képességűnek ítélt hímeket egyedi kalitokban kell elhelyezni. Ázsiában ennek szabvány mérete van. A sáma abban különbözik a kanárik tanításától, hogy 2-4 évesen is nevelhető. Ez annyit jelent, hogy aki Zwoléban megvásárol egy hímet, azt hazahozva, kedve szerint tanítgathatja tovább! Legfontosabb, hogy a kellemetlen hangoktól, rossz énekesektől különítsük el a tanulót. Több hím esetében a hímek legyenek távol egymástól. A közeli madaraknál a domináns hím nem engedi szóhoz jutni a többieket, így azok előmenetelét nem tudjuk megítélni. A legjobb tanító, a madár apja! Már a fészekben rögzítik agyukban apjuk hangját. Ezért komoly ázsiai tenyészetekben eleve a díjnyertes énekesekkel tenyésztenek! Sajnos minket ettől egy fényév választ el. Szegény ember vízzel főz, így jöhet a cd, magnó, vagy a nyitott ablakon behallatszó feketerigó éneke. Nem kell félni sámarigónk nem lesz feketerigó. Ő művésze az éneknek, és fantasztikusan komponál. A tanítani szánt énekeket, naponta többször ismételjük nekik. Nagyon jó, ha ezt etetéssel is összekapcsoljuk. Ha késünk a megszokott etetéssel, elérhetjük, hogy madarunk türelmetlenül előadja mindazt, amit ösztönösen megtanult. Az ének és evés tudatos kapcsolata, vagy abból megjelenő pavlovi reflex egyfajta vizsga a madár képességéről. Sajnos a sámának van egy rossz tulajdonsága. Amikor idegesíti valami, legyen az hangoskodás, idegenek jelenléte, macska, idegen madár közelsége, akkor hangosan csetteg. Ez a tenyészmadárnál hasznos. Védi a területét, figyelmezteti párját vagy fiókáit a veszélyre. Az ének tanítása során, vagy egyedül tartott énekesnek ezt ne engedjük. A hiszti ellen hatásos ősi módszer, ha madarunkat ilyenkor egyszerűen vízzel lespricceljük, nyakon öntjük. Két-három ilyen alkalom elegendő, hogy a madarunk megtanulja, mit ne tegyen. Később már az eszköz felmutatása is elegendő, hogy ne csettegjen tovább.
A lakásban tartott énekes, a vedlés idejét leszámítva különböző intenzitással, de egész évben énekel. Szeretném ismételten kihangsúlyozni, hogy a madár kitűnő hangutánzó, ami magas fokú zenei képességgel társul. Ez azt is jelenti, hogy emberi, zenei művek eléneklésére is képes! Nagyon féltem a most két éves saját nevelésű madaramat, rendkívüli tehetségnek tartom. Tudásával kapcsolatban majd a folytatásban írok. Ennek témája a sáma COM szerinti és ázsiai bírálata. Üdv. Lakó Antal


 
Offline
Csatlakozott: 2008 jún. 19, 17:01
Hozzászólások: 249
   
Hozzászólás 2011 dec. 29, 18:51 
A sámarigó tenyésztése!
A sámarigó tartása még kezdőknek sem okozhat gondot, olyan egyszerű. A TENYÉSZTÉS is, talán az összes ismert rovarevő között, a legegyszerűbb. Nem véletlen, hogy tőlünk nyugatra is a sámarigót tenyésztik a legtöbben. A tenyésztés alapfeltétele az egészséges és tenyészérett tenyészpár összeállítása. Az egészséggel, a megfelelően tartott madaraknál nagy gond nem lehet, hiszen ellenállóak edzettek. A tenyészérettséggel a két éves kórtól számolhatunk akár 10-12 éves korig. A hímek szinte életük végéig termékenységüket megőrzik. A tenyésztési időpontot is aránylag egyszerűen ütemezhetjük. A madarakat hűvös, nem nyirkos helyen, 15-17 fokon teleltessük. A tenyésztésre szánt hímet és tojót külön kell elhelyezni. Nem gond, ha nem látják egymást. Az ismerkedés kezdeti szakaszában a hang is elegendő. Tavasszal nagyon nagy önuralomra van szükség, hogy madarainkat idő előtt ne vigyük ki a külső tenyészröpdébe. Ennek minimális mérete 1m széles, 2m hosszú, 2m magas, mely fedett, rágcsálómentes, és fertőtlenített. Persze, ettől a nagyobb röpde csupa öröm madarainknak. Szerencsés, ha csak az eleje rács, így a madarak széltől, egyéb zaklatástól is védettebbek. Nem feltétlenül igénylik a röpde növényesítését, megelégszenek a megfelelő ülő rudakkal is. Persze egy szép tágas dísznövényekkel betelepített mini őserdő, csobogókkal, éneklő madarakkal, maga a megnyugtató gyönyörűség. A sámarigó odúban fészkel, így erről szintén a madarak betelepítése előtt gondoskodjunk. Méretre a nimfa papagájéval azonos megfelel. Lehet több odút behelyezni, de nem feltétlenül szükséges. A madár elfogadja azt, ami van. Ez lehet, elöl félig nyitott is. Az odút én úgy erősítem fel, hogy azt ellenőrzéskor kényelmesen elérjem, ugyanakkor tájolása olyan, hogy a kotló madár a röpdén kívüli mozgást, látogatókat ne lássa. Az odú aljára előzetesen betömök egy marék szénát. A röpde alja egészséges jó kerti föld, amire szétszórok mindenféle avart, vegyes száraz füvet, vékony gyökereket. A tiszta és előkészített röpdébe először május végén a tojót engedem be. Korábban már egymással ismeretségbe került párok esetében is jó az óvatosság, amikor a hímet a tojóhoz engedjük. Ennek ideje a gyerekek iskolai vakációjának kezdete. Agresszív hímeket jó, ha egy-két napra csupán saját kalitjával együtt tesszük a tojó röpdéjébe. A kiengedett madarakat előzetesen semmivel nem kell tenyésztésre ösztönözni. Sőt, nem árt, ha az élő eleséget egy kicsit spórolósabban adagoljuk. A HÍM a kiengedés pillanatától állandóan énekel, udvarol, a képen látható módón pózol a tojónak. Egyre gyakrabban repül az odúhoz, és abba kíváncsian betekinget. Evvel adja tudtára a tojónak, hogy a lakás beköltözhető. A TOJÓ az odút ízlése szerint átrendezi, abba behord még egy marék levelet, apró füvet. Én elhasznált fészekanyagot, szőröket nem adok nekik. A fészekben csak a tojó kotlik, általában négy tojáson. A fiókák kelésének ideje két hét. Amennyiben jól sikerült a programozásunk, akkor az első fészekalj kelési ideje július első, második hete. Ez pedig egybeesik a mezők szöcske-sáska „termésének” betakarítási, begyűjtési kezdetével! A fiókák kelését figyeljük, mert ha ekkor nincs elegendő etethető rovar, akkor a kicsik az itatóban landolnak! A kelést könnyen észrevesszük a talajra kidobott tojáshéjról. Jöhet a gyes, ahogy Schmidt Egon a fiókák neveléséhez szükséges lemondást nevezte. Ekkor nincs kirándulás, nyaralás, rokonlátogatás, de még munka sem lehet, ha a napi rovarigényt szeretnénk beszerezni. Sajnos a szülők lisztkukaccal nem etetnek, így gondoskodni kell napi több száz szöcskéről, pókról, sáskáról. Ez a megpróbáltatás legalább két hét, legyen szél, eső, vagy gatyaizzasztó-tarhonyapirító meleg. Esős napokra szintén időben gondoljunk. Nagyon jó erre a tücsöktenyészet, a hangyatojás, vagy a több napra előre begyűjtött sáska. Ezeket a sáskákat, megfelelő zárható edényekben, zölddel etetve, több napig is életben tarthatjuk. A fiatalokat 5-7 napos korukban meggyűrűzhetjük. Persze a szülők ezt eléggé nehezen tűrik, de általában hamar megnyugszanak, és újra etetnek. A fiókák lába vékony, így később is gyűrűzhetnénk, csakhogy ezzel azt kockáztatjuk, hogy idő előtt kiugrálnak a fészekből. A COM szerinti gyűrűméret 3,5 mm. Az a helyzet, hogy evvel nem értek egyet. Az, aki ezt eldöntötte, az minden bizonnyal nem tartott idősebb sámarigót. A fiatal hímekre, tojókra ez jó, de már 3-4 éves hímek esetében, nagyon is szoros. A hím sokkal nagyobb a tojótól, a lába jóval erősebb. A minimális gyűrű ne legyen szűkebb 3,8 mm-nél. A szűkebb gyűrűket előbb utóbb le kell vágni, vagy a madár lába bánja!
A szülők a fiókákat folyamatosan etetik. Kezdetben a sáskákat a talajon rongyosra verik, a talajjal bepanírozzák, majd ezt viszik az odúba. A fiókák minden etetéskor „ürítenek”, ami burokszerűen egyben marad. Ezt a burkolt székletet az etető szülő csőrébe kapja, és ellibbenve csemetéjétől, a fészektől távol eldobja. A második héten már etethető minden nagyobb méretű élő eleség. Szándékosan írtam ezt, mert a fűhálóba került nagyobb élőlény is szétverve eltűnik a fiatalok tágra nyitott csőrében. Fokozatosan emelhetjük a lisztkukac adagot, és adhatunk egyéb lárvát. Az etetés gyakoriságát csökkenthetjük, ha a röpdében egy nagyobb méretű akváriumot nevezünk ki etető edénynek. Ebbe beleönthetünk egyszerre több száz tücsköt, sáskát /ugróláb nélkül/, lisztkukacot stb. A szülők hamar megtanulják beleugrálva kifogni a következő etetéshez szükséges mennyiséget. Azok, akik természetes vizek közelében élnek, etethetnek apró halakkal, /apró békákkal, gyíkokkal./ Jó szolgálatot tehet a guppi tenyészet is, annak, aki nem sajnálja. A védettségről és kíméletességről ne feledkezzünk meg! A békát, gyíkot ezért tettem zárójelbe. A vadon élő madarak evvel is etetnek. Az egészséges fiatalok 12-14 naposan a fészekből kiugrálnak. A csonka farkú aprócska sámagyerekek nagyon ügyetlenek. Szüleik kétségbeesett cserregéssel figyelik minden mozdulatukat. A fiatalokra ilyenkor nagyon nagy veszélyt jelent a fürdővíz! Időben távolítsuk el, és olyan edényben adjunk ivóvizet is, amiben a fióka nem tud megfulladni! A jól nevelő szülők a fiatalokat tovább etetik mindaddig, amíg azok nem önállóak. Nagyon megkapó, ahogy a tojó türelmesen tanítgatja a fiatalokat. Felkínálja a rovart, majd amikor a fiatal eltátja száját, azt nem a csőrébe dugja, hanem egyszerűen leejti. Ezt addig ismételgeti, míg végül a fióka megunja és éhségében a földről is, felveszi. Az első ilyen sikerélményt követően egyre bátrabban keresgél egyedül is, de még szüleitől is kéreget. A tojó hamarosan újból elkotlik, így a fiatalokat célszerű elválasztani. Az elválasztott fiatalokat elhelyezhetjük olyan nagyobb kalitba, kisebb röpdébe, ahol az élő eleséget könnyen megtalálják. Egy-két nap után az élő eleségre, lisztkukacra, szórjunk lágyeleséget. A hímek és tojók méretre azonosak, de a tollasodást követően, jó szemmel, gyakorlattal, már a fészekben is felismerhetőek. A fiatalok további etetése, gondozása egyszerű. A hímek nagyon korán hangicsálnak, így következik az énekre nevelés. Üdv. Lakó Antal


 
Offline
Avatar
Csatlakozott: 2008 jan. 9, 19:15
Hozzászólások: 149
   
Hozzászólás 2011 dec. 27, 20:55 
Kép


 
Offline
Csatlakozott: 2008 jún. 19, 17:01
Hozzászólások: 249
   
Hozzászólás 2011 dec. 27, 18:54 
A Sámarigó nem sárgarigó. /Copsychus malabaricus/
Sorozatom befejezése KÖZELEDIK. Ebben megismerheti a tisztelt olvasó a madárvilág számomra legbecsesebb képviselőjét, az „ÉNEKESMADARAK KIRÁLYNŐJÉT.” Nagyon sok kiváló énekesmadarat ismerek, de egy jó énekű sámarigó leiskolázza valamennyit. Elöljáróban írásomat Tisztelettel ajánlom Schmidt Egonnak, akit nagyon nagy hálával és szeretettel fogok megemlíteni minden sámarigóval kapcsolatos megszólalásomban. Ö volt, aki felkeltette érdeklődésemet e faj iránt, és Ö volt, aki nagyon sok tanáccsal ellátott, és remélem, még évekig drukkol tenyészetemért. Írásomat ajánlom mindazoknak a madarászoknak is, akik a madáréneket szeretik, és remélem, hogy biztatást adok döntésük meghozatalában az első sámarigójuk beszerzéséhez. A sámarigónak helyet kellene szorítania minden kertes házban lakó madarásztársunknak. Aki sámarigót tart, ott valóban egész évben tavasz van.
A természetben elsősorban a sűrű növényzetű csapadékos rovardús környezetet kedveli. Magányos vadász. Előfordulása India, Dél-Kína, Indokina, Indonéz szigetek. Több alfaja ismert. Ezek elsősorban méretben különböznek, csekély színeltéréssel. Nagysága 25-28 cm. Érdekes, hogy méretben legszebbek a thaiföldiek, de a farok hosszában ezeken is túl tesznek a szingapúriak. Ezek a madarak még a 30 cm-t is meghaladják. A madár teste nem túl nagy, búbospacsirta, napmadár méretű. A szarkához hasonló farkuk miatt hosszúak. Ez két-háromszorosa is lehet a testméretnek. A nemek eltérőek. A képen a hím madár látható. A tojó kisebb a hímtől és tollazata is halványabb. A kevés szín, a fekete, tojónál szürke, vöröses barna, fehér, jól elrejti a madarat a félhomályos erdőben. Nyáron a kerti röpdében is meresztgetnem kell a szemem, míg meglátom, hogy hol énekel. A röpdém nem őserdő, és az ének is útmutató, mégis jól beleolvad környezetébe. A madár a természetben rovarokra, pókokra, legyekre vadászik, és területén nem szívesen lát idegeneket. Ezért tartásuknál is figyeljünk erre. Más madártól, fajtársától is külön kell őket gondoznunk. A magányos énekes elhelyezhető olyan méteres hosszú kalitban, ahol a két ülő rudat a madár farkának sérülését kikerülő távolságban rögzítettük. Kínában, Szingapúrban külön énekversenyre kialakított bambusz kalitokat készítenek a sáma énekeseknek. Táplálása, gondozása normál helyzetben nagyon egyszerű. A sámarigó a betegségekkel szemben ellenálló, hosszú életű madár. Minden gyári és házi lágyeleségre rászoktatható. A napi lágyeleség igénye, madaranként jó diónyi méretnek megfelelő mennyiség. Ez tartalmazhat főtt darált marhaszívet, „túrított reszelt túrót”, reszelt sajtot, reszelt kemény tojást, reszelt sárgarépát, rovar őrleményt, gyári tápot, őrölt vagy zúzott kutya, macskatápot stb. Ezekkel együtt adagolhatjuk a különféle kiegészítő vitaminokat, csonterősítőket. A SÁMARIGÓ a számára emészthetetlen élelmiszer összetevőktől, köpetek formájában megszabadul. Ilyen a sárgarépa is! Több éve tartok sámákat, de nálam gyümölcshöz hozzá sem szagoltak. Azok a madarak, akik kedvelik a lágyeleséget, azoknak is adjunk élő eleséget. Napi 20-25 pók, légy, lisztkukac stb. elegendő. Elfoglaltabb napjainkban gyorsan elintézhetjük a napi etetést. Ehhez elegendő 30-35 db lisztkukac, reggeli elhelyezéssel, kimászás biztos etető edényben. Ne ijedjetek meg, a madár csak annyit fogyaszt el belőle, ami neki elegendő. Semmi baja nem lesz, ha nyári szabadságunk idejére, a megbízott gondozó, akár két hétig sem etet mással, csupán lisztkukaccal! A romlott lágyeleség nagyobb veszély! A sámarigó nagyon szeret fürdeni, ezért friss ivó és fürdővízről naponta gondoskodjunk. A magányos énekes könnyen megszelídül, gondozóját felismeri, és lakásban a szabad repülésre is kiengedhetjük. Folytatom, a madarak tenyésztésével, majd énekre tanítással, bírálatukkal. Üdv. Lakó Antal


 
Offline
Csatlakozott: 2008 jún. 19, 17:01
Hozzászólások: 249
   
Hozzászólás 2011 dec. 17, 13:58 
A piroscsőrű timália és a sámarigó!

Tisztelettel köszöntöm azokat a madarászokat, akik megtiszteltek avval, hogy eddig végigolvasták elmélkedésemet a lágyevő énekesekről. Az egyszerűbbtől haladtunk a bonyolultabbig, a széptől a gyönyörűig. Most olyan fajokat mutatok be, ami mindkettőnek eleget tesz. Számomra a piroscsőrű timália és a sámarigó a szívem csücske. A legismertebb és leggyakrabban tartott ázsiai énekesek. A madarakról külön külön írok, mert ha belelendülök, akkor olyan hosszú lehet rajongásom tárgyainak bemutatása, hogy még 2012. adventján is ezt olvashatjátok.
A piroscsőrű timália Leiothrix lutea
Német neve Sonnenvögel, Chinesische Nachtigall, angol neve China-Sonnenvogel, Red-Billed Leiothrix, Pekin Robin. Ezeket a neveket azért soroltam fel, mivel nálunk is ezeket a neveket használjuk, úgy, mint Napmadár, kínai napmadár, kínai fülemüle stb. Mindenki annak nevezi, ahogy megszokta, de engedjétek meg, hogy én piroscsőrű timáliának nevezzem. Ennek nagyon is racionális magyarázata van. Elöljáróban már írtam, hogy az egyik kedvencem, de hangja a mi csalogányunknak a nyomába sem ér. Rokonságban sincs vele, tehát nem fülemüle. A madár a sűrű bozótost kedveli, nem égi vándor, de szerintem tollazata sem indokolja a napmadár elnevezést. Ráadásul a magyar nép már elnevezett egy madarat Napmadárnak. Ezt a nevet ősi madarunk a kerecsen érdemelte ki. Talán tudjátok, hogy régi „szkíta” időkre visszavezethető a Turul legendája. Ősi magyar hagyomány szerint a solymászok a téli napfordulón sólymaik repítésével várták a fény eljövetelét. A Nap felé röpülő sólyom, turul, a magyar Napmadár, egyes helyeken a Tűzmadár. Talán elnézitek nekem ezt a kis kitérőt, hiszen várakozás idejét éljük. Sok mindenre várakozunk, de most mindenki egyre gondol, a Jézus születésére, a karácsony ünnepére. A fény, a világosság, a Nap és a Jézus, így kapcsolódik egybe a mi Napmadarunkkal, a Kerecsennel, és a Karácsonnyal. Bizony a karácsony szavunk ebből az időből, és a reptetett kerecsenünk nevéből származik.
Rendszertanilag a most bemutatásra kerülő madár, a timáliák családjába tartozik. Nem rokon a rigókkal, sem a cinegékkel, sem a fülemülékkel, sem a vörösbeggyel. Mégis mindazoknak igaza van, ha az előbb említett madarakkal valamilyen rokonságot vél felfedezni. Egy kicsit egyesíti valamennyit. A hímnek egész nap jár a szája, mint a rigóknak, bujkáló, kíváncsi tulajdonsága a cinegékre emlékeztet. A madár legszebb és nekem legkedvesebb testrésze a mindig mosolygó szeme. Ebben bizony nagyon hasonlít a vörösbegyre. A madár 15-16 cm zömök testű, viszonylag egyszerű színezetű. Tollazata mégis szép, vonzza a tekintetet. A madár állandó mozgásban van, és élénksége nem azonos a félénkséggel. Nagyon szereti a sűrű növényzetet, ahol folyamatosan keresgéli a rovarokat, elkapja a legyeket is. Tenyészidő kivételével társaságkedvelő. A csapatban alakulnak ki a párok. A kialakult párok nem követik a szabados világ szokásait, így összetartóak és hűségesek. A tenyésztésüknek is ez az egyik nehezen megoldható problémája, mármint a megfelelő tenyészpár kialakítása. A nemek egyébként is nagyon hasonlóak. Jó szem és gyakorlat kell a tojó és hím felismeréséhez. A hímek biztos ismérve az ének. Ez viszont egy börzei vásárlásnál nem döntő, mert hallgat. Sokan a mellszínben bíznak, ne fogadjátok el. A mell színe függ a madár életkorától, a vedlés előtti táplálékának minőségétől. Egy kicsit hasonlít a juhászok által ismert gyapjú kialakulásához. Bőséges takarmány dús gyapjú erős szál, silány takarmány elvékonyodott gyapjú. No de nem a birka a lényeg. Tehát a halványabb, tompább szín nem biztos támpont, így lehet, hogy két hímet vagy két tojót vásároltok pár helyett. A farok feletti fehér „gyűrűje” sem döntő. Ajánlom figyelmetekbe a csőrtől a szem felé húzódó világos sáv tanulmányozását. A tojónál ez szűrkés és a szemmel befejeződik, a hímnél sárgás és a szem mögött egy háromszögben folytatódik. Nekem eddig a nemek kiválasztásánál ez bevált.
A megvásárolt madarakat tarthatjuk nagyméretű kalitkában, de jobb a szobai, kerti röpde. Lehetőleg a vöröscsőrű timáliát párosával, vagy fajtárssal együtt tartsuk! Igényli a társat. Együtt mozognak, egymásba gabalyodva szinte eggyé válva alszanak. Sajnos a különböző tilalmak következtében egyre drágábbak, így ha elpusztul valamelyik, nehezen tudjuk pótolni. A pár nélküli madár mellé, ha ragaszkodunk hozzá, tegyünk más madarat.
Hazája Dél Kína, Pakisztán, India észak-keleti területe, nyugat és észak Burma, észak Tongking. Ez a melegégövi madár, egyáltalán nem kényes. Északon a Himalájába is eljut, az európai telet is elviseli. Tehát a teleltetése senkinek sem okozhat különleges pénztárcát nyitogató megterhelést. A külső szélvédett röpde, ha fedett és védi a hótól, jeges esőtől, tökéletesen megfelel. Külső teleltetésnél nagyon fontos az energiadús táplálás, és a napi folyadék igény biztosítása. FAGYOTT VÍZ, FAGYOTT GYÜMÖLCS mellett madarunk elpusztulhat! A hideg teleltetést alkalmazzuk, belső elhelyezés mellett is! A hidegen tartott madárnak nem jut eszébe a fiókanevelés, így tenyésztési szempontból is nagyobb reménnyel várhatjuk a nyarat.
A timáliák táplálása nagyon egyszerű. Minden házi és gyári lágyeleségre rászoktatható. Kapható kimondottan igényük szerint elkészített gyári vödrös eleség, granulátum. Nagyon könnyen szelídül. Kézből különféle rovarokkal kínálhatjuk. Egy madárnak a napi rovaradagja 15-20 szem lisztkukac, vagy avval egyenértékű egyéb élő eleség. Legyen az, bármi. /kivétel hernyó, giliszta, vagy egyéb undort keltő büdös bogár/ Nagyon szereti a legyeket, pókokat, légylárvát, hangyatojást, gyászbogár lárvát, tücsköket, szöcskéket, levéltetveket, stb. Naponta adjunk a timáliáknak az időszaknak megfelelően puha édes gyümölcsöt. Almát, körtét, narancsot, elegendő kettévágnunk, majd ő kicsipkedi egészen szárazra a gyümölcs héjáig. Szereti a bogyósokat is, a ribizlit, málnát, szedret, és sok apró vadnövény „gyümölcsét.” Télen a kompótok is csemegék. Madaraim rendszeresen kapnak kanári magkeveréket is. Ezt időszakonként változó mennyiségben, a rovarok mellett is felcsipkedik. Egyben nyelik le, nem szemetelnek a maghéjjal sem. Csupán magon tartott madár elpusztul. Nem szabad minden könyvben leírt okoskodást szó szerint elfogadni! Apró zöldet, tyúkhúrt is időnként el-elcsipkedik. Székletük kalitból is könnyen eltávolítható. Röpdében ilyesmivel elegendő évente egyszer a fertőtlenítéssel együtt foglalkoznunk. Kerti röpdében a trágya kevés, a hulladék szinte eltűnik. Nagyon szeretnek fürdeni. Télen is.
Hangja azoknak, akik a sámarigót nem ismerik elfogadhatóan dallamos. Szerintem eléggé monoton és nyáron félő, hogy a szomszédok idegeire megy.
Tenyésztésüknek alapfeltétele a biztos pár, a növényekkel sűrűn betelepített hosszú röpde, a változatos élőeleség biztosítása. Fészküket a lehető legeldugottabb helyre építik. Ebbe belehord minden számára szimpatikus fűszálat, szőröket, mohát. A félig nyitott odút is elfogadják. A csokorba kötött örökzöld, drót fészekkosár is segíthet a fészek megépítésében. A tojások száma általában négy. Ahol kevesebbet találunk, ott vagy kirántották, vagy feltörték a hiányzót. A kelési idő két hét. Az időjárás és a kotló madár szorgalmától függően ettől lehet egy-egy nap eltérés mind két irányba. Ezt NAGYON FONTOS tudnunk. A KELÉS idejére kell legjobban összpontosítanunk, hogy a madár azonnal megtalálja a neki tetsző apró élő eleséget. A legjobb indító „táp” a hangyabáb, az apró gyászbogár lárva, apró sáska. A lisztkukacból ilyenkor nem sokat fogyasztanak, és itt is a fehér vedlőt keresik. Sokat segít, ha keléskor a szülök elegendő pókot és legyet is, levadászhatnak. Sajnos ezért is igény a nagy röpde. Ismert, hogy hazánkban, a legtöbb sikeresen felnevelt fiókával az a madarász dicsekedhetett, aki a fél kertjét, később egy fél „erdőt” beröpdésített. Nálunk még vidéken is kicsik a telkek, így a madarak szabad vadászatára kevés az esély. Ezen segíthet, ha a legyeket becsalogatjuk a madarakhoz. Ennek egyszerű módszere, a röpde eldugott sarkában a földre, vagy fűrészporos edénybe kitett döglött hal, halfej. Erről hallgassatok a család és a szomszédok előtt. A csalit le kell takarni hálóval, szitával, hogy a madár ne férjen hozzá. Nagyon sok légy bemegy, és a kikelő szétmászó légylárva sem megy kárba. Figyelem kevesebb halfej, de gyakrabban, kevesebb és megmagyarázható „illatosítással” jár!
A fiókák életének első kritikus időszaka az életük első hete. Ha a szülő eddig nem dobta ki, nem ette meg, akkor reménykedhetünk kirepülésükben. Második kritikus esemény a gyűrűzés. Nem minden madár tűri a háborgatást. Ilyen estben ne kockáztassunk! Nem kell madarunkkal kiállítást nyerni, a saját sikerünket gyűrű nélkül sem veheti el tőlünk senki. Az, aki vállalja a kockáztatást, a reggeli etetést figyelje ki, és ezt követően gyűrűzzön. A jóllakott fióka kibírja azt az időt, amíg az öregek megnyugszanak, majd ösztönüktől vezérelve ismételten etetni fognak. Este soha ne gyűrűzzünk! Következő kritikus időszak a fiókák kirepülésének ideje. Az ügyetlen fiatalok idegesítik szüleiket, és azok izgalmukban elfelejthetnek etetni. Sajnos erre figyelnünk kell, mert ha nincs más megoldás, jöhet a kézi kényszernevelés. A mély vizes edény, és a rácsra kapaszkodó fiatalra a macska is halálos veszélyt jelenthet. Következő kritikus idő, a madarak elválasztásának ideje. Az önállóan evő fiatalokat haladéktalanul vegyük el a szülőktől. Az öreg hím üldözheti, agyonverheti fiait, különösen akkor, ha a pár újra költeni kezd. Ennek pedig adott az esélye a sok fehérje dús rovar következtében. Az utolsó kritikus időszak a fiatalok életében az első vedlés. Eléggé furcsán vedlenek. Ilyenkor jó, ha szárazabb esőmentes, huzatmentes helyre telepítjük őket, bőséges és változatos élőeleség etetéssel. A sikeres vedlést követően, az egészséges madár hosszú életet élhet gazdája örömére.
A piroscsőrű timália legközelebbi rokona az ezüstfülű timália Leiothrix argentauris. Nekem is voltak ilyen madaraim. Szerintem sokkal szebb, mint a piroscsőrű. Hazája átfedésben van az előbbivel. Kína, Indonézia, Thaiföld, Malaysia. Méretre is nagyobb, 17 cm. A lágyeleségben elkevert színezőkkel tollazata intenzívebben ragyog. A nemek eltérőek. Éneke jelentéktelen. Szakkönyvek szerint érzékenyebb a piroscsőrűtől, de én ezt nem tapasztaltam. Táplálása hasonló minden timáliának. Sajnos én egyetlen problémát nem tudtam velük kapcsolatban megoldani, ez pedig a költésük átütemezése. Nálam minden esetben karácsony környékén keltek ki fiókáik. A fészket feketefenyő és egyéb levágott örökzöldben építette. A tojó a mindennapos zavarás ellenére intenzíven kotlott. A kikelt fiatalok minden alkalommal elpusztultak. Rekord kort élő is négy-öt napos lehetett. Abban az időben csak a lisztkukac volt az egyetlen elérhető élő eleség, evvel pedig nem lehetett felnevelni őket, még kézzel sem.
Közeli rokon a kék napmadár, vagy más néven a kék siva is.
Latin neve Siva cyanouroptera Hazája hasonló az előzőekkel. Szárnya, farka, sapkája kék. Háta barna. Szép ő is. Mérete kicsi, színkanári méretű, 14 cm.
További rokonaikat nem sorolom fel, mert így is sokat írtam. Félő, hogy lesznek olyanok, akik ezt is megunták olvasni, és az én rokonaimat fogják emlegetni. Üdv. Lakó Antal


 
Hozzászólások megjelenítése:  Rendezés  
Hozzászólás a témához  [ 245 hozzászólás ]  Oldal Előző  1 ... 8, 9, 10, 11, 12, 13  Következő



Ki van itt

Jelenlévő fórumozók: nincs regisztrált felhasználó valamint 3 vendég


Nem nyithatsz témákat ebben a fórumban.
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Nem szerkesztheted a hozzászólásaidat ebben a fórumban.
Nem törölheted a hozzászólásaidat ebben a fórumban.
Nem küldhetsz csatolmányokat ebben a fórumban.

Keresés ebben a témában:
Ugrás:  
cron

Pontos idő: 2024 márc. 28, 10:56
Powered by phpBB® Forum Software © phpBB Group
Magyar fordítás © Magyar phpBB Közösség
phpBB SEO