A piroscsőrű timália és a sámarigó!
Tisztelettel köszöntöm azokat a madarászokat, akik megtiszteltek avval, hogy eddig végigolvasták elmélkedésemet a lágyevő énekesekről. Az egyszerűbbtől haladtunk a bonyolultabbig, a széptől a gyönyörűig. Most olyan fajokat mutatok be, ami mindkettőnek eleget tesz. Számomra a piroscsőrű timália és a sámarigó a szívem csücske. A legismertebb és leggyakrabban tartott ázsiai énekesek. A madarakról külön külön írok, mert ha belelendülök, akkor olyan hosszú lehet rajongásom tárgyainak bemutatása, hogy még 2012. adventján is ezt olvashatjátok. A piroscsőrű timália Leiothrix lutea Német neve Sonnenvögel, Chinesische Nachtigall, angol neve China-Sonnenvogel, Red-Billed Leiothrix, Pekin Robin. Ezeket a neveket azért soroltam fel, mivel nálunk is ezeket a neveket használjuk, úgy, mint Napmadár, kínai napmadár, kínai fülemüle stb. Mindenki annak nevezi, ahogy megszokta, de engedjétek meg, hogy én piroscsőrű timáliának nevezzem. Ennek nagyon is racionális magyarázata van. Elöljáróban már írtam, hogy az egyik kedvencem, de hangja a mi csalogányunknak a nyomába sem ér. Rokonságban sincs vele, tehát nem fülemüle. A madár a sűrű bozótost kedveli, nem égi vándor, de szerintem tollazata sem indokolja a napmadár elnevezést. Ráadásul a magyar nép már elnevezett egy madarat Napmadárnak. Ezt a nevet ősi madarunk a kerecsen érdemelte ki. Talán tudjátok, hogy régi „szkíta” időkre visszavezethető a Turul legendája. Ősi magyar hagyomány szerint a solymászok a téli napfordulón sólymaik repítésével várták a fény eljövetelét. A Nap felé röpülő sólyom, turul, a magyar Napmadár, egyes helyeken a Tűzmadár. Talán elnézitek nekem ezt a kis kitérőt, hiszen várakozás idejét éljük. Sok mindenre várakozunk, de most mindenki egyre gondol, a Jézus születésére, a karácsony ünnepére. A fény, a világosság, a Nap és a Jézus, így kapcsolódik egybe a mi Napmadarunkkal, a Kerecsennel, és a Karácsonnyal. Bizony a karácsony szavunk ebből az időből, és a reptetett kerecsenünk nevéből származik. Rendszertanilag a most bemutatásra kerülő madár, a timáliák családjába tartozik. Nem rokon a rigókkal, sem a cinegékkel, sem a fülemülékkel, sem a vörösbeggyel. Mégis mindazoknak igaza van, ha az előbb említett madarakkal valamilyen rokonságot vél felfedezni. Egy kicsit egyesíti valamennyit. A hímnek egész nap jár a szája, mint a rigóknak, bujkáló, kíváncsi tulajdonsága a cinegékre emlékeztet. A madár legszebb és nekem legkedvesebb testrésze a mindig mosolygó szeme. Ebben bizony nagyon hasonlít a vörösbegyre. A madár 15-16 cm zömök testű, viszonylag egyszerű színezetű. Tollazata mégis szép, vonzza a tekintetet. A madár állandó mozgásban van, és élénksége nem azonos a félénkséggel. Nagyon szereti a sűrű növényzetet, ahol folyamatosan keresgéli a rovarokat, elkapja a legyeket is. Tenyészidő kivételével társaságkedvelő. A csapatban alakulnak ki a párok. A kialakult párok nem követik a szabados világ szokásait, így összetartóak és hűségesek. A tenyésztésüknek is ez az egyik nehezen megoldható problémája, mármint a megfelelő tenyészpár kialakítása. A nemek egyébként is nagyon hasonlóak. Jó szem és gyakorlat kell a tojó és hím felismeréséhez. A hímek biztos ismérve az ének. Ez viszont egy börzei vásárlásnál nem döntő, mert hallgat. Sokan a mellszínben bíznak, ne fogadjátok el. A mell színe függ a madár életkorától, a vedlés előtti táplálékának minőségétől. Egy kicsit hasonlít a juhászok által ismert gyapjú kialakulásához. Bőséges takarmány dús gyapjú erős szál, silány takarmány elvékonyodott gyapjú. No de nem a birka a lényeg. Tehát a halványabb, tompább szín nem biztos támpont, így lehet, hogy két hímet vagy két tojót vásároltok pár helyett. A farok feletti fehér „gyűrűje” sem döntő. Ajánlom figyelmetekbe a csőrtől a szem felé húzódó világos sáv tanulmányozását. A tojónál ez szűrkés és a szemmel befejeződik, a hímnél sárgás és a szem mögött egy háromszögben folytatódik. Nekem eddig a nemek kiválasztásánál ez bevált. A megvásárolt madarakat tarthatjuk nagyméretű kalitkában, de jobb a szobai, kerti röpde. Lehetőleg a vöröscsőrű timáliát párosával, vagy fajtárssal együtt tartsuk! Igényli a társat. Együtt mozognak, egymásba gabalyodva szinte eggyé válva alszanak. Sajnos a különböző tilalmak következtében egyre drágábbak, így ha elpusztul valamelyik, nehezen tudjuk pótolni. A pár nélküli madár mellé, ha ragaszkodunk hozzá, tegyünk más madarat. Hazája Dél Kína, Pakisztán, India észak-keleti területe, nyugat és észak Burma, észak Tongking. Ez a melegégövi madár, egyáltalán nem kényes. Északon a Himalájába is eljut, az európai telet is elviseli. Tehát a teleltetése senkinek sem okozhat különleges pénztárcát nyitogató megterhelést. A külső szélvédett röpde, ha fedett és védi a hótól, jeges esőtől, tökéletesen megfelel. Külső teleltetésnél nagyon fontos az energiadús táplálás, és a napi folyadék igény biztosítása. FAGYOTT VÍZ, FAGYOTT GYÜMÖLCS mellett madarunk elpusztulhat! A hideg teleltetést alkalmazzuk, belső elhelyezés mellett is! A hidegen tartott madárnak nem jut eszébe a fiókanevelés, így tenyésztési szempontból is nagyobb reménnyel várhatjuk a nyarat. A timáliák táplálása nagyon egyszerű. Minden házi és gyári lágyeleségre rászoktatható. Kapható kimondottan igényük szerint elkészített gyári vödrös eleség, granulátum. Nagyon könnyen szelídül. Kézből különféle rovarokkal kínálhatjuk. Egy madárnak a napi rovaradagja 15-20 szem lisztkukac, vagy avval egyenértékű egyéb élő eleség. Legyen az, bármi. /kivétel hernyó, giliszta, vagy egyéb undort keltő büdös bogár/ Nagyon szereti a legyeket, pókokat, légylárvát, hangyatojást, gyászbogár lárvát, tücsköket, szöcskéket, levéltetveket, stb. Naponta adjunk a timáliáknak az időszaknak megfelelően puha édes gyümölcsöt. Almát, körtét, narancsot, elegendő kettévágnunk, majd ő kicsipkedi egészen szárazra a gyümölcs héjáig. Szereti a bogyósokat is, a ribizlit, málnát, szedret, és sok apró vadnövény „gyümölcsét.” Télen a kompótok is csemegék. Madaraim rendszeresen kapnak kanári magkeveréket is. Ezt időszakonként változó mennyiségben, a rovarok mellett is felcsipkedik. Egyben nyelik le, nem szemetelnek a maghéjjal sem. Csupán magon tartott madár elpusztul. Nem szabad minden könyvben leírt okoskodást szó szerint elfogadni! Apró zöldet, tyúkhúrt is időnként el-elcsipkedik. Székletük kalitból is könnyen eltávolítható. Röpdében ilyesmivel elegendő évente egyszer a fertőtlenítéssel együtt foglalkoznunk. Kerti röpdében a trágya kevés, a hulladék szinte eltűnik. Nagyon szeretnek fürdeni. Télen is. Hangja azoknak, akik a sámarigót nem ismerik elfogadhatóan dallamos. Szerintem eléggé monoton és nyáron félő, hogy a szomszédok idegeire megy. Tenyésztésüknek alapfeltétele a biztos pár, a növényekkel sűrűn betelepített hosszú röpde, a változatos élőeleség biztosítása. Fészküket a lehető legeldugottabb helyre építik. Ebbe belehord minden számára szimpatikus fűszálat, szőröket, mohát. A félig nyitott odút is elfogadják. A csokorba kötött örökzöld, drót fészekkosár is segíthet a fészek megépítésében. A tojások száma általában négy. Ahol kevesebbet találunk, ott vagy kirántották, vagy feltörték a hiányzót. A kelési idő két hét. Az időjárás és a kotló madár szorgalmától függően ettől lehet egy-egy nap eltérés mind két irányba. Ezt NAGYON FONTOS tudnunk. A KELÉS idejére kell legjobban összpontosítanunk, hogy a madár azonnal megtalálja a neki tetsző apró élő eleséget. A legjobb indító „táp” a hangyabáb, az apró gyászbogár lárva, apró sáska. A lisztkukacból ilyenkor nem sokat fogyasztanak, és itt is a fehér vedlőt keresik. Sokat segít, ha keléskor a szülök elegendő pókot és legyet is, levadászhatnak. Sajnos ezért is igény a nagy röpde. Ismert, hogy hazánkban, a legtöbb sikeresen felnevelt fiókával az a madarász dicsekedhetett, aki a fél kertjét, később egy fél „erdőt” beröpdésített. Nálunk még vidéken is kicsik a telkek, így a madarak szabad vadászatára kevés az esély. Ezen segíthet, ha a legyeket becsalogatjuk a madarakhoz. Ennek egyszerű módszere, a röpde eldugott sarkában a földre, vagy fűrészporos edénybe kitett döglött hal, halfej. Erről hallgassatok a család és a szomszédok előtt. A csalit le kell takarni hálóval, szitával, hogy a madár ne férjen hozzá. Nagyon sok légy bemegy, és a kikelő szétmászó légylárva sem megy kárba. Figyelem kevesebb halfej, de gyakrabban, kevesebb és megmagyarázható „illatosítással” jár! A fiókák életének első kritikus időszaka az életük első hete. Ha a szülő eddig nem dobta ki, nem ette meg, akkor reménykedhetünk kirepülésükben. Második kritikus esemény a gyűrűzés. Nem minden madár tűri a háborgatást. Ilyen estben ne kockáztassunk! Nem kell madarunkkal kiállítást nyerni, a saját sikerünket gyűrű nélkül sem veheti el tőlünk senki. Az, aki vállalja a kockáztatást, a reggeli etetést figyelje ki, és ezt követően gyűrűzzön. A jóllakott fióka kibírja azt az időt, amíg az öregek megnyugszanak, majd ösztönüktől vezérelve ismételten etetni fognak. Este soha ne gyűrűzzünk! Következő kritikus időszak a fiókák kirepülésének ideje. Az ügyetlen fiatalok idegesítik szüleiket, és azok izgalmukban elfelejthetnek etetni. Sajnos erre figyelnünk kell, mert ha nincs más megoldás, jöhet a kézi kényszernevelés. A mély vizes edény, és a rácsra kapaszkodó fiatalra a macska is halálos veszélyt jelenthet. Következő kritikus idő, a madarak elválasztásának ideje. Az önállóan evő fiatalokat haladéktalanul vegyük el a szülőktől. Az öreg hím üldözheti, agyonverheti fiait, különösen akkor, ha a pár újra költeni kezd. Ennek pedig adott az esélye a sok fehérje dús rovar következtében. Az utolsó kritikus időszak a fiatalok életében az első vedlés. Eléggé furcsán vedlenek. Ilyenkor jó, ha szárazabb esőmentes, huzatmentes helyre telepítjük őket, bőséges és változatos élőeleség etetéssel. A sikeres vedlést követően, az egészséges madár hosszú életet élhet gazdája örömére. A piroscsőrű timália legközelebbi rokona az ezüstfülű timália Leiothrix argentauris. Nekem is voltak ilyen madaraim. Szerintem sokkal szebb, mint a piroscsőrű. Hazája átfedésben van az előbbivel. Kína, Indonézia, Thaiföld, Malaysia. Méretre is nagyobb, 17 cm. A lágyeleségben elkevert színezőkkel tollazata intenzívebben ragyog. A nemek eltérőek. Éneke jelentéktelen. Szakkönyvek szerint érzékenyebb a piroscsőrűtől, de én ezt nem tapasztaltam. Táplálása hasonló minden timáliának. Sajnos én egyetlen problémát nem tudtam velük kapcsolatban megoldani, ez pedig a költésük átütemezése. Nálam minden esetben karácsony környékén keltek ki fiókáik. A fészket feketefenyő és egyéb levágott örökzöldben építette. A tojó a mindennapos zavarás ellenére intenzíven kotlott. A kikelt fiatalok minden alkalommal elpusztultak. Rekord kort élő is négy-öt napos lehetett. Abban az időben csak a lisztkukac volt az egyetlen elérhető élő eleség, evvel pedig nem lehetett felnevelni őket, még kézzel sem. Közeli rokon a kék napmadár, vagy más néven a kék siva is. Latin neve Siva cyanouroptera Hazája hasonló az előzőekkel. Szárnya, farka, sapkája kék. Háta barna. Szép ő is. Mérete kicsi, színkanári méretű, 14 cm. További rokonaikat nem sorolom fel, mert így is sokat írtam. Félő, hogy lesznek olyanok, akik ezt is megunták olvasni, és az én rokonaimat fogják emlegetni. Üdv. Lakó Antal
|