Anyám most hívott, hogy kutyám rosszul van... annyira ki vagyok, nem tudom mit csináljak, hiszen itt vagyok Pesten fenn.
Mindenesetre azt tudni kell, hogy a kutya májbeteg, ki lett vizsgálva, gyógyszert is kapott, néhány hónapja kemény diétán van (semmi sósat, lehetőleg kevés húst). Már egy jó ideje emésztési problémákkal küzdött, fel volt puffadva, görcsölt, és voltak napok, mikor egyáltalán nem evett, csak behúzott farokkal futkozott, hányt és hasmenése volt. Ez tartott egy, max két napig, és ok. No mióta állatorvosunkhoz szoktam menni segédkezni, elvittem őt is, úgyan olyan panasszal, hogy rettenetesen sokat ivott. Cukorbetegségre gyanakodtam, de tévedtem, sőt, cukorszintje alacsonyabb volt. Na akkor lett csinálva egy rendes vérvétel, ahol szervek állapotát, működését nézik - na ott derült ki, hogy szegénykémnek májproblémája van, albuminszintje nagyon magas volt, emellett magas volt a vér bilirubin szintje is. Ekkor lett csinálva ultrahang (2X), ahol a mindent megnéztek, vesék, méh rendben, máj is rendben, csupán a fossa renalis-nál a kompakt állomány kicsit tömörebb a kelleténél... Na ez már pedig mindent jelenthet. Több vizsgálatot az orvos nem tud csinálni, biopszia lenne a következő lépés, viszont a kutya nem mai csirke, és a doki is azt mondja, hogy felesleges... Kapott gyógyszert (Ursofalk), amit egy hónapig kellett ennie, aztán szilimarin kivonatú készítményeket, majd nyáron vizsgaidőszakban vissza kell vigyem kivizsgálásra... A tünetek szépen csökkentek, sokkal kevesebb a rosszullétes napok. Igaz érdekesen ezek a napok majdnem mindig vasárnapra esnek, mikor jönnék fel Pestre - ergo otthon kell őt hagynom...
Most meg anyám felhívott, hogy a kutya hányt.... véreset.... de már jobban van... Őszintén szólva nem tudom mitévő legyek, a kutya korához képest nagyon jó állapotban van, sportos, ugrál, jókedvű, igazi kis terrier... Csak épp ezek az esetek nehezítik meg a mindennapjait. Mindenesetre most ki kell várnom mi lesz, pénteken mindenképp elsétálok vele az orvoshoz, de hogy ha nem javul az állapota kénytelen vagyok még ma felhívni, hogy sétáljon ki hozzánk.... Annyira szörnyű, mikor az ember olyan messze van, főleg mikor szüksége volna rá...

Olyan tehetetlennek érzem ilyenkor magam.