africz írta:
Gondolkodj úgy róla amit megérdemel az intelligenciaja 4-5 éves gyereké minimum, nem hiszem, hogy egy 4-5 éves gyerek boldog lenne azzal , hogy kalitkába zárják, egyedül hagyják és néha kiengedik... maximum be lehet törni erre egy madarat , de nem hiszem , hogy boldog lenne.
.....
A másik választás, hogy betöröm, bezárom és néha kegyesen kiengedem mint sokan teszik. Ez számomra elfogadhatatlan nem teszek ilyet a gyermekemmel vagy a párommal.
Nagyon tetszik ez a fajta látásmód, ahogy gondolsz a madaradra, sajnos nagyon sokan csak egyfajta tárgyként tekintenek rá ami dekorálja a szobát (mondjuk ilyen ember szerintem nincs itt a fórumon, de úgy az életben találkoztam már ilyenekkel). Az egyetlen apró, de lényegi dologban azonban szerintem te is meg mások is tévednek. És ez a kalitka megítélése. A kalitka nem börtön. A kalitka a madár
otthona, a háza. Ha abban van biztonságban érzi magát (legalábbis ha jól van minden, akkor úgy kell éreznie). A kalitka nem a madár bezárását, rabságban tartását szolgálja. A kalitka a
védelem amivel néha akár önmagától is megvédhetjük a madarat. Ez persze nem jelenti azt, hogy ha egész nap csak a kalitkában van akkor az jó lesz neki vagy jót teszünk vele. Tehát igenis szükség van (szinte minden esetben), hogy szabadon mozoghasson "társadalmi életet" élhessen velünk a falka tagjaival. Mert ránk úgy tekint mint arra a madárcsapatra tekintene amiben él a természetben. Mi vagyunk a párja, a társa, mi vagyunk a falka többi tagja. Ha megnézitek a videót amin jákók vannak a természetben azok a legtöbb esetben 20-30 vagy néha több száz fős csapatokban vannak. A jákók társas lények, keresik a többiek közelségét, csak a költési időben különülnek el a párjukkal. Viszont a csapaton belül is megvan a hierarchia, megvan ki kehez lehet bizalmas és ki van alárendelve. Ha mindent megengedünk neki, akkor bizonyára mi leszünk az alárendelt szerepben. Tudni kell mit szabad és mit nem, így mi leszünk a domináns az ember-madár kapcsolatban.
Felteszem ide a kedvenc videómat.
Ezen egy jákó és egy rózsás látható amint szabadon repkednek és hívásra odamennek a gazdájukhoz. Ezt pedig nem azért teszik, mert félnek tőle vagy mert kényszerítve vannak rá. Egyszerűen olyan erős kötelék (bond) alakult ki az ember és a madár között, hogy számukra ez a természetes. Ennyire erős kötődést csak szeretettel, figyelemmel és gondos törődéssel lehet elérni. Viszont ehhez nem csak akarat, de megszerzendő tudás is szükséges, szóval nehogy megkísérelje valaki ezt egyedül odahaza a saját madarával
[youtube]http://www.youtube.com/watch?v=eT_p3uzziIk[/youtube]Elnézést, ha valaki már ismerte volna vagy untattam volna valakit ezzel a videóval, de szerintem a madártartás és a madár
nevelés csúcsa a szabadon való röptetés (free flight) és engem mindig lenyűgöz. Láthatóan élvezik a madarak is, szóval nem "betörték" hanem megtanították nekik, hogy hívásra visszajöjjenek (illetve el se akarjanak menni). A rózsás amúgy egy légi akrobata, számára két pont között a legrövidebb távolság az össze-vissza. A jákó azonban okos, tudja, hogy a legrövidebb út az egyenes
Akiket érdekelnek esetleg az előzmények, az a YT-n megtalálja az előző 4 nap eseményeit is.