Ma reggel amúgy majdnem megzabáltam olyan édes volt. Úgy, de úgy tud hanyatt feküdni a paplanomon, mint senki más. Lehelyezi a fejecskéjét a paplanra, az egyik lábát berogyasztja, és a hátára borul. Imádni való kis dög.

Üdv mindenkinek aki ide téved!

Akkor ahogy igértem, bemutatkoznék röviden.
Tavaly ősszel vettem egy kézzelnevelt kékhomlokú amazont. Miután elhoztuk még etetni kellett, de napról napra kevesebbszer fogadta el a fecskendőből a kaját, és két hét alatt teljesen el is hagyta. Tehát elég korán hozzám került.
Akkor még úgy vélekedtem a lakásban tartott madarakról, hogy szép dísze a lakásnak. Persze mondta a tenyésztő, hogy naponta kell röptetni, legalább egy órára vegyük ki a kalitkából. Gyakorlatilag ezzel a minimális tanáccsal látott el, és mi így is cselekedtünk.
Közben olvasgattam. Megvettem pár alapvető madártartásról szóló könyvet, és az interneten is folyton ebben a témában böngésztem. Olvasataim alapján, hamar rá jöttem, hogy a madár a lakásban NEM DÍSZ, hanem családtag, aki nagyon sok odafigyelést, törődést igényel. Fajtárs híján meg pláne! Csak egy madarat akartam, de közben be kellett lássam, ahhoz, hogy a madaramnak boldog, teljes élete legyen, kell egy pár, úgyhogy ha minden jól alakul, akkor ivarmeghatározás után ősszel kap egy társat a madaram.
Nos ahogy növekedett az én drágám, szép lassan a kis csipája is kinyílt, lassan kezdett a fejemre nőni. Úgy éreztem, hogy ez a kis dög már már szinte direkt bosszant. Ha a fejébe vett valamit, amit neki nem szabad megcsőröznie, nyilván nem hagytam. De minél inkább nem hagytam, annál inkább azt akarta. Pl. a nagy yukka pálma tetején landolni, és jól szétcsípkedni, vagy a cd-s polcon pakolászni, vagy a tapéta szegélyét leszedegetni..stb Más már nem is járt a fejében, csakhogy engem bosszancson. Már már ott tartottam, hogy megszabadulok tőle, odaadom valakinek, akinél tuti jó helye lesz, esetleg még társai is lehetnek.
De aztán szembe találtam magam azzala könyvel, amely sokat segített, hogy megértsem "kezelni" tudja a madaram. Ez a könyv a már korábban is említett "idomítás művészete" címet viseli. amikor a kezembe vettem a könyvet, egyetlen éjszaka alatt ki is olvastam. Aztán még egyszer lassabban értelmezve is megtettem, és megvilágosodott számomra, hogy bizony másként kell hozzáállnom a madaram neveléséhez.

Jelenleg szoktatom a klikerhez, azt kezdi is megszokni, ha "klikk" akkor kaja van.
A szelídebb, türelmesebb hozzáállásom miatt a tiltott helyeket is sokkal ritkábban látogatja. Korábban odamentem és elhesegettem egyes helyekről, hangosan veszekedve vele. Persze ez hatásos volt mert elröppent. De pár perc múlva visszament. Tehát csak rövidtávon volt hatásos, és csak azt értem el vele, hogy tőlem tartson, ami ugyebár nem cél. Most odamegyek, szépen halkan mondom neki, hogy nem szabad, és tartom a kezem, hogy lépjen fel és elhozom a tiltott helyről átteszem a maga kis mászófájára. Azt hiszem ez sokkal hatásosabb. Igaz, hogy többször kellett ezt megcsinálni, türelemmel, szelíden hozzáállva, de elértem vele a célom, met tudja, hogy em szabad! Talán megértette. Nemtudom, de kevesebbszer "rosszalkodik".
A kalitkába betenni viszont kész katasztrófa. Most ezt próbálom, okosan kivitelezni.
A fejébe veszi, hogy ő biza be nem megy, akkor lehetek én határozott, türelmes, kitaró stb, Ő akkor sem és passz! Na ekkor szokott jönni a könnyű törölközős elkapás, aminek kikerülésében már igen nagy rutinja van. Nem rohanok utánna, de csak akkor tudok következetes lenni, ha nem engedek az akaratának, és akárhogy is, de berakom a kalitba. Ennek viszont az a következménye, hogy amikor legközelebb kijöhet, csak méreget messziről, de nem mer hozzám jönni, és ilyenkor újra és újra a bizalmába kell férkőznöm, tehát bizalmatlan lesz velem, és ezt nagyon de nagyon nem akarom, mert különben nem tudunk továbblépni a kapcsolatonk építésében. Az lenne ugyanis a célom, hogy a madár feltétel nélkül bízzon bennem. Tehát ki kellett találnomvalamit, aminek segítségével vissza tudom esténként a kalitkájábatenni.
Ami bevállni látszik, az a következő. Reggelente, délelőtt nincs igazán gond azzal, hogy a kalitba tegyem, így ezt kihasználva, azt gyakoroljuk reggel kicsit éhesen, hogy "klikk" erre berakom a kalitba, és jutalom. Nyitva hagyom az ajtót, hagyom, hogy ha akar kijöhessen. Ha kijön, is idő múlva ismétlem, és ezt többször is. Arra gondoltam, meg kell szoknia, hogy ha bemegy a kalitkába, nemminden esetben csukódik be az ajtó, mint korábban. Talán ha ezt sikerül bevésnem az agyacskájába, akkor nem lesz gond az esti bemenéssel sem.
De nem hiszem, hogy ez elég lenne, ha este törcsivel kell elkapni. Arra az időre amíg nem megy be este magától, addig azt a technikát fogom alkalmazni, ami tegnap hatásosnak bizonyult. Délután éheztettem, majd amikor be akartam rakni este, akkor szeme előtt raktam be neki vacsorát, és a finom vacsi reményében magától bement. Ha nem lesz kényszer a bemenetel, hanem az jó dologgal (vacsival) párosul, akkor szerintem nem lesz gond.

Ma reggel amúgy majdnem megzabáltam olyan édes volt. Úgy, de úgy tud hanyatt feküdni a paplanomon, mint senki más. Lehelyezi a fejecskéjét a paplanra, az egyik lábát berogyasztja, és a hátára borul. Imádni való kis dög.

No megyek kerítést festeni, 4puli, és az amazonom kíséri figyelemmel a napi tevékenykedéseimet.

Szép napot!

Nekem nem egy ez a nevelés, tanítás! Reggelente az ágyamban a hátárafekszik az amazonom, úgy bújik hozzám, bele a takaróba, mint egy kicsibaba, tényleg olyan szelíd mint a bárány. De a kalitba visszatenni kész katasztrófa. Csak akkor hajlandó bemenni, ha azt ő is úgy gondolja.