Kézzel nevelésről lévő tapasztalataimat szeretném megosztani másokkal is! Gyerek korom óta imádom a papagájokat és mindig is volt madaram. Pár év kihagyása után a fiam kérésére vettünk egy madárkát és később mellé egy kislányt is. Kíváncsiságból csináltunk nekik odút és a végeredmény 5 db. fióka lett. Őket még a szülök nevelték fel. Elajándékoztuk Őket. A szülök mivel kereskedésből származnak eléggé vadak, pár próbálkoztunk a szelídítéssel nem sok sikerrel.1 1/2 éve találtam hirdetésben kézzel nevelt fiókát aki a család kedvence lett, velünk és köztünk volt minden pillanatban amikor itthon voltunk. Beszélni is tudott 20 szót mondott. sajnos tavaly novemberben elment . Szerettünk volna megint egy ilyen madárkát, de nem találtam. Akkor jött az ötlet, hogy próbáljuk meg a kézzel nevelést! Hát végül lett 5 fióka abból a szülök sajnos 2 elnyomtat és ezért ők nyomorékok lettek volna. Maradt 3. Orlux nevelő tápot vásároltam is azóta azt kapják. Most 5 illl 4 hetesek. Nem könnyű de a végeredményt szerintem megéri! reggel 6-kor kezdünk és este 10-kor van az utolsó etetés. A legnagyobb már eszik önállóan ő már nem kap tápot! Szépen kifejlődtek és nagyon aranyosak mikor meglátnak minket már kiabálnak és jönnek ránk. Sok olyan hozzászólást olvastam, hogy ez önzőség, és a madárnak árt. Szerintem ez nem az, sőt ez az igazi felelősség. Hozzájuk igazítom a napi beosztást. Ők az elsők. Olyanok mint a gyerekek. Ha éhes kiabál, ha tele a begye, boldog és alszik.Én igazi családtagot szeretnék, nem pedig csak 1 madarat aki a kalitkából ki se akar jönni.