Támogassa egyesületünket adójának 1%-ával







Hozzászólás a témához  [ 328 hozzászólás ] 
Keresés ebben a témában:
Oldal Előző  1 ... 5, 6, 7, 8, 9, 10, 11 ... 17  Következő
Szerző Üzenet
Offline
Csatlakozott: 2012 okt. 12, 10:17
Hozzászólások: 4
Valódi név: Bakos Andrea
   
Hozzászólás 2012 okt. 12, 17:46 
Persze, írok neki. Köszi az értesítést.


 
Offline
IDRE tag
Avatar
Csatlakozott: 2009 júl. 26, 10:24
Hozzászólások: 2573
Valódi név: Dajka Bernadett
   
Hozzászólás 2012 okt. 12, 17:32 
tara, Pilisről nemrég repült el egy nagysanyi. Ídézem:

Név: Paulovicz Tamás
Dátum: 2012-09-23 17:36:12
E-mail cím: pauloviczmuko@citromail.hu
2012.09.23-án vasárnapPILIS városában elrepült kis kedvencünk,Nagy sándor papagájunk ha valaki esetleg látott vagy esetleg tud segíteni.jutalom ellenében várom segítségét.köszönettel Tomika!egy 10-éves kisfiú


Írj már légyszi az email címére, hátha az ő madara röppent be hozzátok!
Elvileg simán elrepülhetett pestig :roll:

_________________
Betty
http://www.tollasszepsegek.freewb.hu


 
Offline
IDRE tag
Avatar
Csatlakozott: 2011 jún. 10, 17:08
Hozzászólások: 1775
Tartózkodási hely: Somogy megye, Tab
Valódi név: Darázs Ádám Péter
   
Hozzászólás 2012 okt. 12, 16:11 
tara írta:
Nem, sajnos nincs rajta gyűrű.Vettünk neki magokat, meg madáreleséget, zöldségeket, gyümölcsöt...De ha nem jelentkezik a gazdija kalitkát is kell vennünk, és az ő méretében (2 méter magas, 2km3-es) ez nem olcsó mulatság. Ráadásul állatokkal egyébként is jól állunk:)

Szívesen átvállalom. :P :D

_________________
Nem kell, hogy őrült legyél ahhoz, hogy madarakat tartsál, de az biztos, hogy megkönnyíti a dolgot!


 
Offline
Csatlakozott: 2012 okt. 12, 10:17
Hozzászólások: 4
Valódi név: Bakos Andrea
   
Hozzászólás 2012 okt. 12, 13:32 
Nem, sajnos nincs rajta gyűrű.Vettünk neki magokat, meg madáreleséget, zöldségeket, gyümölcsöt...De ha nem jelentkezik a gazdija kalitkát is kell vennünk, és az ő méretében (2 méter magas, 2km3-es) ez nem olcsó mulatság. Ráadásul állatokkal egyébként is jól állunk:)


 
Offline
IDRE tag
Avatar
Csatlakozott: 2011 jún. 10, 17:08
Hozzászólások: 1775
Tartózkodási hely: Somogy megye, Tab
Valódi név: Darázs Ádám Péter
   
Hozzászólás 2012 okt. 12, 12:41 
tara írta:
A jákó hirdetéssel én is találkoztam, de ő már megtatálta a gazdiját. Nem hiszem el, hogy senki nem keres egy ilyen szép állatot.

Nekem is fura, hogy senki nem keresi. Pedig sokan szeretnének egy ilyen szép madarat... Nincs rajta gyűrű esetleg?

_________________
Nem kell, hogy őrült legyél ahhoz, hogy madarakat tartsál, de az biztos, hogy megkönnyíti a dolgot!


 
Offline
Csatlakozott: 2012 okt. 12, 10:17
Hozzászólások: 4
Valódi név: Bakos Andrea
   
Hozzászólás 2012 okt. 12, 12:00 
A jákó hirdetéssel én is találkoztam, de ő már megtatálta a gazdiját. Nem hiszem el, hogy senki nem keres egy ilyen szép állatot.


 
Offline
Csatlakozott: 2012 okt. 3, 0:16
Hozzászólások: 27
Valódi név: Szőke András
   
Hozzászólás 2012 okt. 12, 11:39 
Itt az oldalon csak kissanyikat láttam, hogy keresnek... és azok augusztusban röppentek el.
Remélem, keresni fogja a gazdája és egymásra találtok.


 
Offline
Csatlakozott: 2012 okt. 3, 0:16
Hozzászólások: 27
Valódi név: Szőke András
   
Hozzászólás 2012 okt. 12, 11:35 
Szia Tara!

Pedig nekem rémlik, hogy valaki keresett egy nagysanyit.

Itt a kerületben (XXII) egy jákót is keres a gazdája.

üdv: András


 
Offline
Csatlakozott: 2012 okt. 12, 10:17
Hozzászólások: 4
Valódi név: Bakos Andrea
   
Hozzászólás 2012 okt. 12, 10:25 
Sziasztok!
Múlt héten a XXII. kerületben a kéményünkbe berepült egy nagysándor papagáj. Kimentettük, és gondozzuk azóta is, de szívesen visszaadnánk a gazdájának. Sajnos, hiába nézzük a hirdetéseket a környéken és az állatkereskedésekben, nem keresi senki. Csak csőrike hirdetésével találkoztam, örülök, hogy meg lett a madara. Ha valamit tudtok róla, kérlek segítsetek, biztos nagyon hiányzik valakinek.


 
Offline
Avatar
Csatlakozott: 2012 szept. 12, 9:41
Hozzászólások: 4
   
Hozzászólás 2012 okt. 12, 10:20 
Csőrike írta:
...Te se add még fel. ....

Időnként úgy érzem ez az egész történet többről/másról (?) szól... Hiszem, hogy mindennek oka van és nem mindig rossz, amit annak vélünk. Csupán nem tudjuk a valódi okot. Jelen esetben is mintha valamire tanítani akarna az Élet, csak nem jövök rá mire, mert mintha egymásnak ellentmondó lenne. Az egyik oldalról többször volt már, hogy úgy éreztem nincs tovább és igen - szégyen, nem szégyen -, feladtam. :( És ekkor jött egy telefon, egy reménysugár. Ilyenkor mindig azt éreztem, hogy üzenni akarnak, hogy van még remény, ne adjam fel, küzdjek. És új lelkesedéssel és reménnyel a szívemben küzdöttem. De sajnos nem találtam meg (kivéve legelőször, mikor a hegyről meghallottam valahol a távolban és a parton megtaláltam Csibikémmel. Bár az annyiban volt más, hogy Ő hívott. Ültem a 30 méteres fa alatt 11-től 18-ig - jószerivel tehetetlenül, csak a reménnyel a szívemben, mindketten hivogattuk Csibikével egész nap, hiába -, majd egyszer csak fogta magát és átrepült a Dunán. Alig akartam elhinni. Azonnal utána mentünk komppal. A hajón, a parttól 10-20 méterre hallottam utoljára a hangját :cry: és a mai napig nem értem miért nem jött oda hozzánk... Akkor iszonyú dühös voltam rá és azt gondoltam, ha megtalálom előbb megtépem :mrgreen: aztán hálát adok. Ma már csak egyszerűen nem értem és mást sem szeretnék, csak még egyszer látni, megsimogatni, fújkálni a szárnya alatt, amit imádott, hallani a folyamatos kis csipogását (azért Cserfeske, amiért). De már azzal is megelégednék, ha legalább tudnám, hogy jól van és boldog... Az egyik állatom megint itt hagyott - csak Ő egész másképp, de - ugyanúgy magával vitt egy darabot a szívemből, a lelkemből... :cry: ... Valahogy az első percben, mikor kirepült az ajtón az erdő mellett és mégis megtaláltam, valahogy azt éreztem, hogy vissza fog kerülni. Egyszerűen képtelen voltam elhinni, hogy elveszíthetem. Nem lehet. Hozzám tartozik, a szívem része, ahogy az összes többi állatom is. Nem tudom megmagyarázni, csak valami furcsa magabiztosság volt bennem, pedig tudtam milyen nagy a baj. Nem hiába mentem utána és miután este már tehetetlen voltam, tértem vissza hozzá hajnalban. És ő ott volt. Megrémülve, a 20 méteres fenyőn egyedül a nagyvilágban és arra vár, hogy segítsek. Segítsek, ahogy a lakásban, mikor egy-egy repkedés után a függönybe akad és várja, hogy kiszabadítsam. Most is vár, hogy odamenjek mellé és kezemre sétálhasson (messziről nem jött oda, csak ha mellette voltam - ez volt a legynagyobb baj.) És én ott vagyok alatta, nézem, mást sem szeretnék, csak segíteni, mellé sétálni, hogy biztonságosan áttipeghessen és most mégis tehetetlen vagyok és icipici porszemnek érzem magam a világ valódi nagy erőivel szemben. :cry: Majd egy fakopácstól megijedt és akkor repült el a Duna felé. Ott álltam teljesen tanácstalanul, hazamentem, kikészültem. Majd tettem-vettem, miközben a többi madaram a nagy volierben kint volt a teraszon, hátha meghallja őket és visszatalál. És meghallottam távolról a hangját. Ekkor indultam neki Csibikével és találtam meg a parton....)
Visszatérve az élet tanításaira... A másik oldalról épp fordítva érzem. Mikor épp úgy alakulnak a dolgaim, hogy korábban hazaérek, világos van, jó idő, hogy a másik madaram vihessem, hogy segíteni tudjon (hívja), szinte kínálja magát a lehetőség, hogy menjek, kutassam, készülök, hogy megyek... És ilyenkor szinte mindig (!) történik, közbejön valami. Legutóbb pl. a másik állatom rendszeres orvosi kezelését felejtettem el (!?!?!?!), úgy rohantam vissza a városba vele. Szóval ilyenkor meg mintha szinte lefognák a kezem, hogy ne, ne törjem magam, törődjek bele, engedjem el. :cry: (Egyébként egy ideje ez a legnagyobb kihívás felém: elengedni. Rohadt nehéz.) És lelkileg nehéz eközött a két érzés között vívódni úgy, hogy fogalmad sincs mi van vele, miközben egy életre felelősséget vállaltál érte mikor az életedbe és a szívedbe engedted és úgy érzed cserben hagytad. :cry:
Minden egyes ködös hajnal után és hideg éjszaka előtt Ő az első és az utolsó gondolatom. Vajon merre van? Vajon felismerte mekkora veszélyben van és segítséget kért-e időben? Vagy bajban van már? Van mellette valaki, hogy legalább ne legyen egyedül?... És valóban. "Könnyen" el tudnám engedni, ha tudnám, hogy valaki megtalálta, szeretettel befogadta és nevelgeti és boldog. De így... :cry: Mintha egy láthatatlan kör bezárult volna. Az én nagy nimfázásom így kezdődött. Épp a kislányommal voltam várandós, mikor egy ismerőshöz berepült egy sárga nimfa. Az akkortájt kapott munkahelyi ruhapénzem egészét kalitkára, felszerelésre, madárkajára költöttem. :D De sajnos a kismadár nagyon legyengült és rossz állapotban volt (érdekes egybeesés, szintén október - éppen 10 éve!) és egy-két nap múlva feladta. A férjemmel pedig ott ültünk és szó szerint zokogtunk a kalitka előtt úgy, hogy alig néhány napot volt velünk. Szóval nálam így kezdődött. És mikor Cserfeske elment és a gyász különböző fázisait végigjártam, a keserűség-csalódottság-düh állapotában azt éreztem, hogy elegem van, nem bírom többet elviselni, hogy tőből tépjék ki a lelkem és nem kell egy állat sem. És ebben a pillanatban azt éreztem, hogy az a bizonyos kör tehát be is zárult. Aztán persze megnyugodtam és eszemben sem volt tőlük megválni. Mindenesetre így már talán érthető, hogy miért érzem úgy mintha valami "több", valami más lenne a háttérben.

Szóval ne adjam fel... Feladni, vagy elengedni... Azt hiszem ez a különbség. És mára félek, az egyiket meg kell tanulnom. :cry: De köszönöm! Örülök (komolyan, őszintén, tiszta szívből), hogy a Te kis madarad meglett - tényleg egy kis reményt csal más szívébe is. Remélem, hogy az én kis drágám is jó helyen van.

Bocsánatot kérek, hogy elkalandoztam a tárgytól. Természetesen nem akarom szétoffolni a topicot. Köszönöm, hogy van/volt egy hely, ahol kiadhattam magamból.

B.


 
Offline
Csatlakozott: 2012 okt. 3, 0:16
Hozzászólások: 27
Valódi név: Szőke András
   
Hozzászólás 2012 okt. 11, 10:08 
Bee írta:
Köszönöm a jókívánságaid, mára nálunk - az időt tekintve sajnos - csak az a reményem maradt, hogy segítséget kért és valaki befogadta... :|
Az emberekben az utóbbi időben én is kellemesen csalódtam. A történetünk során "találkoztam" egy-két igazán rendes és segítőkész ismeretlennel és én is hálás szívvel gondolok rájuk. Nagyon jó érzés időnként rádöbbenni, hogy a mai rohanó, önző, embertelen világunkban maradt még egy kis jóérzés. Tényleg, őszinte hála nekik! :)

Még egyszer nagyon-nagyon örülök Nektek, vigyázzatok egymásra! :wink:
B.


Aki egy ilyen tüneményes élőlényért ne tenne meg bármit, az érzelem deficites ember lehet. Úgyhogy Te is abban bízhatsz, hogy ha jámbor madárkáról van szó, akkor előbb utóbb újra emberekhez kerül... és -tapasztalatból mondom, hogy ezek a tollasok érzik az emberen, ha szeretettel viszonyulnak hozzájuk... úgyhogy talán a rossz embereket elkerülik.
Te se add még fel. Ha van még időd és lehetőséged, plakátozzál még több helyen... ha van fb profilod, ott rakd fel és kérd meg az ismerőseidet, hogy osszák meg.
Én a kerületek oldalára is felraktam... nem kevés állatkereskedőnek írtam, az ő oldalukra is kitettem... tenyésztőknek is írtam.
De leginkább a szerencsének és a kedves budaörsi családnak köszönhetjük.
Na meg természetesen neked, nektek is.


 
Offline
Csatlakozott: 2012 okt. 3, 0:16
Hozzászólások: 27
Valódi név: Szőke András
   
Hozzászólás 2012 okt. 11, 10:01 
gaborka írta:

Nagyon jó ilyesmit olvasni! :) :) :)
Gratulálok hogy megkerült a madár és vigyázz rá nagyon!

Remélem, minden elveszett madár megkerül vagy szerető másik emberhez kerül. Olykor ez utóbbi tudata is megnyugtatja (megnyugtatná) az előző gazdiját.

Szüleimet okítom rendesen, hogy mindig bezárni mindent, ha a madár az emeleti előszobában van, onnan seperc alatt lett van egy iramodással, úgyhogy a fent vele lévő családtag figyelmeztesse mindenképpen a lent lévőket, hogy 'légi riadó' van... stb.
Még egyszer nem biztos, hogy ilyen szerencséje / szerencsénk lenne. Tanulságos kaland volt.

Egyébként múlt hét szerdáig minden nap bőgtem, mint egy gyerek... de aztán valamiért furcsa nyugalom vett erőt rajtam... pedig akkor még (utólag tudjuk csak), hogy a szabad ég alatt hált.
Azzal nyugtatgatja magát ilyenkor az ember, hogy befogadták valahol, vagy hogy nem szenvedett.
Aztán pár nappal ezelőtt egy lány ismerősöm azt írta, hogy a madárral álmodott. Azt álmodta, hogy visszajött, de megint elment.
Az első fele bejött... a második remélem nem jön össze... legfeljebb a madár végelgyengülésben való jobb létre szenderülésekor. Nem akarom azt a hibát elkövetni, amit előző nimfapapinknál (Pötyi). Érezte szegény feltehetőleg, hogy itt a vég...
Az én szobámban volt neki egy külön ágy, azon volt a helye (csak éjszakára zártuk be)... és persze az én ágyamat is belakta a tollas. Ott volt egy 'fészek' berendezve neki.
Szóval az utolsó napján is kint volt és rám szállt... kicsit nehezen vette már a levegőt, de nem gondoltam volna, hogy reggelre már meghal. Mindenáron rám akart szállni, hiába tettem vissza az ágyra. Égve hagytam neki éjszakára is a villanyt... és magára hagytam.
Nem lett volna egy szívderítő látvány a halálát látnom, de utólag némi lelki megnyugvással töltene el, hogy végig mellette voltam.
Majd még írok Pötyiről is... és képet is rakok be egy erre megfelelő topikban.


 
Offline
Csatlakozott: 2012 okt. 3, 0:16
Hozzászólások: 27
Valódi név: Szőke András
   
Hozzászólás 2012 okt. 11, 9:45 
Gábor1221 írta:

Szia.
Folyamatosan olvastam hogy mi van veletek és őszintén örülök hogy megkerült a kis nimfád.
Gondolom mennyire aggódtál érte és jó tudni hogy még vannak ilyen jó lelkű emberek mint a budaörsi hölgy.
Minden jót nektek és nagyon vigyázz Csőrikére.


Szervusz!

Mindenki örül :D Madár semmit sem változott. Semmi nyomát nem látni egyelőre rajta, hogy micsoda kalandokat élt át. 2 napja fogadták be, úgyhogy előtte kint volt. Nem semmi. Nem tudom, mit ehetett... ivott -e rendesen, de nagyon frankón átvészelte. Igazi kis túlélő tollas ez. Persze szeretném, ha több ilyen kalandja nem lenne. Pár őszhajszálam nekem is lett tőle.
A budaörsi családról pedig csak szuperlatívuszokban beszélhetünk. Köszönöm nekik itt is.


 
Offline
Avatar
Csatlakozott: 2012 szept. 12, 9:41
Hozzászólások: 4
   
Hozzászólás 2012 okt. 11, 8:15 
Csőrike írta:
Kedves Bee! Csőrike hazatért... :D

Annyira, de annyira örülök. :D :D :D

Köszönöm a jókívánságaid, mára nálunk - az időt tekintve sajnos - csak az a reményem maradt, hogy segítséget kért és valaki befogadta... :|
Az emberekben az utóbbi időben én is kellemesen csalódtam. A történetünk során "találkoztam" egy-két igazán rendes és segítőkész ismeretlennel és én is hálás szívvel gondolok rájuk. Nagyon jó érzés időnként rádöbbenni, hogy a mai rohanó, önző, embertelen világunkban maradt még egy kis jóérzés. Tényleg, őszinte hála nekik! :)

Még egyszer nagyon-nagyon örülök Nektek, vigyázzatok egymásra! :wink:
B.


 
Offline
IDRE tag
Avatar
Csatlakozott: 2012 feb. 26, 21:34
Hozzászólások: 266
Valódi név: Bertók Gábor
   
Hozzászólás 2012 okt. 11, 8:11 
Csőrike írta:
Kedves Bee! Csőrike hazatért. :D

...

Úgyhogy le a kalappal és ezúton is köszönöm nekik, mert nagy nagy emberségről tettek tanúbizonyságot.

...


Nagyon jó ilyesmit olvasni! :) :) :)
Gratulálok hogy megkerült a madár és vigyázz rá nagyon!

_________________
Minnél jobban megismerem az embereket, annál jobban szeretem az állatokat...


 
Offline
Avatar
Csatlakozott: 2012 szept. 27, 9:12
Hozzászólások: 34
   
Hozzászólás 2012 okt. 11, 7:55 
Csőrike írta:
Kedves Bee! Csőrike hazatért. :D

A budaörsi hölggyel felvettem a kapcsolatot azután, hogy írt a facebook oldalamra és email -ben elküldte a madárról készült fényképet.
(Gábornak is nagyon szépen köszönöm a segítséget! Emailben Ő is tovább küldte nekem a hölgy elérhetőségét és a madár fényképét.)
Telefonon beszéltem vele a munkahelyemről és az elmondása alapján sejtettem, hogy ez csak a mi Csőrikénk lehet. Mániája ugyanis a szemüvegkeret rágcsálása.
Apámék elhozták. A befogadó budaörsi hölgy és lánya nagy szeretettel bántak a madárral... anno egy kutyát is befogadtak.
Van saját papagájuk is és Csőrikének vettek egy külön kalitkát. A beígért jutalmat sem fogadták el... sőt, a kalitkát ki szerették volna apámék fizetni... azt sem engedték.
Úgyhogy le a kalappal és ezúton is köszönöm nekik, mert nagy nagy emberségről tettek tanúbizonyságot.

Kedves Bee, a Te segítséged is kellet ehhez, úgyhogy neked is egy hatalmas köszönet jár... és csak remélni tudom, hogy Cserfeskét viszont látod hamarosan egészségben.

Utóiratként: Csőrikét 3 nappal ezelőtt fogták be. Az sem volt semmi, hogy elrepült innen Budaörsig, de az a másik csodával határos dolog, hogy közel 1 hétig kihúzta a szabad ég alatt.
Ez egy csodamadár :-)


Szia.
Folyamatosan olvastam hogy mi van veletek és őszintén örülök hogy megkerült a kis nimfád.
Gondolom mennyire aggódtál érte és jó tudni hogy még vannak ilyen jó lelkű emberek mint a budaörsi hölgy.
Minden jót nektek és nagyon vigyázz Csőrikére.

_________________
DÉZY


 
Offline
Csatlakozott: 2012 okt. 3, 0:16
Hozzászólások: 27
Valódi név: Szőke András
   
Hozzászólás 2012 okt. 10, 23:59 
Kedves Bee! Csőrike hazatért. :D

A budaörsi hölggyel felvettem a kapcsolatot azután, hogy írt a facebook oldalamra és email -ben elküldte a madárról készült fényképet.
(Gábornak is nagyon szépen köszönöm a segítséget! Emailben Ő is tovább küldte nekem a hölgy elérhetőségét és a madár fényképét.)
Telefonon beszéltem vele a munkahelyemről és az elmondása alapján sejtettem, hogy ez csak a mi Csőrikénk lehet. Mániája ugyanis a szemüvegkeret rágcsálása.
Apámék elhozták. A befogadó budaörsi hölgy és lánya nagy szeretettel bántak a madárral... anno egy kutyát is befogadtak.
Van saját papagájuk is és Csőrikének vettek egy külön kalitkát. A beígért jutalmat sem fogadták el... sőt, a kalitkát ki szerették volna apámék fizetni... azt sem engedték.
Úgyhogy le a kalappal és ezúton is köszönöm nekik, mert nagy nagy emberségről tettek tanúbizonyságot.

Kedves Bee, a Te segítséged is kellet ehhez, úgyhogy neked is egy hatalmas köszönet jár... és csak remélni tudom, hogy Cserfeskét viszont látod hamarosan egészségben.

Utóiratként: Csőrikét 3 nappal ezelőtt fogták be. Az sem volt semmi, hogy elrepült innen Budaörsig, de az a másik csodával határos dolog, hogy közel 1 hétig kihúzta a szabad ég alatt.
Ez egy csodamadár :-)


 
Offline
Csatlakozott: 2012 okt. 3, 0:16
Hozzászólások: 27
Valódi név: Szőke András
   
Hozzászólás 2012 okt. 10, 12:41 
Köszönöm... a budaörsi hölgy írt privátban. Felveszem vele a kapcsolatot.


 
Offline
Csatlakozott: 2012 okt. 3, 0:16
Hozzászólások: 27
Valódi név: Szőke András
   
Hozzászólás 2012 okt. 10, 12:22 
Amúgy belegondolva... simán elrepülhetett a madárkánk Budaörsig is. Nagyon jól repül(t).
Úgyhogy kíváncsian várom a budaörsi talált / befogott nimfáról az infót.


 
Offline
Csatlakozott: 2012 okt. 3, 0:16
Hozzászólások: 27
Valódi név: Szőke András
   
Hozzászólás 2012 okt. 10, 12:20 
Szervusz!

A háziállat.hu -n olvastam.
Enyhén szólva meglepődtem. Ettől persze még a válaszoló szaktudását nem vonnám kétségbe, de én előbb a madár épségéért aggódnék és csak utána foglalkoznék azzal, hogy a vásárlónak milyen jogi lehetőségei vannak.

Üdv: András


 
Hozzászólások megjelenítése:  Rendezés  
Hozzászólás a témához  [ 328 hozzászólás ]  Oldal Előző  1 ... 5, 6, 7, 8, 9, 10, 11 ... 17  Következő



Ki van itt

Jelenlévő fórumozók: nincs regisztrált felhasználó valamint 2 vendég


Nem nyithatsz témákat ebben a fórumban.
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Nem szerkesztheted a hozzászólásaidat ebben a fórumban.
Nem törölheted a hozzászólásaidat ebben a fórumban.
Nem küldhetsz csatolmányokat ebben a fórumban.

Keresés ebben a témában:
Ugrás:  

Pontos idő: 2019 dec. 7, 14:04
Powered by phpBB® Forum Software © phpBB Group
Magyar fordítás © Magyar phpBB Közösség
phpBB SEO