conure írta:
mizo írta:
Bocsi, hogy belebeszélek!!!!!:-))) Van az 5 is, a hímem májusban lesz 5 éves, a párja 3 és semmi jelét nem adják, hogy költenének vagy a tojó tojna. Egy barátom, aki tenyészti őket már vagy 10 éve, állítja, hogy 5-7 év alatt sosem költenek.
Egyébkén pedig odulakók, azért imádják annyira az odut, az enyémek abban alszanak már egy jó ideje és imádják
Hát igen, nem akartam ennyire elkeseríteni Warhawkot, de azt tudni kell róluk, hogy nem egy könnyen költésre bírható faj. Nem véletlenül kerül annyiba kicsi termetük ellenére mint egy nagypapagáj, . Attól függetlenül 3-4 éves korban már érettek, csak megfelelő ellátással noszogatni kell őket a költésre. Hátha most lesz 3 éves a tojód akkor még persze, hogy nem igen akaródzik januárban már költögetni. Egyébként akiket én ismerek azoknál mind nyáron költöttek, az enyémek is augusztusiak, de gondolom mint a dél-amerikaiak nagy része, megfelelő körülmények között az év bármely szakában letojhatnak.
Én még azt is gondolom erről, hogy nem csak a nehezebb költés miatt ennyi az áruk. A sapis olyan "kicsi testben hatalmas lélek" madár. Rendkívül okosak, nagyon hamar megérti, mik a szabályok és gyakorlatilag ha kellő mennyiséget foglalkoznak vele, nemcsak igazi családi madár lesz, hanem más madarakkal is együtt tud élni, hiába mondják agresszívnek, csak oda kell figyelni rájuk az elején, mert éppen az eszük miatt, hamar el tud szaladni a ló velük és onnan már ők akarják vinni a puskát. (Drága Kosztáczky Géza barátom, aki először tenyésztette Mo.-on, mondta erre, hogy nem baj, csak nálad legyen a skuló!
)
Elég macerás a nevelése is, nem jó evők és van amelyik már 3 hónapos is elmúlik, mire teljesen önálló lesz, addig pedig bizony sokat kell velük foglalkozni, hogy valóban szelíd madarak legyenek és ne akarják letépni a gazda ujjait. Viszont rendkívüli előnyük, hogy párban sem vadulnak vissza, éppen úgy bújnak, lökdösik egymást félre, hogy bebujhassanak a kezem alá egy kis simire. Szerintem ideális madár, bár én teljesen elfogult sapis és nemes imádó vagyok. Egy nagy vágyam lenne még az életben, egy nappapagáj (vagy kettő), de egyelőre még helyhiány miatt és mert félek kicsit a hangjuktól, visszafogom magam a beszerzésétől, most fontosabb hogy a nemes kapjon egy társat maga mellé, szerencsére náluk a hímek is nagyon jól kijönnek egymással.