Nagy Tamás írta:
Lacrimosa írta:
Számomra ő így szép, és amíg egészséges,
Szia Lacrimosa!
Az egészséges madárnak megvannak tollai, neki meg sajnos hiányoznak!!! Tehát nem teljesen egészséges! Írtad azt is hogy, nem tud repülni, veled rakatja fel magát a "helyére". Ez sem normális dolog! Sok sikert kívánok ahoz, hogy sikerüljön rendbe hozni ezt a madarat! A társ vétellel nem lesznek olyan gondok, hogy nem fogja elfogadni, mivel téged tekint annak?!
Sajnos Kokó esetében ezek normálisak!
De akkor elmesélem a történetét, hogy világosabb legyen. Tavaly februárban kedves ismerősöm felkeresett, hogy nem tudnék-e segíteni egy kis sanyi elhelyezésében, itt is meg lett hírdetve. Nem tudom mennyi lett leírva ide róla. Mindenesetre mint kiderült, Kokó egy nem tapasztalt, nem informált nőnél volt, aki azzal védekezett, hogy ő nem ért a papagájokhoz. Én ezt meglehetősen abszurdnak tartom, hogy nem tudom elképzelni, hogy 14 év alatt nem lett volna rá alkalma egy könyvet kinyítni vagy valakit megkérdezni! Mindenesetre a sztori a szokásos. Kokó egyedül élt, gazdi kedvence volt, míg aztán beütött az ivarérés. Logikusan agresszívvé vált, ami miatt gazdája félt őt kiengedni, így többé már ki sem lett engedve! Kokó egy 44X27X27 cm-s ketrecben élt, 40 centis madár létére - röptetés nélkül tizenéven át. Ha itt eltanulja a repülést, ezen teljesen nem csodálkozom! Elfoglaltsága szerencsétlennek nem volt más, mint egy tükör, és egy műanyag rúd, ami már szabályosan penészesedett a sok terektől... Tehát nem tudok rajta csodálkozni, hogy a madár tolltépővé vált! Ő egy tipikus példa, hogy a tolltépés pszichés eredetű is - akárcsak az esetek zömében! Egy madár, ha tépi a tollait, nem feltétlenül beteg, sőt lásd a kézzelnevelt madarak esetét!
Kokó ha nagyon akarna, tudna repülni, de fél! Amit meg is értek, hiszen több mint élete felét bezárva töltötte egy olyan ketrecben, ahol még megfordulni sem tud!
Nem nem félek attól, hogy Kokó engem tekintene párjának, esély sincs rá, miután a mottóm, hogy a madár legyen madár, babusgatásra ott a kutyám! Egyik madaramat sem szelídítem, ha ők akarnak, jönnek barátkozni! Kokó is, mint említettem, nem szelíd, bármikor odaharap bárkinek, ha úgy nyúl felé, hogy nincs nála kaja. Ő független, nem ragaszkodik az emberekhez, és épp így jó!
A reszocializálásban szerencsére van jónéhány tapasztalatom, akárcsak abban, hogy bánjak egy hosszú éveken át egyedültartott papagájjal. Kokónak jó kezdet volt már az, hogy más madarakat látott, azokkal él. Noha a nimfák teljesen mások, de egy előrelépés már ez! Az összezárást soha nem azonnal végzem, madaraktól függően akár több hétig is eltarthat, egészen addig, amíg nem érzékelem, hogy a madarak jól vannak! Mindenképp fontos, hogy ivarérett madár legyen a hím, mert fiókák esetén csak problémák adódnak!
Két nagy volier áll majd rendelkezésünkre, és ezekben külön lesznek a madarak! Itt nem kell aggódni, jó hátterem van, tehát nem félek. Nagyon kemény harc lesz, és előfordul, hogy nem fogja elsőre elfogadni, de az sokkal nagyobb baj, hogyha a madarat egyedül hagyom tovább. Ilyen élet után megérdemel egy kis boldogságot!
Köszönöm az aggódalmad!
Belépés
Regisztráció
Madarász térkép
GyIK
Chat
Madaraim
Keresés
Számomra ő szebb, semmivel sem csúfabb bármelyik madárnál! 
Azért én bennem van még egy kis rész, mely optimistán reménykedik, csak javul a helyzet!
Azért a kereskedők is ludasak sok esetben akik ezeket eladják gyakran tudva, hogy a madárnak akinek veszik nem megfelelő a kalit... nemrég egy bótban hullámos odút akartak rámsózni mint nimfa odú. De ez persze csak a kisebbik probléma.
Drukkolok neki!
