Egy kép a pihenő madárkáról...

És egy közeli

_________________
Minnél jobban megismerem az embereket, annál jobban szeretem az állatokat...

arra gondoltam hogy le spriccelem a fejét egy kis vízzel,és attól ki prüsszőgi,de ha így se megy akkor kénytelen leszek valahogy lefogni szegénykét...és úgy ki venni,nem szeretném,hogy megfulladjon.

Nálam is volt olyan,hogy a köles beszorult az egyik amazonom orrába,de egy két nap alatt ki is jött.
Ha nem jönne ki egy apró mozdulattal könnyen kitudod neki venni,én egy fogpiszkálóval piszkáltam ki.

nem tüsszőgte ki sajna,eléggé beragadt.

Nem tüsszögte még ki? Elég hamar ki kellene jönnie magától is.

_________________
“It is not the strongest of the species that survives, nor the most intelligent that survives. It is the one that is the most adaptable to change.”
Charles R. Darwin

Képzeljétek a papagájom orrlyukába beleragadt egy köles mag és félek kiszedni, mert még nem nagyon tűri ha simogatom vagy ha hozzáérek csak a kezemen szeret ücsörögni. Félek ha ott marad valami baj is lehet belőle, de attól tartok ha kiakarnám szedni akkor megint csak hajkurászás lenne belőle és azt a kis bizalmát is elvesztené. Szerintetek? Kiesik vagy ki vegyem?

Sziasztok...megoldodott az ügy.Nem eladoak az én kis papijaim. Nem is tudnám őket elengedni,tegnap este nagy nehezen sikerült megoldani de maradnak,egy kicsit necces,de majd lesz valahogy.

A madarak külőn is elvihetők.

Sziasztok . Munkaváltás/kűlfőld/ miatt sajnos nem lesz elég időm foglalkozni a papagájokkal ezért eladnám őket. Nem a pénz érdekel, mert szeretem őket és nem tudok velük kellő időt tőlteni. A nemes 1 éves a kékhomlokú amazon 5-6 hónapos. A kettőt együtt adnám 100 ezerért. Mind a kettő makk egészséges, cites papírokkal, zárt gyűrűsek tenyésztőtől vásároltak. Csak olyanok érdeklődjenek akik elegendő türelemmel és idővel rendelkeznek a madárkákhoz.
Tel: 06-30/288-43-11
Email: f.betti@hotmail.com

ha esetleg tudtok segíteni légyszi irjatok.

Enyémek is van, hogy az ajtóban nyomulnak, ha megyek feléjük, de addig ügyeskedem, míg csak kézen tudnak kilépni.
Kint szokott enni kapni? Ha igen, akkor ne adj, csak a kalitban, ha más nem, az éhség beviszi, amazonok nagy haspókok. A másik, amire apellálhatsz, a kíváncsiságuk: ha nem körülötte pörögsz, míg kint van (persze a szemed sarkából mindig felügyeld!) előbb-utóbb ő fogja keresni a társaságod. Ha rád száll, rögtön jutalmazd meg.

Próbálkozz, de ha már kint van és "kirepülte" magát, akkor is lehet foglalkozni a kézrehívással. A kilépésnél azért jó, ha meg tudod valahogy oldani, mert akkor az (is) tudatosul benne, hogy a kéz = jó dolog, mert kienged repkedni.

_________________
“It is not the strongest of the species that survives, nor the most intelligent that survives. It is the one that is the most adaptable to change.”
Charles R. Darwin

na,de nem kap sokkot,hogy egész nap nics kiengedve?alapbol amig mi dolgozunk egyedűl vannak, a nemes birja,de a kicsi az meglát és ozz log a ketrecen,ha kinyitjuk az ajtaját egyből rebül is nincs is időm arra hogy a kezemre álljon és ugy vegyem ki.

Gondolj bele, hogy vajon mit gondol a madár? Kéz = visszatesz, nem enged kint maradni. Tehát kéz = rossz dolog. Ezért kell(ene) pozitív visszacsatolással ráébreszteni arra, hogy a kéz nem csak "rosszat" tesz vele. Ha ez megvan, akkor lehet csak továbblépni.

Amikor kint van próbáld arra szoktatni, hogy hívásra menjen kézhez és maradjon is rajta. Amíg ez nem megy teljes biztonsággal, addig nem is fogod tudni helyretenni egykönnyen.

Én lebeszélnélek a szárny nyeséséről. Nem szelídebb madarad lesz, hanem egy olyan aki fél repülni (eleinte sokat esne, bizonytalanná válna a mozgása). A madár így ráadásul nem is érzi biztonságban magát, félni fog. Hosszú távon többet veszítesz vele, mint amit nyerhetnél. Ami nem könnyű: rengeteg türelem kell az idomításhoz. Én is így voltam az én egyik madarammal, ott az megoldás volt, hogy csak estefelé engedtem ki, amikor már sötétedett odakint (ez mondjuk most nyáron elég nehéz). Amikor aztán eljött a lefekvés ideje, csak minimális fényt hagytam a szobában, így nem volt kedve annyira röpködni. Mielőtt megfogod és helyreviszed várj egy pár percet, hogy szokja a homályt. Halkan suttogva beszélj hozzá (mindegy mit, a hangszín az ami fontos). Az, hogy mekkora fény kell azt ki kell majd tapasztalnod. Lehet szinte korom sötétben kell eleinte helyretenni. Egy idő után rájön, hogy ilyenkor már úgyis jön az elkerülhetetlen és akkor menni fog ez világosabb helyzetekben is.

_________________
“It is not the strongest of the species that survives, nor the most intelligent that survives. It is the one that is the most adaptable to change.”
Charles R. Darwin

hello!megprobaltamm mindent amit irtatok,nem javul.sokan a szárny vissza vágasat emlegetik idomitas szempontjabol igy hamarabb megszelidul.szerintetek.ez nem alapot hogy orakat kell varni mire eltudjuk kapni

Van olyan amazon amit az énekléssel tudsz lekötni és nagyon hamar megtanul énekelni, és van az ami inkább feladatokat szeret megoldani. Az én Petim az utóbbi. Nem szereti ha énekelek, de azt nagyon szereti ha különböző dolgokat kell csinálni. Van neki egy mászófája, azon szoktunk gyakorolni. Pl.: valahova oda kell mászni, vagy forogni, megfordulni, fellépni a kezemre (ezt külön megtanítottam neki), lelépni a kezemről hívásra odajönni, visszarepülni a helyére, stb. Őt ezekkel lehet lekötni. Azt nem szereti ha énekelek (igaz más se ) De ha fütyülök azt szereti. Minden szépen megtett feladat után kap egy kis jutalomfalatot. Ez nála a szotyi. Van hogy nem engedi hogy megsimizzem, de van olyan is amikor Ő kéri. Aki nem tart amazont az elképzelni se tudja mennyivel másabb és mennyire nagy mértékben kell következetesnek lenni. Össze szoktunk veszni, van hogy haragszunk egymásra, de mindig kibékülünk.
Ja és a kalitkába való vissza tételnél nagyon fontos hogy kapjon jutalom falatot, főleg ha nem akar bemenni, de valahogy mégis sikerült betenni. Ha Petike nem akar bemenni a kalitba, akkor direkt úgy veszem elő a jutalomfalatot, hogy lássa. És addig nem kapja meg amíg nem jön a kezemre és nem tudom betenni. Kellett egy kis idő amíg ezt felfogta, de manapság már nincs gond. Amire én még nagyon odafigyeltem, hogy úgy jöjjön ki a kalitból, hogy én veszem ki. Csak így jöhet ki, a mai napig. Ha nem lép a kezemre akkor hisztis, tehát nem is jöhet ki. Ha megnyugodott akkor lehet kijönni. Így meg tudom előzni a kergetőzést. Van hogy átver, de akkor magára hagyom a szobába, nem jöhet velem és ezt nagyon nem szereti.

Ja, és eleinte külön foglalkozz a madarakkal. Vagyis a párod, ha ő a gazdi. Nálunk én vagyok Lajosnál a főnéni, a többieknek korlátozott jogkörük van (jogukban áll felajánlani a vacsorájukat ) és ezt ők tudomásul is vették. Minden madár egyéniség, van, amelyik szereti, ha taperálják (mint Kamilla, a jákóm, aki most is itt fetreng a klavin, hogy vakargassam méééég, mééééég, mert neki soha nem elég) van, amelyik nem. Lajos pl. nem kifejezetten. Jön, megmutatja, épp mit akar, de minden mással hagyjam békén .

A kergetést felejtsd el, csak rontasz a helyzeten. Nálam úgy szoktak kijönni az új madarak, hogy a legkisebb, leginkább ingerszegény szobába megyek velük, ott kapnak tápot egy szék támláján, közben megbeszéljük az élet dolgait Eleinte este jönnek ki csak, akkor már kicsit le vannak lassulva, könnyebben kezelhetőek, a szobában nem ezer watt ég, hanem kellemes félhomály. Mikor látom, hogy már álmosodnak, kézre veszem őket (mind kézzel _nevelt_, nem csak etetett, az igaz, tehát az alapokat megkapták, igazából csak a bizalmukat kellett elnyernem) és beteszem a kalitba. Ott még egy búcsúpuszi, és lehet aludni
Az amazonok hajlamosak az erőszakosságra, hamar rájönnek, hogy kit lehet szívatni, kifejezetten következetes, határozott ember való melléjük. Nemes és amazon, a világ két pólusa

Ha a madarad nincs kézhez szokva, akkor egy lépéssel vissza kell ugranod, esetleg eleinte próbáld botra léptetni. Nyerd el a bizalmát, előbb kaliton keresztül, aztán próbáld kézen kivenni, és jutalmazd, dícsérd, rengeteget! És légy nagyon türelmes, főleg most, hogy a kézhez kellemetlen élmények kötődnek a madárkádnál.

Még pár ilyen szeánsz és be sem birod majd rakni a helyére...



Próbáld azt, ha ráül a kezedre, énekelj neki, aztán lassan közelíts hozzá a másik kezeddel. Ha látod rajta hogy zavarja, akkor várj, picit hűzd vissza a kezed, de csak annyira hogy boztonságban érezze magát. Ha megnyugodott, megint közelíthetsz kicsit... Idövel (napok, de akár hónapok múlva) engedni fogja magát simogatni..



Minden madár egyéniség. Elsősorban ő az, aki, aztán amazon, aztán papagáj, aztán madár, aztán állat...
Ezért vannak "vérnemesek" és nagyon nyugodt amazonok is..
Szerintem nagyon is okos a madarad, mert összekötötte hogy ha be akarod tenni a helyére, akkor az neki nem lesz jó, mert nem röpködhet és minnél jobban ellenkezik, annál több ideig szabad...
Próbáld becsalogatni, jutalmazni, úgy hogy kellemes élményt kössön a kalitjához. Úgy sokkal szívesebben megy majd be. Igy például ha sikerül betenned, énekelj neki a kalit előtt ülve. Minnél egyszerűbben megy vissza a helyére, annál több éneklést kapjon.. Érteni fogja hogy mi a helyzet, ne aggódj
Türelem, türelem, és sok sok foglalkozás. Így lesz szelíd:)
Mondjuk egy klikker és egy marék a kedvenc kajájából sokat segíthet...

_________________
Minnél jobban megismerem az embereket, annál jobban szeretem az állatokat...

de,akkor mit lehetne tenni??tegnap is eljátszotta,hogy nem lehetett vissza tenni a helyére...kergettem jobbra balra,már alig kapott levegőt szegényke bármivel csalom nem jőn a kezemre..a párommal szeildebb neki oda mennt,de valamelyik nap ő is ugyan igy hajkurászta,vele azért kedvesebb mert ő etette gondolom őt jobban elfogadta,néha nekem is rá ül a kezemre,de ha meg akarom simizni vagy csak a másik kezemmel csinálok valamit vagy megharap vagy egyből elrepül,azt viszont szereti ha énekelek neki.egyébkénnt ez a madár nem az a kézenülős madár mint a nemes.Most vagy azért ilyen mert még kis buta vagy alappol nem is olyan okos a kékhomloku?Komolyan mondom és a nemest skkal okosabbnak titulálom az amazon sokkal magasabb vérmérsékletű mint egy nemes.mit csináljak,hogy szelíd legyen?

Nem MIND ilyen! Épp a különbség a lényeg...

_________________
“It is not the strongest of the species that survives, nor the most intelligent that survives. It is the one that is the most adaptable to change.”
Charles R. Darwin