Kedves Árpád, A hozzászólásod második része gondolom nekem szólt. Az általad reagált írásomban egy hibát vétettem. Nem tavaly, hanem tavalyelőtt, azaz 2012-ben kelt a pasztell színezetű tojóm. Még ez a pár nap nem volt elég ahhoz, hogy átálljak agyban a 2014-es évre. Természetesen igazad van, hogy csak az a tény, hogy megjelent egy új fenotípus, nem jelenti azt, hogy amennyiben ez valóban mutáció eredménye, akkor az nem lehet domináns. Azonban az a tény, hogy a "pasztell" tojó két fészekaljból származó 13 fiókájából egyetlen egy sem mutatja a fenotípust, azaz mindegyik vad színű, úgy gondolom, hogy kizárja annak a lehetőségét, hogy domináns, vagy részleges domináns mutációval legyen dolgom. Tehát már elkezdtem dolgozni azon, hogy megértsem, és, ha lehet, akkor rögzítsem ezt a fenotípust. Ezek alapján jelenleg úgy gondolom, hogy amennyiben szerencsém van és valóban mutációval állok szemben, akkor három lehetőség van: - a mutáció lehet autoszómális recesszív. Ebben az esetben mind a két szülő hordozza a mutációt. Erre van esély, mert a szülők ugyanattól a tenyésztőtől származó párok utódai. Nem testvérek, de természetesen nem tudhatom, hogy mennyire volt beltenyésztett a tenyésztő állománya. Ezt feltételezve össze is tettem a szülőket újra az őszi szezonban. Két fészekaljból lett 10 fióka, amiből sajnos négy elpusztult. A maradék 6 fióka mind vad színű, de az elpusztult 4 fiókán sem láttam azt a világosabb megjelenést, ami a "pasztell" tojómra jellemző volt már pár napos korában. Ez azt sugallná számomra, hogy nem autoszómális recesszív a mutáció, matematikailag 10 fiókából 2 kellett volna, hogy mutassa a fenotípust. De tudjuk, hogy a biológia nem matematika, így negatív eredmény esetén 10 fióka nem elégséges bármilyen következtetés levonására. Sajnos a harmadik fészekalj 8 tojása mind üres lett, aminek nem tudom az okát, de így a szülők szét lettek választva és elmentek pihenni, így további fiókára még várni kell. - a mutáció nemhez kötött recesszív és az apa hordozza a mutációt. Ebben az esetben is matematikailag minden negyedik fióka kellene, hogy mutassa a fenotípust, mivel matematikailag a fiókák fele lenne tojó és azok fele kellene, hogy kapja a mutáns gént a hímtől. De ismét, negatív eredmény esetén 10 fióka még kevés bármilyen következtetéshez. De ha azt veszem, hogy a 2012-es 6 fiókából csak egy lett új fenotípus, akkor is még nem mond semmit a tény, hogy 16 fiókából 1 lett csak "pasztell" tojó. Ha majd a szülőknek lesz 40-50 fiókája és abból marad ez az egy új fenotípusú madár, akkor kezdek arra hajlani, hogy a szülőkben nincsen jelen ez a mutáció. Pont emiatt a szükséges nagyobb szám és a számomra értékes madarak kímélése miatt használok sirálykát e madarak szaporításához, de a harmadik üres fészekalj egyelőre keresztbehúzta a számításaimat. - a harmadik lehetőség az, hogy a véletlen szerencse úgy hozta, hogy az új fenotípusú madaramban alakult ki a mutáció. Természetesen nem lehetetlen, hogy autoszómális recesszív öröklődés mellett egyszerre a kromoszóma mindkét szálán létrejöjjön ugyanannak a génnek hasonló hatású mutációja, de ennek olyan kicsi a valószínűsége, hogy ezt kizárnám, bár deléció vagy transzlokáció erre is ad valamennyi lehetőséget. Így ebben az esetben a legvalószínűbb lehetőség a nemhez kötött recesszív mutáció. Ez az eshetőség természetesen magyarázná, hogy a szülők többi fiókájánál miért nem jelenik meg a fenotípus.
De természetesen ez amit leírtam csak a jelenlegi tények ismeretében történő okoskodás. A következő tenyészidőszak lesz nagyon izgalmas. Ekkor a tojót össze fogom rakni egy fiával, illetve néhány hím fiókáját össze fogok tenni vad színű, idegen vérvonalú tojóval. A tojó és a fia párosítás esetében akár autoszómális, akár nemhez kötött recesszív a mutáció, meg kell, hogy jelenjenek új fenotípusú fiókák (már amennyiben szerencsém van és a fenotípus valóban egyetlen gén mutációjának eredménye). Ez a párosítás nem dönti el, hogy a mutáció nemhez kötött vagy sem, de mindenképpen kellene, hogy eredményezzen új fenotípusú utódokat. A hím fiókák és a vad színű tojók párosításából, ha születik új fenotípusú fióka, akkor az csak tojó lehet és az igazolná a nemhez kötött öröklődést. Az mindenesetre biztató, hogy a tojó nagyon jól szaporodik.
Szóval jelenleg ennyit tudok és ezek a terveim. Emellett most csináltam egy teszt párosítást, hogy kiderítsem, hogy a "pasztell" tojóm hordoz-e fehér mell gént. Erre van esély, mert az apja hordozó. Erre azért vagyok kíváncsi, mert az ausztrál dilute madarak világosabbak, mint az én madaram, de paradox módon azoknál a madaraknál a fehér mell gén sötétedést eredményez és már akkor is, ha csak egy példányban van jelen a madárban a fehér mell gén. Külföldi tenyésztők szerint, akiknek volt személyesen dolga ausztrál dilute madarakkal, leginkább a madaram egy fehér mell gént hordozó ausztrál dilute madárra hasonlít. Ezért az egyik fészekalja (6 fióka) a tojómnak most egy fehérmellű, zöld hátú hímtől származik. Ez már elég kellene, hogy legyen, hogy kiderüljön, hogy a tojó hordozza-e a fehér mell gént, csak ehhez meg kell várni a fiókák vedlését.
|