Hello!
Barbika, igazán gyönyörűek a brahmáid, le a kalappal
Azt hiszem, én nagyon félnék a kakasaidtól!
Én egészen pici koruk óta neveltem négy tyúkot. Két fehéret, két barnát. Konkrétan egy naposak voltak amikor megkaptam őket. Olyan helyesek voltak, ahogy még a lábuk is kicsúszott alóluk. Mindegy, szépen cseperedtek, de sajnos a két fehér húscsirkém elpusztult. A két barnám megmaradt. Kis idő elteltével kiderült, hogy az egyik kakas. Nagyon megörültem, mert a szomszédnak van sok kakasa és minden nap nézegettem őket, igazán szépek voltak.(három darab már át is járt hozzánk, valahogy mindig elejtettem oda a galambok "ebédjéből" egy kicsit, és anyu mindig egy helyre öntötte ki az elhasznált homokot a pintyek alól ami tele volt maggal)
El is neveztem a tyúkot Jucinak, a kakast Sanyikának. Amikor iskolai évem véget ért, ballagásomra kaptam három darab selyemtyúkot. Összeraktam őket a két hónapos Sanyikával és Jucival. El is voltak nem volt nagyobb gond. Sanyika nagyon a szívemhez nőtt, ha bementem a
tyúkudvarba, már is ott termett, mindig az ölembe ült stb.
Végül is az lenne a lényeg, hogy mostanra Sanyikámat külön kell zárnom a többiektől, amíg még nem intézi el a selyemkakasomat vagy egy tyúkot(négy hónapos, még nem is olyan nagy). Teljesen bedilizett. Ha odajön, merő szeretetből megcsíp, amikor be akarom zárni ismét megcsíp. De frankón kelemtlen, vérzik is....
Szóval én félek most a kakasoktól, de hiába ilyen görény, mindig elhatározom, hogy oké a héten kakaspörkölt lesz az ebéd, nem visz rá a lélek. Olyan büszke vagyok rá, olyan szééép.
Nah, ennyi lenne, bocsi mindenkitől, hogy ilyen hosszúra sikeredett

Jó éjt! (majd rakok fel róluk képet)