Hali!
Eagle, nem folytatni szeretném a vitát csak a véleményedre vgyok kiváncsi.
Jómagam is elolvastam anno Lorenz összes "fekete" köteteit, Durell olvasmányait, és még Csányi nagy etológia könyvét is megvetettem amit buzgón olvastam, habár akkor még a képletek és a benne irt fogalmak kicsit homályosak voltak.
Ehhez a rengeteg olvasmányhoz azt tudom hozzáfűzni h bár csak én is ennyire művelt és úttörő lennék h ilyen könyveket írhassak, holott az élet már engem is sokszor megtréfált és késztetett az olvasottak megcáfolására.
Én ugy gondolom, hogy ezt a bevésődést leginkább a viziszárnyasokra illetve a kacsára, libára lett "kitalálva", habár előfordult h már meglett libák is beálltak mögém kerti barangolásom során, ezt magyarázható azzal h megvételük előtt is emberek nevelték őket és pusztán pozitív visszacsatolásként élvezték az ember társaságát. Kis koromban i majd minden évben vettünk libákat, azok is állandóan ugy nőttek fel h én voltam a pótmamájuk, habár nem találkoztunk napi 1-2 oránál többet. Nyilván a gépi keltetés és bujtatás alatt az embert láthatták, hallhaták, de gondolom mivel csoportban voltak tartva, ugyanúgy pároztak, kotlottak, neveltek mint egy libaanya alatt nevelkedett.
a csavar ott van, hogy én ezt nem csak libákkal de tyúkokkal, kacsákkal is eljátszottam. A kiskacsákat dobozban neveltük, ált kényszerből, ha elvitte vmi az anyjukat (néma kacsa). Mégsem nagyon volt jelentkező köztük aki szivesen totyogott volna utánam a kertbe.
a csirkéknél már más volt a helyzet. Ott is akadt amelyikek inkább menekültek, mintsem barátkozzanak, de ha egyedül maradtak (volt ilyen háztáji, japán, és gyöngyös is), akkor pár naposan is meg tudtam magam velük szoktatni. Életem első monori börzéjén anno még egy fészekalj német törpe lábtollast is vettem, közvetlen a kotlós alól (bár csak 1-2 naposak lehettek. Aztán itthon sajnos egy kivételével a többit elhordta a patkány v valami. Azt az egyet pedig a szobámbn neveltem tovább. Ugyanúgy követett mint az első naptól nevelt gyöngyös vagy más aprójószág. Mindazonáltal ha jól tudom a legtöbb ilyen madár ugyanúgy élte nálunk hosszabb, rövidebb életutját mintha mi se történt vlna. Szaporodott, csapatba verődött stb.
Az én első még szlovákból "csempészett" törpe fürjeim is egy nagy keltetős tenyészetból való volt. Anno még gyerekként én is odavoltam h sosem fognak megkotlani. Ennek ellenére a tündéri fahéj tojóm! Akkor gondolom ez még ritkaságnak számitott habár nem vlt talán 10 éve sem, gyönyörűen ült az asszem 10 tojásán és 7 csibét nevelt fel a kakaskával egyetemben. Mikor beszortam nekik a tojást, a kakas ugyanúgy tartotta a csibéknek a falatot mint a tyúk, habár egy elkerített sarokban éltek aminek nem volt teteje, ezért sokszor kirepült a kakas éjszaka, reggel meg hajtottam vissza
Úgy emlékszem ezután sok fürjel próbálkoztam de egyik sem váltotta be a reményeim, és az a párom is jobb létre szenderült, vagy elkerülhetett tőlem, mert azt hiszem csak egyszer költött...de lehet h többször is.
Lényeg a lénye h csodák márpedig vannak, VAGY ...csak nem figyelünk oda a részletekre, vagy nem ismerjük azokat. Hiszen ki tudja h mennyit foglalkozott az előző gazdája a kislibákkal, vagy h a bevésődés akkor is olyan és akkora mértékű ha egy csapat fajtársat egyszerre nevel fel az ember, hiszen velük folyamatos kapcsolatban van, velünk meg jobb esetben csak néhány órát.
Szóval vagy egyedi viselkedés mintát vesz fel a csapat és maguk között szaporodnak, vagy csak éppen egy hajszál választja el ezt a fajta viselkedést a helyestől, ezért a természetes módon nevelkedett madarak is valamelyest megértik, tehát sok benne az öröklött viselkedésforma.
Kicsit lehet belekavarodtam, de remélem érted a lényeget.
Belépés
Regisztráció
Madarász térkép
GyIK
Chat
Madaraim
Keresés
).
, úh inkább ieneket csinálok:
)
