Ma este érdekes telefonhívásom volt. A bemutatkozás valami böffentésféle volt és mondja a fazon, hogy a talált galamb miatt hív. Kérdi, hogy mikor találtam? Mondom kb. egy hónapja. Aszongya' az nem lehet, mert 2007-ben tűnt el. Mondom akkor bizonyára hallucináltam, mert a gyűrűn lévő számokat egy az egyben a
www.postagalamb.hu oldalon lévő űrlapba írtam, ha valami nem stimmel akkor sajnálom. Erre pökhendi stílusban elkezdi magyarázni hogy az milyen értékes galamb, meg mondott két (számomra) idegen szót hogy ilyen fajtájúak. Mondom ez nekem nem mondd semmit mert én annyit értek a galambokhoz mint [cenzúrázva] a harangöntéshez. Még elmondtam a körülményeket, a madár állapotát stb. részemről lezárt ügy volt, mert a madár másnap reggelre
elpusztult, sérült volt. Ez így ment pár percig, végül pedig előhozakodott azzal amire szerintem az egész beszélgetés során készült, hogy akkor tartsam meg a madarat mert nem igazán hiszi hogy elpusztult. Letettem! Én naív gondoltam segítek annak ellenére hogy a galambok nem igazán kötnek le, de mondom hamár mindketten madarászok vagyunk segítsünk egymáson. Hiba volt. Mondhattam volna neki, hogy ha le akarom nyúlni más madarát akkor csak nem teszem fel a netre, de már mindegy.
Ebből számomra egy tanulság van: ha valaki talál egy postagalambot a küszöbén akkor az első dolga legyen egy finom levest főzni belőle.