Kedves Dóra, induljunk ki a kályhától!
Több száz évvel ezelőtt a sirálykát több bronzpinty keresztezéséből tenyésztették ki. A cél az volt hogy egy olyan fajt kapjanak amivel a kényesebb, nem domesztikált madarakat tenyészteni/szaporítani tudják.
Ez nagyon jól is sikerült, a sirálykában alapvetően olyan erős a nevelési ösztön hogy szinte „bármilyen” tojást kikelt, fiókát felnevel.
Igen ám csak azóta tényleg eltelt már egy kis idő, már sok más faj is domesztikálódott, sikeresen költ fogságban, ketrecben.
Személy szerint nem tartom helyesnek hogy az amúgy jól nevelő, sikeresen költő fajokat dajkamadárral szaporítjuk! Ha egy nyársfarkú vagy szalag pinty nem nevel, nem tudja kikölteni a tojását (és biztos vagyunk benne hogy mindent megtettünk azért hogy ezt biztosítsuk a számára), biztos hogy annak a madárnak a gén állományát tovább kellene vinni Arról nem is beszélve hogy például a gould fiókának a későbbi viselkedésében ez zavart is okozhat
Természetesen itt is a kivételek erősítik a szabályt, a vagy pedig szentesítik az eszközt: elfogadott olyan fajoknál alkalmazni a dajkaságot, amelyek kifejezetten nem tűrik a fészek kontrolt, gyűrűzést. Vagy egyáltalán, még a természetben sem keltik ki a tojásukat: fészekparaziták.
Némely tenyésztő „gerinctelenűl” folyamatosan, szinte végkimerülésig tojtatja a gazdamadarat és neveltet a sirálykával majd gyorsan túlad azokon is…