A seregélyek nagy családja A rovar és lágyevő madarak bemutatását a seregélyek, azaz a Sturnidae család két olyan fajával folytatom, az európai és a viola seregélyekkel, melyek minden madarász kedvencei lehetnek. A nemek felismerhetőek, és ami igen fontos, hogy egy „közeli”, turistaúton, elérhető áron beszerezhetőek. A család fajai igen elterjedtek, és életmódjuk alapján ide sorolják mindazokat, melyek a kutatók megítélése alapján rokonságban vannak. Ez utóbbi bennem mégis egyfajta kételyeket ébreszt. Én már csak ilyen kételkedő vagyok, voltam és maradok. Ennek oka, hogy a legtöbbjüket sok esetben csak mi nevezzük seregélyeknek, pedig latin nevük igencsak eltérőek. Fogadjuk el, hogy MADARÁSZ elődeink jobban tudják, és a hazai seregély valóban rokona a fényseregélyeknek, a királycsőricsének, a különböző pásztormadaraknak, mejnóknak, majnáknak, beóknak, nyűvágóknak. Többféle seregélyt tartottam, és volt olyan, amit sikerült szaporítanom. Most is szokásomhoz híven bemutatok egy hazai és egy más kontinensről származó fajt, melyeket testközelből ismerek. A RÓLUK szerzett jó és rossz tapasztalatomat, a tisztelt olvasó hasznára egyfajta sűrített formában ez úton átadom. Általánosságban a seregélyekről is elmondható, hogy tartásuk különösebb gondot nem okoz. Étrendjüket könnyen változatossá tehetjük, mivel szinte mindent elfogyasztanak. Alapvetően gyümölcs és rovarevők, amiből jöhet minden, ami szem szájnak ingere. A házilag elkészített lágyeleségbe bekeverhetjük a saját konyhánkból felesleges főtt rizst, reszelt sajtót, megmaradt túrót, főtt és nyers leveszöldséget, keménytojást, darált főtt vagy sült húst, főtt burgonyát, halat, kutya és macskatáp valamennyi apróbb konzerv vagy granulált változatát. Gyári seregély és beó eleségek is beszerezhetőek. A nagyobb seregélyek elkapják a kisebb gyíkokat, apró szopós egereket is. Tehát az etetésüket mindenki saját lehetősége és kényelme alapján könnyedén megoldhatja. A madarak többsége nagyon szép tollazatú, könnyen megszelídül. Hangjuk, énekük a legtöbb fajnál jelentéktelen, de az európai seregély kitűnő hangutánzó, a beóval együtt emberi szavakra is megtanítható. Lakásban méretüknek megfelelően nagyméretű kalitot igényelnek gyakori alomcserével. Ez utóbbit a gyorsabb és lágy anyagcsere és a kacsaként fürdőzései indokolják. Szaporításukra csak röpdében, megfelelő és biztos párral, napi több marék élőeleség biztosítása mellett vállalkozzunk! A mi seregélyünk Sturnus vulgaris, aki a „kisember kutyája” Madarunk 20-21 cm nagyságú és a nemek az átlagos, vagy csekély madár ismeretekkel rendelkező nézelődő számára azonosak. Tollazatuk leírható igen egyszerű módon, hogy fekete, apró fehér pöttyökkel, mint egy kicsinyített kendermagos tyúk. A valóságos színe azonban a napfényen ragyogóvá válik. A fekete azonnal megváltozik, nem a gyász színe többé, hanem a fénytörés hatására szinte a szivárvány minden színében pompázik. Tehát tollazata valóban zöldes, bronzos, bíborban játszó. Szerezzetek be egyet, és tapasztalni fogjátok. A mi seregélyünk kifejezés arra utal, hogy hazánkban igen elterjedt, mindenki könnyedén találkozhat vele, különösen gyümölcs és szőlő érés idején. Ezeken a helyeken hatalmas csapatok is összegyűlhetnek, és ott bizony kő-kövön, akarom mondani gyümölcs nem marad. Vidéki telephelyünkön néhány éve ültettem egy cseresznyefát, de bevallom barátaink jóvoltából még egyetlen érett szemet sem kóstoltam belőle. A seregélyek állományát hazánkban is több millióra becsülik, nem veszélyeztetett faj. Európa szerte elterjedt, Ázsia nyugati felén is előfordul, betelepítették Amerikába, Ausztráliába, és Dél Afrikába. Mindenhol állománya stabil, sőt terjeszkedik. Nem is értem, hogy ezeken a területeken nem ismerik a faunaszennyezés fogalmát? Természetes állománya megtalálható Észak Afrikában is. A seregély elterjedési területenként méretben, tollazatban változó. Irodalmi adatok alapján, több helyen alfajoknak tekintik a brit, a görög, vagy mediterrán, ázsiai stb. seregélyeket. Én evvel nem foglalkozom, hiszen a seregélyek kevésbé vonulók, inkább a táplálék függvényében kóborlók. Tehát ezek az alfajok állandóan találkoznak, keverednek, életterűk ennek megfelelően, átfedésben van. Különösen látványos a seregélyek őszi, hatalmas csapatokba verődőt állományának örvénylő, kavargó mozgása, amikor egy-egy kiválasztott éjszakázó helyre lecsapnak. Ezt nem lehet leszállásnak, megpihenésnek nevezni. A milliónyi madár, mint egy felbolygatott méhraj teljesen kiszámíthatatlan irányba, de mégis összevisszaság helyett, valamilyen megmagyarázhatatlan rendben egyszerre mozog, és mondja a magáét. Az kórus éneke egyfajta morajlás, majd hirtelen csend. A látvány a természet felejthetetlen és megfejthetetlen csodája. A kisember kutyája kifejezést Konrád Lorenz könyvében olvastam először. Szelídíthetőségére utal. Gondozójához, felnevelőjéhez nagyon ragaszkodik. Brehm Az állatok világa című művében írja: „Fogságban ritkábban találkozunk vele, mint ahogyan ajánlatos tulajdonságait tekintve megérdemelné. Kevés madarunk van, amely annyira igénytelen volna fogságban, mint a seregély. Ezen túl fölötte tanulékony, víg, játékra és incselkedésre mindig kapható. Igen gyorsan megtanulja a nótákat, sőt szavakat is. Gazdájához igen ragaszkodik, majdnem egy emberöltőn át bírja a fogságot, úgyhogy alig van még olyan madár, amely annyi előnyös tulajdonságot egyesítene magában, mint a seregély.” Talán kedvcsinálóként ez elég is lehetne, csupán a fogság szót kell kicserélnünk, elfelejtenünk. A kézzel nevelt, vagy tenyésztett fióka nem rab. Ő gondozójának barátja. A szobában, sőt időnként ragadozómentes környezetben a szabad repülésre is megtaníthatjuk. Ebben egy kicsit a csókára hasonlít. Első féltucatnyi seregély állományomat, amit egy pestközeli városban lakó barátomtól, tagtársamtól kaptam, közös röpdében helyeztem el. Itt szintén tapasztaltam a csókáknál megfigyelt viselkedési módot, a rangsor kialakulását. A behelyezett odúk elfoglalása is ennek sorrendjében történt. A tartásról itt térek át a tenyésztésre. Tenyésztéshez a röpde nélkülözhetetlen. Gazdaságossági szempontok alaposan bebizonyították, hogy a tenyésztésre szánt párt célszerű különválasztva elhelyezni. A nemek egy kis gyakorlattal meghatározhatóak. Tavasszal a hímek alsó csőrkávája sötétebb, a tojóé világos. A hím szeme egyöntetű barna, a tojóén egy sárgás fehéres szemgyűrű látható. A röpdét nem kell semmilyen növénnyel eltakarni, így szinte mindent könnyen megfigyelhetünk. A SEREGÉLYEK a fészkeiket a természetben is valamilyen odúba, hasadékba építik fel, így nekünk is erről kell gondoskodnunk. Én a madaraimnak 2-3 nagyobb nimfa papagájnak megfelelő odút helyezek be, elérhető, ellenőrizhető magasságban. A talajon szétszórok egy fél zsák, különböző méretű szénát és kerti ásásból összeszedett vékony gyökereket. Ebből válogathatnak kedvük szerint. Igen komikusak, amikor egy-egy erősebb gyökeret, gallyat próbálnak az odú nyílásán betuszkolni sikertelenül. Szinte emberi módon begurulnak! Az udvarlás látványos. A hím szárnyát lebegtetve énekel. A tojásokon csak a tojó kotlik, a hím néha bemegy és valószínű, hogy csupán ellenőrzi, megeteti párját. A kelési idő két hét, a tojások száma nálam minden alkalommal 4 db volt, amiből gyérítettem kettőre. Ennek előnye, hogy kevesebb fiatalt kellett etetni. Hátránya, hogy bizonytalan a kikelt fiókák neme. A szülők nagyon gondosan és megállás nélkül etetik fiaikat. Az ürüléket minden alkalommal kihordják. Kevés élő eleség hiányában a fiókákat ők is szelektálják, a gyengébbeket kidobják! Kizárólag élő eleséggel etetnek. Ez lehet bármi, a mennyiségre nagyon figyeljünk! Reggel délben este, két fióka esetében is, igényük legalább egy-egy marék lisztkukac. Számomra elképzelhetetlen, hogy városi környezetben egy platánfa üregében nevelkedő négy fiókának hol képesek naponta a szülők ennyi eleséget begyűjteni. A gyűrűzés a szülőket nem zavarja, a kikelt fiatalokat nem szükséges szüleiktől elválasztani. Teleltetéshez meleget nem igényelnek és az egész csapatot együtt tarthatjuk. Nekem állandó gondot a vízigényük jelenti. Naponta képesek annyiszor csatakossá fürödni, ahányszor friss vizet kapnak. Még egy kedves tulajdonság a hangutánzás. Nálam énekük része, a sámák néhány strófája, a sárgarigó flótázása, a fürj pitypalattyolása. Mai ismereteim szerint, hazánkban a tartott egyedek száma alig több 2-3 tucatnál. Ezek többsége is kézzel nevelt egyedien tartott madár. Tenyésztésük nagyon egyszerű, színváltozatuk külhonban megjelentek, sőt kaphatóak.
Viola seregély Cinnyricinclus leucogaster A seregélyek között számomra a legkedvesebbek egyike. Tartottam fényseregélyeket, király seregélyeket, akiknek tollazata sokkal díszesebb, pénzbeli értékük is meghaladja a viola értékét, mégis a mai napig mellette tartottam ki. Erre magamnak is keresnem kell a magyarázatot, mert aki egyszer belekóstolt e színpompás madarak tartásába, az nehezen tud lemondani róluk, gátat szabva vágyainak. Nálam a lemondás elsősorban a téli teleltetés gondjaival indokolható, hiszen az afrikai fajok nem jégmadarak. Méretük is jóval nagyobb a viola seregélytől, és mindig mérges, kígyószerű nézésüket nem szerettem. Persze ezekkel csak magamat nyugtatgatom. Nektek kedves olvasó, mindegyiket tartásra ajánlom, és remélem írásomat követően, lesznek olyan tenyésztők, akik bővebben megindokolják érdemeiket. A viola seregély a seregélyek között az egyik legkisebb méretű. Nagyon érdekes, hogy az irodalmi adatok a méretükben eltérő 16-18 cm-t jelöl meg. Senkit ne tévessze meg, hogy külföldön egyszer viola, máskor ametiszt néven mutatják be, értékesítik. Az angol nyelvű irodalom az előbbi, míg a német nyelvű inkább az utóbbi elnevezést használja gyakrabban, bár sokszor ez is keveredik. Vannak olyanok, akik meggyőződéssel állítják, hogy két külön fajról van szó. Ez a bizonytalanság egyes asztrildok esetében is előfordul. Ilyenkor nézzétek meg a latin nevet! A történetnek annak ellenére, hogy azonos a latin nevük, mégiscsak van egy csekély magyarázata. Ez pedig az elterjedési területek különbözőségéből, továbbá az ott meghonosodott angol elnevezéséből adódik. Így Kelet Afrikai neve VIOLET-BACKED STARLING, míg Nyugat Afrikai neve AMETHYST STARLING. Érdekességként megemlítem, hogy azonos időben azonos kiadásban egy londoni kiadó is különböző névvel illette, de ettől a madár továbbra is egy és ugyanaz. A hím madarat ábrázoló fotó is érzékelteti a madár szépségét. A viszonylag egyszerű színezetű madár a napfényben ragyogó igazán. A viola vagy ametiszt szín briliáns fémes csillogása a szemlélőt azonnal magával ragadja. Hasa egyszínű szép fehér. A tojó különbözik a hím madaraktól, tollazata sokkal egyszerűbb. Feje, háta barna, hasa pöttyözötten fehér. A seregélyek közül szobai tartásra őket ajánlom leginkább. Belső kis röpdében a pár is együtt tartható és a legcsekélyebb szemetelésüktől sem kell tartanunk. Táplálásuk egyszerű. Kevés házilag készített lágyeleség, napi 20-25 lisztkukac kevés puha érett gyümölcs egy madárnak elegendő. Kisebb mérete alapján, a seregély vagy beó táp is nélkülözhető. A kutya-macska tápot ledarálom, és ezt keverem lágyeleségébe. Ez nálam szintén nagyon egyszerű. Tojásos kanári vagy más vödrös táp, reszelt sárgarépával. Erre teszem a lisztkukacot olyan tégelybe, amiből nem tud kimászni. Télen naponta egyszer etetek. Időnként, nem rendszeresen, a lágyeleségbe adok kevés maradék reszelt sajtot, túrót, főtt darált marhaszívet, vagy azt ami éppen kéznél van. A kalit alja olyan legyen, hogy lakásban a betett macskaalom, vagy kerti föld ne szóródjon ki. Fürdése szerényebb intenzitású, mint az európai seregély fürdése, így nagy pocsolásától is mentesülhetünk. Tenyésztésükre, hazai példa alapján elmondhatom, hogy megfelelő mennyiségű rovartáplálék mellett, tágas térben, szobában szabadon, télen is vállalkozhatunk. A fő és biztonságosabb tenyészidőszak mégiscsak a nyár, és egy külső röpde. Odúban fészkel, és költése nevelése hasonló a többi seregélyével. A fióka gyűrűzhető, de abban az esetben, ha szülőt túlságosan zavarjuk, akkor előfordulhat, hogy a tollasodó fiókákat is magukra hagyják. Erre legyünk figyelmesek, mert a kézi neveléssel életet mentünk. A kézzel nevelt fióka olyan, mintha saját gyerekünk lenne! Ritkán énekel, az viszont halk és kellemes. Üdv. Lakó Antal
|