Hozzám Totyi kézzel neveltként került, teljesen véletlenül lett Sárgahasú Galléros, aki a pótmamája volt Szalmapennant fiókaként hozta. Így egészen kicsi korától fogva "együtt élünk" Totyival. Egy-két tapasztalatom megosztanám... Én nem tenyésztésre hoztam, hanem barátnak... Amit megfigyeltem: tud nagyon hangos lenni, akaratos (és nagyon okos) madár. Nem árt néha tudatni vele hogy ki a "főnök" mert hamar elfelejti. Ez a csípéstől, a le pottyantásig bármiben megnyílvánul.
Totyinál kb. fél éves kora körül kezdett jelentkezni az uralkodási vágy, és a "csak azért is..." Nyáron össze került a többi madarammal ( Hullámosok, Nimfák, Rozellák) ott is "uralkodott" mindenkit kergetett, mikor ő evett, mindenkit elzavart... Egyszer mikor haza értem a madárház aljában kuporgott, valószínű lázadás volt, és jól elverték... Akkor külön választottam, és az óta megváltozott...kezesebb, és nyugisabb madár lett. Az a pár tolla is már kinőtt amitől megfosztották, az "elnyomottak".
Szóval elég sok törődést ígényel, és ha nem foglalkoznak vele, ki erőszakolja.
Alfi a Jákó hozzá képest egy jó tündér...
De hát éppen ez a csodálatos a madarakban, hogy mindegyik egyéniség...
Totyi nagyon szereti a paprika csutkáját, a Pitypang virágot, a Lóherét, és a Tyúkhúrt... Van egy gömbje, ami elvileg nyulaknak széna tartó gömb, abba szoktam neki zöldet adni...a Rozella mellett ő a legnagyobb "zöld növény faló..." Szeret fa darabokkal játszani, főleg fűzfa ággal, és szívesen megeszi a kérgét, levelét. Másik kedvence a háztartási keksz, azért bármire képes...ha ki engedem a lakásba, és nem akar vissza menni, a keksz olyan neki, mint sokaknak a szex...bármire képesek érte, akár még kalikába is záratni magukat...
_________________ "Az emberek elfelejtették ezt az igazságot-mondta a róka-Neked azonban nem szabad elfelejtened.Te egyszer s mindenkorra felelős lettél azért, amit megszelidítettél!" (Antoine de Saint-Exupéry-A Kis herceg)
|