conure írta:
mizo írta:
20 méter magasan, ahol ők fészkelnek nem igazán van napraforgó, az enyémek is inkább a kölesféléket részesítik előnyben.
.......köles viszont terem 20m-en
Bocsi
Értem én mit akarsz mondani, de ahogy mondtad az félreérthető. pl. a dél-amerikai fajok is 20 m fölött fészkelnek és ott sem terem napraforgó! Terem viszont nagy energia tartalmú többféle dió, (ami Ausztráliából és Ú. Guineából hiányzik) és ezek beltartalmi értékéhez a napraforgó áll legközelebb. (mármint amit reális áron és nagy mennyiségben be lehet szerezni)
Azt akarom kinyögni, hogy nem a 20m költési magasság az indok, hogy miért ne adjunk napraforgót a nemesnek, hanem (mint ahogy írtad) az emésztési rendszere főleg zöldség-gyümölcsre van kialakulva.
Egy kérdésem lenne: a madarak azért fogytak le, mert teletömték magukat grittel, és el vannak telve?
Igen, igazad van, tényleg rosszul fogalmaztam!
Bár igaziból én már erről nem is nagyon merek írni, mert több helyen többek néztek hülyének, mikor kiböktem, hogy a nemes nem magevő madár.
Elég sokat levelezek Amerikába és Ausztráliába nemes tenyésztőkkel, mert próbálom megtalálni a helyes táplálkozási módot nekik, bár akkor minden valószínűség szerint bőven túl fognak élni engem.
Minden esetre az ottani alapkaja , a pálmadió az gyakorlatilag itt elérhetetlen. Tavaly egy madarász barátnőm küldött Izlandról egy staneclival pálmadiót, de szegény madaraim sikitófrászt kaptak tőle, nemhogy meg akarták volna kóstolni!
Hát ez egy hosszadalmasabb dolog, ez a fogyás. A két fiú egy kalitban él már hosszabb ideje, amit tavaly valaki véletlenül meglökött és az a falhoz gurult, a két kis kópé pedig dícséretes buzgalommal megrágott egy képkeretet amin arany (inkább valami fém, de arany színű) fólia volt. Ez már csak akkor derült ki, mikor a salamon nemesen kijöttek a fémmérgezés tünetei. Nagyon rossz állapotba került szinte órák alatt, azonnal rohantam vele Sátorhelyi doktorhoz és ő rögtön elkezdte kezelni mindkettőt, mert a zúzójuk csurig volt fémmel,de még így is jó fél évbe tellett, mire azt mondhattuk, hogy túlélték. Az elején naponta hoztuk-vittük őket az egyetemre hónapokig, Sátorhelyi dr és Molnár dr valóban erejükön felül mindent megtettek, aminek meg is lett a gyülmölcse, de sajnos a fémmérgezés belül iszonyú pusztítást vitt végbe, először a májukban majd a veséjükben, általában a emésztőszervekben, de végül azonban több hónapos kezelés után az utolsó kontroll eredménye negatív lett, bár Molnár dr már akkor is mondta, hogy a súlyuk nagyon kevés, hízlalni kellene őket. Na most erre jött még rá, hogy telizabálták magukat a grittel. Étvágyuk szinte semmi, bár az új-guineai jobban bírja (érdekes, hogy ő ugyan egy nyomorék kismadár, de embertelenül erős szervezete van, nála jóval több fém is volt a zúzóban, mint Sámsonnál és alig volt tünete a mérgezésnek) de a Sámsont már hetek óta fecskendővel etetem reggel és este. A grittet is hajtottam 3 napig paraffinolajjal, a súlya most 310 gramm és ezt úgy tűnik tudjuk is tartani. A versenysúlya olyan 360-380 gramm volt. Közben a külföldi tenyésztők is besegítettek, tanácsolták hogy álljunk át teljesen a softfoodra, Kaytee táp, barnarizs-bulgur-quinoa-köles kása, reszelt zöldség, tört gyümölcs, áztatott pellet (ezt még sajnos nem sikerült beszereznem, most Pócsi Béla, aki nagyon rendes volt, megigérte, hogy küld fel nekem turákó kaját, merthogy azok is gyümölcsevők, azzal kihúzzuk addig, míg tudok hozatni Harrison's pelletet nekik, aztán remélem szépen lassan rendbe jönnek. Siettetni semmit sem lehet, ki kell várni a javulást.
Köszönöm hogy kijavítottál, tényleg marhaság a köles 20 méteren!