Sziasztok!
Rég jártam erre, de pótoltam a hiányosságot, visszaolvastam és gratulálok a sok szép madárkához!
Megosztom veletek a kicsit több mint egy évest tapasztalataimat eme nem kicsit akaratos madárkákkal kapcsolatban (tudom hogy ez nem olyan sok idő, de mivel egy szobában élek velük talán kicsit más mint általában).
Az első párom Ráckevéről vettem, türkiz hím és fakó kék tojó. A hölgy állítása szerint már költöttek, ami nincs kizárva, de szerintem ő pont azért adta el mert nála nem.
Látszólag szeretik egymást, és miután megvolt a végleges helyük nem sokkal, április elején a 4 tojásból kikelt egy pirosszemű apróság (sajnos csak ő), akiről a későbbiekben még szót ejtek.
Az első madárkám már a kékek előtt megvolt. Pár hónapig egyedül velem kommunikálhatott, sokat repkedett szabadon, de lévén egy évesen került hozzám és jó eséllyel nem foglalkoztak vele sokat, sosem szelídült meg annyira hogy a kezemre rámásszon. A neve Bebe lett, vad színű gyönyörű madárka, aki nagyon szépen fütyül vissza (amikor olyan kedve van), meglehetősen bátor, és látom hogy nagyon figyel amikor beszélek hozzá.
Sikerült megházasítanom, egy kissé sötétebb, egy éves kislányt kapott, akit Olívnak neveztem el. Első pillanattól kezdve nagy volt a szerelem! Bebe rögtön udvarolt, és még aznap becsalta Olívot az odúba, amibe ő korábban be sem nézett (míg egyedül volt).
Hamarosan 6 tojáson ült a tojó, Bebe pedig veszedelmes hárpiává változott, már ha közelítettem a kalitjukhoz , szét akarta tépni a rácsot hogy rám ronthasson... hiába, az ösztönök dolgoznak, védi a fészket és mivel ő nem nagyon fél, rendesen csíp ha el tudja érni a kezem. A tojó költés alatt alig alig jön ki, a hím eteti, és a kicsik kikelte után is még jó ideig így megy ez.
Mind a 6 tojás kikelt, és két pici madárka szeme jól láthatólag piroslott. Örömöm határtalan volt!
Sajnos nem tartott sokáig... a picik sorban elpusztultak (Ottó tanácsára) próbáltam a legnagyobbat áttenni a kékekhez (az egy szem fiókával nagyjából megegyezett a mérete), de bántották, és véres fejjel tettem vissza a szüleihez.
Teljesen változó időben és méretben pusztultak el... és ugyanígy járt a második fészekalj 4 fiókája is....
A kék pár gyönyörűen felnevelte (ugyanazon körülmények között) Vaníliát, akit már egészen kiskorában, a fészekből kiszedegetve szoktattam kézhez, így teljesen szelíd lett.
A második fészekből lett egy testvérkéje, egy fakókék madárka, egy árnyalattal sötétebb mint a mamája.
Sajnos kevesebb idő volt foglalkozni vele (és még fióka korában elígértem) így annyira nem lett szelíd mint Vanília (vele ha olyan kedve van bármit csinálhatok), de eszméletlenül Cuki madárka, így a neve is az lett Cuki. Nagyon értelmes, és ahogy beszéltem hozzá, mint korábban Bebe, nagyon figyelt rám... 3 nappal azelőtt hogy elkerült az új gazdájához gyönyörűen megszólalt! "Szia!" "Szia Cuki!" "Cuki vagyok!" erről videó is készült, sajnos nem a legjobb minőségben. (elég nehéz volt ezek után odaadni).
A madarak viselkedése mint lakótárs.
A párok szinte teljesen csendesek nálam, alig hallom a hangjukat, látszólag jól érzik magukat, de a kurjongatás csak akkor hangos ha nem látják egymást (kivétel ha az egyik az odúban van). Volt hogy 9 madár volt a pici lakásomban, és órákig hangjukat sem lehetett hallani!
Az egyedül tartott madárkák hangereje változó. Vanília egyáltalán nem hangos, nagyon ritkán vetemedik kiabálásra, ha szabadon van felfedezi a lakást (és kisebb nagyobb kupacokkal jelzi merre járt), vagy rajtam mászkál, a hajam, szakállam rendezgeti, és jelzi én is vakargassam a haját. Ha idegen jön a lakásba, teljesen megváltozik, támad, engem is... igaz, néha akkor is megcsíp ha benyúlok utána a kalitkában (és nem ismeri a mértéket), de kint már bármit tehetek vele.
Cuki sokkal hangosabb volt, néha csak úgy rájött az obégathatnék, és ha zenét hallgattam, filmet néztem azt feltétlen túl kellett kiabálnia. Ő soha nem csípett meg és mindig nagyon figyelt, nem is távolodott el tőlem túlságosan (max a 1,5 m-re lévő szülői ketrec tetejére).
Soha nem rágtak meg semmitsem!
A kajával kapcsolatban, az "öregek" nem nagyon próbálnak semmi újat, azt eszik amit már ismernek, megszoktak, de a fiatalok épp ellenkezőleg, mindenbe beleütik a csőrüket, a teámat szó szerint védeni kell Vaníliától.
Mindent összevetve lakásba szerintem a legideálisabb papagájfajta!
Belépés
Regisztráció
Madarász térkép
GyIK
Chat
Madaraim
Keresés
Már előre félek.
Az új srác az Adonisz 
