helló
remélem nem veszitek tolakodásnak, de felrakom az anyagot, amit annak idején a magazinba írtam. Akkor is az motivált, hátha érdekel valakit a faj.
A koronásgalambok
A néhány hónappal ezelőtt, a koronásdarvakról, mint ritka parkmadarakról készített írásom után, most szintén egy ritka, állatkertek és madárparkok által tartott nemzetségről, a koronásgalambokról szeretnék néhány gondolatot és információt megosztani az olvasóval.
Hogy ismét egy „koronás” madárcsoportról írok, akár lehetne a véletlen műve is, ám a koronásgalambok – hasonlóan a koronásdarvakhoz – rendjük, családjuk talán legkülönösebb, legimpozánsabb képviselői.
Rendszertani helyzetük nem annyira képlékeny, mint a koronásdarvaké, ám be kell valljam, bele telt egy kis időbe, mire tiszta képet kaptam a Goura nemzetség három fajáról és azok alfajairól.
A Goura nemzetségbe tartozó három faj a világ legnagyobb galambféléje, súlyuk elérheti a 2200 grammot is. Ezek a nagytestű galambok a legfeltűnőbb és legszebb galambok is egyben, köszönhető ez felálló, finom szerkezetű, szétterülő tollbóbitájuknak, melyről nevüket is kapták. Ritkaságuk és nagy helyigényük miatt elsősorban madárparkok és állatkertek tartják őket, ám a szaporodó tenyészsikereknek köszönhetően hobbimadárként is feltűnhetnek a közeljövőben.
A koronásgalamb (Goura cristata) Nyugat Pápuában, Misool, Salawati, Batanta, Waigeo és Seram szigetén honos. Partközeli síkvidéki erdőkben él, ahol naphosszat a talajon tartózkodik és keresi táplálékát.
A nemek egyformák, a tojó valamivel kisebb testű lehet. A tollazat színe összességében szürkéskék. A háti rész és a váll tollai vörösbarnák. A szárnyfedőtollak alapja fehér, a végük vörösbarnán színezett. A széles farktollak szürkések, világos végekkel. A szemet széles fekete sáv keretezi a csőrzugtól kiindulva. Az írisz vörös színű, a csőr szürke.
A törzsalak G. c. cristata melett egy Északnyugat-Újguineában élő alfaja is ismert (G. c. minor). Egyes rendszertani források még egy alfaját említik G. c. pymaea néven.
A koronásgalambhoz hasonló vörösmellű koronásgalamb (Goura scheepmakeri) Európában néhány nagyobb madárparkban látható csupán. Színezete az előző fajhoz hasonlóan szürkéskék, ám a nyak, a mell, a hasi rész vörösesbarna. A hát és a farok, akárcsak a kézevezők kékesszürkék. A farktollak vége fehéresszürke színű. Két alfaja ismert: A törzsalak G. s. scheepmakeri Délkelet-Újguineában honos, a G. s. sclaterii pedig Dél-Újguineában. Alacsonyabban fekvő szárazabb és nedvesebb esőerdők madara. A nemek szintén nehezen különböztethetők meg egymástól.
Hasonló ritka koronásgalambfaj a Victoria koronásgalamb (Goura victoria) is (hívják még legyezős koronásgalambnak is). Nagyon hasonlít a vörösmellű koronásgalambhoz. A mell és a has felső része bíborbarna, a szárnytükör világos kékesszürke (megítélésem szerint jóval szürkésebb, elmosódottabb a vörösmellű koronásgalambénál). A tollazat sötétszürke. A bóbita tollai szintén mutatnak némi különbséget az említett fajétól, ugyanis amíg a vörösmellű koronásgalamb bóbitája (és a koronásgalambé is) zárt, finom tollágakból álló, addig a Victoria koronásgalamb bóbitája kevésbé zárt, és a tollvégük a pávatollhoz hasonlóan kiszélesedő. A nemek hasonlóak. A törzsalak G. v. victoria Yapen és Biak szigetén honos, míg a G. v. beccarii alfaj Észak-Újguineában él.
A koronásgalamb Európába érkezésének időpontja pontosan nem ismert, az első példányok megérkezését a XVII. századra datálják. Első sikeres tenyésztése – mely egyébként egy hibridtenyésztés volt – 1848-ban történt. A Londoni Állatkertben ugyanis egy Victoria koronásgalamb tojó és egy koronásgalamb hím költött ki egy fiókát. Tisztavérben egyébként a koronásgalambot 1850-ben, a Párizsi Növénykertben sikerült először szaporítani, míg a Victoria koronásgalambot 1881-ben szintén Franciaországban, a vörösmellű koronásgalambot pedig Dathe (1974) szerint 1903-ban. Ennek kissé ellentmond Pagel, aki cikkében azt írja, hogy az első példányok csupán 1925-ben érkeztek a Londoni Állatkertbe (Pagel 2004).
Mindenképpen nagy méretű voliert igényelnek. A külföldi madárparkokban eredményesen költő madarak elhelyezése nem ritkán 1000m2-en történik. Természetesen ezt otthoni körülmények között nehezen kivitelezhető, ám egy 6x3x3m-es volier – melyhez fűthető belső tér is csatlakozik – már megfelelő számukra. Mivel a koronásgalambok idejük legnagyobb részét a talajon töltik, röpdéjük padozatát erdei földdel, folyami homokkal, kaviccsal (3-5 mm), fakéreggel kel felszórni, amelyekből kedvükre csipegethetnek. Madárházukat – lehetőségeinkhez mérten – dúsan ültessük be növényekkel, „minimális trópusi hangulatot” teremtve. Teleltetésük fűtött helyen történik.
Takarmányuk galamboknak összeállított magkeverékből, főtt rizsből, sárgarépából, burgonyából, szárított, darált kenyérből, sok gyümölcsből (alma, narancs, banán, cseresznye) áll, melyet mazsolával, lisztkukacokkal, légynyüvekkel egészítenek ki. Lágyeleségnek rovaros eleség, főtt tojás, reszelt kétszersült adható.
Sajnos csekély számú irodalmi forrás lelhető fel e madarak tartásáról, takarmányozásáról és tenyésztéséről. Ezen kevesek közé tartozik Theo Pagel írása, melyben a Kölni Állatkert első sikeres vörösmellű koronásgalamb tenyésztésről ír. Cikkében megemlíti, hogy az elmúlt 140 év alatt a fajt többször is tartották a Kölni Állatkertben. A vörösmellű koronásgalamb európai tenyészprogramját a rotterdami állatkert irányítja, és a tenyészkönyvben 1999-től 22 hím, 26 tojó és 5 fióka lett felvezetve. A Kölni Állatkertben a vörösmellű koronásgalambok egy 1250 m2 alapterületű trópusi házban lettek elszállásolva, ahol a látogatóktól elzárt területen egy 7x3,5x3,5 m-es röpdét kaptak. A hőmérséklet egész éven át 20-35 °C között ingadozik, a levegő páratartalma pedig 65-99 %. 2003 februárjában a koronásgalamb pár a trópusi házban egy 4 m magas ágvillában nézett ki magának fészkelőhelyet. Sajnos a lerakott tojás egy nappal a kelés előtt kiesett a fészekből, és összetört. A tojásban egyébként egy teljesen kifejlődött fiókát találtak a gondozók. A madarak a meghiúsult költés után új fészkelőhely keresésébe kezdtek. Októberben a pár újabb fészek építésébe fogott egy mesterségesen kialakított fán, közvetlenül a nagy tó közelében. Ez a fészek kb. 3 m magasan egy védett helyen épült, melyet ágak és nagyobb növényi részek takartak. A Kölni Állatkert első koronásgalamb fiókája 2003. november 9.-én kelt ki a tojásból. A költésidő irodalmi forrásokban erősen szórt értékeket ismertet, ám ebben az esetben a kotlás 28 napig tartott. Két héttel a kelés után a fióka már csaknem teljesen kitollasodott. A kicsi miniatürizált mása volt ekkor szüleinek. A fészket 28 napos korában hagyta el. A szerző megemlíti, hogy a például a gyümölcsgalambokkal összehasonlítva – amelyeknél a fiókák már 12 napos korban elhagyhatják a fészket – a koronásgalamb fiókák fészekben töltött ideje nagyon hosszú. A fióka teljesen önállóvá 2-3 hónapos korában válik.
A madarak takarmányozásáról Pagel annyit említ, hogy azok lágyeleséget, rövidcsőrű galamboknak összeállított magkeveréket, gyümölcs és zöldségkeveréket kaptak. Ezt természetesen ad libitum fogyaszthatták a madarak, kiegészítve táplálékukat a trópusi házban lévő más madarak takarmányával is.
A koronásgalambok takarmányozásával kapcsolatban Herbert und Katharina Haefelin írását emelném még ki, akik a svájci Voliere madárparkban tartott Victoria koronásgalambok étrendjét ismertetik. E madárparkban a koronásgalambok a trópusi házban tartott madarak számára összeállított eleségből fogyaszthatnak: galamboknak összeállított magkeveréket, csíráztatott keveréket, un. Aleckwa-rovaros eleséget, egy Svájcban gyártott állatkerti madaraknak szánt eleséget, Ce-De Universalt, keményre főtt tojást, reszelt sárgarépát, vagdalt húst, éjszakára beáztatott és jól átmosott mazsolát, Vitakalkot. A koronásgalambok kiegészítő táplálékként ezek mellé még galamb- és fácán keveréket, egzóta- és Limicola (partimadár) keveréket, áztatott rizst, papagáj mageleséget, apróra vágott gyümölcsöket, lisztkukacot és egyéb rovarokat is kapnak.
Összefoglalva tehát, tenyésztésük nem könnyű. Fészküket, mely kb. 40 cm átmérőjű, 3-4 m magasan építik általában. Célszerű drótból, vagy fából készített fészektányért biztosítani a pár számára, ám előfordulhat, hogy maguk készítik el szabadon álló fészküket. A koronásgalamb fészekalja 1-2 tojásból áll, a Victoria koronásgalamb esetében 2-3 tojást említ a szakirodalom, a vörösmellű koronásgalamb pedig eddigi állatkerti tapasztalatok szerint 1 tojást rak. A költésidőről megoszlanak a vélemények, 26-36 nap közé teszik. A Victoria koronásgalambok külföldi madárparkokban 30 nap alatt keltek ki a tojásból, míg Pagel a Kölni Állatkertben sikeresen költött vörösmellű koronásgalambok költésidejét 28 napban említi A fiatalok mindhárom faj esetében kb. 28-30 napos korukban hagyják el a fészket. Szüleik még további 8 héten át gondoskodnak róluk. Évente több költésük is lehet.
Ivarérettségüket kétéves korukban érik el. Hosszú életű madarak, egyes források szerint 50 éves kort is megélhetnek, illetve 20 éves koruk után is nevelhetnek még fiókákat.
Ritkaságuk és borsos áruk miatt még valószínűleg jó ideig nem fogunk ezekkel a galambfélékkel magántenyésztőknél nagy számban találkozni, ám külföldi tenyészetekből a nagyon elszánt (és vastag pénztárcával rendelkező) madárbarátok akár meg is vásárolhatják e fajokat.
Varga Sándor
A szerző illusztrációival
Felhasznált irodalom:
Dathe, H. (1974) Handbuch des Vogelliebhabers I. Band, VEB Deutscher landwirtschaftsverlag Berlin
Pagel, T. (2004) Erstmals Nachzucht von der Rotbrustkrontaube im Zoo Köln Die Volier 2004/2
www.voliere.ch