a legfrissebb DM írásom:
http://www.diszmadarmagazin.hu/hun/cikk ... hp?id=1530Intenzív örvös rigó beáramlás Magyarországon!Az örvös rigó (Turdus torquatus) politipikus faj. A törzsalak (T. t. torquatus) a Brit-szigeteken és Észak-Európában, a T. t. alpestris Közép- és Dél-Európában, a T. t. amicorus a Kaukázus térségében, az Anatóliai-félszigeten és a Kopet Dag területén fészkel. Az elterjedési terület északi részén költők vonulók, a délin állandó madarak. A törzsalak vonuló egyedei az Ibériai-félszigeten és Észak-Afrikában, a T. t. alpestris alfajé a Balkán-félszigeten és Észak-Afrikában, a keleti alfajé pedig Irán területén töltik a telet. Jellegzetesen magashegyi faj - hegyvidékeken, vízmosásokban, ill. magashegységi erdőkben költ -, de vonuláskor kisebb-nagyobb csapatokban az alföldeken is előfordul. Sziklaüregben, odvas tuskóban, kőfal repedései közt fészkel. Félénk. Rovarokat, férgeket, bogyókat eszik. Az európai állományt 310-670 ezer párra becsülik. Az utóbbi évtizedekben a Brit-szigeteken fészkelők egyedszáma csökkent, a faj európai elterjedési területének többi részén költőké stabil. A brit állomány csökkenése összefüggésben lehet a fekete rigó és a léprigó elterjedési területének és egyedszámának növekedésével és a vonulási útvonalon zajló vadászattal.
Mérete és alkata nagyjából, mint a fekete rigóé. Hossza 24-27 cm. A kifejlett madár színe túlnyomórészt fekete vagy kormos barnásfekete, mellén keresztben fehér félholddal (a tojón, de egyes hímeken is a fehérben keskeny, barna tollszegések láthatók, legerősebben friss tollazatban). Csőre sárga, sötét heggyel. Az evezők világosan szegettek, és röptében a szárny sokkal világosabbnak látszik, mint a fekete rigóé. A nemek hasonlóak, de a hím általában feketébb, örve fehérebb. Az 1. téli hímek emlékeztetnek a felnőtt tojóra, gyenge világos örvvel. Az 1. téli tojók félholdja még sötétebb, terepen gyakran nem is vehető észre, ezért összetéveszthető a fekete rigóval, de szárnya valamivel világosabb (de messze nem olyan világos, mint az ad. példányoké). A T. t. alpestris alfaj alsóteste világos pikkelymintázatú és szárnya világosabb. Hangja kemény „tükk” csettintés, keményebb és kissé magasabb a fekete rigóénál. Fenyőrigószerű vékony füttyöt is hallat. Éneke hangos, panaszos, lassú strófái egy-egy hang ismétlésére épülnek; többféle strófát váltogat, pl. „trrü trrü trrü trrü… szi-vütt szi-vütt szi-vütt... csuvű csuvű csuvű csuvű” stb.
Magyarországon ritka őszi, valamint rendszeres, de elég ritka tavaszi átvonuló. Legfőképpen a T. t. alpestris alfaj fordul elő, a törzsalaknak (T. t. torquatus) csak három előfordulási adata ismert 1960-2007 között. Ősszel októberben és novemberben, tavasszal március közepe és április közepe között vonul át hazánkon, egyesével vagy kisebb, néhány példányból álló csapatokban. Nagyon ritkán a téli hónapokban is előfordul. XX. Századi adatainak több mint a fele a Dunántúlról, harmada pedig az Északi-középhegységből származik. Az utóbbi évtizedben síkvidéki előfordulásai is gyakoribbá váltak, az elmúlt években túlnyomórészt az Alföldön került szem elé. Általában fás, bokros élőhelyeken jelenik meg, az Alföldön főleg fa- és bokorsorokban figyelték meg. Hazánkban két téli adat kivételével a jelölésük vonulási időszakra estek. Tavasszal 6, ősszel 5 madarat gyűrűztek. A madarakat (kettő kivételével) az ország északi részén fogták. Külföldi vonatkozású visszafogása nincs.
Az elmúlt években alig egy tucat megfigyelési adata volt ismert évente a birding.hu adatbázisa szerint, azonban idén tavasszal (tán a március közepi havazások következményeképpen…) intenzívebb beáramlása volt megfigyelhető. A faj idei első előfordulási adata ugyan februárra esik (2013. február 28., Zala megye, Vonyarcvashegy, belterület, megfigyelő: Pintér Zsolt), de március 23. és április 7. között, 16 nap leforgása alatt összesen 27 példány, 24 helyszínen történő 43 megfigyelési adata került fel az adatbázisba! Székesfővárosunk Gellért-hegyét is megtisztelte az április 6-7-i hétvégén egy öreg tojó és egy öreg hím példány, melyekről az itt látható fotók készültek.
Összeállította: Dr. Dezső Péter
Fotók: Eduardo Balogh:
www.eduardo-bird-watcher.blogspot.huForrások:
www.birding.huK. Mullarney, L. Svensson, D. Zetterström, P. J. Grant: Madárhatározó. Park Könyvkiadó, Budapest, 2002.
Csörgő, T., Z. Karcza, G. Halmos, G. Magyar, J. Gyurácz, T. Szép, A. Schmidt, A., Bankovics, and E. Schmidt, editors. 2009. Magyar Madárvonulási Atlasz. Kossuth Kiadó, Budapest.
MME NOMENCLATOR BIZOTTSÁG (2008): Magyarország madarainak névjegyzéke. Nomenclator avium Hungariae. Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület, 278p.
hím:
tojó: