A tigrispinty egy apró ékszer! Olvasva a rövid hírt, több dolog jutott eszembe. Az első és legfontosabb, hogy még található hazánkban ebből a szép kis ázsiai madárból. A második különösen örömteli, hogy madarász HÖLGY kíséreli meg tenyésztésüket! Ebből reményt érzek a jövőbeli madarászokra. Harmadik a múlt ismerete, megemlékezve Ballagó Emánuel tigrispintyeire. A negyedik a legutolsó rendelet betarthatósága! Néhány évtizede a madárbőségnek és a kereskedőknek köszönhetően az apró asztrildok szinte minden fajához bárki könnyen hozzájuthatott! Ez a „bárki” előre vetítette a mai várható szűk esztendők elérkezését. Én magam is beszereztem szinte mindent. Ebből hamarosan beláttam, hogy három faj kivételével a többi tartása értelmetlen. A megmaradtak az aranymellű, az amarant több alfajával és természetesen a TIGRISPINTY! A többi is kedves, nagyon jól mutattak egy nagy röpdében, de tenyészthetőségük gondjai eltérítettek az értelmetlen próbálkozásoktól. Ballagó Emánuel néhai nálam jóval idősebb madarásztársam térített jobb belátásra, így maradtam az utolsó három fajnál! Ő haláláig tenyésztette őket, így a tigrispintyet is. Tenyésztésükhöz kétféle módszert alkalmazott. Az egyik, hogy a jól nevelő párt együtthagyta legalább egy fészekalj nevelésére, míg a többi esetében dajkáltatott. Gyűrűzni nem is próbálkozott! Az elválasztott fiatalokat színes szívószállal jelölte, csupán azért, hogy a rokonok ne kerüljenek egymáshoz a tenyésztésbe! Minden évben több fiatalt bemutatott a hajdani EGZÓTA KLUB rendezvényein, a TIT kiállításokon. Soha senki nem kérdőjelezte meg madarai tenyésztettségét, igaz nem is rejtegetett semmit az érdeklődők elől! Ma nagyon sok hozzá hasonló madarászra lenne szükség. Talán érdemes elmondani, hogy madarait nyáron, a padláson kialakított madárrészlegben, télen a lakáson belüli szobában tartotta. Fogalmam sincs, hogy Ő maga, hogyan bírta azt a hőséget a padláson, de madarai ontották a fiatalokat, a nem is nagy röpdéikben. Etetésnél nem gyári tápokat etetett, hiszen nem volt. Alaptakarmány a kapható aprómag, /muhar, fehér gyöngy köles, esetleg kevés más köles fénymag, kevés négermag, esetleg gyűjtött „vad”mag, salátamag/. A magokat állandóan adta szárazon, de fiókák neveléséhez csíráztatott is. Itt négermag és repce is szerepelt az étlapon csíráztatva. A lágyeleséget házilag készítette a legismertebb módon. Reszelt sárgarépa, reszelt főtt tojás, kevés valamilyen gyermektáp, babapiskóta, reszelt sajt. Erre adott öt-hat összevágott lisztkukacot. Gyakran járt fűhálózni, ezért hívták a gyerekek „bogaras embernek”. Zöldet, félérett magú vadon szedett növényeket minden madara kapott. Tehát az asztrildok tartását tőle tanultam, Ő volt a mesterem. Ezért a padlás kivételével tanácsait átvettem, majd azt több évtizeden keresztül saját elképzeléseimnek megfelelően átformáltam. Nekem, a kór madarászatára jellemző dajkáltatás nem tetszett. Tanulmányaim és tapasztalatom alapján tudtam, hogy dajkával/akár keltetett módon/felnőtt fiatalból nehéz jól nevelő párokat összeállítani. /Lásd a hajdani gouldok, gyémántpintyek stb. esete./ Ebből következik, hogy nem is vettem fel szaporulatommal a versenyt sem Emánuellel sem másokkal. Mivel a fészek ellenőrzése lehetetlen volt, ezért a tigrispintyet, aranymellűt, soha nem gyűrűztem. Néha az amarantot lehetett, de ez is kivételnek számított. Abban az időben, - talán ma is- a gyűrűzött madár a legtöbb esetben dajkával neveltnek bizonyult! Állományom kiegészítésére gyűrűs madarat nem is vettem. Szégyen, vagy nem, de jobban beváltak a gyűrűzetlenek. Ezek többsége persze vadbefogott volt. A régi „öregek” tudták, hogy legjobb a jól beetetett, beszoktatott friss. Erről remélem többet ír majd Kerek László. Tehát addig, amíg lehetett ebből a három fajból minden esetben bespájzoltam legalább két-két párt tartalékként a meglévők mellé. Most ez már elképzelhetetlen! Sajnos már azt sem tudja megmondani senki, hogy egyáltalán hányan vannak olyanok, akiknél még található néhány egyed mondjuk a címben szereplő TIGRISPINTYBŐL! Nagyon szerettem őket, és úgy, ahogy Siroki Zoli bácsi írta, a madarak a nyári napfénytől feltöltődve, ragyogtak. Erre rásegítettem egy kis színezővel, amitől a hímek valóban kicsi ékszerekként röpködtek párjuk előtt. Nem tudom a kötelező gyűrűzésnek mi lesz az eredménye? Egyet tudok ajánlani, a jó párt ne nézegesse költéskor senki! Az asztrildok rövid életűek, a befogott eltűnik, a dajkáltatás visszavisz a hetvenes évekbe, de ha ez a megoldás, hogy még ismerjünk néhány tigrispintyet, akkor rajta, éljenek a sirálykák! Üdv. mindenkinek, kézcsókom LA! Szurkolok a madarak költéséhez!
|