Tisztelt Shama! Nagyon köszönöm a hosszú és tartalmas válaszodat, segítségedet, tanácsaidat. Elnézést, hogy előbb nem tudtam írni. Külön köszönöm a név-választásomra irányuló dicséretet. Nekem is nagyon tetszik. Bevallom az egyik kis kedvenc kanárink nevét vettem „kölcsön”… (nem mindegyiknek, de a nagyobb kedvenceknek - sok ilyen van! - van nevük).
Azt azért el kell mondjam, hogy már nem vagyunk kezdő tenyésztők (annak hívom magunkat, mert valóban nagyon odafigyelünk a párok összeállítására, az etetésükre, gondozásukra, és nem utolsósorban nagyon szeretjük őket!), és eddig nem is volt egyetlen olyan madárkánk sem, akinek fekete lett volna a hasa alja. Most jelent meg 2 testvérnél, mindkettő fején egy pici fekete folt, és nem értettük, hogy miért? Mint írtam, odafigyelünk a párok összeállítására, valóban az üknagyszülők is bent vannak a laptopomon, egy nyilvántartásban, és minden ismérvet beleírok, hogy később is utána lehessen nézni, főképp a párok összeállításánál, hogy ne legyenek közeli rokonok.
Sajnos az egyesületről (legalábbis a miénkről) nincsenek jó tapasztalataink, mi is beléptünk, naivan azt gondolva, hogy a tapasztaltabb, régi tenyésztőktől kapunk majd jó tanácsokat. Hát nem így történt, még azt is megkaptuk válasznak, hogy „majd a tapasztalat, majd abból tanuljatok”… Na de most már mindegy, ezen nem rágódunk. Akinek mi adunk el kanárit, azt mindig ellátjuk jó tanácsokkal, tapasztalatainkat átadjuk, nem irigykedünk. (Bevallom - azon kívül, hogy ilyen a természetünk - az is motivál, hogy szeretjük, ha ugyanolyan, vagy jobb helyre kerülnek a szeretett madárkáink, mint amilyen jó helyen nálunk vannak.) Volt már, hogy azért nem adtuk el valamelyiket, mert éreztük, hogy nem jó „gazdi”-hoz kerülne. Sajnos nem mindig, de néha azért leszűrhető a vásárló hozzáállása a beszédéből.
Elvből nem adjuk olyan helyre sem, ahol tudjuk, hogy „pasztáznak”. (Lehet, hogy most egy lavinát indítok el, itt ezen a fórumon, - bár nem célom, mert nem is értek hozzá, de nem is akarok. Az a véleményem, hogy mindenki csinál azt, amit a lelkiismerete „megenged”, de a mi kedves kis madarainkat nem adjuk oda kísérletezni, meg csak azért, hogy szépen fütyül az utód. Úgy tudom, a tojó tovább nem szaporodik, így bele sem merek gondolni, hogy mi lesz a tojónak született paszta-utódokkal… nem és nem adom oda ilyen célra a kedvenceinket.
„Jelenleg még mindig a legjobb a kiállításokon figyelni a bírálatokat.” – írtad. nem tudom, mire gondoltál, de ahol mi voltunk, ott a legvégén kaptuk meg a bírálólapot, másokét nem is láthattuk, de talán ez érthető is (vagy nem?). Viszont, ha nem kiállítóként, csupán vendégként vagyunk egy kiállításon, maximum a helyezést látjuk a kalitkán.
Sokat „búvárkodom” az interneten, főleg itt, az IDRE-n olvashatunk sok jó tanácsot (nem azért írom, mert itt vagyok, hanem valóban így van), köszönöm még egyszer is mindenkinek, aki nekünk is segített. Valóban ez az a (ráadásul megbízható, szakmai) fórum, amelyet szívesen ajánlok mindenkinek, itt nincs irigység, lehet látni, hogy – különösen, ha valakinek a madarainál betegség jelentkezik - szinte perceken belül érkezik a válasz, a segítség, továbbá az odafigyelés is, hogy meggyógyult-e a kis beteg?
Aztán, amit jó szívvel szoktunk ajánlani másoknak, az az említett Tóth Sándor-könyv. Valóban nagy segítség, végigolvastuk, sokszor forgatjuk azóta is. (Ezúton is köszönjük a szerzőnek, akivel volt szerencsénk már többször találkozni, beszélni.)
A színválasztásról. A kanári sárga színről.(nem hiába nevezzük így!) Rájuk nézve a sárga színtől az embert boldogság tölti el, szinte „kisüt a nap”!
Igen, - amellett, hogy nagyon tetszenek a sárga színű, fekete szemű kis „gombóc”- kák - arra is gondoltunk, ebben tudunk leginkább fajtatiszta madárnál „maradni”. Mint ahogy írtad is, a sárga szín, amely a „legtisztábban megőrizte a kanárik fajtán belüli, - színek között - legjobban a genetikai tisztaságát”. Ők tetszenek legjobban, és - most meg ne sértődjenek azok, akik ezt teszik, de - mi nem is színezzük őket mesterséges módon. Biztosan intenzívebbek (még a sárga is) a színek, van akinek tetszenek a piros madarak is, nekem speciel nem, mert úgy érzem nem tehetem meg velük, hogy akaratuk ellenére (mert szegények nem tudnak tiltakozni), egy mesterséges színezőt etessek velük. Nekem így tetszenek, ahogy a természet teremtette őket, és igyekszünk, hogy minimum megtartsuk ezt az állapotot, ne rontsunk rajta. Ezért ijedtünk meg a pici fekete pöttyöktől is, hogy akkor mit is csináltunk rosszul...? Még egyszer köszönjük a szakmai hozzászólást, válaszodat. üdvözlettel Pelyhecske