Rövid véleményem a színezéshez! A MELEG lehetővé tette, hogy időt szakítsak elolvasni az IDRE fórum számomra legizgalmasabb témáját, ami a kanári színezés kapcsán kialakult. Bevallom, nem szándékoztam beleavatkozni a beszélgetésetekbe, csupán gratulálni szeretnék a színvonalas kérdezőknek és a válaszadóknak. Lehet, hogy több olvasó túlzottan tudományoskodónak gondolja, de erre is szükség van. Amit ma nem értünk, az a holnap részévé válhat. A genetikai kérdések között, a nevem elhangzott, így itt válaszolok azokra a kérdésekre röviden, „genetikamentesen.” A színezés kérdése nálam is a piros kanári legendájával kezdődött. Erről igazán sokat és sok helyen írtam, beszéltem. Hasonlóan érdekelt a gouldok fejszíne, valamint az ausztrál papagájok területtől eltérő színe, illetve eltérő piros színárnyalatának magyarázata. / Rozella, Pennant/ Legutóbb a fekete tengelic és a fekete kanári ürügyén foglalkoztam az észak és dél-amerikai csízfélék területtől függő színeltérésével. A feketétől a zöldön át eljuthatunk a sárgán keresztül a pirosig. /Pl. fekete csíz, magellán csíz, arany csíz, tűzcsíz./ A gould kivételével a többi mind külön fajnak tekinthető, de mind nagyon közeli rokon. Tehát a tollazat színeit a genetikai adottságokon túl, meghatározta a táplálék, a fény-pára, azaz az éghajlat és a földrajzi adottság is. A fajokon belül kialakult eltérő színeket, melyek a tenyésztés során létrejöttek, /pl. kanárinál, hullámosnál, kissándornál, egzótáknál, európai pintyféléknél, stb./ a genetikával magyarázhatjuk, de közel sem biztos, hogy igazunk van. Az alapszínek minden esetben a zöld-sárga-fehér irányt mutatják, majd ezt követte a többi. Illendőségből maradok a kanárinál, melyeknél az elfogadott szín és fajtagazdagság számlálás nélkül is köztudottan meghaladja a százat. Ez sokak szerint remek tenyésztői siker, szerintem baklövés, ami egy faj teljes „genetikai” ismeretlenségéhez vezet! Ezért tisztelem azokat a valódi kanári tenyésztőket, akik ragaszkodnak néhány, max. 4-5 színhez, avagy 2-3 alakhoz, amiről mindent megismerve, komoly szelektálást követve, közel azonos és ismert genetikájú állományt hoznak létre. Ezeket tenyésztve, SZÁMUKRA ADOTT a SIKER. Náluk a színezés nem kérdés. Itt is adódnak eltérések, hiszen két tökéletesen hasonló egyed még az egypetéjű ikrek esetében sincs. Az VISZONT nem fordulhat elő, hogy egy fészekben minden madár eltérő legyen. Sajnos kanárit nem csak ilyen tenyésztők visznek a börzékre. A SOK MŰHELYMADÁR származása ismeretlen, ezeket kiváló madárként kezdők megveszik szaporítják, a szaporulatot pedig ők is börzére vihetik. Ezek a madarak lehetnek nagyon szépek, sőt COM szerint besorolhatóak, de genetikai állományuk meghatározhatatlan. Tehát arra a kérdésre, hogy szerintem mi az oka, hogy egy fészekben azonos táplálással mégis különbözőek az utódok, hát ez. A kanári tönkretételének ÚTJA AZ IS, amikor az „alakkanárit” is színezhetik. Biztosan azok is szépek, de a piros és pasztell lizardok, a piros német kontyosok számomra nem tartoznak a kedvelt irányzatok közé. Lehet, hogy evvel a véleményemmel is egyedül maradok, de gondoljátok végig milyen eredményt ad, ha ezek a madarak is belekeveredhetnek a színkanárikba. Még két kérdésre válaszolok. Az egyik a kanári piros színének tagadása. Azt kell mondanom, hogy egy-egy kanári kiállításon, ahol tömegével találkozhatunk tűzpiros megjelenésű madárral, és felvetődik e kérdés, a látogatok zöme, bizony ferde szemmel néz rám. Nem csodálkozom, hogy sokan azt hiszik, hogy elgurult a gyógyszerem. Pedig akár hiszitek, akár nem, a pintyfélék többségénél megjelenő piros szín nem más, mint illúzió! Vegyetek le a polcról bármilyen szakkönyvet, ami a madarak színeit is magyarázza, szinte kivétel nélkül a madár fenotipusának tekinti a piros színű tollat is. Fekete Csaba két utóbbi írását ízlelgessétek. Hálás vagyok írásáért, mert korábbi elméleteimet evvel is alátámasztotta. Azaz a piros szín kialakításának képessége az, ami genetikai adottság függvénye, nem pedig maga a szín. Nem ismételem meg írását a lényeg, hogy a madár képes legyen a luteinből a piros színű karotinoidokat kialakítani, a tollakba beépíteni. Azt, hogy ezt miből, táplálékból felvett magokból, növényi egyéb részekből stb. hogyan alakítja ki, milyen kategóriáknak megfelelően, és hova építi be a tollakba az külön egy regény. Én azt vallom, hogy a pirosnak látszó pintyfélék olyan génkészlettel rendelkeznek, hogy azok fenotipusuk szerint valójában sárgák. Bármikor bizonyítható, hogy a zsezse, keresztcsőrű, pirók minden faja, de még az afrikai szövők is a piros és bronz kanárikhoz hasonlóan természetes és vagy mesterséges színtáplálás megvonását követően valamilyen szinten sárgák. Azt is bizonyítottam saját kísérleteim alapján, hogy azok a pintyfélék, amik megjelenésükben hordozzák a sárgát, azok pedig különböző mértékben, de pirosíthatóak. Minden olyan pintyféle hibrid is pirosítható, ahol a szülő is az. Legkirívóbban sikerült pírosra színeznem zöldike hibrideket, pápapinty tojót, szövőmadarakat. Megkíséreltem színezni sárga papagájokat is, csekély eredménnyel. Fekete Csaba írását igazolja, hogy egy piros rozella minden sanyarú tartás mellett is piros, a sárga hullámos viszont sosem lesz az. Érdekes a lágyevők színezhetősége is. Tehát a színezés kézzel fogható terepe a magevő pintyfélék köre. Az, hogy egy hazai csicsőrke, zöldike, vagy mondjuk a mozambik, mikor lehet piros, az csak idő, szorgalom és megfelelő szelektálás kérdése. Ez utóbbit a komoly kanárisok nagyon jól tudják. Versenyre csak megfelelően mesterségesen színezett madárral jelentkezzetek. A legkülönfélébb magok, növények etetése tenyésztésnél adhat sárgarépás színt, de mesterséges színezés nélkül a mai kanári valódi képessége ismeretlen marad. Ezeket a madarakat a bírók nem szívesen értékelik. Bocsi, de nálam ez a rövid, és semmi genetika. Mi lenne, ha a tűzpinty kanári kapcsolata is igaz lenne, akkor a fórumotokat is végteleníteni lehetne. Üdv. Lakó Antal
|