Fenyérfutók MagyarországonA fenyérfutó (
Calidris alba) a madarak osztályának a lilealakúak (Charadriiformes) rendjébe, ezen belül a szalonkafélék (Scolopacidae) családjába tartozik. Táplálkozáskor a parton jellegzetesen, lendületesen fut el a megtörő hullámok elől, de füves területeken kimértebben mozog. Monotipikus faj. Kanada, Grönland, Spitzbergákon és Szibéria arktikus tájain költ. Főleg tengerpartokon vonul, a kontinensek belsejében szórványos, Amerika, Ny-Európa, Afrika, D-Ázsia és Ausztrália tengerpartjain telel. Az öreg madarak július végén, augusztus elején, a fiatalok augusztus végén, szeptember elején hagyják el költőhelyeiket. Az Európában ősszel átvonuló madarak Grönlandról és ÉNy-Szibériából származnak. A grönlandiak itt telelnek, a szibériaiak továbbmennek Ny- és D-Afrika partjaira. A Tajmir-félszigettől keletre költők Ázsián át az Indiai-óceán, DK-Ázsia és Ausztrália partjaira vonulnak. A Kanadában költők Amerika keleti és nyugati partjain át jutnak a D-amerikai partokra, tavasszal viszont a kontinensen keresztül és az Atlanti partokon vonulnak. A tavaszi vonulás március vége és május vége között elhúzódó, Grönlandra május végén, június elején érkeznek. A fiatal madarak egy része visszatér északra, de sokuk a telelőhelyen marad egész évben.
Hazánkon ősszel rendszeresen, de kis számban augusztus és október között, főleg szeptemberben vonul át. Tavasszal ritkább, április és június között, de leginkább májusban. Egyesével vagy kisebb csapatokban tűnik fel, legtöbb hazai előfordulása szeptember hónapból származik. Főként szikes tavakon és lecsapolt alföldi és dunántúli halastavakon mutatkozik, de jellemző a Fertő tónál és a Balaton mellett is, valamint a Duna kavicszátonyain. Gyakran más partfutókkal együtt mutatkozik.
Magyarországon eddig 22 példányt gyűrűztek, főleg augusztusban és szeptemberben. Visszafogása nincs. A legidősebb ismert korú európai példányt gyűrűző fogta be a jelölés után 18 és fél évvel. Európai költőállományát 25-50 ezer párra becsülik. A telelőállomány több mint 47 ezer példány.
Meghatározása: Hossza 18-21 cm. Havasi partfutó (Calidris alpina) méretű, de gömbölydedebb. Mozgása miatt összetéveszthető az apró partfutóval (Calidris minuta) vagy a Temminck-partfutóval (Calidris temminckii), de nagyobb méretű; vaskosabb csőrű; feketével szegett, fehér szárnycsíkja sokkal szélesebb; és nincs hátsó ujja. Télen a többi partimadárhoz képest feltűnően világos; feketés szárnyhajlata is jellegzetes (ha nem takarják el a melloldal tollai). – Ad., nyáron: Tavasszal a fej és a kontrasztos, sötéten foltozott mellszalag szürke vagy vörhenyes; a feketés és vörhenyes felsőtesten széles, világos szegélyek láthatók. Nyáron a fej, a mell és a felsőtestvörhenyes színe intenzívebb. – Ad., télen: Általánosságban egyszerű színezetű. Felül világosszürke, kisfedői feketések; a szárnyfedők és a vállevezők között vannak fehér szegélyűek. – Juv.: Alapmintázata olyan, mint a juv. apró vagy Temminck-partfutóé, de tollazata kontrasztosabban fekete-fehér. A dolmány és a váll tollai fehérrel jobban mintázott (a felsőtest nem szabályos pikkelymintázatú), a fehér V minta hiányzik a dolmányról és a válltollakról. Hangja: Röptében hangsúlyos, kissé elmosódott „vit” hangot hallat.
Összeállította: Dr. Dezső Péter
Fotó: Pánczél Mátyás
Források:
www.birding.huCsörgő, T., Z. Karcza, G. Halmos, G. Magyar, J. Gyurácz, T. Szép, A. Schmidt, A., Bankovics, and E. Schmidt, editors. 2009. Magyar Madárvonulási Atlasz. Kossuth Kiadó, Budapest.
Lars Svensson, Killian Mullarney, Dan Zetterström: Madárhatározó, Második átdolgozott kiadás. Park Könyvkiadó, Budapest, 2013.
MME NOMENCLATOR BIZOTTSÁG (2008): Magyarország madarainak névjegyzéke. Nomenclator avium Hungariae. Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület, 278p.
Belépés
Regisztráció
Madarász térkép
GyIK
Chat
Madaraim
Keresés
