Üdvözlök minden kedves tagot!
Veszem a bátorságot és ha megengeditek, én is írnék egy bemutatkozást: Rédecsi Veronika a nevem, Budapesten lakom a XX. kerületben a kisfiammal és a párommal. 2006-ban vásároltam az első gould amandina "páromat", akkoriban még semmit sem tudtam ennek a madárfajnak a tartásáról, pláne a tenyésztéséről, csupán beleszerettem a pompás színkavalkádba. Persze hamar kiderült, hogy az általam vásárolt költőpár valójában 2 db hím volt, szerencsére az utamba sodorta a szél az egyik kedves gould amandina tenyésztőt aki egyébként itt az Idré-n is köztünk volt régebben. Sikerült 2 tojót szereznem a 2 madárkám mellé. Innentől kezdve 2 évig csak tartottam a gouldokat, ismerkedtem a fajjal. 2008-ban erőt vettem magamon és el kezdtem tenyészteni a párokat, több-kevesebb sikerrel. A párok normál vadszínűek voltak: zöld hát, piros fej, fehér mell, illetve a másik párnál fekete fejű volt a hím. Az egyik pár hímje a szívembe lopta magát és 2009-ben (6 évesen) sajnos legyengült, lekopaszodott, ezt követően elpusztult. Végignéztem a tragédiát és kétségbeesésemben hiába hívtam fel bárkit: senki nem tudott segíteni a megoldásban. Akkor eldöntöttem, hogy mindent meg fogok tanulni a betegségekről, a kezelésekről. A tervem megvalósult: egy kaliforniai orvossal állok kapcsolatban, aki kimondottan a gould amandina faj gyógyításával foglalkozik, ez által itt Magyarországon mára elértem azt, hogy az ismerőseim körében több mint 50 db gould amandina betegségeinek tüneteit diagnosztizáltam, illetve kezeltem sikeresen. Köztük a sajátjaimat is.
Jelenleg a hely szűkössége miatt egy kisebb volierem van, amit röpdeként használok, melyben az 5 tenyészpárom lakik, valamint fiókáik és néha-néha az újonnan érkezett gouldok. Ezen kívül egy kisebb fa röpdém van amiben költetem a párokat. A létszám mindig változó. A színváltozatokkal kapcsolatban: vegyesen tartok zöldeket, sárgákat, kék és ezüst gouldokat. Kedvenc színváltozatom a kék, illetve azon belül mindenféle genetikai mutációsorozat. Célszerűnek tartanám a kék hátú gouldok, illetve a különlegesebb színmutációk: albínó, lutino, seagreen gyarapítását is az országban, mert egyre kevesebb van belőlük és egyre nagyobb az érdeklődés irántuk tenyésztők, valamint hobbi madarászok, vásárlók között is. Céljaim között szerepel a kék színmutációk további kitenyésztése, ezen belül az egyik ritkább és nagy kedvencem: vörös fejű, kék hátú, fehér mellű. Legalább 10-15 jól nevelő párt szeretnék összehozni vegyes színekben. A legnagyobb célom az, amiről feki is írt: felkutatni a genetikáját és kitenyészteni egy kubai ismerősöm új mutációját Magyarországon is: világoskék fej, sárga test és lila mell. Ehhez a mutációhoz rendelkezésemre állt és fog is állni hamarosan egy kék fejű pasztell zöld, hordozó hím. Ez még a jövő zenéje egyenlőre. Rólam sokan tudják, hogy nem kedvelem a dajkaszülős, vagyis sirálykás neveltetéseket, megoldásokat, ellenben ha új vagy nagyon ritka színváltozatról van szó, és ha a szülőkkel probléma lép fel a költés során: nem biztos hogy tiltakoznék ellene.
Ha szabad említenem ezt a kényes témát, mellyel kapcsolatban nem egy kellemetlen tapasztalatom adódott az évek alatt, akkor szeretnék kérni minden olyan tenyésztőt, aki már 20-30 vagy akár több éve tenyészti a gouldokat, hogy legyenek kedvesek elfogadni és meghallgatni a női tenyésztőket is, valamint a kezdőket is támogatni, segíteni. Mindenkinek meg kell adni a lehetőséget. Becsülettel, tisztelettel sok mindent el lehet érni a tenyésztések-eladások során, én így tettem szert nagyon sok jó madaras barátra, társra. Sajnos kellemetlen helyzetek is adódnak, erre tökéletes példa épp a mai napom, amiről páran tudnak is közületek. Ez volt az a pont amikor erősen elgondolkodtam azon hogy a családom biztonsága vagy a hobbim a fontosabb számomra. Tehát nagyon rögös út vezetett el idáig és nem áll szándékomban feladni az álmaimat. Szeretnék én is a gould amandina klub tagja lenni, és aktívan részt venni a munkálatokban. Számomra a segítségnyújtás, a becsület és az összetartás a legfontosabb, s ez egyaránt vonatkozik a tenyésztőkre, illetve a vásárlókra is.
Hiszem azt, hogy együtt mi is elérhetünk kitűzött célokat, nem kell a csillagos ég és teljesíthetetlen véget nem érő álmok, de az nekünk is jobb lesz tenyésztőknek, ha nem kell kiutaznunk folyton Hollandiába, Szlovákiába, Spanyolországba vagy Olaszországba azért, mert éppen hanyatlóban van van az állomány, nincsenek különleges színváltozatok, nem nevelnek jól a párok, kevés a standard, vagy épp nincsenek teljesen egészséges gould amandináink. Jobb érzéssel töltene el, ha a külföldiek is azt mondanák rólunk magyarokról, hogy: "nagyon szép gould amandináik vannak, érdemes tőlük vásárolni" és igenis ismerjenek, becsüljenek minket is. Elnézést kérek hogy ilyen hosszúra sikerült a mondanivalóm és köszönöm hogy elolvastátok. Üdv. Vera