Barna füzike első terepi megfigyelése Magyarországon
A barna füzike (Phylloscopus fuscatus) a madarak osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjébe és az óvilági poszátafélék (Sylviidae) családjába tartozó politipikus faj három alfajjal.
Meghatározása: Hossza 10,5-12 cm. Alakja eléggé hasonlít a csilpcsalpfüzike (Phylloscopus collybita) alakjára, de szárnya lekerekített (a kézevező-túlnyúlás rövidebb), a lába pedig kevéssel hosszabb. Színezetét tekintve a kaukázusi csilpcsalpfüzikéhez (más néven Lorenz-füzike, Phylloscopus lorenzii) áll a legközelebb, felsőteste rozsdás árnyalatú, sötét szürkésbarna, alsóteste piszkos szürkésbarna, a néha kissé rozsdás árnyalatú mell- és testoldal a legsötétebb. A szárny és a hát színe megegyezik. Az alsó farkfedők a testoldallal megegyező színűek. Vörösesbarna lába vékony; keskeny csőre tövén kevés a vörösesbarna. Szemöldöksávja hosszú, határozott és világos, a szem előtt kontúros, fehér és általában keskeny, a szem mögött általában szélesebb, néha rozsdás barnássárga. Sötét szemsávja széles. A testoldalról és a hasról a sárga szín teljesen hiányzik, a vastagcsőrű füzikétől (Phylloscopus schwarzi) eltérően. Mindkét fajra jellemző, hogy szárnyát és farkát meg-megrebbenti, farkukat azonban felfelé billegetik, nem lefelé, mint a csilpcsalpfüzike. Terepen nagyon hasonlíthat a barna füzike egy ökörszemre, általában az aljnövényzetben bujkál.
Hangja: Kemény, kattanásszerű „tek”, mint a kis poszátáé, valamint az ökörszeméhez hasonlító csettegő hangot is hallat.
Fészkelőterülete Szibériában az Ob folyótól a Szahalin-félszigetig, Mongólián át Kína É-i részéig terjed. Szibériai füzesekben, tajgai lápok és mocsarak szárazabb részein levő bokrosokban, nedves réteken, folyó menti erdőkben, hegyvidéki fenyvesekben költ. Vonuló faj. A Himalája magasabb régióiban fészkelők ősszel lehúzódnak a hegység lábáig, a Szibériából DNy-i irányba vonulók Indiában, a DK-i irányba vonulók pedig Kína D-i részén, Burma és Thaiföld területén telelnek. Költőterületüket augusztus végén, szeptember elején hagyják el.
Európai megjelenésük elsősorban a K-i hidegfrontok hátszelével és a szibériai anticiklonok Ny-i irányba történő áthelyeződésével van kapcsolatban, amelyek a vonulási irányukkal ellentétes irányba sodorhatnak néhány madarat. A legtöbb barna füzikét szeptember és december közötti időszakban figyelték meg kontinensünkön, 1987 őszén összesen 46 példányt, de tavasszal és nyáron is észlelték már a fajt. A kóborló példányok egész Európában előfordulnak, de K-i irányban is nagy távolságokra eljuthatnak, Japánban, Alaszkában és Kaliforniában is megfigyelték néhányszor egyedeit. Tavaszi vonulásuk elhúzódó. Az első példányok május végén, a többség csak júniusban érkezik vissza a költőterületre.
Magyarországon rendkívül ritka kóborló a barna füzike, első előfordulását a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület Nomenclator Bizottsága 2002. évi jelentésében fogadta el bizonyítottnak, az izsáki Kolon-tónál 2002. november 1-én fogott és gyűrűzött fiatal példány alapján (Németh Á. és társai).
Második előfordulása is egy madárgyűrűző állomáson hálóba került egyed által lett bizonyítva (2012. október 17., Fenékpuszta, Benke Szabolcs, Paprika Anikó és társai).
Első terepi megfigyelésére (harmadik magyar adat) pedig a közelmúltban került sor, 2014. december 27-én Bugyi (Pest megye) és az 5-ös út közötti út északi oldalán lévő kavics bánya tó dél-nyugati sarkánál (Schmidt András, Schmidt Egon és társai). A madár több mint tíz napig még ezen a helyszínen tartózkodott.
Összeállította: Dr. Dezső Péter
Fotó: Selmeczi Kovács Ádám - www.fotoska.hu
Források:
www.birding.hu
MME NOMENCLATOR BIZOTTSÁG (2008): Magyarország madarainak névjegyzéke. Nomenclator avium Hungariae. Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület, 278p.
Csörgő, T., Z. Karcza, G. Halmos, G. Magyar, J. Gyurácz, T. Szép, A. Schmidt, A., Bankovics, and E. Schmidt, editors. 2009. Magyar Madárvonulási Atlasz. Kossuth Kiadó, Budapest.
Lars Svensson, Killian Mullarney, Dan Zetterström: Madárhatározó, Második átdolgozott kiadás. Park Könyvkiadó, Budapest, 2013.