|
A madarak harmadik generációja!
Sokszor felvetődött bennem is ez a kérés, főleg akkor, amikor 80 év feletti, még élő madarásszal beszélgettem. Nagyon kevesen vannak olyanok, mint ők, akik a madártartást elválaszthatatlannak tartották a befogásoktól. A véleményük minden estben oda torkollott, hogy kell a „FRISS”. A FRISS, a „BEETETÉST” követően, jobbak, erőteljesebbek a „verésben”, éneklésben, mint a több éve tartottak! A régieket is megbecsülték, ők voltak a betanító mesterek. Erről is lehetne írni, hiszen a néhány egyed kulturált befogása napjainkban sem okozna egy-egy faj estén különösebb kárt.
Most viszont gondoljuk végig közösen, hogy miért is kellett a friss? Mi zajlik a természetben? Melyik madár az életképesebb, melyiknek nagyobb az esélye a túlélésre, a szaporodásra? Egyértelmű a válasz! Az erősebbnek! Az erősebb „feltöltődött” a természetes táplálékoktól, a napfénytől, alkalmazkodott a téli hideghez, esőhöz, elmenekült a ragadozók elől. Az ilyen madár jobban énekel, immunrendszere is erős. Egy valódi befogó, a madarat „kihallgatta” mielőtt hazavitte! Nyílván az ilyen túlélte az első telet, jó kondícióval rendelkezett. Ebből adódóan alkalmasabb lett a kalitkás tartáshoz, esetleg szaporításhoz egyaránt.
Ezek után vizsgálódjunk egy kicsit a domesztikált egyedekkel kapcsolatban! Ez a történet is a befogással kezdődött. Teljesen mindegy, hogy mely kontinensről veszünk példát. A tenyésztést minden esetben tömeges befogás előzte meg. /Több országban ma is VIRÚL a BEFOGÁS, itt nincs is jelentős szaporítás./A legismertebb MINDENKI előtt a kanári története. Tömeges szállítást követően, egyszerre ez félrecsúszott, így kényszerből, emberi igényből elkezdték szaporításukat. Az első háború előtt már Ausztriában, Németországban több millió számban tartották, exportálták a tenyésztett kanárikat. /kereslet-kínálat/ Hazánkban is néhány év alatt százezer fölé emelkedett a számuk. /Meglepne, ha ma van nálunk az összes fajtából 5 ezer egyed./
Hasonló a helyzet az Ausztráliából származó egyedekkel. Addig, míg az ismertebb fajokat tömegével szállították Európába, nem is volt jelentősebb szaporítás. Itt is kellett az ausztrál kiviteli teljes zárlat. Ezt követően a kereslet érdekében megindult a szaporítás! Azt, amit megismerünk, megszeretünk, arról nem akarunk lemondani! Lásd hova jutott ennek eredményeként mondjuk a hullámos, a zebra és a többi gyakoribb papagáj és egzotikus faj! Szeretném kihangsúlyozni, az igényt és a TÖMEGES előzetes forrást. Nagyon érdekes az afrikai vonal! Itt a behozatalt napjainkig a divat határozta meg. A bőséggel ez idáig nem kellett és nem is tudtunk élni! Nagy hiba volt. Alig van olyan faj, de azért van, ami a harmadik generációt tudja bizonyítani! Ennek már kezdődik a BŐJTJE! Ezt nagyon jól tudják a környezetvédő hatóságok is! A német több éves statisztikát ismerem, ez alapján állítom, hogy több fajból hiány van, kevés a tenyésztett egyed. Vajon hányan tudnának Európában bemutatni általuk nyilvántartott harmadik generációs afrikai egyedet? /mondjuk aranymellűt, korálcsőrűt, piros pettyes asztrildot, FÜRJASZTRILDOT, hogy csupán az ismertebbeket említsem./ Szerintem nagyon kevesen, és nem akarok álszent lenni, ELTAGADNI, ezekhez a néhány tenyésztett egyedhez is kellett a befogott. Az észak és dél amerikai fajok harmadik generációs egyedeit is szűken mérik. Tehát a domesztikált egyedek létét a nagy tömegű befogás, nagy tömegű tartás, nagy tömegű tenyésztés biztosíthatja. Az ide vezető út a nagy tömegű harmadik generációs egyedeken át vezethetne! Hol van ez a nagy tömeg? Hol van a NAGY TÖMEG IGÉNYE? E nélkül szaporításról beszélhetünk csupán. Legyen az mag vagy rovarevő, az út minden esetben hasonló. A néhány megszerzett nem domesztikált egyeddel csupán játék, kísérlet a szaporítás. Lehetünk büszkék a sikereinkre akár kiállításokon is, de mennyiség nélkül nem lesz tartós minőség. Előbb- utóbb utánpótlás hiányában a genetikai leépülés torzulás elkerülhetetlen! Ezt követi a NINCS!
Ne gondolja senki, hogy a régi CITES néven ismert tenyésztett egyed fogalma véletlenül jelöli meg a harmadik generációt feltételként! Ez arra is jó, hogy ÉRDEKKÉPVISELET NÉLKÜLI TÖMEGEKET BÁRMIKOR ELTILTHATNAK BÁRMELYIK FAJ TARTÁSÁTÓL! A hazai gyakorlat már ezt is kétségbe vonja. Ne tartson senki EURÓPAI EGYEDET! Akkor sem, ha ezek egyetlen nemzetközi tiltólistán sem szerepelnek. Milyen érdekes! Talán alig van olyan domesztikált madár a világon, ami ne kötődne Európához! Az út kezdetét az európai fajokból megszerzett ismeretek adták. Milyen érdekes a nyugati világ ismeri a domesztikált süvöltő, zöldike stb. fogalmát! Mi miért nem ismerhetjük? Pedig ismerhetnénk! Az engedély birtokában több madarásztársam eljutott a harmadik generációhoz! Ekkor láss csodát, visszavonták a tartási engedélyeket! Nesze neked elért munka, nesze neked környezetvédelem! Magyarországon az, aki a tenyésztettel védhette volna a szabadban élőket, egyik napról a másikra környezetkárosító lett! Pedig igazolhatóan a mai napig felmutatható a nyilvántartások megléte! Sajnos a domesztikálás folyamatában az IDŐFAKTOR is nagyon fontos! A NÁLUNK tenyésztett egyedek biztosíthatták volna a továbblépést, az ismeretek átadását fiatalabb társainknak. Megszüntették tenyészeteinket, a hozzáértő tenyésztők pedig szép csendben „elvonulnak”, kihalnak. Ez jó politika, az időfaktor működik, nincs további gond! Kedves barátaim: hol vannak hagyományink? A nemzetit már le sem írom!
A lágyevők elterjedésének hiánya valóban a nehezebb tenyészthetőségüknek a következménye. Elhihetitek, hogy megfelelő ismeretekkel ez sem okoz nagyobb feladatot, mint bármely más kevésbé ismert magevőé! Az út itt is az európai fajok megismerésével kezdődig, kezdődhetne! Elhihetitek, hogy téves írás az, amikor német könyv arról ír, hogy e fajoknál a harmadik generáció nem érhető el. Sajnos itt is az egyedek csekély száma, és az időfaktor a fő hátráltató. Németországban például barátkából vonulási megfigyelésre tenyésztettek több száz egyedet. Ma már több országban tenyésztik, árulják a búbos bankákat, sőt gyurgyalagot is tenyésztettek. Ezek az érdekesebbek. A közismertebb „HAZAI” seregélyekből, énekes és feketerigókból ma már színváltozatok is kaphatóak. Ezek tenyésztése talán kissé eltúlozva, egy kezdő számára sem okozna semmilyen megterhelést. Na vajon mit válaszolna a hazai hivatal egy ilyen tenyésztési kérelemre? Olvassátok a „Pásztor” féle könyvet, ami ma sokak által alig látott fajok szaporításáról is beszámol. Nálam is élt sok-sok évig egy sérült szárnyú búbos pacsirta pár. Több éven át, egy két négyzetméteres alapterületű röpdében rendszeresen fészkeltek. Hol vannak a búbos pacsirták? Legalább 15 éve egyet sem láttam! Befejezésül elmondom, hogy jelenthetem, nálam sámarigóból élnek harmadik generációs egyedek! Sajnos ennek ellenére vallom, soha nem lesz domesztikált sámarigó! Talán Ázsiában lenne rá mód, de ott még a befogottból is van igény szerint elegendő! HASONLÓ a kép a legtöbb légykapó, egzotikus rigó, seregély, tangara stb. esetében is. Az európai állomány kicsi, a leépülése érdeklődő követők hiányában, és beszállítási utánpótlás nélkül elkerülhetetlen!
Befejezem filozofáló írásomat, abban a reményben, hogy lesznek, akik elolvassák! Abban már nem bízom, hogy érdemi vitapartnerek jelentkeznek konkrét kérdéssekkel. Összefoglalva az öregek nem voltak szenilisek, hanem bölcsek! Hajdani megállapításaik modernebb világunk ellenére, ma is hasznosak lehetnének. Üdv. LA.
|
Belépés
Regisztráció
Madarász térkép
GyIK
Chat
Madaraim
Keresés
