Persze hogy jöhetsz hozzám Feri ! Bár mikor ! De a sírba teszel ha megsértődsz a vicceimen ! ... Egyébként most jobbak a madarak, mint mikor színkanáriztam, igaz, olyan vörös achátokat nem nagyon láttam azóta sem melyeket akkoriban a pápai Berki Antal tenyészetéből vásároltam! Volt hibátlan sárga feóm Németországból 20 évvel ezelőtt és egy "kék" tojóm melyek akkor kuriózumnak számítottak !... Vörös feketéim a Pap Karcsitól (Pécs), aztán legutóbb, vagy 10 éve lipokrom mozaikok a Zádori Csabitól (Siklós), és voltak a Téglástól remek B-s vörös feketéim. Ezek és a mozaikok győztes kollekcióikból voltak..
Versenyre sosem jutottam el mert akkoriban sok dolog jobban érdekelt, a madarak nálam egész életemben természetes közegnek számítottak, meg nem is volt az olyan nagy atrakció, hisz már akkor is Dunát lehetett volna rekeszteni a színkanárikkal...Aztán mikor olyan mozaikokat kezdtek tenyésztési, célként kitűzni mint a veréb, akkor aztmondtam itt a vége, nekem ez már sok !... Ezzel a lendülettel a 80 db-os állományomat odaajándékoztam a veszprémi Csere Attila barátomnak aki éppen akkor nyitott díszállat kereskedést.... Csak a szaporulatot adta el, a törzsállományt még évekig tenyésztette tovább.....A sors íróniája, hogy pár év múlva én is nyitottam 2 díszállatkereskedést is és annak feltöltésére elég sokért vásároltam kanárikat...

Ezekben az időkben próbálkoztam újra színkanárit behozni a madárházból a lakásba, de azok az erős, éles hangok ami gyerekkoromban még gyönyörűségnek számítottak és csak az anyukámat zavarta, most már engem és a családomat is. Akkor jöttem rá, hogy valaha volt egy ékszernek számító kanári fajta magyarországon melyet a tehetősebb emberek tenyésztettek és tettek is tönkre magyarországon amikor Európában virágkorát élte ! Akkoriban csappert csak a szegény emberek tartottak akiknek nem volt annyi pénzük, hogy megengedhették volna maguknak, hogy vásároljanak a lakásba való fajtából és maradtak a csapperek melyek színe még csak egyszerű alapszínek és mindenféle tarkák voltak. Az egyetlen pirosító anyag a reszelt sárgarépa volt.... Nyakamba vettem hát az országot és akkor találtam néhány helyet ahol még tenyésztették a rollereket. Az első madarakat a Péter Géza bácsitól (Pécs) és a bajai Nagy Kanász Jani bácsitól vettem és olyan boldogsággal vittem őket haza, melyet azóta sem sokszor éltem át !... Most, mikor meg én adhattam madarakat a szegény megboldogult Jani bácsi unokájának a Nagy Gabinak, hasonló jó érzések telepedtek rám...

Olyan nemzetközi énekversenyek voltak még a 70-es években is Magyarországon, amit a COM is magasan értékelt !....Aztán nekivadult a magyar ember és csaknem 20 év kemény szisztematikus munkával porig rombolta a racionális értékeket képviselő európa hírű roller tenyésztést magyarországon !...
Olyan dolgok történtek a versenyeken melyet a jóizlésű emberek már nem tudtak tolerálni és szépen, fokozatosan hátat fordítottak ennek a csodálatos munkának. Így degradálódott a több száz hazai tenyésztői létszám 3-4 re.... Ekkor találtam rájuk...ennek is már lassan negyed százada....a többi már ismert. Az elmúlt évekig csak kisebb nagyobb fellendülést tudtam elérni. Észrevettem, hogy míg én szerveztem az új belépőket, mások meg nyírták el őket.... Most, hogy kikerült a méregfog a gépezetből, érdekes módon szépen gyarapodunk ! A necón mikor először nálam járt már láttam rajta, hogy komolyan gondolja a rollert, de mondhatnám az Iker Ferit is, aztán itt vannak a mostaniak a Mona, a Gábor, a Perényilaci, Amaryl a Matyi, a lókúti hegedűkészítő barátom, és még a kinyóminyó is talán, ha a kezdeti sikertelenség nem fogja elvenni a kedvét ?! Vannak még jónéhányan akik a jövőben "merülnek el bennünk," mint a Moncsi, Almamag és a többiek.....szóval szépen gyarapodunk és ettől lehet remélni, hogy megismeri a széles madártartó réteg is ezt a kedves diszkréten andalító énekű tipikusan szobamadarat !
Egy rám jellemző gondolattal szeretném befejezni életem leghoszabb írását : Lehet örömködni a konyhaasztalon is de mégis csak az ágyat találták ki erre...?!
