neco írta:
Szia Gabesz!
Ha megérkezett a csomag jelezd! Ha jövő hét közepéig nem kapod meg reklamálnom kell....

(arról meg még nem írtál, mel'ik fajta ser ízlett leginkább a Prágai krimókban?!

)
Köszi, Neco, feltétlen jelzem. Eddig még semmi, de jóban vagyok a postással

. Ami a beszámolót illeti, féltem, hogy többiek azért nem írnak, mert én túl sok helyet foglalok a fecsegésemmel, de akkor újból nekibátorkodom és talán egyhuzamban lenyomom az elmaradt két fejezetet... Ha valaki nagyon unná, gyorsan gördítsen egy hosszat

!
Budapesten és Békésen, öcsémnél és barátainknál nem töltöttem sok időt, inkább csak egy szusszanásnyit- ezért is nem tudtalak meglátogatni, pedig csak 10 km lett volna még odáig

. Az utazások kiváló alkalmat adtak, hogy a vizek mentén megpillanthassak egy-egy távolba kémlelő szürke gémet (legalább is azt hiszem- röptében csuda-fura teremtés), a learatott búzamezők fölött keringő ragacsokat-nagyon sokat és sokfélét-, szalmabálák között bóklászó fácáncsaládot. Most láttam először búbospacsirtát, az út mentén- sínek mellett sétikált a kis drága. Végigkísértek az erdei pintyek, tengelicek, fehérgólyák, de láttam szajkót, tövisszúró gébicset, hallottam csicsörkét és fotóztam még soókféle madarat…
Némiképp hosszú volt az út Prágáig, de a szélesen vigyorgó napraforgótáblák, a fákat hullámzóan simogató szellők, az alföld után igenis hazai tájakra emlékeztető domborzat magával ragadott…
A monarchia emlékét hűen és büszkén őrző Prágát férjem ötletére sörmentén látogattuk

.
Sorra jártuk, néztük a leghíresebb sörözők és sörfőzdék mellett és környékén található nevezetességeket. Csak azért is, nehogy megártson a sok kultúra, pihenni kell, elfáradt vándor sört iszik és ivás közben jön meg az étvágy

... A hóhérhoz- Óváros tere és megannyi torony- Pivrnec úr pajzán vendéglője- Franz Kafka szülőháza- Szent Miklós templom- Spírekéknél- Lőportorony- A Pinkász- Vencel tér- A legendás U Fleku, Flekovskyék sörfőzdéje- Dvorak Múzeum- A kehelyhez, Svejk „egykori” kocsmája… De ittunk sört az Angyalnál, megnéztük a Szent Vitus Katedrálist, megkóstoltuk a cseh konyha remekét a Staropramen sörfőzdei sörözőben, sétáltunk a Károly-hídon,
a Bridge Band húzott talpalávalót

,
etettem hattyút és tőkésrécét a kényelmesen folydogáló Moldva partján vendéget váró éttermek teraszán…
Megannyi íz- megannyi gyönyörű látvány, mindenütt aranyos utcák, kapualjak, macskaköves terek, hatalmas tornyok száznál is több apró lépcsővel,
egymást érő sörözők és ugyanannyi, ha nem több mellékhelyiség. Ezért hát így praktikusabb lenne a kocsmázás... Ötlet a Pivrnecből
Szóval rettenetesen kiműveltem magam

. A knedlik volt a legkülönlegesebb eledel gyönyörűséges hússzeletek és öntetek társaságában, a legaranyosabb nevezetesség az Aranyutcácska volt megannyi mesebeli házikóival,
...a legkocsmább kocsma pedig az U Fleku!
Speciális duettje

minden odalátogató nációnak húzott dalrafakasztó dallamot. A kocsma pillanatok alatt forrósodott fel, mikor egy orosz csajszi táncra is perdült hatalmas tapshullám kíséretében

.
És a kedvencem: tizenkettes barna Staropramen. Nektek is rendeltem.
Egészségünkre! Hukk... Prosit!
