Sziasztok!
Köszönöm, megfogadtam a tanácsaitok, betettem a fészket, egy kicsit kibéleltem ilyen füszerü valamivel, a tojó szorgalmasan építgeti tovább. Két nap telt el, és este is, reggel is sikerültek a párzások. (Amúgy ez sztem nem jelent semmit mert mikor még újonnan jöttek naponta több 10x csinálták fészek nélkül is, és egy árva darab tojás se volt a kalitka aljában, se széttört semmilyen, aztán már kiváncsi voltam fészekkel mi a helyzet, de ott se történt semmi, pedig ette a tojáshéjat amit betettem.. elvettem a fészket. Ez 2 hónapja volt... na mindegy...) Aztán este megpróbáltam együtt hagyni (ahogy mondtad kari!) öket a nagyobb kalitban(a tojó helye), de a párzások után jött a veszekedés(szárnyemelgetés, nyitott csör, dermedve egymásra nézés, kétségbe esett "tuííí"-zások.. a hím kergette a tojót), úgyhogy a hímet visszaküldtem a kis kalitba aludni. Asszem tényleg ez a legjobb, ha csak párzani kerülnek össze. Fura azért, hogy így nem bírják egymást, de azért a párzás az megy!
Elmesélem még hogy egyszer mikor kijött a fészekböl a csajszi elkezdte rágni a lábát erre figyelmes is lettem, és megláttam, hogy a hátsó lábujján lévő köröm beleakadt a lábszárába és ezért nem tudta mozgatni

Vártam de nem tudta megcsinálni magának, így nekem kellett. Tapasztalt már valaki ilyesmit? Az az egy körme volt kicsit hosszabb de a feltöltött díjnyertes madaraké se mindig 4 mm hosszú köröm a képek alapján... gondoltam hogy ez nem baj. Azért most egy kicsit levágtam a végébül. Nem tünt hálásnak érte.
Sajnálom, hogy így alakult a helyzet az utóbbi hsz-oknál. Szerintem ennek az a megoldása, hogy elfogadjuk a másik embert úgy ahogy van. Dorombi te megtetted ami tőled tellett, tanácsot adtál magadhoz hűen jószándékúan, ne szomorkodj ha nem fogadja el Margó, ez már az ő döntése, még akkor is ha valaki szerint ellene mond a józan észnek. Margó légyszi ne veszítsd kedved hogy ide írj, sokan szeretjük olvasni, hogy mi történik nálatok, legalábbis én mindenképp mert keveset tudok a kanárik magánéletéről. Sajnálom ami történik velök. Ha megengeded leírom, hogy szerintem tojó nélkül egy kicsit elhagyják magukat. Mivel nincs kiért küzdeni nem látják életük értelmét, és elhagyják magukat, lehet, hogy ezért is betegednek meg könnyebben, illetve nem hajtja öket annyira a gyógyulási vágy. Talán butaság de talán nem, be lehet bizonyítani valamelyiket?