Betty írta:
Marcsi bevallom kissét támadósnak éreztem a fórumozók által leírtakat, pedig csupán tapasztalatszerzésre nyitottam ezt a topikot.
15 éve vannak madaraim, igaz kezdetben csak kanárim volt (ő is szelíd volt) és eddig minden madaram az átlagéletkort jóval túlélte, hisz igyekeztem nekik mindent megadni, aminek megvolt és megvan az eredménye.
A pozitív dolgok pedig valóban ott vannak bennem és senki és semmi nem tudja ezt letörni.
A könyvet be fogom szerzni!
Tudod az a baj, hogy mindenki a pozitív dolgokat írja csak le, vagy mondja el, amikor kérdezel a jákójáról, és azért mert ő szereti és tudja tolerálni a rossz a tulajdonságait is. Ha kérdeztek engem is, ódákat tudtam zengeni, hogy milyen aranyos és jópofa, és mennyire szeretem! Ha vendégek jöttek, ők is csak azt látták, hogy miket dumál és puszit ad, és jön hozzám, bújik, simogathatom, de senki nem kérdezte a negatívumokat, pedig vannak azok is, mint kiderült itt a fórumon is!
Sokan sajnos ezeket a tulajdonságait látva határozzák el magukat, és vesznek jákót, vagy amazont esetleg arát. Azután pár hónap után rájönnek, hogy mennyi gond is van az öröm mellett, és hogy mennyi időt kellene rájuk szánni, hogy ne legyenek depisek, csípősek, és ha még mindent jól csinálnak, akkor sincs garancia arra, hogy egy szelíd és kedves jákó boldog tulajdonosa lesz.
Például gyerek mellett nem merném tartani ill. kiengedni, mert kiszámíthatatlan és nem érezném biztonságban. Volt hogy a fiammal barátkozott, hagyta hogy simogassa és egyszer csak odacsípett minden ok nélkül, ill csak ő tudta miért. Én is nagyon lelkes voltam amikor megvettem az enyémet, szerencsére nem múlt el akkor sem amikor kiderült, hogy nem fenékig tejföl minden és bizony sok gonddal és felelőséggel is jár a tartása, és nem nimfa papagáj, vagy huli, vele nem egyszerű boldogulni. Sajnos a tenyésztő akitől vettem egyáltalán nem készített fel arra, hogy hogyan nevelgessem, irányítgassam és terelgessem ahhoz, hogy egy kiegyensúlyozott papagáj legyen belőle. Sokszor kellet őt felhívnom, és szerencsére találtam egy jó kis indexes fórumot is, ahol sok segítséget kaptam fanatikus papagáj imádóktól.
Mikor elszökött, óriási lelkiismeret furdalásom volt, mert tudtam, hogy mennyire rémült lehet egyedül, egy számára idegen világban. Minden nap reggel és este, amikor még nem voltak zajok, vagy már elcsendesedtek, útnak indultam és jártam a falut a nevét kiabálva. Plakátoltam, szórólapoztam, hirdettem, kerestem rendületlenül. Sajnos nem találtam meg. Csak remélni tudom, hogy jó helyre került és szeretik és megkap mindent, amire szüksége van, de leginkább szeretetet és foglalkozást.
Ha elköltöznek a lányomék a kicsivel, ismét lesz jákóm, de nem 1, hanem pár, és úgy alakítom ki a helyüket, mint Józsinál is van, hogy ha szükséges el tudjam őket szeparálni, de mégis a közelemben legyenek.
Szerintem nem baj hogy kérdeztél, sőt... Biztos vagyok benne, hogy mások sem akartak bántani!
Személy szerint kívánom, hogy sok örömötök legyen egymásban, és várom a beszámolókat is a kis jákókról!