Köszönöm, bár ez nekem magától értetődő volt! Valahogy jobban vonzódom az ilyen hányatatott sorsú madarak iránt, mint a 100%-os, ifjú bajnokok iránt! Kokó már egy öreg veterán, és nem kevésmindent élt meg, ezért is annyira imádom!
A kopaszságával - nála már mindegy. Előző gazdája állítása szerint már kb. 5-6 éve tépi magát kopaszra, ez nála már szokássá vált, és öszintén szólva, engem különösebben nem nagyon érdekel, hogy néz ki, a lényeg, hogy boldog legyen! És remélhetőleg az is lesz, amint sikerül neki egy társat találnom. De előtte még építenem kell a kerti röpdét a nimfáknak, hogy ők kimenjenek a szobából. Addigis apámra gyúrok, kemény falat lesz...
Szegényemmel úgy állapodtam meg, hogy Kokó addig marad nálunk, amíg meg nem gyógyul... Nos, ez valószínűleg sosem fog bekövetkezni, hogy 100%-os tollazata legyen, így már végképp nálunk van! Sokkal jobb jelző, mint a terrierkutyám, ráadásul pontos ébresztőóra is! Nagyon imádom, és szívem vágya, hogy boldog legyen!
Addigis nyáron kimegy egyet szellőzni napközben. A pesti szmog után jót tesz neki a vidéki napsütéses friss levegő! Meg vagyok győződve arról, hogy egy madárnak a legjobb a természetesség, sokkal jobb kinn lenni a friss levegőn, mint benn lenni a szobában egész évben, semmi természetes fénnyel, semmi esővel, semmi széllel... Talán ez is csodákra képes!
Egyébként német barátaim is már ajánlották a Bach virágterápiát, hogy attól helyre jön. Akárcsak az extrudált eleséget! Talán helyre lehetett volna hozni, de ez nála már egy hülye szokás, akárcsak a körömrágás. Azért meg nem szándékozom bekenni mindenféle kemikáliával, csakhogy mások számára szép legyen. Számomra ő így szép, és amíg egészséges, jól érzi magát, addig minden rendben! A tolltépés nem a világ vége, és sajnos egyre inkább látni tolltépett madarakat, mint normálisakat.