| szóval még korántsincs vége a dolognak. bocs, hogy ilyen formátumban írok, de a shift már megint szórakozik. szóval a kismadarat a rovarok mellett időnként már meg lehet kínálni egy kis keverékkel is. ez egy rendkívül jól bevált kaja, a fecskék különösen imádják. 3 db kisebb, vagy közepes méretű tojást -fontos, egy darabbal se többet- keményre kell főzni és még melegen át kell törni jó alaposan. ehhez megfelelő egy sima kézi nyeles krumplitörő is, én ezzel szoktam. turmixolni nem túl jó ötlet, mert fura lesz az állaga. ehhez a mennyiségű tojáshoz kell adni 25 dkg -vagyis egy csomag- túrót. azért a 25 dkg-os papírcsomagolású túrót ajánlom, mert annak a legjobb az állaga ahhoz, hogy jó keveréket készítsünk. a fél kilós zacskós túl száraz és morzsalékos, abból nem lesz jó keverék. mikor ez megvan, meghámozunk, majd finomra lereszelünk egy kisebb méretű sárgarépát, ez is megy a tálba. ezt követően egy szűk maréknyi finomra reszelt sajtot is teszünk bele, és végül pedig a nagyon finomra vágott friss petrezselyem, aminek a mennyisége 1 kisebb csomó, a durvább részektől megszabadítva. ha fonnyadt akkor előtte vizezzük be, tegyük a hűtőbe és mikor felfrissült, akkor már jól lehet vágni. ha nincs friss, megteszi a zacskós szárított petrezselyem is. átalában tyúkhúrt szoktak ajánlani a madáreleségek zöld részeként, de rájöttem, hogy a petrezselymes verzió jobb, a madarak is jobban eszik. mikor mindent összedobtunk, akkor jól össze kell gyúrni az egészet, pingponglabdányi méretű gombócokat kell készíteni és azonnal be a fagyasztóba. csak az maradjon kinn, amiből etetünk és az is a hűtőben. az aznapi adagot természetes úton hagyjuk kiengedni, nem szabad mikrózni, mert attól tönkremegy. a csipeszre teszünk egy nagyon kicsike kis morzsát a keverékből és ilyen módon kínáljuk azt a fiókának. a lényeg tehát az, hogy a rovarokkal vegyesen egye ezt a keveréket. időnként egy falatot bele lehet mártani egy kis laktifermbe, az nagyon jót tesz neki. mikor a fióka/fiókák már tokosak értelemszerűen nagyobb falatokban kapják az ennivalót, ilyenkor a legtöbb megfelelő méretű rovar már mehet egészben pl. itt már kaphat egész fullánkozott háziméhet, darazsat, és az itatást is végezhetjük külön kis pipettából, persze óvatosan, cseppenként -néhány csepp az adagja-, mert a kisfecske elég nagy már ahhoz, hogy ne nyelje félre a vízcseppeket. ahogy tovább növekszik egyre könnyebb dolgunk van az etetéssel, hiszen a száj is rohamosan növekszik, amibe az élelmet pakoljuk. a tollasodó fiókának már mennek egészben a nagy kövér bagolylepkék, herelegyek, húslegyek stb., apróbb rovarokból pedig csokrot csinálunk a csipeszben, és az egy falat. én a tollasodó fecskének 8-10 db házilegyet is odaadok egy falatban. a kisfecskék rohamosan növekednek és hamarosan már anyányi tollas madarak lesznek belőlük. fecskenevelésnél, de más madárfaj fiókáinak nevelésénél is az az elv, hogy minél kövérebb, annál jobb. csak a jó kövér fióka fejlődik szépen, kiegyensúlyozottan. a normális körülmények között nevelkedett, anyjuk által etetett madarak is olyan kövérek majd szétdurrannak. a kisfecskének tollasodás után nagy kerek tekintettel kell bámulnia, élénknek kell lennie, melle jól fejlett rózsaszín legyen, testén a megfelelő helyeken jól fejlett zsírpárnákat kell mutatnia, a hason ott kell lenni a nagy sárgásfehér hájsávnak. ha ezt tapasztaljuk, akkor minden rendben van, több mint valószínű hogy teljes értékű madarakat fogunk a természetnek visszaadni. rövidesen a kisfecskék már a fészek szélén állva fognak szárnyaikkal verdesni. ne erőltessük a kirepülést, mert a fecske rendkívül esetlen madár addig, amíg nem tud jól repülni. várjuk meg míg maguktól elszállnak a fészekről, akkor már semmi baj nem történhet. nem kell megijedni, hogy innentől kezdve majd szanaszét mennek a lakásban, meg ilyenek, mert néhány kör után többnyire újra visszaszállnak a fészekre. ilyenkor még nem szabad kiengedni őket, mert még nem repülnek jól és könnyen elveszhetnek. amikor az egyenes farok kezd v alakúvá válni, a szárnyak pedig már kezdenek hegyesedni, és azt látjuk, hogy már nagyon jól repkednek odabenn, akkor lehet őket kivinni a szabadba. itt kezdődik meg az átlagosan 3 hétig tartó visszavadítási időszak, ez a legélvezetesebb rész, amikor a magasba felemelkedő fecskéink újra meg újra visszajönnek hozzánk, körberepkednek minket. van, hogy egynémelyik első repítés után hasonló korú fiókákat repítő családhoz csapódik és pártfogásba veszik, de többnyire visszajönnek, hiszen a túrós csemegéről nehezen mondanak le végleg. a végén már csak időnként jelennek meg etetésre, ill. este még visszajönnek. a vége fele már tapasztalható, hogy a megérkezett fecskénk száján apró rovarok vannak felragadva, hasuk telt, ami már az önellátás jele, tollaik ilyenkorra már elérik a végső hosszt, pállot szájuk kezd visszahúzódni. néhány nap és végleg búcsút intenek és itt véget is ér a gondozásuk.
 hát ez lenne az ún. anyag, a fecskenevelés. mégegyszer elnézést a hosszú litániáért, nem tudtam rövidebben leírni
 sok szerencsét hozzájuk, remélem sikeresen kibújnak a tojásból és szép madarakká fejlőnek.
 
 
 |